Székely Hírmondó, 2020. november (25. évfolyam, 211-230. szám)
2020-11-02 / 211. szám
SZÉKELY Hírmondó 2020. NOVEMBER 2., HÉTFŐ A nagy nemzeti együttesben em kísértet, inkább sorsszerűség, ami követ bennünket évszázadok óta Erdélyországban. Sorsunkra panaszkodni könnyebb, mint cselekedni annak javára. Az erdélyi magyarság anyaországként tisztelte és ápolta, védte hazáját tatár, török, Habsburg ellen. Ebben a szakadatlan küzdelemben a védelem és az országépítés mellett álltak jeles főnemesek is, ha nem is mind és nem is mindig. Közöttük kimagasló egyéniség volt hídvégi gróf Mikó Imre (1805-1876). Most, hogy az általa alapított és az ő nevét viselő Székely Mikó Kollégium nemes homlokzata és jelene, sorsa vetül elénk ismét a nagy gondok között, elidőzök kicsinyég egykori iskolám jelenében s a javára. Világháborúk, országosztogatások után egy világjárvány is rengeti a nemes intézet falait. Mindenkit foglalkoztat az iskolák, seregnyi tanuló jelenet jövője ebben a nehéz állapotban. Pillanatig sem siratni szólalok a távozó Kondor Ágota igazgatónő mellett, ahogy a helyére lépő Sztakics Éva mellett sem hurrázunk. Valóban kiemelkedő két egyéniség. Mindkettőt ott láttuk eddig is az alapító gróf Mikó Imre híre-neve és szobra mellett. A cselekvés nemes aszszonyai mindketten ott ezután is a nagynevű egykori tanárok társaságában és cselekvő erőben. Jelzőket nem osztogatunk most, inkább az alapító Mikó Imre egy gondolatfuttatását jegyeznénk ide a haza, a nemzet arca előtt.„Valamit üdvösnek elismerni, iránta hőn érezni még nem elég.Tenni is kell elérésére mindent, mit a cél magával hoz, mit a kötelesség elénk szab." Nem szórjuk, nem gyűjtjük az aranymondásokat, inkább azok szerint éljük meg a soron levő nemzeti és szülőföldi sorsunkat a közösség javára. Amit építettek eddig a jeles igazgatók, az mind ólomba öntve. Tízezrek emlékeznek rájuk nem versengve, hanem a nagy nemzeti együttesben. Ez a jelen és ennek függvénye a jövendő. Csakis ezen a réven üdvözül az erdélyi nagy csapat a jövendőben is. A siker éltesse és megtartsa maga mellett az építőket!« N Újabb adományok a kórháznak Segítség az élvonalnak Újabb adományokkal segítette az egészségügyi dolgozók munkáját a sepsiszentgyörgyi Salvatore Egyesület. Emellett különböző akciókban is részt vesznek. Bús Ildikó Továbbra is fontos azok támogatása, akik az élvonalban küzdenek a koronavírus legyőzésében, ezért adományokkal segítik munkájukat - mondta Buna Hunor, a Salvatore Egyesület munkatársa. Az elmúlt napokban 90 védőmaszkot ajánlottak fel az egészségügyi dolgozóknak, 40 darabot a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház munkatársainak, ötvenet pedig a megyei mentőszolgálat dolgozóinak. A járvány kezdetén, márciusban szintén támogatták a kórházat, akkor 100 védőmaszkot, két UV sterilizáló lámpát és 60 védőruhát adtak át a sürgősség és mentőállomás részére. Az egyesület emellett folytatja az elsősegély-ellátást a megyében, de tanfolyamokat is szerveznek online és élőben is. A különböző intézményeknek tartott elsősegély-oktatáskor a szabályok betartásával, védőfelszerelésben dolgoztak - mondta az egyesület munkatársa. Az egyesület tanfolyamokat is szervez online és élőben is Magyarellenesség Romániában Kisebbségi Monitor 2020 A magyarellenesség aktuális helyzete volt egyik legfontosabb témája a Kisebbségi Monitor 2020 című kutatásnak, amelynek az eredményeit nemrég mutatta be a sepsiszentgyörgyi városházán Kiss Tamás szociológus, a kutatás szakmai vezetője, Székely István Gergő politológus, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatási igazgatója és Toró Tibor politológus, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója. Erdély András Antal Árpád polgármester bevezetőjében rámutatott: az erdélyi magyar társadalom „meglehetősen sokrétű”, és a tömbmagyarságban élőknek „nem árt tudni”, hogy az erdélyi magyarok 28 százaléka olyan településen él, ahol nem magyar a településvezetés (ez a szám a szeptember 27-i helyhatósági választások előtt 44 százalék volt). Ugyanakkor 