Székely Hírmondó, 2005. január-március (10. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-07 / 1. szám

Aktuális Kovács Ibolya nyerte a Székely Hírmondó nagydíját Rongy Elek a megyeszékhelyre költözött D­ecember 22-én a Rongy Elek névre hallgató szeren­csedisznó sorsát örökre megpecsételte egy rövid, ám döntő fontosságú utazás. 140 kilós hő­sünk a lemhényi hűtőkamrából egy sepsiszentgyörgyi éléskamrába vándorolt, majd minden való­színűséggel citromkörítéssel dí­szítve pihent meg az Ág utcai ün­nepi asztalon, Kovács Ibolya ol­vasónk őszinte örömére. Egy fe­jetlen disznósors karácsony előtti átírására a Székely Hírmondó vál­lalkozott, némi közreműködéssel. A december 22-én délután a Polyp TV stúdiójában sorra került húzáson nem kevesebb, mint 640 pályázó (előfizető) közül megye­­székhelyi olvasónknak kedvezett a legnagyobb szerencse, így kerül­hetett a fődíjat képező, tálalásra készen álló Rongy Elek sárkányölő Szent György városába. A szóban forgó díjsértést a berecki székhelyű Toro Impex Kft. jóvoltából adhattunk át a nyertes­nek, akit fia, Kovács Károly és an­nak munkatársa képviselt. A kéz­­divásárhelyi szerkesztőségben le­zajlott másnapi győzelembizony­­gatást (nyugdíjszelvény, előfizetési tecni, kedvezményes utazásra jo­gosító szelvények, személyi bemu­tatása, keresztlevél, miegymás - csak semmi magyarigazolvány!) követően vendégeinkkel fel­kerekedtünk a lemhényi húsfel­dolgozó meglátogatására. Érkezé­sünkkor a díszfehérbe öltözött mészáros legények már tudták, miről van szó, és azonnal előhív­ták Rongy Eleket, aki bár nemigen akart lábára állni, mégis en­gedelmesnek bizonyult: kétszer is beült a Dacia hátsó ülésére. Min­denesetre, az ilyenkor szükséges protokoll-fotózásnál nem nagyon mosolygott, vagy legalábbis nem vettük észre. Kovács Károlyék nem igényelték az élbajnok mérlegre ál­lítását sem, hisz ajándék Eleknek nem nézik a súlyát, pedig megvolt az, de még mennyire! Legfrissebb híreink szerint a Székely Hírmondó által kisorsolt disznó jogutódja már karóját ne­velve készülődik az idei karácsonyra, talán éppen az Ön éléskamrájába­­cember 1-jén töltötte a 72. életé­vét, és december végén megnyerte a Székely Hírmondó Rongy Elek névre hallgató, 140 kilós disz­nóját. Erről beszélgettünk sep­siszentgyörgyi otthonában. — Az egyik nap jött az újságos, hogy rendeljem meg a Hírmondót. Mondtam neki, hogy én többet nem rendelem meg, csak a Há­romszéket. Nagy szemeket me­resztett, erre mondtam, hogy már megrendeltem a szerkesztőségben, s meg is nyertem a disznót! Lát­tam, hogy nem hiszi, még hátra is lépett egyet a csodálkozástól! - meséli nevetve Ibolya néni. A Csau-rendszerben még ját­szott, lottón, állandó számokkal, de mostanában már nem. Akkor majdnem minden héten jött va­lami, de a legnagyobb összeg 200 lej volt. „Egyszer hazamentem fa­lura, s a férjem nem tette meg a kombinációt, azt Juhos Bandi nyerte meg. ” Ez a disznó az eddigi legnagyobb nyereménye. A Székely Hírmondóról szólva: — Ez sokkal olcsóbb, mint a többi, s minden témában lehet va­lami érdekességet találni benne. Nem olyan, mint a Háromszék, másféle... Nem pont a nyerés miatt rendeltem meg, szeretem ol­vasni, csak később vettem észre, hogy van egy ilyen lehetőség is. A nyereményről a volt kollega­nőjétől értesült: — Te, Ibolya, nyertél, szólt át telefonon. Én már hogy nyertem volna, hitetlenkedtem. De igen, mondja, te vagy Kovács Ibolya, a négyes blokk a te számod, nyertél. Hívd fel a szerkesztőséget! Úgy hívtam fel a szerkesztőséget. Ak­kor jött haza a kisebbik fiam, s nem hitte, nem jött, hogy higgye. Kézdivásárhely másnap reggel ki­lenckor hívott, s mondták, hogy értesítsem a fiamat, a disznóért kell indulni. Akkor aztán elhitte. A nyereményt