Székely Lapok, 1898. augusztus (28. évfolyam, 62-69. szám)

1898-08-04 / 62. szám

2 oldal beszámítva azt az időt, a­melyre nézve az ápolt már segélyben részesült — legfeljebb 20 hét tartamáig, valamint ugyanezek szállí­tási költségeit a betegsegélyző vagy társ­­láda-pénztár fizeti, feltéve, hogy a pénztár vagy társláda a kórházi ápoláshoz bele­egyezését adta. A­mennyiben a pénztár a kórházban való gyógyításba utólag sem egyezik bele, a kórházi és gyógykezelési költségeket legfölebb 30 nap tartamáig a pénztár köteles megtéríteni“. „A beteg­segélyző pénztári vagy társláda-tagoknak sürgős szükség esetén, a betegsegélyző pénztár vagy társláda előzetes engedélye nélkül, kórházba való kivételes felvételé­nél követendő eljárást a jelen törvény 14. §-a alapján kibocsátandó rendeletek sza­bályozzák“. Midőn még felemlítjük, hogy az igényjogosultság kérdése a m. kir. köz­­igazgatási bírósághoz is felvihető, megelé­gedéssel tudatjuk, hogy ez az országos iparegyesület felterjesztése következtében vétetett föl a törvénybe. Hisszük most már, hogy újév után a segélypénztárak meg­fognak szabadulni a kórházi kérdés nyű­gétől. Párisi kiállítás. A párisi kiállítás m. kir. kormánybiztos­­sának közelebbről egy tájékoztató szabály­zatát közöltük, hogy a székelyföld moder­nebb iparosai­­már eleve ahoz alkalmaz­kodjanak. Ezen kiállítás ügye a m. kir. kormánybiztos ur őnagyméltóságának ki­váló gondoskodása folytán már annyira előre haladt, hogy a jelentkezésekre kerül­hetett a sor. Olvasóink tájékoztatására most közreadjuk a székely kamarának az ipar­testületekhez és ipartársulatok intézett felhívását megjegyezvén, hogy a milleniumi magyar kiállítás részesei a kormánybiztos úr őnagyméltósága által külön is felszólít­­tattak, hogy a magyar ipar és közgazdaság érdekében kiállítható tárgyaikat Pak­sba is elküldjük. A magunk részéről is helyeseljük azon, kimondott elvet, hogy a világversenyben ezen első szereplésünk alkalmával csak a legkiválóbb s igazi műértékkel bíró ter­mékeink kerüljenek a világ szeme elé. Az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon való részvétel ügyében a marosvásárhelyi kereskedelmi és iparkamara a következő körlevelet küldötte szét az ipari érdekelt­ségekhez : Az 1900 évi párisi nemzetközi kiállítás magyar osztályának előmunkálatai már annyira haladtak, hogy az egyes csopor­tokban a végleges bejelentési ívek szét­­küldhetők voltak. A bejelentési ívek szétküldése nagyob-­­­bára az illető csoportbizottságok által vá­­­­lasztott előadó urak személyes körbejárá­sának igénybevétele mellett történt és a kiállítás magyar csoportjának rendezésével megbízott kormánybiztos úr figyelmet for­dított arra, hogy mindazon vállalatok és c­égek, a­melyek részvételüket előzetes felhívásai következtében eddig bejelentet­ték, a kiállítók ideiglenes névlajstromába felvétessenek és bejelentési íveket kapja­nak. Mindazonáltal nem lévén kizárva, hogy némelyek ezen lajstromból kimaradtak és az sem, hogy a kiállítani szándékozók részvételük bejelentése végett közvetlenül a kereskedelmi és iparkamarához fordulnak, van szerencsénk . . . drb bejelentési ívet ide csatolni, oly kéréssel, hogy azoknak az esetleg jelentkezők által két egyenlő példányban való kitöltésénél közben járni szíveskedjék. Az általános tudnivalókat a bejelentési ívekhez fűzött tájékoztató szabályzat