Székely Hírmondó, 2021. október (26. évfolyam, 190-210. szám)
2021-10-25 / 206. szám
SZÉKELY Hírmondó 2021. OKTÓBER 25., HÉTFŐ AKTUÁLIS. Szörnyűséges koalíció s USR távozását és a kormány bukását követően minden jel arra mutat, hogy a román pártrendszer két domináns váltópártja, a nemzeti-liberálisok és a szociáldemokraták megtalálták az ingatagnak bizonyult koalíciós kormányzás alternatíváját: jobboldali kisebbségi kormány a baloldali ellenzék parlamenti támogatásával. Persze, a miniszterelnöknek kijelölt nyugalmazott tábornok, Ciucu még nem kapta meg a parlament bizalmi voksát, de a Dâmboviţa-parti csetepaté már csillapodni látszik. S bár első látásra szokatlan a politikai vetélytársak egymásra találása, nem érdemes a körülmények ilyesfajta fordulatán különösebben szörnyülködni. Hiszen a politikai együttműködés nem újdonság és nem is idegen a két pártszervezet előtt. Sőt, igazából már bejáratott, a 2012- es voksoláson a választók által is megerősített - vészhelyzetben bevetendő - partnerségi formula.A Szociálliberális Unió segítségével anno a nemzeti-liberális és a szociáldemokrata pártok sikerrel zárták rövidre közös ellenfelük, a néhai államelnök - Basescu - és pártjának a politikai rendszer egészét érintő ambícióit. A populista elnökkel szemben megnyerték a választásokat, és abszolút többséget szerezve, még közös kormányt is alakítottak ideig-óráig. A végeredmény sokatmondó: a korábbi ellenfél, a demokrata-, majd demokrata-liberális pártocska azóta gyakorlatilag eltűnt, be- és felolvadt a nemzetiliberális szervezetben. Más felállásban, de ez a forgatókönyv látszik ismét körvonalazódni: a közös ellenfél jelentette fenyegetettség arra készteti a két hagyományos és széles területi beágyazottságú politikai organizmust, hogy az újonnan érkezőkkel szemben összezárjanak, hogy a politikai stabilitást (a saját érdeküket) szem előtt tartva visszatérjenek a „szörnyűséges koalíció" gyakorlatához. Ha csak átmenetileg is, a következő parlamenti ülésszak, egy újabb bizalmatlansági indítványig, de ez a stratégiai együttműködés nem sok jót ígér a kormányválságot bevállaló USR számára: szövetségesek nélkül, politikai jelentőségüket kockáztatják a kormányzásból való kimaradással, ráadásul a jobboldali kormánykurzussal szembeni hiteles ellenzéki szerepért is meg kell küzdeniük a szociáldemokratákkal. Elég kellemetlen helyzet ez. A koronavírus-járvány rányomta bélyegét az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc kitörése idei évfordulójának megünneplésére is. A felfelé kúszó fertőzöttségi mutatók miatt a megyeszékhelyen, Kézdivásárhelyen és Kovásznán szűk körben, visszafogottan emlékeztek meg a világtörténelmi léptékkel mérve is kimagasló eseményről, Baróton viszont megmaradt a történések méltó felidézésének a lehetősége, és éltek is vele. SzH-összeállítás epsiszentgyörgyön az eddigi hagyományokhoz híven ugyan, de korlátozott létszámban koszorúztak szombat délelőtt a város '56-os emlékhelyein. Az önkormányzat és a Volt Politikai Foglyok Szövetsége (VPFSZ) Kovászna megyei szervezetének tagjai a városháza és Szalay Attila vértanú Csíki utcai háza homlokzatán lévő emléktáblánál, az '56-os parkban található emlékműnél és az Erzsébet parkban, a kommunizmus áldozatainak állított kopjafánál helyezték el a kegyelet virágait. Kérdésünkre válaszolva Török József háromszéki VPFSZ elnök rámutatott, hogy 1956. október 23. mérföldkő a történelmünkben. A forradalom és szabadságharc szele az erdélyi magyarságot is megérintette, és annak ellenére, hogy itt nem zajlottak a magyarországihoz hasonló méretű események, a megtorlás sorainkból is sok áldozatot szedett. Magyarként és erdélyiként tehát egyaránt meg kell emlékezni róluk. Ugyanakkor a fiatalokat arra kérte, vegyenek részt a nemzet újjáépítésében, hiszen az 1956-os lavinának is ők voltak az elindítói, és ennek