Székely Lapok, 1897. december (27. évfolyam, 101-103. szám)

1897-12-19 / 101. szám

2 oldal. SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1897. deczember hó 19. nek fényes siker van előlegezve -- sőt te­kintettel a gründolás nehézségeire, az a ritka kegy éri az újságok részéről az uj kereskedést, hogy az eddigi szokástól el­­térőleg — a lap első oldalai nyújtják a reklámnak a legtágabb teret. A legkitűnőbb kivitel, a legelegánsabb minőség hangzatos frázisai ajánlgatják az uj üzlet produktumait s a vásárló közön­ség rohamosan lepné el a helyiségeit, ha nem hiányoznék a hirdetésből a legcsalo­­gatóbb jelző: a leg­mérsékeltebb á­r! A manapság divó és az uj üzletek si­kerét nagyon kétségessé tevő nagy üzleti verseny napjaiban nem sok eredményt jó­solhatunk e vállalkozásnak. A nagy gründolás a csőd magvát hor­dozza méhében. Lám, a minden politikai és üzleti válla­lat iránt oly érzékeny tőzsde, mely a maga árhanyatlásával a legbiztosabb fok­mérője az előre látható eredményeknek, az üzlet megnyílását a lehető legnagyobb bi­zalmatlansággal fogadta. Az összes magyar értékek ha nem is rohamos, de jele­nté­­keny árcsökkenést szenvedtek az üzlet megnyitása folytán. Pedig azt hisszük, hogy egy szolid és jó sikerű üzlet legnagyobb biztosítéka, ha a lét alapját képező érdekek áremelkedé­sére üdvös befolyással van. A­míg az üzlet csak a kísérletezés stá­diumában volt, s a gründolás vajúdásaiban somfordált, addig több kilátása volt arra is, hogy a politikai üzletvilágnak az ala­pítás faktoraival rokonszenvező alakjai már csak a közös czél, a régi, kipróbált or­szágos firma megbuktatása érdekében, tény­legesen segítő kezet nyújtsanak neki. Semmi sem bizonyítja jobban az üzlet inszolid voltát, hogy még a közös czél se engedte a rokonszenvező üzletembereket arra, hogy az alapításhoz tőke­segélyek járuljanak. A népről és nemzetről elnevezett politi­kai társulatok határozott ellenséges indu­lattal fogadták a vállalatot, sőt bizalmat­lanságuk daczára anyagi erővel, amelylyel rendelkeznek, a régi, kipróbált firma támogatására siettek, mert józan értelemmel fölismerték azt, hogy itt voltaképp az egész magyar poli­tikai üzletvilágot fenyegető veszély rejlik a reklámhrozott hajszában. Úgy látszik, hogy a régi fegyverbarátok megvont támogatása, még azok kedvét is leakasztotta, a­kik — a körültekintőbb elv- és czégtársak intelmei daczára — ebbe a kalandos üzletbe belelovagolták magukat. A régi firma pedig a kiróbált vezetés alatt áll és szilárdabban, mint valaha, mint egy kis világ. Mindenik tagjának meg voltak jogai és kötelességei. Meg volt abban az árny is, a nyomorúság, a szenve­dés, de meg volt a létért való küzdelem tere is, a jellemnek igaz iskolája. Vagy az Erdély század kezdeti társa­dalmi életéről írt sorai, Kant Fichte filosó­­fiájának a Bolyaiak világnézetének meg­kapó jellemzése! A Bolyaiak mint mathe­­matikusok commentálását szakkörök fogják méltatni. Mily sokoldalúság! Bolyait a bölcsészt, a drámaírót, a költőt, a csillagászt, a nyelvészt, a tanárt csak Bedőházy jellemezhette. A széles látkör, melyet nagy tudásával írott könyve előttünk megnyitott, gyönyörű­séget okozott. Köszönetet mondunk ezért. Dr. S. D. : Sokkal nagyobb viharokat kiállott már, s sem hogy egy ilyen kétségbeesett szélhá­­j­moskodás megingathatná. Hanem arról meg vagyunk győződve, hogy ez a tőzsdei műnyelven in sidi üzlet rom­jaiba