tar­talmazza. Magától értetődik, hogy már a jelentke­zések alkalmából is — tekintve a párisi kiállítás jelentőségét csak oly termékek részesítendők figyelemben, a­melyek bizonyos értelemben világczikkek, vagy a­melyeknek bemutatásával a hazai ipar életképes fejlő­dése és jellegzetessége szembeötlően dokumen­tálható. Megjegyezni kívánjuk, miszerint arra nézve sem a kamara, sem a kormánybiztos úr nem vállalhat kötelezettséget, hogy minden bejelentett tárgy a kiállításra el fog fogadtatni, mert azt arra az időre kell fenntartani, midőn az összes szétküldött be­jelentési ívek beérkeznek s azok együttes elbírálása után az illetők a bejelentési iv­­ egyik példányának visszaküldése mellett az­­ elfogadás iránt értesítve lesznek. Az, hogy a kiállítani szándékozók be­jelentéseiket közvetlenül a kereskedelmi és iparkamaráknál is eszközölhetik, egyidejű­leg a napilapokban is közzététetett. Oly c­élból, hogy az érdeklődő iparosok a részvételi módozatok iránt minél megbíz­hatóbb tájékozást szerezhessenek, van sze­rencsénk a tájékoztató szabályzatot idecsa­tolni. Midőn hazafias tisztelettel ezen körül­ményekről tájékoztatni szerencsénk van, is­mételten is kérjük, hogy tekintettel a párisi kiállítás világi jellegére és azon körül­ményre, hogy nemzetközi versenyben elő­ször veszünk részt, a kiállításra szánt czikkek megválasztásánál a legszigorúbb mértéket alkalmazni szíveskedjenek, állottam, s jól szemügyre véve a zsákmá­nyomat, csendesen visszahúzódtam a sze­kérig. Azt gondolom azalatt, hogy milyen jó volna a bőrét haza vinni ! Elindultam tehát a bérczen át a túlsó árok fenekére, s ott levágtam egy jókora bükköt csaptatónak ... De nem is csaptatónak, hanem róka­ütőnek !... Nem kevesebb, mint egy félóra telhetett el, míg megjártam ezt az utat, de tartot­tam, hogy a róka fölébredt a közeli fejsze csapásokra... — Helyesen tetted Komám! — kiáltott keresztapám, s úgy mozogtak az arczizmai, mintha már reá akarna vágni a rókára. — Csendesen, vigyázó léptekkel köze­ledtem a zsákmányomhoz, — folytatá atyám — s kiváncsi valék, hogy nem hagyott-e a fakápnél ? Nagy volt örömem, mikor újra megpil­­lantam.­­Meg sem mozdult... Még lassabban, még halkabb léptekkel közeledtem a bokorhoz. Csak egy lépés és czélomnál vagyok!.. A legfeszültebb ügyelettel nyújtom előbb a lábamat, s a csaptató karót magasra emelve fejem fölött, összeszedtem minden erőmet. Még egy kicsit előre hajolva, puff!!! reá vágtam a rókára... (Kereszapámnak ketté törött a pipaszár a szájában, úgy megszorította.) A róka az ütés következtében nagyott szökött, s én azt gondolva, hogy el akar futni, a végső erőmegfeszítéssel ismét onasi nagyot csaptam a fejére! És képzeljék csak Komám! az a róka mielőtt reá vágtam volna.. . már meg volt dögölve! Fölkaczagtak erre a szomszédok, de ki­vált Csiky keresztapám! Ő nevettében olyat csapott az asztalra, hogy a rajta levő tálak, meg tányérok, melyeket édesanyám a vacsorához rakott volt oda, fölugrottak és visszahallva mind eltörtek. — Reá vágott, mint Dávid bácsi a ró­kára !!! — kiáltá a cserép , csörömpölés közbe a fazekas szomszéd. És olyan jó izűen nevettek mindnyájan, hogy a hasukat fogták. „Reá vágott, mint Dávid bácsi a rókára!