Székely Hírmondó, 1997. július-szeptember (2. évfolyam, 14-18. szám)

1997-07-12 / 14. szám

SZABADSÁG A SZIGETELŐ­GYÁRBAN! A kézdiv­ás­árhelyi EL­CO Ht. munkásai június 30 és július 21 között szabadságolnak. Az úgy­nevezett „kényszerszabadság“ okáról Rácz Dezső, a gyár vezérigazgatója adott tájékoz­tatót lapunknak. R. D. - A szabadság oka csak­is a pénzügyi nehézségekből fakad. Az 1997-es év jónak ígérkezett. Erre az évre a termelés növelését láttuk elő az 1996-ban elért szinthez viszonyítva a megkötött szerződések alapján. A problémát az energiaár növeke­dése okozta, ezt követte a drágu­lás, például a nyersanyag drágulá­sa, a kamat 150%-ra való emelé­se, ugyanakkor fizetést is kellett emelnünk és ezután bekövet­kezett a belföldi kliensek pénzte­lensége, amely a szabadságolás igazi okát jelenti. Emiatt áprilistól az állam iránti kötelezettségein­ket csak részben tudtuk kiegyen­líteni, ezek felhalmozódása okoz­ta a pénzügyi nehézségeket. A másik baj az, hogy a termelésnek csak húsz százaléka megy export­ra, a belföldi pipc viszont nem fizetőképes. A kereslet csökkent, a fizetések késtek és emiatt egy rövid szünetet tartunk július hónapban. Ez spórolást is jelent az energiánál, mert eléggé nagy energiafogyasztók vagyunk, vil­lanyáram és gáz szempontjából egyaránt. Három hétig szünetel a munka, július 21-én indulunk újra. Nem teljes leállásról van szó, mert a kerámiarészlegen most is dolgoznak egy váltásban, mivel ezen munkálatok elvégzé­sére a nyári periódus a legalkal­masabb. SZ. N­. - Ez a rövid munka­szünet megoldást jelent a gyár­nak? R. D. - A megoldás bonyo­lultabb. Átszervezéseket, átcso­portosításokat kell végeznünk és mindennemű költségcsökkentést. SZ. H. - Személyzetcsök­kentésre kerülhet-e sor? R. D. - Nem. Személyzet­csökkentésre nem kerül sor egy­előre, csakis átcsoportosításra, mivel információink szerint az eladást olyan szinten tudjuk tar­tani, hogy a meglévő direkt ter­melő alkalmazottakat tudjuk foglalkoztatni, sőt ennél több szükséges. Ezt a szükségletet belső átszervezéssel próbáljuk megoldani. Kérdezett: Kovács Edit K­érdéseinknek nem az a célja, hogy nagy titkokról rántsák le a leplet. A város, a lakók hangulatát, gondját, baját, örömét kívánják kifürkészni, a hétköznapok szürkeségébe próbálnak némi színt, vál­­tozatosságot találni, vagy találtatni. De ez inkább a válaszokon múlik. Mi csak kérdezünk. Szász Gabriella (21), egyetemista: 1. Nem tudom, még nem vettem észre. 2. Azt sem tudom mire gondoljak, de biztos, hogy ez nem véletlen. 3. Persze, csakis a sok kísérletezés lehet az oka. Gálfi Anikó (27), munkásnő: 1. Tudom, ez így is van 2. Nem is tudom, talán az, hogy meg van sérülve az ózonréteg. 3. Szerintem nagy a szerepük, sőt, biztos, hogy ez is az egyik oka. Kis Ferenc (52), munkás: 1. Lehet. Már hallottam arról, hogy előbb-utóbb be fog következni. 2. Ki tudja, lehet, hogy a sok robbantás az oka. 3. Ha abbahagynák a kísérletezéseket, talán min-1. Tudott Ön arról, hogy június 22-től egyre rövidülnek a nappalok? 2. Ön szerint mi okozza ezt a jelenséget? 3. Vajon az atomkísérteteknek van szerepük ebben? den megváltozna. Kozári Ágota (36), munkásnő: 1. Tudom 2. Biztos, ez a sok szennyeződés okozza, meg a sok vegyi kísérlet. 3. Igen, persze. Ha nem hülyéskednének annyit a tudósok, talán meg lehetne állítani ezt a folyamatot... (+1 kérdés) - Hogyan? - Tudják ezt a laboratóriumokban, én nem tudom. Kerezsi Tibor (19), diák: 1. Persze, ezt mindenki tudja. (Nem is olyan biz­tos! - szerk. megj.) 2. Semmi nem okozza, ez természetes. 