dől a magyar politikai közérzület egyetlen futalmára. Orsz. protestáns értekezlet, Háromszék vármegyében a református és unitárius lelkészek egy jelentékeny része­­. évi november 2-án Sepsiszentgyörgyön előkészítő értekezletet tartott a protestáns papság fizetésének rendezése, anyagi hely­zetének javítása érdekében, mely értekez­let határozatilag kimondotta, hogy a meg­indított mozgalmat szélesebb kör­e ter­jeszti ki. Ezen ez évből az erdélyrészi összes magyar protestáns papságot egy országos értekezletre hívta össze f. évi deczember 7-én délelőt 10 órára Sepsiszentgyörgyre. Az orsz. értekezletre a f. évi decz. 2-iki egyháztanácsi ülésből a marosi ref. egyház­­megyei papság képviseletében Tiszt. Tóth László ny.-karácsonfalvi ref. pap küldetvén ki az ő szivességéből közöljük az értekez­­leti gyűlés lefolyásáról az alábbi tudósítást: Az értekezlet czéljának nagy fontossága már azon nagy érdeklődésből is kitűnt, mely e gyűlés iránt nyilvánult, a­mennyiben a ref. papság részéről személyesen és kép­­viseletileg jelen voltak 226-an, az unitáriu­sok részéről 72-en, a magyar lutheránu­sok közül 2-en. Az előkészítő értekezlet elnöke tiszt. Kis Lajos étfalvi ref. pap üdvözölte a szép számban megjelent tagokat, jelzi az össze­jövetel czélját, rámutat a protestáns pap­ság nyomorult helyzetére, holott az 1848. évi XX. t.-cz. 3. §-a világosan intézkedik, hogy „e hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezet egyházi és iskolai szükséges közálladalmi költségek által fedeztet­nek. A­ törvények emez intenciós rég­ jajvulás tárgyait képezik a protestán­n­­­­ság részéről, de jogos kielégítése, illetve­­ a törvények végrehajtása úgy látszik még a távol jövőben keresendő. A köztisztviselők, a különböző rangú és rendű hivatalnokok, a közművelődés har­­c­osai ügyeik megbeszélése végett tömö­rülnek, kongresszusokat tartanak, sebeiket föltárják ország-világ előtt, felszínen tart­ják a mozgalmat, hogy a megélhetés gond­jaitól lehetőleg felmentve legyenek, szel­lemi hivatásuk eszményének élhessenek. És az állam, a társadalom igyekszik is támo­gatni e törekvéseket, igazolva azt, hogy ama mozgalmaknak létalapjuk van, hogy a megélhetés mai küzdelmes korszakában minden szegényebb körülmények között élő hivatali osztálynak támogatásra van szük­sége. E humanisztikus mozgalmak között egyedül a szegény protestáns papságról feledkeztek meg az illetékes körök, pedig a seb itt is elég mély, elég fájdalmas. Törvényhozásunk mg mindig késik a gyökeres megoldással a protestáns egyhá­zak és lelkészek nyomora megszüntetésé­ben: az 1848. XX. t.-cz. megvalósítva nincs, nagy sérelmére azoknak, kik a magyar államnak századokon keresztül legerősebb támaszai, a magyar alkotmányos szabad­ságnak megteremtői, természetes őrei. Ilyen szellemben tartott előszó adott irányt az egész értekezletnek, melynek sikeres mű­ködésére az előkészítő értekezlet elnöke isten áldását kérve, a gyűlést megnyitotta. Azután felhívta a tagokat megalakulásra, ez megtörténvén, az előkészítő bizottság hivatalnokait, mint a kik önzetlen buzgó­­sággal szolgálták e szent ügyet s ennek előkészítésében híven fáradoztak, e gyűlés tartamára is egyhangúlag megválasztottak és pedig: elnökké Kis Lajos; jegyzőkké Csifó Salamon és Kolumbár Ferencz. Az értekezlet további folyamán az elnök beszámolt az eddig tett intézkedésekről, s előre is jelezni kívánta, hogy az orsz. értekezlet