“ Ezzel az én édes­apámnak meg volt örö­kítve a neve! Hiába igyekezett megmagya­rázni, hogy azt a rókát azelőtt való napon vadászok sebesítették meg. Nem hallgattak reá. Csak nevettek, csak kaczagtak az én édes apám nagy bosszúságára. És addig nevettek és addig kaczagtak, addig bosszan­tották, hogy mikor elmentek tőlünk, édes­apám úgy reánk vagdalt, éppen mint a ró­kára ... De hiába vert meg minket!... Azért még ma is azt mondják nálunk felé, ha valakinek az ütését meg akarják dicsérni: „Reá vágott, mint Dávid bácsi a rókára11!! Tanügy, Felvétel az építő-iparítési tanfolyam­mal kapcsolatos m.-vásárhelyi állami fa és fémipari szakiskolába. A fa- és fémipari szakiskola négy éves tanulóit elméletileg és gyakorlatilag kép­zett iparosokká neveli. A gyakorlati kikép­zés az intézettel egybekapcsolt műhelyek­ben történik, hol szakképzett művezetők vezetése alatt tanulja az ifjúság iparának gyakorlati részét. Az iskola felöleli a faipar köréből, a bútor- és épületasztalosságot, esztergályo­­zást és fafaragászatot, a fémipar köréből pedig a gép-, mű­- és épületlakatosságot és ehez képest nyújtja mindazon elméleti és gyakorlati ismereteket, melyekre az ezen iparágak terén működő művelt és szakkép­zett iparosoknak szükségük van. Beiratási és tandíj az intézetnél nincsen. Műhelyi biztosíték fejében azonban mindenki 3 fztot tartozik a beiratásnál letenni. Az iskola tanulói kétfélék: a) rendesek, b) rendkívüliek. Rendes tanuló az 1.lehet, ki valamely közép- vagy polgári iskola két osztályát, vagy pedig az elemi népiskola 6 osztályát sikerrel végezte, vagy ezeknek megfelelő felvételi vizsgálatot tesz le, élete 12 évét már betöltötte és ehez képest kifejlett ép testalkattal bír, a­mit hiteles orvosi bizo­­nyítványnyal kell igazolni. Felvétetnek még az alsófokú tanoncziskola három osz­tályát jó sikerrel végzett ifjak is. Rend­kívüli növendék lehet minden iparossegéd vagy tanonc­, a­ki csak egyes tantárgya­kat kivan hallgatni. A felvétel előjegyzés alapján történik. Ennek eredményéről a szülök minden évi augusztus hó 20-ig értesíttetnek. Előjegy­zés végett minden első évfolyamba felvé­tetni óhajtó növendék augusztus 15-ig az ipari szakiskola igazgatóságához akár sze­mélyesen, akár írásban bemutatni tartozik a) a keresztlevelét, illetőleg a születési bizonyítványát; b) atyja vagy gyámja bele­egyezését tartalmazó nyilatkozatát, melyben kifejezendő annak kötelezettsége is, hogy az illető a tanidő teljes tartamát bevégzi; c) iskolai képzettségéről szóló szabályszerű bizonyítványát; d) az újraoltás megtörtén­téről szóló szabályszerű bizonylatot. A szakiskola tanulói részére több ösz­töndíj áll rendelkezésre. Az ösztöndíjak elnyerését c­élzó folyamodványok szegény­ségi bizonyítványnyal felszerelve augusztus hó 20-ig az igazgatósághoz benyújtandók A szakiskolával kapcsolatos építő­ipari tanfolyamra felvétetnek rendes tanulókat az építőipari tanfolyamra a gyakorlat­ban tényleg alkalmazott kőműves, ács és kőfaragó tanonczők, kik kötelezik magukat a szakiskola teljes bevégzésére. Előképzettség gyanánt megköveteltetik a népiskola elvégzése vagy annak megfe­lelő felvételi vizsga sikeres letétele. Rendkívüli tanulóul felvétetik minden iparos segéd vagy tanoncz. A tanfolyamok rendes tanulói beiratásuk alkalmával évi 3 írt tandíjat kötelesek fi­zetni. A jövő 1898—99. tanév a fa-és fémipari szakosztályokon szeptember hó 1-én, az építőipari tanfolyamon november hó 1-én kezdődik. Minden állami ipari szakiskolát végzett tanuló a kereskedelemügyi