Székely Lapok, 1898. február (28. évfolyam, 10-17. szám)
1898-02-03 / 10. szám
2. oldal Minden valamire való embert foglalkoztat a jövője, s mi csak helyeseljük, hogy eziránt ők is megteszik a szükséges lépéseket. A nyugdíjalap megteremtéséről és a nyugdíjazás módozatairól nincs módunkban szólhatni, de azt nagyonnagyon nemes cselekedetnek tartanók, ha erre maguk a földesurak tennék meg a kezdeményező lépéseket, hozzájárulván egy olyan alaphoz, melyből a gazdatisztek aggkorukban segélyeztetnek. * * * , Brassóban és kalandos híreket terjesztenek a kormány állítólagos erőszakos névmagyarosító intézkedéseiről. Azt állítják, hogy a kormány bizalmas rendelettel utasította a hivatali főnököket, hogy a tisztviselőket nevük megmagyarosítására kényszerítsék. Természetesen e híreszteléseknek csak az a czélja, hogy a kedélyeket még jobban felizgasssák. Magyar miniszterek Mécsben. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök, Lukács I László pénzügyminiszter és báró Dániel Ernő kereskedelemügyi miniszter Bécsbe utaztak és csak kedden tértek vissza Budapestre. Országgyűlés. Szombaton a képviselőházban a főispánok tételénél a legtöbb szónok Szalavszky ügyével foglalkozott mire Perczel miniszter bemutatta az okmányokat, melyek okán Szalavszkit fölmenti a hirlapi vádak alól. Rakovszky személyes kérdése innen ismét mérgesíteni igyekezett az ügyet s minthogy sikerült is barátot toborozni, zárt ülést kért. A zárt ülésen viszont annyira meggyőződtek róla, hogy nincs ok zárt ülésre, hogy Rakovszky visszavonta az indítványát. A tételt erre megszavazták. Az anyakönyvi tételnél is sikerült Rakovszkynak minden elnöki tiltakozás daczára, a Szalavszky affért folytatni, sőt e tárgyban még Sima és Polónyi is nyilatkozott, míg az anyakönyvi tétellel Major és Pader Rezső foglalkoztak, de daczára minden tiltakozásuknak megszavazták az anyakönyvi kiadásokat. A színművészeti tételnél Visontai Soma az operánál előforduló párokét és Major Ferencz a nemzeti színház idegen szellemét hánytorgatta fel. Azonban Perczel miniszter felszólalása után e tételt is megszavazták. Az ülés végén Mertz Oszkár meginterpellálta a kereskedelemügyi minisztert, mert az erdélyi szász városokban a vasúti állomásfőnökön szeretnék megmagyarosítani az alkalmazottak neveit. A szélsőbalról Thaly Kálmán csipkedte a zöld szászt: Vad szász! Menjen Szebenbe (Lipótmező)! Menjen Drezdába! — Szégyelje magát, hogy ilyen vadszász! stb. Majd Kiss Albert interpellált a bagaméri zendülés dolgában, ahol nem a szoczialista eszmékért, hanem a körjegyző miatt volt a zendülés A Névmagyarosítás ellen. A zöld szászok folytatják az izgatást, különösen gon. A mi számunkra bezárultak a vendégajtók örökre. Oh Julia, Julia ! mit tettél velem ? Megbuktunk ! . . . Tartozásaink sok ezerre mennek és nincs rá fedezet! Még csak egy út van, a végső út. Bejelentem, hogy megbuktam! Azzal nejét a faképnél hagyva szobájába távozott. Kínzó gondolatok mardosták keblét, erős önvád kelt szivében önmaga ellen, amiért elég balga volt ily könnyen játszani el az utolsó felvonást. íróasztalához ment és megírta a törvényszéknek a czégben történt változását. Bejelentette bukását. Nagy volt szive szomorúsága, agyában a legborzasztóbb gondolatok kergették egymást. Szive elszorult és ájultan esett végig a padlón. A tompa zuhanásra besietett neje, már csak dermett tetemét láthatta. Az orvos konstatálta, hogy