Székely Lapok, 1898. július (28. évfolyam, 53-61. szám)
1898-07-03 / 53. szám
_XXVIII. évfolyam_____________________ 53. szám, Marosvásárhelyt, 1898. julius hó 3. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI HETILAP. -^* Inse a- jesen : csütörtökön és vasai* napon. Njs-SZERKESZTŐSÉG: Régibiromsásár-utcza 1-ső szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. -s* Telephon szám 58. fe-Felelős szerkesztő : Segéd szerkesztő: Du FENYVESI SOMA MÁTHÉ JÓZSEF, ELŐFIZETÉS : Egy évre . 6 frt — kr. ||| Fél évre . . . 3 frt — kr Negyed évre . . Ifrt50kr. Előzetést és hirdetményeket felvesz a »Székely Lapok kiadója: Adi Árpád. sajtó. Évek óta vajúdik a mozgalom és ölt kisebb-nagyobb arányokat, mely odairányul, hogy a sajtó nívója és a sajtó munkásainak helyzete emelkedjék a nagy hivatásteljesítés által kiérdemelt polctra. Igaz, (és talán szerénytelenség, hogy ezt önmagunkról kijelentjük), legkevesebbet a sajtó napszámosainak sorsával foglalkoztunk, tehát nem magukkal, kik a lapokat írjuk és csináljuk, akik a közvéleményt gondolatokba és gondolatokból ólombetűkbe öntetjük, hanem a sajtónak a közélet tükrét mutató hírlapirodalomnak egész népünkre és nemzeti életünkre nézve fontos érdekeit hangoztattuk és csak e czélok szolgálása hozta létre az országos hírlapírói szövetséget is. De a sajtónak ez a helyes irányú szövetkezése nem elég. Létesíteni, alakítani kell egy oly intézményt, mely nemcsak társulati eszméket propagál, nemcsak a hírlapirodalom munkásainak, egyéneinek szolgál, hanem amely intézmény vezeti a sajtót, képes a vezetésre és egyúttal őrködve a sajtó jogainak és a hírlapíró hivatásának épségben tartására, másrészt a sajtó kötelességeit, a hírlapírói kötelességtudást és tisztességet feltétlenül megkívánná. Védné az eszmét, a sajtó szabad eszméjét, védné a szabad eszme munkáját, másrészt útját állatni a sajtóban való konkolyhintésnek és a konkolyhintók gyalázatos munkájának. És mert ezt a védő és ellenőrző intézményt mi a magunk soraiból alakítanók meg, a sajtó is megkapná a maga autonómiáját. Ez az autonómia pedig nem lehet más, mint a mielőbb megalakítandó hírlapírói kamara. Igen, a magunk ügyében, ha röviden is, de közvéleményt akarva teremteni, e kérdésben fel kellett szóllanunk. Mielőbb megalakítjuk a hírlapírók kamaráját az ügyvédi kamarák mintájára és ezeknél még szélesebb és szigorúbb alapon, annál előbb és annál gyökeresebben vetünk véget úgy a sajtó visszaéléseinek, mint a sajtó ellen elkövetett visszaélésnek. Mi most a kötelessége a magyar sajtónak ? Az igazmondás, mely nem tér el sem jobbra, sem balra, mert útja mindig egyenes. Az egyéni becsületet pedig alapos ok nélkül a sajtónak megbántani, kikezdeni, vagy csak érinteni sem szabad. Különösen nem szabad anyagi szempontokból pártolni, dicsérni, ajánlani és hirdetni olyan kétesezélű vállalatokat, melyek a nagy közönség vagyonára és sokszor a szegények keserves gyűjtéseire vadásznak; mert a mely lap szemfényvesztő eszközökkel működő vállalkozásokat anyagi jutalomért elősegít az által, hogy e vállalatok irányában bizalmat gerjeszt az olvasó közönségben, az az olvasó közönsége zsebét lopta meg és annak bizalmát csak bitorolta. Igen is, kötelessége a sajtónak közgazdasági szempontból a jó nevű, helyes