Székely Hirlap, 1874 (6. évfolyam, 52-104. szám)
1874-11-21 / 93. szám
VI. évfolyam __________________038 g.. M.-Vásárhelytt, szombat, november 21. 1874. székelt hírlap. Politikai és társadalmi lap s a „Jogász-Egylet“ közlönye. Szerkesztői szállás: Szent-Miklós-utcza 791.. sz. hová a lap szellemi részét illető czikkek küldendők. Kiadó-hivatal : A ref. főtanoda könyvnyomdája, hova az előfizetési pénzek és reclamatiók küldendők. Hirdetési díj : Egy háromszor síasábozott garmond sor ára 6 kr. bélyegizefek miden hirdetés után külön 30 kr. A hirdetési díjak előre fizetendők. Hirdetéseket elfogad: helyben a kiadóhivatal, Pesten: Lang Leopold, Erzsébettel, 9. sz.) Bécsben Hausenstein és Vogler (New-Markt 14. sz.) iVegjelenik e lap minden szerdán és szombaton egy egész íven. ELŐFIZETÉSI ÁR: Félévre......................................3 frt. Negyedévre.................................1 , 50 fa. Felhívás! A marosvásárhelyi jogász-egyletnek f. évi november 26-án, azaz: a jövő csütörtökön délután 4 órakor a királyi táblai épület nagytermében rendes ülése leend. Tárgyalás alá kerül kir. t.-széki bíró Gyárfás József úrnak a kereskedelmi törvénytervezett 5., 6. és 7. §-sai módosítása tárgyában tett, s az első szakosztály által beterjesztett indítványa. Előadó az indítványozó ur. Fölkérjük tagtársainkat, méltóztassanak e gyűlésre minél számosabban megjelenni. M.-Vásárhely, 1874. nov. 21. B. Apor Károly, Kuti Albert, egyleti elnök titkár. I.-Vásárhely, 1874. nov. 20-án. E héten tárgyaltatott a pénzügyi bizottságban az igazságügyminiszter költségvetése, mely minket jogászokat igen sok tekintetben érdekel. A pénzügyi bizottság tanácskozásain a takarékosság szelleme ömlik el, s igen sok helyütt hiában emelt szót az igazságügyér, hogy e takarékossággal mégse bánjunk épen oly bőven, mert különben a czélponton lövünk túl. Mind hasztalan jövő évi költségvetésünk óriási deficitje visszavert minden eloquencziát, s a kérelhetlen számtani adatok előtt, megsemmisültek szakembereink józan érvelései. Az igazságügy tehát, mely most sem áll a kívánt ponton, jövőre a takarékosságnak esik áldozatául, s mit legkevésbé sem hittünk, az igazságügyi tárczánál, valószínűleg, rendkívüli megtakarítások fognak eszközöltetni. Hogy igazságügyünknél ne lettek volna, s ne lehetnének megtakarítások eszközölhetők, azt nem állítjuk , mert akárhányszor adtunk már azon nézetünknek kifejezést, miként viszonyítva ebbeli adatainkat más államok adataival, igazságügyi szervezetünk meglehetős drágának tűnik fel, s találhatunk abban pontokat, melyeknél költségkímélést eszközölhetni; de a minden ároni megtakarítást, a tösvénykedést ott, hol bőkezűnek kellene lenni, valamint nem tartottuk eddig, úgy most sem hisszük czélravezetőnek. A pénzügyi bizottságban, különösen a bírói személyzet leapsztása iránti nézet emelkedett túlsúlyra, ez úton akarnak lényeges megtakarításokat elérni. Ép ez az, mi a pénzügyi bizottság tanácskozásai, s a lehető eredmény iránti aggodalmainkat előidézi, mert épen e részben forognak fenn az igazságügy terén a legnagyobb akadályok. Jól tudjuk, hogy a hivatalnoki személyzet legnagyobb contingensét a birói osztály állítja elő, s épen ez az, mihez legnehezebben hozzáférhetni, mit nem szabad könnyedén megtámadni. A birói osztály csak most kezdett nálunk kissé kiváltságosabb állást elfoglalni, most kezd a véletlen, sokszor a szükség és az önkény változandóságain felülemelkedni, s és most akarjuk a még csak fejlődő intézményt a változandóság, az apasztás esélyeinek kitenni ; most, midőn legtöbb bíróságnál, a beterjesztett kimutatások szerint, nem apasztás, hanem szaporításnak kellene eszközöltetni. A bírói személyzet apasztásának is vannak lehetőségei, csak hogy jelen jogrendszerünk, perrendtartásunk mellett, most még az igen korai lenne. Egyszerűsíttessék előbb perrendtartásunk, szoríthassanak kisebb mértékre az írásbeli formalitások, s ha ez történt, szállítsuk le a fölösleges munkaerőt; de most, midőn a bíró az alakiságok által szült roppant renstancziákkal van elhalmozva, midőn egy egyszerű ügydarab ellátása, több napi, sokszor heti tanulmányozást és utánjárást vesz igénybe, ne nyúljunk e takarékosági eszközhöz, mely bizonyára sírba dönti, különben is beteg ruszticziánkat.Mi ez alkalommal, jelen viszonyaink, s főleg törvénykezési rendszerünk mellett nagy megtakarítást e téren nem látunk kivihetőnek és nemcsak azért, mert ez állításunkkal már jelzett álláspontunkhoz kívánunk hívek maradni , hanem, mert őszinte meggyőződésünk, miként a személyzet alászállítása jogi