szelleme kötelez. A céhes város diákjainak főhajtása Pénteken a kézdivásárhelyi Nagy Mózes Líceum udvarán verses-zenés előadással emlékeztek a diákok az 1956-os forradalom kitöréséről, szombaton pedig az önkormányzat, a helyi politikum és az iskolák képviselői, valamint a vitézi rendek tagjai helyezték el a koszorúkat a református templomban lévő 1956-os kopjafánál, illetve az egykori Székely Katonanevelde előtt található Hősök Emlékművénél. Tegnap pedig a Református Kollégium diákjai mutattak be kulturális műsort a református templomban 11 órától tartott istentisztelet után. A megemlékezésről a Kézdivásárhelyi Körkép szerdai kiadásában számolunk be bővebben. Ökumenikus együttlét Kovásznán A fürdővárosban szombaton délután emlékeztek meg az 1956- os forradalomról és szabadságharcról. A Magyar Polgári Párt és a Lyukaskő Egyesület által szervezett eseménynek ezúttal a belvárosi református templom adott otthont. A megemlékezést Orbán Judit, a vajnafalvi református egyházközség lelkipásztora nyitotta meg igemagyarázatával, majd Ertsey Attila, a Kós Károly Alapítvány kuratóriumának elnöke szólt az egybegyűltekhez. A Budapestről érkezett elnök a magyarság fontosabb történelmi eseményeiről beszélt, de kitért arra is, mi vár ránk a jövőben, ha véget ér a jelenlegi járványügyi helyzet. Az esemény meghívottja volt továbbá Bedő Zoltán, lapunk munkatársa, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesületének elnöke is. Bedő a 65 évvel ezelőtti történteket idézte fel, megemlékezve azokról, akik életüket kockáztatták a szabadságért, akik szembe szálltak annak ellenére is, hogy tisztában voltak a lehetséges következményekkel a hős fiatalokról. Az ökumenikus együttlétet a Kikapcsolsz ifjúsági zenekar tette szebbé dalaival, de jelen volt a Havadtőy Sándor 109-es számú cserkészcsapat is. A megemlékezés végén Péter Arthur római katolikus plébános hívta közös imára az ünneplőket, a nemzeti himnuszaink eléneklése után pedig koszorúkat helyeztek el a Lyukaskő emlékműnél. Két helyszínen is megemlékeztek Baróton az emlékezők két helyszínen, az iskola udvarán, Jan Palach, Bauer Sándor és Moyses Márton emlékművénél, illetve a Petőfi utcai 1956-os emlékműnél is lerótták kegyeletüket 1956 hősei iránt. A megemlékezések után Szokoly Elek marosvásárhelyi emberjogi aktivista, politikai elítélt tartott előadást a baráti művelődési ház Bodosi Dániel-termében. Mint Moyses Márton legjobb barátja, Szokoly az 1956 utáni, az akkori erdélyi magyar fiatalokra „árnyékként”vetődő eseményekre reflektált, lebontva többek között néhány mítoszt is Moyses életéről. Elmondta például, hogy a Magyarországra 1956 novemberében szökést megpróbáló Moysest szerinte nem büntetésből, hanem inkább kitüntetésből helyezték a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Kollégiumba, mert értékelték tudását, tehetségét. - Bár a legjobb barátom volt, nekem egy szót nem említett 1956- os kalandozásairól - mondta Szokoly. Moysest a társadalom peremén élő, lázongó embernek nevezve, aki mellesleg még antikommunista sem volt, csupán a társadalmi igazságtalanságok ellen emelte fel szavát. Szokoly a baráti iskola udvarán is beszélt, a Petőfi utcai emlékműnél pedig Benedek-Huszár János polgármester, illetve Demeter László történész mondtak beszédet. Szabó Előd unitárius lelkészesperes áldását adta az emlékezőkre. Az ünnepségeken Benedek Fanni, Tordai Magor, Sebestyén Fruzsina, Deák Iringó diákok énekkel és szavalatokkal működtek közre, illetve a Zathureczky Gyula Református Énekkar kórusműveket énekelt.« A Ünnepi megemlékezések Háromszéken 1956 szelleme kötelez . Fotó: Klárik Loránd Kovásznán az ökumenikus együttlétet a Kikapcsolsz ifjúsági zenekar tette szebbé dalaival Sepsiszentgyörgyön az eddigi hagyományokhoz híven ugyan, de korlátozott létszámban koszorúztak szombat délelőtt a város '56-os emlékhelyein