Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)

1874-08-01 / 61. szám

VI. évfolyam # 01_ ■sa. M.-Vásárhelytt, szombat, augusztus 1. 1874. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye, Szerkesztői szállás: Szent-Miklós-utcza 791.. sz. hová a lap szellemi részét Hirdetési dij; Egy háromszor hasábozott garmandi sor Megjelenni, e lap ára 6 kr. bélyegilleték miden hirdetés u­tán külön 30 kr minden szerdán és szombaton egy egész ivén,­­ illető czikkek küldendők. A hirdetési díjak előre fizetendők. IIL iíia­ló—li­­­va­t iil : Ilîîrdeté8€'kt,t elfogad: helyben a kiadó­hivatal. Pesten: ELŐFIZETÉSI Alt: A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pén­zek és reclamatiók küldendők. Lang Leopold, Erzsébet tér, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler Félévre ..........................................3 frt. (­New-Markt 14. sz.) Negyedévre.....................................1­­­50 kr. Előfizetési felhívás. „Székely Hírlap“ politikai, társadalmi és a maros-vásárhelyi „Jogász-Egylet“ közlönye. 1874. évi második félévi folyamára. Előfizetési dij : Jul.—decz. hat hóra 3 frt — kr. Jul.—sept. három hóra 1 „ 50 „ Az előfizetési pénzeket kérjük pos­tautalványnyal Maros-Vásárhely­re az ev. ref. fötanodai könyvnyomdába, a ,,Székely Hírlap*' kiadóhivatalának küldeni. A lap kiadását f. évi julius 1-én kezdve, helyi ref. fötanodai könyvnyomdász Imreh Sándor vette át, kihez az előfizetési pén­zeken kívül a felszólamlások és a lapba beiktatandó hirdetmények is küldendők. I.-Vásárhely, 1874. jul. 31-én. Emlékezhetnek olvasóink, hogy az új megye területi felosztás kérdése csak nem rég mennyire foglalkoztatott mindnyájunkat, s hogy a volt Szlávi­kormány mennyire ragaszkodott ez eszméhez, mit még ezen saison alatt keresztül kívánt vinni az országgyűlésen. A közbejött kormányváltozás azonban keresz­tet vont egyebek között a tervezett javaslatra is, s Szapári belügyminiszter úr jónak látta később szűkebb­enquettek előtt szellőztetni e kétségen kívül igen fontos s állami életünkbe is mélyen beható kérdést. Értesültünk annak idejében az enquettek ta­nácskozásai felől is, s némi megnyugvást leltünk abban, hogy az erdélyi s főkép székely képvise­lők kellő érdekeltséget tanúsítottak a megyeren­dezési javaslat iránt. Ezóta a dolog csendesen alszik, képviselőink csakhamar hazatérnek, s lesz időnk a pár heti szünet alatt komolyan gondolkozni e kérdés fölött, melynek, úgy hisszük, még a jövő perióduson meg kell oldatnia. Jól emlékszünk, az előleges értekezleten reánk erdélyiekre nézve több oldalról abban történt megállapodás s azon nézet nyert kifejezést, miként a miniszteri javaslatban az új megyék beosztásá­nál javasolt alap, t. i. hogy az új törvény­­hatóságok az álla­madónak legfölebb 15°/0-ból fedezhessék belkiadásaikat, ösz­szeférhetlen nehézségekkel járna, s ezen alap sze­rint vagy a megyék túl nagyok lennének, vagy pedig igen sok helyütt az államnak kellene pó­tolnia az esetleges hiányt. . Azon alkalommal gátolva voltunk e feletti általános nézeteinket elmondhatni, s csak is a javaslat azon része ellen szólottunk, mely váro­sunkat a megyék székhelyei közül merőben ki­felejtette. Az értekezleten a javaslatnak általunk méltán neheztelt fennebbi része merőben elejtetvén, csak nem u­i­sono történt a megállapodás, miként M.-Vásárhely úgy népességi, mint culturális, cen­trális és történelmi szempontból érdemes arra, hogy egy alkotandó megyének székhelye legyen. Ezúttal tehát csak általánosságban vetünk pár pillantást, nem annyira ugyan a miniszteri javaslat, mint az enquetteken minket erdélyieket érdeklőleg történt megállapodásokra. Hogy a javaslatban fölvett s a megyék jö­vedelmeire épített felosztási alap egyrészről, hol a népesség ritkább — nagyobb ; ott pedig, hol a népesség tömöttebb, annál aránytalanul kisebb területű megyét állítna elő, ez kétséget nem szen­ved ; de, másfelől az is bizonyos, hogy ha más tekintetek, például: geographiai helyzet, közleke­dési vonalok, traditionális múlt s némely megyék jogosultnak hitt különállási törekvése