alapú és helyes eszközű vállalatokat elősegítenie a kellő határok között. De sokkal nagyobb kötelességei vannak a sajtónak: élesztenie kell a közszellemet, élénkségben, hullámzásban, munkában tartani a társadalmi életet, ellenőrizni a közéletet, megakadályozni annak stagnálását vagy romlását, bátorítani a középosztályt és az alsóbb osztályt, hazafiságra, kitartásra inteni a népet, hogy a szoczializmus, a kosmopolitizmus, a vallástalanság romboló eszméit ne szívhassák vérükbe, ez a mi czélunk, ez a sajtó hivatása. De ide emberek kellenek. E hivatás egész férfiakat követel. Férfiakat, kik képzettségükön kívül tetterővel és megvesztegethetetlen hírlapírói becsületérzéssel bírnak. És csak ilyen emberek lehetnek ma már a sajtó munkásai. Legfőképen ezért kell a hírlapírói kamara. Ez őrizné ellen, kik jönnek, kik vállalkoznak a hírlapírás munkájára, hogyan teljesítik ezt a munkát és ezek ellenőriztetése megtisztítaná magát a sajtót. A tisztességes sajtónak ezért kell sürgetni a hírlapírói kamarát. Az országos szövetségünk már fennáll és izmosodik. Izraosítsa meg életképes sajtónkat a felállítandó hírlapírói kamara! Erre az autonómiára szükségünk van és ezért életbe is kell léptetnünk. Az országgyűlés elnapolása. Június 17-én az országgyűlést közös határozattal elnapolták s a képviselők elmentek vakácziózni. Annál meglepőbb volt, hogy múlt kedden ismét összehívták. Azért történt, hogy felolvasták a királyi kéziratot, mely szerint szept. 5-éig tart a szünet. Több tárgya ennél nem is volt, csak Polónyi akarta nyújtani még tiltakozásával, de nem engedték szóhoz. TÁRGZA. Székely történetek. „Székely Lapok“ eredeti tárczája. E czím alatt egy könyv jelent meg a napokban. Szerzője Csulak Lajos a jónevű székely író, kit az erdélyrészi lapok tárczáiból ismerünk 15 elbeszélést ad ki, melyek mindegyike a székely népéletet tükrözik vissza. Tudákoskodó atyafiak, furfangos szekeresek, haragoskodó szomszédok, bőbeszédű néném asszonyok, virtuskodó legények szerepelnek bennök, úgy mint az életben is cselekszenek. Beszélnek és gondolkoznak csikiásan, háromszékiesen és udvarhelyszékiesen, ahol a mint az események történnek. Másnak talán idegenszerű, talán nehezen érti meg, de mi székelyek nemcsak megértjük, hanem ismerjük is egytől-egyig ezeket az alakokat, s még a történeteiket is. A falusi élet, a szülői ház s a gyermekkor emlékei újulnak föl lelkünkben e kedves históriák olvasásakor. Csak a hajt megszólal Csulaknak egyikmásik alakja, s mi magunk előtt látjuk a falunkbeli tudákos atyafit, a kitanult, furffangos szekerest, a haragoskodó szomszédokat, a bőbeszédű nénémasszonyokat, a virtuskodó legényeket, a ladigáló gyermekeket, a jegyzőt, a fanyitó urat és a többieket mind. És élénkbe rajzolódik a falu görbe utczáival, kicsi templomának sugár tornyával, apró házaival, vékonyka füst szalagokat eregető kéményeivel. Tovább a mező szürke rozstábláival, zöld kukoriczásaival, sárga agyagos keskeny útjaival s amott az erdő sötét bükköseivel, kéklő fenyveseivel, zöld vázaival, kopár szikláival, szakadó kristály patakjaival, mély árkaival S ha hibája Csutaknak — mi írói felfogás szerint tényleg hiba is, hogy meséit töredékesen írja meg, mi székelyek megbocsátjuk ezt is neki, mert mi székelyek tovább szőjjük