3. Ugyan már, mi köze az atomkísérleteknek a nyári napfordulóhoz? kérdezett Bíró Krisztina MONDJA EL MINDENKINEK.! BÖKKENŐ Legutóbbi számunkban már szóvá tettük, hogy a Renel kénye­­kedve szerint szolgáltatja az áramot, hogy napközben, minden indok nélkül áramszünetet tart. Lapunk még­ a nyomdában volt, amikor június 23/24 éjjelén újabb, villámlás-dörgés tarkította vihar volt. Elővigyázatos gazdák módjára, az első istennyilak után, meg is szakították az áramot. Eddigelé semmi kifogás, jobb félni, mint megijedni. Az érdekes csupán az, hogy az áramkiesés mindössze egy cigarettaszünet erejéig tartott, a vihar meg vagy két órát. Ki érti ezt? Vártunk valamiféle választ, magyarázatot a múlt számban megjelent bökkenőre. Nem kap­tunk. Netán a Renel-nél csak a vil­lanyszámlát olvassák? VELÜNK TÖRTÉNT.. • de bárki mással megtörtén­­ het. Városatyáink hónapokkal ezelőtt ádáz harcot folytattak a kóbor kutyák ellen, mégsem sikerült megszabadulni tőlük, talán még több is van mint valaha. Ma már nemcsak a szemetes kukák környékén tanyáz­nak, hanem utcákon, tereken, sőt még­­a „nyitva felejtett“ kapuknak köszönhetően) némely magánlakások udvarán is. így történt, hogy éjszakai szenzáció-vadászatuk során két munkatársunk életveszélybe került a város egyik főutcáján. Nincs itt szó sem késelésről, sem erősza­kos támadásról, a baj okozója egy üveg volt, amit egy felháborodott pol­gár dühében a hívatlan vendégek után dobott. Az a bizonyos üveg nem okozott testi sérülést egyiküknek sem, de annál nagyobb ijedtséget. Beigazolódott a „szégyen a futás, de hasznos“szólásunk helyénvalósá­ga. Minden ijedtségük ellenére sem állták meg, hogy tisztes távolságból, végig ne szemléljék a dolgokat, egészen a végkifejletig. Előbb 4-5 kóbor eb viharzott ki a kapun, nyomukban az álmából felzavart „boldog“ háztulajdonossal. A látványt különösebben ma­gyarázni nem szükséges, nehéz is volt megállni nevetés nélkül, mégis szívből kívánjuk mindazoknak, akik­­ bár egy ideig szívükön viselték a kóbor kutyák kiirtását, most meg passzívan szemlélik a kutyafalkák lét­számának növekedését­­, hogy legalább egyszer részük legyen egy hasonló „kalandban“. Munkatársaink pedig nők lévén mindketten, elhatározták, hogy az elkövetkezőkben lemondanak erről, az egyébként információszerzés szempontjából hasznos éjszakai „járőrözésről“, s ha mégsem, akkor csakis az út közepét jelző fehér sávon közlekednek. (Amíg a közlekedésrendészet le nem fújja az efféle akciókat.) Krida Évek óta ügyeljük a Kézdivásárhely perifériáján, a Luca székéhez hasonló lassúsággal épülő­ készülő iskolaépület kopár falait. Azért, hogy megtudjuk, miért is késlekedik az épület átadása, felkerestük a Corep Kft.-nél Fekete Béla mérnök urat. Kérdé­seinkre válaszolva elmondta, hogy ez az iskola állami alapból épül, nem magánvállalkozás. A Corep Kft. 1990 tavaszán kezdte meg a munkálatokat, két éven át dolgozott is, de az anyagiak hiánya lehetetlenné tette az építkezések folytatását. 1996 augusztusában végre folytathatták az iskola építését (addigra már fű is nőtt a falak között). Remélhető, hogy idén már tető alá kerül az épület, persze, ez azon is múlik, hogy meglesz-e az ehhez szükséges pénzalap vagy sem, mindenesetre elméletileg ha el is készül, a teljes átadásig várni kell kb. 1-2 évet. A szóban forgó iskola igen jól van megtervezve: 24 osztályterem, az alagsorban pedig műhelyek, labo­ratóriumok és egy tornaterem. Arra a kérdésünkre, hogy megfelelő ez a hely egy iskola építésére, a mérnök úr a következőket mondta: „Természetesen megfelel, már csak azért is, mert semmit nem kellett lebontani ahhoz, hogy itt építhessünk. Én személy szerint nem vagyok híve a bontásoknak. Igaz, hogy ma a város szélén áll, de ennek a városnak ter­jeszkednie kell, így talán ötven év múlva más épületek is lesznek körülötte... Akik megtervezték, nem csak jelen időben gondolkoztak, hanem perspek­tívában is, ezért jól választották meg a helyet. Egyébként sem volna más, ilyen jellegű építkezéshez megfelelő hely“. Azt is megtudtuk, hogy eredetileg egy sportbázist is terveztek ebbe a zónába, s ez nagyon is fontos lenne a városnak, de ennek kivitelezéséről szó sem lehet addig, míg az iskola fel nem épül. (BE) ­­MM­A­M­O­N­D­Ó 3. FÓRUM

Next