tárgysorozatába nemcsak a papi fizetések állami kiegészítése, hanem a ter­­mény­kepeváltás ügye is föl van véve, itt is mély sebb vár gyógyításra. Kínos hely­zet, nyomasztó állapot borult a magát túl­élt, silány kepeüzetési rendszer miatt a szegény papságra, úgy hogy a szegénység, a sok gond, örökös aggodalom miatt odáig tévedt, hol többé nem az iskola, vagy tem­plom áll előtte annak népével, hanem az ő családja, háza, ínséges lakóival. Míg az egyházi szolgáknak a fizetés rendezéssel, kepeváltással teljes függetlenség nem biz­­tosíttatik szegénységtől emberektől egyaránt, addig nem lehet igazi egyházi élet, addig nem épülhet istennek országa. Majd előterjesztetett indokolás kíséreté­ben a következő határozati javaslat, mely pontról pontra tárgyaltatván, csekély mó­dosítással el is fogadtatott. Mondja ki az értekezlet, hogy a protes­táns papság fizetésének kiegészítése és ren­dezése czéljából minden rendelkezésre álló törvényes eszközzel munkálni kíván- e végre. I. Az értekezlet egy küldöttség által em­lékiratot terjeszt fel a miniszterelnök, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur . Nagyméltóságához, a képviselőház, annak elnöke és az összkormányhoz, az egyházi főhatóságokhoz, melyben kéri, hogy már az 1898-ik évben iktassák törvénybe a prot. papság fizetésének 800 frt minimumban való megállapítását és e minimumig való kiegészítésig szükséges összeg már az 1898-ik évben vétessék fel az állam költ­ségvetésébe. II. Kéressenek fel, hogy a protestáns papság fizetési ügye törvényhozásilag ren­­deztessék s a jövedelem ne terményben, hanem pénzben történjék az adóhivatalok ú­tjab Iránt III. Kéressenek fel az erdélyrészi pro­testáns püspökök a lelkészi fizetések ren­dezése tárgyában közreműködésre s hassa­nak oda, hogy az ügy már 1898-ban vég­leg rendeztessék, egyúttal pedig kéresse­nek fel arra is, hogy az emlékiratokat vivő küldöttséget vezessék, illetve abban részt vegyenek. IV. Az összes erdélyi képviselők keresse­nek fel ez ügy támogatására és a küldött­ségben való részvételre. V. Az I. II. III. IV. pontok alatti teen­dők elvégzésére kibocsáttattak, illetve a küldöttségbe egyhangúlag beválasztattak: Létai Domokos, Kis Sándor, József Lajos, Simó János, Kis Lajos, Csifó Salamon, Ko­lumbár Ferencz, Czeglédi János, Takács Károly, Tóth László, Szász Mihály, Böjthe Géza, ifj. Kovács Antal és Szűcsi Ferencz: így hangzik a határozati javaslat, mely­nek kapcsán az elnökség megbizatott, hogy a többi egyházkerületek vezetőit is hívja fel a mozgalomhoz való csatlakozásra, eset­leg a küldöttségben leendő képviseltetésre s az ez iránti nyilatkozatokat lehetőleg a jövő február 15-ig kérje be, mert az in­dulás ez időpontra van tervezve. A jövőben vetett szép reményekkel osz­lott a gyűlés. A mindenható istenben di­csőségesen uralkodó királyunk atyai jóin­dulatában, kormányunk vezetőiben, az egy­házi főhatóságokban, a szent ügy igazságá­ban bízva méltán elérkezettnek látja az időt a protestáns papság, hogy felette is földerül valahára a ragyogó nap hajnal is alaposnak látszik amaz erős hite, hogy re­­ményei nem fognak az illetékes körök eddigi közönyének éles szikláin megtörve szét­foszlani. HÍREK. — Személyi hirek. Lázár Aurél kolozsvári kir. főügyészhelyettes pár napon át, több fegyelmi ügy letár­­gyalása czéljából városunkba időzött. — Köllő Miklós jeles szobrászunk, ki a Kossuth szobor alkotását