Székely Hírmondó, 2020. november (25. évfolyam, 211-230. szám)

2020-11-02 / 211. szám

SZÉKELY Hírmondó 2020. NOVEMBER 2., HÉTFŐ A nagy nemzeti együttesben em kísértet, inkább sors­szerűség, ami követ ben­nünket évszázadok óta Er­­délyországban. Sorsunkra pa­naszkodni könnyebb, mint cse­lekedni annak javára. Az erdélyi magyarság anyaországként tisz­telte és ápolta, védte hazáját ta­tár, török, Habsburg ellen. Eb­ben a szakadatlan küzdelem­ben a védelem és az országépí­tés mellett álltak jeles főneme­sek is, ha nem is mind és nem is mindig. Közöttük kimagasló egyéniség volt hídvégi gróf Mi­­kó Imre (1805-1876). Most, hogy az általa alapított és az ő nevét viselő Székely Mikó Kollé­gium nemes homlokzata és je­lene, sorsa vetül elénk ismét a nagy gondok között, elidőzök kicsinyég egykori iskolám jele­nében s a javára. Világháborúk, országoszto­gatások után egy világjárvány is rengeti a nemes intézet falait. Mindenkit foglalkoztat az isko­lák, seregnyi tanuló jelene­t jö­vője ebben a nehéz állapotban. Pillanatig sem siratni szólalok a távozó Kondor Ágota igazgató­nő mellett, ahogy a helyére lé­pő Sztakics Éva mellett sem hurrázunk. Valóban kiemelkedő két egyéniség. Mindkettőt ott láttuk eddig is az alapító gróf Mikó Imre híre-neve és szobra mellett. A cselekvés nemes asz­­szonyai mindketten ott ezután is a nagynevű egykori tanárok társaságában és cselekvő erő­ben. Jelzőket nem osztogatunk most, inkább az alapító Mikó Imre egy gondolatfuttatását jegyeznénk ide a haza, a nem­zet arca előtt.„Valamit üdvös­nek elismerni, iránta hőn érezni még nem elég.Tenni is kell el­érésére mindent, mit a cél ma­gával hoz, mit a kötelesség elénk szab." Nem szórjuk, nem gyűjtjük az aranymondásokat, inkább azok szerint éljük meg a soron levő nemzeti és szülőföldi sor­sunkat a közösség javára. Amit építettek eddig a jeles igazga­tók, az mind ólomba öntve. Tí­zezrek emlékeznek rájuk nem versengve, hanem a nagy nem­zeti együttesben. Ez a jelen és ennek függvénye a jövendő. Csakis ezen a réven üdvözül az erdélyi nagy csapat a jövendő­ben is. A siker éltesse és megtartsa maga mellett az építőket!« N Újabb adományok a kórháznak Segítség az élvonalnak Újabb adományokkal segítette az egészségügyi dolgozók munkáját a sepsiszentgyörgyi Salvatore Egyesület. Emellett különböző akciókban is részt vesznek. Bús Ildikó Továbbra is fontos azok támo­gatása, akik az élvonalban küzde­nek a koronavírus legyőzésében, ezért adományokkal segítik mun­kájukat - mondta Buna Hunor, a Salvatore Egyesület munkatársa. Az elmúlt napokban 90 védőmasz­kot ajánlottak fel az egészségügyi dolgozóknak, 40 darabot a Dr. Fo­golyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház munkatársainak, ötvenet pedig a megyei mentőszolgálat dolgozóinak. A járvány kezdetén, márciusban szintén támogatták a kórházat, akkor 100 védőmaszkot, két UV sterilizáló lámpát és 60 vé­dőruhát adtak át a sürgősség és mentőállomás részére. Az egyesület emellett folytatja az elsősegély-ellátást a megyében, de tanfolyamokat is szerveznek online és élőben is. A különböző intézmé­nyeknek tartott elsősegély-oktatás­kor a szabályok betartásával, védő­­felszerelésben dolgoztak - mondta az egyesület munkatársa.­ Az egyesület tanfolyamokat is szervez online és élőben is Magyarellenesség Romániában Kisebbségi Monitor 2020 A magyarellenesség aktuális helyzete volt egyik legfontosabb témája a Kisebbségi Monitor 2020 című kutatásnak, amelynek az eredményeit nemrég mutatta be a sepsiszentgyörgyi városhá­zán Kiss Tamás szociológus, a kutatás szakmai vezetője, Szé­kely István Gergő politológus, a Székelyföldi Közpolitikai Intézet kutatási igazgatója és Toró Tibor politológus, a Bálványos Intézet kutatási igazgatója. Erdély András Antal Árpád polgármester be­vezetőjében rámutatott: az erdélyi magyar társadalom „meglehetősen sokrétű”, és a tömbmagyarságban élőknek „nem árt tudni”, hogy az erdélyi magyarok 28 százaléka olyan településen él, ahol nem ma­gyar a településvezetés (ez a szám a szeptember 27-i helyhatósági vá­lasztások előtt 44 százalék volt). Ugyanakkor 