itthon dolgoztuk fel, a kolbász füstölni van, a szalonna a pácban. Nem mertem volna hinni, hogy ilyen szeren­csém legyen! A kicsi fiam azóta is mondogatja: „Anyja, ennél na­gyobb szerencse sose ért minket!” Gyergyai Csaba, Willmann Walter Látogatóban a nyertesnél Kovács Ibolya néni (fotó) ’57-ben abszolvált, a Local­­prodnál dolgozott a varrodá­ban, gyereknevelésre alig egy hónapot maradt ki. Három váltásban termeltek ott, sok­szor még éjszaka is, inget, al­sóneműt, azután hozták létre a sátorszekciót. Nagyon rég volt az... 1970-től 1987-es nyugdíjazásáig dolgozott kereskedelemben. A szülei is kereskedelemben dolgoztak annak idején Nagybaconban. Húsz éve özvegy 17 éve nyugdíjas. A legnagyobb fia 50 éves, leánya 43, a „kicsi” fiú 37 éves. Nyugdíja még nem érte el a hárommilliót. De­ A szerencsés hatvanhatozók Multimédiás cd-t nyertek: Kacsó-Press (Kézdivásárhely), Hollanda Géza (Kézdivásárhely), Magyari Izabella (Sepsiszent­­györgy), Mike Viktória (Lem­­hény), Tóth József (Lemhény), Vargyasi Mária (Futásfalva), Ke­lemen György (Kézdivásárhely), Voloncs Regina (Szentlélek), Bó­­di Imola (Kézdivásárhely), Bartos Gizella (Nyújtód), Máthé Boglár­ka (Zabola), Kiss Enikő (Cserná­­ton), Dimény Balázs (Kézdivásár­hely), Gligor Erzsébet (Kővár), Bernád Éva (Kézdivásárhely), Luka Árpád (Kézdivásárhely), Finta Ferenc (Kovászna), Bokor Sándor (Kézdivásárhely), Bar­­docz Erika (Márkosfalva), Fábián Áron (Szárazpatak), Luka Sándor (Kovászna), Borcsa Tibor (Kézdi­vásárhely), Csáki Zakariás (Tor­ja), Arros Margit (Zabola), Szabó Katalin (Kézdivásárhely), Di­mény József (Kézdivásárhely), Ja­kab Julianna (Kézdivásárhely), Varga István (Kézdivásárhely), Sántha Szilveszter (Lemhény), Lemhényi Etelka (Kézdivásár­hely), Gábor László (Zabola), Aczél Ildikó (Szentkatolna), Fa­­zakas Ioán (Kézdivásárhely), Szántó Edit (Kovászna), Oláh Mária (Gelence), Debreczi Ernő (Csomakőrös), Pakó Dénes (Ha­­tolyka), Jakab Imre (Szentkatol­­na), Cziba László (Hatolyka), Perdi Lenke (Kovászna). Könyvnyereményben részesültek: Kelemen Dóra (Kézdivásár­hely), Máthé Géza (Kézdivásár­hely), Dezső Sarolta (Kézdivásár­hely), Salamon Rozália (Albis), Kocsis Katalin (Csernáton), Dar­vas Ibolya (Kovászna), Sándor Irén (Kovászna), Jancsó Rozália (Kézdivásárhely), Fejér Éva (Hi­­lib), Koncz József (Kézdivásár­hely), Szakács Krisztina (Gelen­ce), Kacsó-press (Kézdivásár­hely), Oláh Levente (Csernáton), Ambrus Piroska (Hilib), Kerekes Károly (Kézdivásárhely), Benkő Zoltán (Kézdivásárhely), Tóth Mária Terézia (Nyújtód), Teleki Edit (Zabola), Sugár János (Kéz­divásárhely), Para Zoltán (Sep­­siszentgyörgy), Bodor Mária Te­rézia (Kézdivásárhely). Konyhai robotgépet nyertek: Márk László (Kovászna), Papp Imre (Kézdivásárhely). Mikrohullámú sütőt nyert: Kónya Hedvig (Kézdivásárhely). Fürdőszoba-felszerelést nyert: Mátyás Lajos (Kézdivásárhely). A 140 kg-os disznó Kovács Ibolyához került, Sepsiszent­­györgyre. Gratulálunk a nyerteseknek! SZÉKELY 2005/1 Hírmondó 3. Háromszék első újszülöttjei S­zilveszter éjjelén , 12 óra 20 perckor - jött világra a 2005- ös esztendő első kisbabája Háromszéken. A 3,45 kilogram­mos kisfiú bölöni, Baróton született, a Racolti család második gyermekeként. Sepsiszéken ez év első szülöttje Bálint Norbert, a kisfiú január 1-jén, éjjel fél ket­tőkor sírt fel nagyborosnyói ott­honában. A következő újszülött a sepsiszentgyörgyi Bács Ramóna Bianka, aki 1-jén reggel­­ 7 óra 40 perckor - látott napvilágot. Édes­anyja a megyei kórházban hozta világra - január 2-án 3 óra 20 perckor - az év harmadik sep­­siszéki szülöttjét, a szintén nagy­borosnyói Török Karolinát. Érdeklődésünkkor Kovászná­­nak még nem volt újszülöttje az idén: a szülészetet most költözte­tik, a