126 ezer olyan magyar van Erdélyben, akik százezer lakosnál nagyobb népességű nagyvárosban élnek úgy, hogy számarányuk nem éri el a 20 százalékot. Toró T. Tibor, a Bálványos Intézet egyik megálmodója úgy véli: a politikusok jobban használhatnák a kutatók eredményeit. - Sajnos Erdélyben nem divat, hogy a politikum komolyan vegye a tudományt, vagy ha igen, csak kampányokban, pedig a választások közötti „békeidőszakban” is érdemes lenne figyelni a kutatási eredményekre, sőt valójában ezekre alapozva kellene stratégiákat kidolgozni - mondta az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke. Elhangzott: a reprezentatív mintán vett, telefonos és online felmérésben úgy szűrték ki a „vegytiszta” magyarellenességet, hogy megkérdezték a többség képviselőit, mit tolerálnának általában egy kisebbséginek, és mit egy magyarnak, és a kettő különbségeként értelmezték a magyarellenességet. Azt találták, hogy a legszignifikánsabb különbségek a nyelvi összetevőnél merülnek fel: a hétköznapi életben a megkérdezett románok 13 százalékát „zavarja”, ha jelenlétében más kisebbség nyelvén beszélnek, ha magyarul beszélnek 23, százalékra nő azok aránya, akit ez bánt. A románok 54 százaléka tekinti „udvariatlanságnak”, ha más etnikumú személy nem vált románra a jelenlétében, ha magyarokról szól, akkor ez 63 százalékra nő. Ugyanakkor más az elvárás a kisebbségek román nyelvtudásával kapcsolatban: a románok 55%-a megengedő, ha egy kisebbségi nem jól beszél románul, de magyarok esetében ezt csak 21 százalék nézi el. Sőt, a kisebbségitől elvárják, hogy akcentus nélkül, tökéletesen beszéljen románul: ha magyar az illető, akkor a románok 45 százaléka tekint el az esetleges akcentustól, míg más nemzetek esetében a többségiek 78 százaléka találja úgy, hogy ez nem hiba. Négy románból egy tartja természetesnek azt, hogy a magyar többségben élő románoknak helyes volna megtanulni magyarul - mutat rá a tanulmány. - Általános az a percepció, amely szerint egyféle „privilégium”, hogy a kisebbségiek saját anyanyelvükön beszélhetnek, és még a magyarok körében is váratlanul magas arányban elfogadott, hogy a román a magyar nyelv „fölött” áll, és hogy a közélet nyelve a román - állapították meg a kutatók.« AKTUÁLIS IT Vérükkel és ételjegyekkel segítettek Jól sikerült a mozgósítás A Magyar Ifjúsági Értekezlet, illetve a Háromszéki Ifjúsági Tanács által mozgósított fiatalok pénteken a Kovászna megyei Vérközpontban „magukat” - azaz vérüket - adták, és jó kedvvel tették, igen sokan. Bodor Tünde A Magam Adom egy országos kampány, amelyben a MIÉRT több területi szervezete mellett a HÁRÍT is részt vesz. „Igazából mindenkinek szólt a felhívás, legyenek szolidárisak, siessenek a vérre szorulók segítségére” - mondta Kelemen Szilárd HÁRÍT-elnök, aki ritka vércsoportja miatt is fontosnak tartotta megjelenni. A szimbolikus honoráriumként kapott ételjegyeket országos szinten összegyűjtik, és a dévai Szent Ferenc Alapítvány számára ajánlják fel. A helyi kampányt Colt Alice HÁRÍT-önkéntes koordinálta, aki a vérközpontban dolgozó szüleitől tud arról, milyen nagy szükség van a vérkészletek pótlására. Az utóbbi időben csökkent véradási kedvet ellensúlyozandó ezúttal olyan tizen- és huszonévesek is meghozták ezt az áldozatot, akik féltek ettől a művelettől. Gaban Anita annak ellenére is harmadszor adott vért, hogy időközben vérszegénységgel küzdött, Vásárhelyi Bernadettet pedig az motiválta, hogy a családtagokon már segített mások vére. Mintegy negyvenen jelentek meg, az előzetes vizsgálatok után harmincan adhattak vért. Jó példával jártak elöl az RMDSZ fiatal megyei és városi tanácsosai, Kelemen Szilárd Péter, Grüman Róbert, Lakatos László, az árkosi alpolgármester, Vajna Ervin, de Antal Árpád szentgyörgyi polgármestert sem hagyta hidegen a HÁRÍT felhívása. Oltean Csongor MIÉRT-elnök elmondta, bár a tagszervezetek vezetői eleinte ódzkodtak járványhelyzetben a szervezéssel járó felelősségtől, egyre többen felzárkóznak, egy nappal korábban Szilágy megyében félszázan adtak vért.«