Habosit szívszélhüdés ölte meg. Alig hihető — hebegte az asszony. Pedig úgy van, — egészíté ki az orvos. — Habosi meghalt. Borzasztó valóság! Az estélyi ruha, mely kellő összhanggal emelte Habosiné bájait egy órával előbb,, most borzasztó ellentét volt egyéniségével. A múlt emléke, a jelen satkrája. Sokan sugdostak nem kedves dolgokat, de már a helyzeten nem javított senki. Senki. Habosiné lelkét egyszerre a rémület ördöge szállta meg; a kétely, mely jövőjét betöltő, egész súlyával nehezedett reá s megtöré. Eszmélete elhagyta, s lázas be SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. február hó 3. Márczius 15-ének ötvenedik évfordulója. A szabadság, testvériség és egyenlőség e nemzeti szentháromság, születésnapja Magyarországon 1848. márczius 15-ike. Mindenütt e világon, ahol e hármas jelszó megdobbantotta az emberek szívét, az eszme megvalósulása forradalmat idézett elő és vérkeresztséget kívánt; csak hazánkban volt a forradalom vér nélküli. E vérnélküli forradalm ötvenedik évfordulóját mi is, a székelység fővárosában bizonyára a nagy nap emlékéhez méltóan fogjuk megünnepelni, bár a részletekről még semmi sem hallható. Az évente rendezni szokott márczius 15-iki ünnepségek rendezőbizottsága bizonyára az idén sem fogja kezéből kiadni a zászlót s meg fogja tenni kötelességét úgy, mint azt a nagy napok emléke megkívánja és oly fénynyel, mint azt a székelyek fővárosától méltán megvárhatjuk. A mi szőkébb hazánkban, itt Erdélyben, talán a legrégibb márczius 15-iki ünnepségeket rendező bizottság a kolozsvári márczius 15-iki állandó bizottság, amely huszonöt esztendő óta működik, s amely bizottságnak működését a múltban is nemcsak itt Erdélyben, hanem a királyhágón túl is legtöbbször vették irányadóul. Ez a bizottság már meg is állapította az idei márczius 15-iki ünnepségek programmját, amelyet az alábbiakban ismertetünk : A bizottság megteszi a szükséges lépéseket arra nézve, hogy az idei márczius 15-ike az egész napon át általános ünnep legyen. Kérni fogja, hogy a korai reggeli órákban a katona zenekar zenével járja be a város főbb utczáit. Reggel 8 órakor az összes népzenekarok játéka mellett ünnepélyes felvonulás lesz a város elé. Az egyletek, társulatok zászlók alatt jelennek meg. Ünnepi beszédet dr. Hegedűs István egyetemi tanár fog tartani a városház erkélyéről. Az iskolák igazgatóságai felkéretnek, hogy az iskolai ünnepélyeket lehetőleg ugyanegy órában rendezzék, hogy az ifjúság részt vehessen az utczai ünnepélyen is. A bizottság gondoskodik arról, hogy a háztulajdonosok jutányos áron beszerezhessenek erre a napra az ország czimeré■ vel ellátott új lobogókat. Délután a vigadó nagytermében megtartatik a szokásos nemzeti ünnepély, amelyen emlékbeszédet Márki Sándor fog mondani, szavalni E. Kovács Gyula, énekelni Palóczy Lajosné úrnő és zogorázni Nagy Mariska k.a. Este nagyszabású lakomát rendez a bizottság. Felkéri továbbá a bizottság a város lakosságát, hogy általános kivilágítással zárja be a nap ünnepélyességeit. A kolozsvári márczius 15-iki bizottság ily módon fogja megünnepelni a nagy napot — hadd lássuk a m.