igényeink sérelme nélkül nem történhetik meg. Az igazságügügyeli elégületlenség forrásául most is a kevés személyzet tűnik fel; ez az oka, hogy egy rendes per évek múlva kerül csak ítélet alá, s hogy sommás perekben bíróságaink legtöbbjénél néhány hónap alatt juthatunk tárgyaláshoz csak. Ezért, s ezen okból általános az elégületlenség törvénykezési állapotaink iránt. A valódi jogreformok, reánk nézve, úgy látszik, még csak a jövőben rejlenek. Mi, hogy a nyűgat európai jogkifejlődés értelmében reformokról szólhassunk, hogy olcsóbb igazságszolgáltáshoz juthassunk, tehát, hogy e téren megtakarításokat eszközöljünk, összes 1867. óta folyton egy stádiumban álló jogrendszerünket át kell, hogy alakítsuk. Minthogy azonban ettől — codificationális haladásunkat tekintve — úgy látszik még nagyon messzi állunk, csak arról gondolkozhatunk, hogy jeleni rendszerünk keretében a legszükségesebb, s a hitelt s jogbiztonságot nem érintő takarékossági elvet alkamazzuk, különben magunk romboljuk össze azt a keveset is, mit eddig oly nagy munkával építünk. A pénzügyi bizottságban könnyű a theorizált vitatkozás, s nagyon korszerű dolog az államháztartásunkban mutatkozó deficit mumusával ijesztgetni a minisztert, csak aztán vigyázzunk, nehogy az elérni kívánt reductióval egyidejűleg amúgy is inogni kezdő hitelünk temetésére ébredjünk fel. Sz.-falva, nov. 19. T. szerkesztő úr! Falusi ember vagyok ugyan, de azért figyelemmel kísérem a történteket és különösen mindazon mozzanatokat, terveket és eseményeket, melyek állami és társadalmi megrendült viszonyaink megerősítését, tévutakon bolyongó államhajónk helyes irányba terelését, az elkövetett számos hibák, mondhatni: vétkek jóvátételét, megigazítását czélozzák. Látom az országgyűlést amint sok tekintetben önmagába szállva és elkövetett mulasztásait és hibás cselekvényeit fölismerve, jobb úton indulni késznek mutatkozik. Látom a kormányt, amint a fájdalmas tapasztalatokon okulva, több jóakarattal, mint reális erélylyel új ösvényt választ s azon óhajt haladni, megtisztult nézetek, határozottan körülírt tervek, biztos czélpontok és nem a ködös phantasia foszlékony képei, nem az optikai csalókafény, nem az ábrándos Optimismus látszanak vezérei lenni — mint eddig — szomorúan kell bevallanunk : gyakran történt. Látom az ősz Zsedényit, ki — ha hazáját hőn szerető szive nem vérzene — most kárörvendő szemekkel tekinthetne végig ama siralmas omladványokon, melyeknek bekövetkezését évről-évre megjósolá vala; de, meghallgatás helyett pirulva emlékezhetnek sokan vissza: kinevettetés vala aggodalmainak jutalma! Látom a haza fiainak, a gondolkodóknak ott fenn a fővárosban, a vidéki városokban, sőt itt a faluhelyeken is töprenkedéseit és hallom kételkedéseiket egy szebb és biztosabb jövő fölött ! És mindezeket látva, de látva a nyomort is, mely népünket százféleképen sújtja, nem szeretem, hogy némelyek Kolozsvártt, Sz -Régenben s más helyeken összegyűlnek s alaktalan jövendőt tűzve lobogójukra, a létezőt megsemmisíteni óhajtják. Uraim! e nemzet, mely ezer éven át vész- és vihar közt, ha élni még nem is tudott megtanulni, de meghalni sem tudott; ösztönszerű sejtelemmel bír egy bekövetkezhető jobb lét iránt, s annyit bizonyosan tud, hogy egyik legfőbb átka nyolczszáz év óta : a pártoskodás, a belső egyenetlenség valaha tehát e nép lehető felvirágozását megérni; ha jobb létének, talán dicsőségének hajnalát földeríteni akarják önök: ne új párt alakításán fáradozzanak, ne új neveket tűzzenek lobogóikra, mert a nép már untig tele van az egyenetlenség, a pártoskodás véres következményeivel. Különben is vegyük a dolgot más oldalról; alkotmányos érzésű, törvénytisztelő férfi ma már többé kérdésbe sem hozhatja az unió létét, annak helyes, vagy helytelen voltát, az egy oly nemzeti óhaj teljesítése, egy olyan tényleges jogi viszony fölelevenítése volt, melyet csak gyászos kényszerűség nem engedett hosszú időn át teljesíteni, fölébreszteni. Aztán micsoda elnevezés az az „erdélyi magyar nemzeti párt?“ — Az első jelző már az előbbiek folytán elesik, a második és harmadik pedig a hon minden polgárára reá illik, ha csak nem titkos ellensége e hazának. De, uraim, nem vitázom önökkel, hisz az egész hazai sajtó egyhangúlag elitélő megkezdett működésüket, hanem engedjék meg, hogy egy falusias tanácsot kockáztassak saját és a haza érdekükben. Ha önöknek üdvös terveik, ismeretlen, de nagy tehetségű egyéneik vannak , akkor hozzák az előbbieket nyilvánosságra, választassák meg az utóbbiakat képviselőknek és a haza hálájára lesznek érdemesek.