kismamákat Kézdivásárhely­­re, Sepsiszentgyörgyre utalják be. Felsőháromszék első újszülött­je Szőcs Orsolya Boglárka. A kéz­divásárhelyi Szőcs család harma­dik gyermeke január 1-jén szüle­tett, este fél 9-kor. A kislány 3,50 kilogrammos. A kézdivásárhelyi szülészeten január 3-ig további hat születést jegyeztek. Kézdiszék legfiatalabb kisbabái: Gergely Kar­men Patrícia, Gergely Levente, Opra Anna Barbara, Jancsó Máté, Denisa Sticlaru, Szigeti Hunor. Is­ten éltesse őket! Bokor Katalin Nem volt rendkívüli eset a kórházban Alkohol és gyomorpanasz N­em volt rendkívüli eset, il­letve nem utaltak be sen­kit súlyos állapotban a kézdivásárhelyi kórházba az ünne­pek alatt. Az osztályvezető szakor­vosok illetve a mentőszolgálat je­lentése szerint a karácsony és szil­veszter csendesen, zökkenőmente­sen telt a kórház alkalmazottai számára. A sebészeten szolgálatot tel­jesítő egészségügyiek január 1-jén négy esetet, 2-án két esetet je­gyeztek, a két nap alatt egy sze­mélyt utaltak be. Nem volt rend­kívüli esetük karácsony tájékán sem, baleset például nem történt. Miklós Adolf, a mentőszolgá­lat vezetője elmondta, január első két napján 22 hívásuk volt, ebből öt szülés miatt. Szilveszter éjsza­káján háromszor riasztották a kéz­divásárhelyi mentőket. Semmilyen rendkívüli eset nem volt, nem történt például szemsérülés a petárdázás miatt - szí­velégtelenség, nehéz légzés eseté­ben, asztmás beteg miatt hívták a segélykérő számot. Dr. Erdélyi Csaba osztályve­zető érdeklődésünkre elmondta, a belgyógyászatra december 31-én két harminc év körüli személyt vittek be alkoholos állapotban, január 2-án túlzott italfogyasztás miatt szintén két személyt vizsgál­tak meg, egyikük 26, a másik 36 éves férfi volt. Leggyakoribbnak a gyomorpanasz, gyomorgyulladás, hasmenés bizonyult, az ünnepi lakomázás túlkapásai idén sem maradtak el. 31-én gyógyszer­mellékhatással kezeltek egy beteget, s akadt egy epilepsziás ro­hammal beutalt betegük is. Az időjárás nem kedvezett a 2004-es téli ünnepeknek, a légköri változások miatt magas vérnyomá­sos krízis is fellépett, három sze­mélyt szívelégtelenségre, egyet pá­nikbetegségre utaló tünetekkel vizsgáltak meg. Haláleset nem volt a belgyógyászaton. Bokor Katalin ­ Újévi válasz J­ anuár 5-én még illik mindenki­nek minden jót kívánni az új esztendőben. Hernán Ottó (et­nográfus, természettudós, poli­tikus, polihisztor) szavait idézve, célzottan teszem jókívánságaimat a Kárpát-medence magyarjaihoz. Az alábbi gondolatok 125 évvel ezelőtt jelentek meg a Függetlenség című napilap hasábjain, s lám még a ma is több millió magyar tanulhatna az üzenetből: „Mélyre süllyedtünk már, édes magyarom! A társadalom fekélyei fakadozni kezdenek, mind sűrűb­ben és sűrűbben ütögetik föl fejü­ket,­­ már undorodni sem tudsz, mert megszokod, s mint a piszok­ban született, kezded nem tudni, mi a tisztaság... Kétségbeesnünk nem szabad! mert annál a kapunál, mely a lemondáshoz vezet, ort áll a remény, s mert a mérgezett vérben is van még ép sejt is, mely küzdeni fog, mert küzdenie kell a természet örök törvényeinek parancsára.” Ehhez, az akár több évtizedes küzdelemhez kívánok ennek az év­nek a hajnalán, minden magyar ér­zelmű Embernek erőt és kitartást! Salamon Ferenc ! Kovászna ajándéka K­arácsonyi ajándékot kapott a magyarországi Balatonfüred erdélyi testvérvárosától, Kovásznától A betlehemi jászolt ábrázoló, csil­lagfénnyel megvilágított, fedett szoboregyüttest a patinás füredi Kerektemplom mellett helyezték el, és a Szeretet szigete nevet kapta. A nemes faanyagot Kovászna polgármestere bocsátotta a Sepsiszentgyörgyön élő szobrászművész, Varga Mihály rendelkezésére, aki a szent család ötalakos szoboregyüttesét formálta meg.

Next