az abban hagyott mesét s tovább színezzük a tarka képeket. Mi azt látjuk, hogy amit ad, s a menynyit ad, az mind igaz. Hogy rövid történeteiben megnyilatkozik a székely népélet a maga eredetiségében, alakjai élnek, beszélgetésükből s cselekvésükből kicsillámlik a székely természet. Mert más a székely természet, egészen más. Az elszigeteltség, az elnyomatás s az ezen felülkes rekedő szabadság szeretet, átformálták a a székelyt Az önfentartás nehéz küzdelme, az én-ért való örökös harcz, bizonyos te- skintetekben önzővé és bizalmatlanná tette. Előre látó, minden kicsi dolgot meglatolgató. De ez nem hibája, inkább erénye, ennek köszönheti fennmaradását. Ámde ha kell, tud nagylelkű és ádázatra kész is lenni. Ott ahol nagy dolgokról, a becsületről, a jellemről vagy közös érdekről van szó, megnyilatkozik benne az őserő, inkább mint más népeknél. Bátor, elszánt és vakmerő. Ezt ismerteti Csutak elbeszéléseiben, keresetlen népiességgel. Egyszerű székely emberek az alakjai, kiket pár szóval odavetett jellemzés után magad előtt látsz. Ebben különben szerencsés keze van, röviden és világosan írja le az alakjait, néhol csak úgy belelopja a történetbe azok leírását. Aztán elmondják ők maguk, is, hogy milyen szörn-berű emberek, hogy élnek, mint vannak meg. A legtöbb elbeszélésben maga az író is szerepel és beszél — mint a többi ő is — székelyesen. Ez is hiba tőle. De hát én Istenem, aki nem tud arabusul, nem beszélhet arabusul. Csulak csak székelyesen tud beszélni. Lehet, hogyha egy kissé meg- erőltetné magát, másként is tudna (én ugyan nem hallottam még) de higgyék el, jól áll ez neki. Nekem jó emberem. Mikor megismertem ,azt mondtam: Hja pajtás könnyű neked így írni, mikor magad is egész izében ilyen székely vagy. „Ugyan ugye? felelte vissza, inkább halgasson be ide ne. És folytatta a jóízó székely történeteket. A segesvári Petőfi szobor felállításakor Köllő Miklóssal a szobrásszal akadt össze, ki szintén nagy székely és napokig versenyeztek abban, hogy melyik tud több jellemző adatot és históriát a székelyekről mondani. Aki tanúja volt e szeretetreméltó viaskodásnak az tanulhatott, mert magva is volt annak. És ilyenek Csutaknak írott történetei is, nemcsak mosolyra késztetnek, de komoly tanulságot is nyújtanak. Hogy csak egyet említsek „A székely asszony buja“ czímű elbeszélésben az az egyszerű székely aszszony a maga beszédmódja szerint megkapóan festi a székely nép erényét, józan gondolkozását és ragaszkodását a hazai földhöz. De sőt jellemzi büszkeségét is, mikor többre becsüli a maga népét a fekete-ügyön túllévő idegen föld lakóinál. És ebben igaza van, mert a tények is azt bizonyítják, hogy általában életrevalóbbak és önérzetesebbek is. ^ Minden félreeső helyet fertőtleníteni kell; nálam kapható 6O°/0 Cárból sav, , m |vTr| IT A/V 111 H ¥ melyből 5 liter vízhez V4 liter töltendő és azzal a szemét és trágyadomb legalább Iff |fJ_§ÍL\/vJl | U I I 1% • hetenként egyszer jól megöntözendő; — az emésztőbe feloldott vasgaliczot kell önteni, 1 kilóhoz 5 liter vizet; — az udvari kanálisba és pökőládába sárból mész szórandó. Az egészség megóvására ásványvíz, vörösbor, cognac és „Király maláta sör“ használata nélkülözhetetlen. 194 Beszerzési forrás SIMON FERENCZ kereskedőnél Marosvásárhelyt.