felvállalta, a napokban méreteket vett fel főterünkön, a­hová a szobrot állítani fogja. A művész itt létének másik czélja volt az újraépítendő Bodor­­kút tervének tanulmányozása, hogy a vis a­vis emelkedő szobor alkata azzal szim­­metrikus legyen. — A keddi ünnep. Az ipariskolá­nak kedden végbemenő fölavatási ünne­pélyére dr Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter kíséretével 9 óra 40 perczkor ér­kezik az alsó vasúti állomáshoz. Kíséreté­ben lesznek: Vörös László államtitkár, Lukács Béla, Heltai Ferencz képviselők, Ludvigh Gyula az államvasutak elnökigaz­gatója, Tichtt Frigyes miniszteri tanácsos, Szterényi József főigazgató Dr Mantuano Rezső, dr Ary Pál, dr Szterényi Sándor miniszteri fogalmazók, Bartha és Boross hírlapírók. Az ünnepélyre részvétételét több főispán is bejelentette s a rokoni­rányú ipari szakiskolák képviselői is nagyobb szám­mal fognak megjelenni. - mo­­rt. Nagy az öröm a városi tanítótestületben. A v. törvényhatóság f. hó 18-án tartott közgyűlésén kimondotta, hogy jövőre a tanítói fizetés minimuma 600 frt legyen. A népes közgyűlés lefolyásáról jövő számunkban hozunk részletes tudósítást — Gigászhir. Egy köztiszteletben álló derék matróna elhunytát tudatja a követ­kező gyászjelentés: Agyagási Gábor m­­orátai ev. ref. pap és gyermekei: Klára, férj, Rátoni Nagy Sándorné férje és gyer­­­mekei; dr Agyagási Károly vármegyei fő-s orvos és neje; Agyagási Vidor polg. fiú­iskolai tanár, neje és gyermekei Márton Mari férj. Járai Mártonná, mint unoka, megszomorodott lélekkel tudatják, hogy szeretett édes anyjok, illetőleg nagyanyjok özv. tiszteletes Agyagási Lajosné szül. Jánosi Juliánna élete 77. évében, hosszas szenvedés után, folyó hó 15-én d. u. 4 órakor meghalt. Munkásság, szorga­lom és övéi iránt táplált korlátlan szere­­tetben töltötte áldásos életét, mely által emléke megmarad,szivünkben örökre. Földi maradványait deczember hó 17-én d. u. 1 órakor fogjuk a köz­temetőbe néhai férje porai mellé elhelyezni, mely végtisztességre barátainkat és jó embereinket szomorúan meghívjuk. Nyugodjék csendesen­­ Mezőbánd, 1897. deczember hó 15-én. — A helyi „Stefánia“ kisdedóvó intézetben, a karácsonyfa felállítása és az ajándékok kiosztása folyó hó 22-én d. u. 3 órán kezdve fog meg­történni. Mely kel­lemes kis ünepélyre a szülők és érdeklődők szívesen meghivatnak. Az igazgatóság. — Öngyilkosság. Rosszul­ ment sorsa Csáváson Ábrahám Viktornak. Földhöz ra­gadt szegény ember létére 4 gyerekkel ál­dotta meg a teremtő, a­kiknek a minden­napi kenyeret kiszerezni a mai nehéz vi­lágban sehogy se birta. A léttel való ki­merítő küzdelemben nem birta tovább az egyenetlen harczot, s nagy elkeseredésében felkötötte magát egy vaskos szilfára. Az istenadta porontyok pedig az utszélin sirán­koznak s várják a kenyeret a meleg ru­hát, mialatt lelketlen kaczagással sivit fe­lettük el a dermesztő téli szél . . . — A községnevek magyaro­sítása. A főrendi ház közjogi és tör­vénykezési bizottsága tárgyalta a község­nevek magyarosításáról szóló törvényja­vaslatot. Csak az 5. §-on változtatott aki­ Grösszel Ferencz mű- és kereskedelmi kertészetében, Sörház utcza 10. sz. kaphatók : a legolcsóbban, divatosan kiállított elegáns menpsszonti és báli csokrok, rózsa, ibolya, szegfű, cam­elia, cserépbe való virágok, halotti koszorúk, újfajta oltott rózsák, fehérlevelű­ juharfák, sok száz eladói (450) 1—6

Next