-vásárhelyi bizottság tervezetét. tegség szállt reá gyötörni a múltért . . . a jelenért, a jövőért. Villámgyorsan terjedt a hit, a bukás és halál hite. Egy-egy mély sóhaj tört elő az emberekből, hisz Habosi eltűnése oly megfoghatatlan mindenki előtt. S mégis úgy van! Ezt mondta a rideggyász lepel, melylyel a Habosi ház bevonatott, ezt hirdette a bezárt bolt, a megdöbbent barátok, ismerősök egymást érő látogatása. Néhány nap múlva a törvényszék egy céget törölt a czéglajstromból, a társadalom pedig egy hamar feltűnt, de gyorsan elenyészett családot kebeléből. Elhagyatottságában az özvegy alig talált rokon kebelre, akik oly szívesen vonzódtak hozzá pár hét előtt, ma kerülték, nem ismerték meg. Keserű csalódás árán győződött meg, hogy az embereket összetartó kapocs ereje a vagyon- és gazdaságban rejlik, s minden elveszett, ha az elveszett. Vagyonának megmaradt roncsaival s gyászos emlékivel egyszerre egyedül maradt. S még azon remény sem táplálta, hogy ez megfordul, hogy még lesz . . . megelégedés. Mint a ki el van átkozva, földönfutóként hagyta oda gyászos emlékei színhelyét, s eltávozott, hogy még hírét se hallják. * * . * 1888-ban B. községben új iskola épült Felszaporodott muzsasereg kereste fel naponként, de tanerő nem volt elég. Nagy nehezen engedélyezett a fentartó hatóság egy tanítónőt. A pályázati határidőt megelőzőleg sok kérés érkezett be úgy, hogy az ember már alig talált a megoldásra módot. Egyik pályázat mellett illatos levélbe érkezett kéréssel, esdeklő angyali kéréssel. Egy szerencsétlen anyának vagyok gyermeke, — mondá-kinek nagy vagyonából roncsalékok, gyászos emlékek maradtak. Az ég világán egy menedékünk van, hogy én tanítónői állást vállaljak s anyám támaszává legyek. Ám ennek akadályai is vannak, mert igen sokan vagyunk és köztudomás szerint a verseny nagy. Azért fordulok t. úrhoz kérésemmel, egy végső reménységgel kísért kéréssel, válasszanak meg, hogy menedéket találva gyermeki kötelességemet is teljesíthessem. Egyetlen bátyám, ki katona volt öngyilkos lett ; elhagyottan, egyedül állunk, kitéve minden bajnak és nyomorúságnak. Még egyszer stb. maradok tisztelettel Habosi Gabriella. Nem tudom a szokatlanság, vagy a kérés alapjának azonnal felcsillámló igazsága vett rá, de tény, hogy a kérés teljesült. Nem is volt ok a megbánásra. Gabriella cseppet sem látszott az egykor dúsgazdag szülők nagyralátó gyermekének, szerény kötelességteljesítő nő volt, a ki becsületére vált pártolóinak az iskolának s menedéke megtört anyjának. E történetet ő beszélte el amint én leirtam. Nekem pedig feltűnt az iskola ismét a maga ragyogó dicsfényében, mely életet adott az embernek, s kenyeret a szükölködőknek. (Vége) ^ Baló Rózsika. Kevesen ismerték Marosvásárhelyt a szép Balló Rózsikát. Kolozsvárról jött ide pár héttel ezelőtt szerető rokonai látogatására, hirtelen beteg lett s múlt szombaton meghalt A szülők, a rokonok s az ismerősök talán el sem hiszik, hogy Rozika vissza nem tér többé. Hisz oly fiatal, oly szép és kedves volt, hogy csak örömünk telt benne. Ő maga is élni szeretett volna még 19 éves korának reménységével s nem akarta igy megszomorítani azokat, akik annyira szerették, kiknek egyszerű megjelenésével gyönyörűséget okozott. Megdöbbentett mindenkit e szomorú esemény, különösen azokat, kik Sz. Szakáts Péter iparkamarai titkárral közelebbi ismeretségben vannak. Az ő családját meglátogatni jött a szép Balló Rózsika, Balló László kolozsvári vasúti üzletvezetőségi főtisztviselő leánya, kinek neje, testvér Sz. Szakáts Péternével Fülembe szólnak most is a kamarai titkárnak a katasztrófa előtti órákban mondott szavai: „Szomorú iróniája a sorsnak, hogy ez a kedves leányka eljön hozzám