lenne az irányadó, ez esetben azon másik alternatíva állana elő, hogy sok megye a belkormányzat költségeit hordozni nem lévén képes, állami segélyt lenne kénytelen igénybe venni. Ezen utóbbi szempont, t. i. hogy az állam pó­tolja a hiányt, első tekintetre nem tűnik ugyan föl annyira veszélyesnek, főleg azon megyék szem­pontjából, melyek ily segélyre lennének szorulva, hisz helyettük az állam fizetné a deficitet; m­ind­­azáltal a kérdésnek ilyszerű­ megoldását mi az ön­­kormányzat alapelvére nézve látjuk veszélyesnek, mivel az önadóztatási jog s egyszersmind köte­lesség legalább is annyira fontos tényezője az önkormányzatnak, mint a tisztviselők szabad vá­lasztása, de másfelől ezen mód az állambudgetet is terhelné s egyes megyéken igazságtalanságot követne el. A localis administratiónak államunk egész területén való egyenlősítése nem kívánatos, de nem is igazságos. Azon axióma pedig, hogy az administrate állami functio, kétség kívül igaz — egy bizonyos pontig, a nélkülözhetlen szükségek fedezéséig — de a tervben lévő felosztásra, mely szerint egész Erdélyből 9—10 megye telnék ki, nem vélnék alkalmazandónak, s az önadóztatás elvének szigorú keresztülvitelét lehetségesnek tartják,­­ habár az alapul vett állami adó 15 százalékán túl is kel­lene menni; de ezen látszólag könnyelmű gaz­dálkodás és kiadási többlet fedezésére bátrak va­gyunk a községi törvény részbeni módosítását javaslatba hozni. Nálunk ugyanis legtöbb községben ólom­­súlylyal nehezedik a községi rovatai az adózók vállaira, a­nélkül, hogy annak megfelelő javulást észlelhetnénk az új községi szervezet óta ; ezen telül az államadónak 25 — 30 százaléka körül forog, sőt van község, hol 50, sőt több száza­lékot is meghalad. Az egész ország közhangulata a direct adók emelése ellen szól, az adókat tehát most emelni czélszerűtlen, de elviselhetetlen is; a megyei kebli adó pedig, ha az eddigi quotát meghaladja, szin­tén ellenszenvet szül. A tervezett országos megyerendezés terveiői, kik az önkormányzatnak tartós és termékeny alapját akarják letenni, szükséges, hogy e tények­ről komolyan gondolkozzanak s vegyék tekintetbe korlátolt financziális helyzetünket is, s ne rakja­nak több költséget a nép vállaira, mint a­mennyi azon most van, s a minél többet már el nem bír. Az adók és községi terhek súlyosbítása sokak által vallott, azon elven alapszik, hogy javított fizetés mellett, qualifikáltabb egyéneket kapunk a közszolgálatra. E föltevés azonban a községi téren eddig elő aligha igazolta magát, s nagyobb részt ugyanazon egyének foglalták el a tisztviselői állásokat, kik a megfelelő kötelességeket eddig is teljesítették s meg valának elégedve a szokásos helyi fizetés­sel, mi t. i. addig volt, mielőtt a törvényhozás a fizetések minimumát megszabta. Véleményünk tehát oda megy, hogy a ná­lunk alakítandó új megyék területi kikerekítése és egyesítése alkalmával magasabb érdekek szem­­meltartása kívánatos és lehetséges is financziális utóhatás nélkül azon esetben , ha a törvényhozás hajlandó az erdélyi megyék autonómiáját oda ki­terjeszteni, hogy a községi tisztviselők helyenként talán fölösleges száma redukáltassék, s hogy ne az állam, hanem helyenként maguk az alkotandó új megyék szabhassák meg községenként tisztvi­selőik fizetésének minimumát. A­mint értesülünk, több a maros­vásárhelyi kir. tábla területén szervezett kir. törv.­szék és járásbíróság körrendeletileg utasíttatott, hogy mindaddig, míg az átvett hátralékos bűnügyek teljesen elintézve nem lesznek a törvényes hatáskörének teljesen hatályá­val működjék oda, hogy a­mennyiben még mindig vol­nának hátralékok, azok mielőbb elintéztessenek s a bün­tettek gyors megfenyítésére mulhatlan szükséges rendes ügyfolyam helyreállittassék. Minthogy a kir. bíróságok és ügyészségek által a hivatalos távsürgönyök még mindig hitelre adat­nak föl, és minthogy ily eljárás által ok nélkül fölösle­ges és terhes munka okoztatik , az 1872. évi 33668, va­lamint az 1873. évi 18202. számú közrendeltek kapcsá­ban fölhivattak a királyi törvényszékek elnökei és az

Next