126 ezer olyan ma­gyar van Erdélyben, akik százezer lakosnál nagyobb népességű nagy­városban élnek úgy, hogy számará­nyuk nem éri el a 20 százalékot. Toró T. Tibor, a Bálványos In­tézet egyik megálmodója úgy véli: a politikusok jobban használhat­nák a kutatók eredményeit. - Sajnos Erdélyben nem divat, hogy a politikum komolyan vegye a tudományt, vagy ha igen, csak kampányokban, pedig a választá­sok közötti „békeidőszakban” is érdemes lenne figyelni a kutatási eredményekre, sőt valójában ezekre alapozva kellene stratégiá­kat kidolgozni - mondta az Erdé­lyi Magyar Néppárt ügyvezető el­nöke. Elhangzott: a reprezentatív mintán vett, telefonos és online felmérésben úgy szűrték ki a „vegytiszta” magyarellenességet, hogy megkérdezték a többség kép­viselőit, mit tolerálnának általában egy kisebbséginek, és mit egy ma­gyarnak, és a kettő különbsége­ként értelmezték a magyarellenes­séget. Azt találták, hogy a legszig­­nifikánsabb különbségek a nyelvi összetevőnél merülnek fel: a hét­köznapi életben a megkérdezett románok 13 százalékát „zavarja”, ha jelenlétében más kisebbség nyelvén beszélnek, ha magyarul beszélnek 23, százalékra nő azok aránya, akit ez bánt. A románok 54 százaléka tekinti „udvariatlanság­nak”, ha más etnikumú személy nem vált románra a jelenlétében, ha magyarokról szól, akkor ez 63 százalékra nő. Ugyanakkor más az elvárás a ki­sebbségek román nyelvtudásával kapcsolatban: a románok 55%-a megengedő, ha egy kisebbségi nem jól beszél románul, de magya­rok esetében ezt csak 21 százalék nézi el. Sőt, a kisebbségitől elvár­ják, hogy akcentus nélkül, tökéle­tesen beszéljen románul: ha ma­gyar az illető, akkor a románok 45 százaléka tekint el az esetleges ak­centustól, míg más nemzetek ese­tében a többségiek 78 százaléka ta­lálja úgy, hogy ez nem hiba. Négy románból egy tartja ter­mészetesnek azt, hogy a magyar többségben élő románoknak he­lyes volna megtanulni magyarul - mutat rá a tanulmány. - Általános az a percepció, amely szerint egyféle „privilégi­um”, hogy a kisebbségiek saját anyanyelvükön beszélhetnek, és még a magyarok körében is várat­lanul magas arányban elfogadott, hogy a román a magyar nyelv „fölött” áll, és hogy a közélet nyel­ve a román - állapították meg a kutatók.« AKTUÁLIS I­T Vérükkel és ételjegyekkel segítettek Jól sikerült a mozgósítás A Magyar Ifjúsági Értekezlet, illetve a Három­­széki Ifjúsági Tanács által mozgósított fiatalok pénteken a Kovászna megyei Vérközpontban „magukat” - azaz vérüket - adták, és jó kedvvel tették, igen sokan. Bodor Tünde A Magam Adom egy orszá­gos kampány, amelyben a MI­ÉRT több területi szervezete mellett a HÁRÍT is részt vesz. „Igazából mindenkinek szólt a felhívás, legyenek szolidárisak, siessenek a vérre szorulók segít­ségére” - mondta Kelemen Szi­lárd HÁRÍT-elnök, aki ritka vér­csoportja miatt is fontosnak tar­totta megjelenni. A szimbolikus honoráriumként kapott ételje­gyeket országos szinten össze­gyűjtik, és a dévai Szent Ferenc Alapítvány számára ajánlják fel. A helyi kampányt Colt Alice HÁRÍT-önkéntes koordinálta, aki a vérközpontban dolgozó szüleitől tud arról, milyen nagy szükség van a vérkészletek pót­lására. Az utóbbi időben csök­kent véradási kedvet ellensúlyo­zandó ezúttal olyan tizen- és hu­szonévesek is meghozták ezt az áldozatot, akik féltek ettől a mű­velettől. Gaban Anita annak el­lenére is harmadszor adott vért, hogy időközben vérszegénység­gel küzdött, Vásárhelyi Berna­dettet pedig az motiválta, hogy a családtagokon már segített mások vére. Mintegy negyvenen jelentek meg, az előzetes vizsgálatok után harmincan adhattak vért. Jó pél­dával jártak elöl az RMDSZ fia­tal megyei és városi tanácsosai, Kelemen Szilárd Péter, Grüman Róbert, Lakatos László, az árko­si alpolgármester, Vajna Ervin, de Antal Árpád szentgyörgyi pol­gármestert sem hagyta hidegen a HÁRÍT felhívása. Oltean Cson­gor MIÉRT-elnök elmondta, bár a tagszervezetek vezetői eleinte ódzkodtak járványhelyzetben a szervezéssel járó felelősségtől, egyre többen felzárkóznak, egy nappal korábban Szilágy megyé­ben félszázan adtak vért.«

Next