látogatóba, jókedvvel, egészségesen és ime itt meghal“. A végzetes betegség föllépése előtt, a kis Rózsika barátnéinak, Petelei Márton leányainak egy szép dalt énekelt el, s azt mondta : „Ezt huzassátok el mikor én meghalok“. Mintha csak előérzete sugalta volna. Teljesítették e kívánságát. A halált okozó betegség tifusz volt, mely járványszerüleg újabban nálunk is fellépett. Rövid ideig tartott, sem az orvosi tudomány, sem a szülők és rokonok önfeláldozása meg nem menthette. Temetése nagy részvét mellett hétfőn délután ment végbe. Többen jöttek Kolozsvárról, Aradról , a székelyföldről rokonok és résztvevő ismerősök. A koporsó egészen födve volt szebbnél szebbfélevirág koszorúkkal, melyeket szerető rokonok és barátnők küldtek, helyből és Kolozsvárról. Legyen nyugalma csendes. HÍREK. József Árjost feherczeg s a képviselőházihoz. József Ágost főherczeg levélben megkérte Szilágyi Dezsőt, a képviselőház elnökét, hogy hívja fel a képviselők figyelmét a védnöksége alatt álló Erdélyrészi Kárpát Egyesület hazafias czéljaira. A főherczeg egyúttal gyűjtő íveket küldött, amelyeken a képviselők beiratkozhatnak az egyesületbe. A felhívás, melyet a főherczeg aláírt, így fejtegeti az egyesület czéljait. Egy második Svájczot akarunk teremteni Erdélyből, hogy az a sok pénz, amit évek során külföldön költünk el, bennmaradjon az országban elhanyagolt közgazdaságunk javára, a kulturális haladás és a szegény nép vagyonosodása érdekében. Ha Svájcz milliókat tud évente a turistaság hasznosításával magának behajtani: a mi pazar szépségű Erdélyünkben szintén megtehetjük ezt, ha tudunk lelkesedni az eszméért s ha tudunk egyelőre áldozni azért, hogy hozzáférhetővé tegyük betegeinket, hogy ellássuk a kényelemhez szükséges alkotásokkal, hogy utakat nyissunk, hogy útjelzéseket csináljunk, hogy leírjuk és képekben bemutassuk ezt az Istentől megáldott országrészt, hol még kiaknázatlanul hever a folyó, a kitűnő gyógyítóhatású ásványosvíz, az erdő szépsége és a havasok testedző látnivalója. De nemzeti szempontból is felette fontos okok sürgetnek, hogy az eszme megvalósuljon és Erdély bércteit minél gyakrabban turistacsoportok járják keresztül, mert csak a barátságos érintkezés által remélhetjük kiegyeztethetni azokat az ellentéteket, melyek országrészünkben köznapiak. Az alföld illetve a Királyhágón túli erős, szilárd, hajthatatlan magyarságnak idevonzásával , az egymás tűzhelyeinél találkozó társadalmi rétegek és népfajok közeledése és összesimulása a legádázabb politikai izgatások közepette is be fog következni. Ezeknek megvalósítása oly szent és hazafias czél, hogy teljes bizalommal és reménységgel teszünk eleget közgyűlésünk határozatának, hogy e felhívással a fenti czélok érdekében megalakult Erdélyrészi Kárpát-Egyesületbe a tagul való belépést és törekvéseinknek támogatását kérjük. A főherczeg irta alá az egyesület első gyűjtőivét a következőkben : Név: József Ágost. Állás: főherczeg. Lakóhely : Kistapolcsány. Összeg : 500 frt. A képviselők közül már többen beiratkoztak a kulturális feladatot teljesítő egyesületbe. — A miniszterelnök a Székely Egyesület tagja. Báró Bánffy Dezső miniszterelnök száz forint alapitványnyal belépett a székely nép kulturális ipari és kereskedelmi érdekeit szolgáló Székely-Egyesület alapitó tagjai közé. — Személyi hirek. Mikó Árpád főispán és Désy Zoltán alispán 8 napi tartózkodásra — hivatalos ügyben — a fővárosba utaztak.