m. kir. minisz­ter ur 17­98—1895. szánt alatt kelt rende­lete értelmében munkakönyvet kap. Az iskolára vonatkozó mindennemű fel­világosítással készséggel szolgál az igaz­gatóság. Marosvásárhely, 1898. július hóban. Fekete Jakab igazgató­­nak nem illik levelezni egészen fiatal urakkal, a­kiknél még nem vehető komo­lyan a komoly szándék. Én hálistennek — vénülésről sopánkodó költeményeim daczára — még vagyok olyan fiatal, hogy a fennt­­zitált illem­­szabályt szem előtt tartva, ne rózsaszínű, galambpáros velinpapíron szenhessek ke­gyednek, hanem egy szürke újságlapon, a nyilvánosság ellenőrzése mellett, mert az érzékeny megnyilatkozás ilyen formáját, a kiskorú szívektől sem tiltották meg az il­lemkérdésekben annyira prűd szerkesztő urak. Kedves, szép kisasszony, kegyed most meg lesz lepetve, hogy mi vitte az ismert lustaságú tisztelőjét ilyen bágyasztó ká­nikulában levélírásra. Ha gyönyörűséges, ibolyás szemeivel idetekinthetne most a szerkesztőségi tintás asztalra, s bepillant­hatna a rajta heverő frissen érkezett levél­postába, mindjárt megtalálná a rejtély kul­csát. Egy halmaz névtelen levél jött a czi­­memre kedves, szép kisasszony, egyik is­mert kis fürdőhely bélyegzőjével ellátva, s a jó barátság égisze alatt írott sorok minden betűje azt sziszegi, hogy valaki milyen pompás szezont tölt a sós tavak partján, hogy valakit mennyire ünnepel az egész fürdő állandó (?) és alkalmi arany­­­­ifjúsága, s hogy valaki egész udvart tart­­ a hódolok szerelmetes gárdájából. Kedves kisasszony, őszintén mondhatom, hogy jéghideg közönnyel böngésztem végig a szívemnek irányított gyilkos sorokat, pe­dig tudtam, hogy az az ünnepelt tömjéne­­zett valaki csak kegyed lehet, kit a­­kom­bináló jó barátok már oly régen megtettek szivem királynéjának Nyugodt, biztos vo­násokkal irom a feleletem is, mely továbbra is csak hasonló kedves szórakozásokat kí­vánhat. Mert kegyed azt igazán megér­demli én mondom, ki a hóditó szép külső mellett jóságos szivét s galambfehér lel­két is jól ismerem. Ha valaki fürdőre megy bizonyára nem aszkéta módra rendezi be az életét, s nem eshetik örökös búskomor­ság, ha egy-egy éjjeli zenét rendez ablaka alatt egyik-másik jókedvű vagy értebomló szolgabiró. A fürdő ii­­rt a világ legártat­lanabb mulatsága, s becsületszavamra mon­dom, hogy szerelmes szívem még ujongva vette a vádaskodó hírt, hogy életvidáman udvaroltat magának a kis fürdő lombos sétányain. Pedig sokszor úgy holdvilágos, álmatlan éjszakákon keresztül sajog a lel­­kemen valami legyőzhetlen vagy látni bár egy pillanatra is mosolygó arczát édes szép gyönyörűségem s tehetetlenül akarom semmivé tenni a távolságot a mi elválaszt kegyedtől, ki még egyedüli verőfény életem kiégett sivatagjában, úgy szeretném, ha egymás mellett ülve a kis kerti padon szá­­mítgathatnák a csillagokat, s meséket mondhatnék, a nagy, mindenen győzedel­meskedő szerelemről, mint hajdan boldog­ságunk virágkorában. Együtt kaczagnánk a kegyed ismeretlen jóbarátain, kik az enyimekhez hasonlóan valami bájos művésznőről rebesgettek, ki­ben én szerintük fülig voltam, kit hasábo­kon keresztül égig magasztaltam, s a ki után most is öntöm a könnyek záporát. És kegyednek sohasem jutott eszébe arra gondolni, hogy milyen hamar hittelen lett szerelmes trubadourja, mert valami jó sze­lem folyton megsúgta, hogy ahoz a sok dicshimnuszhoz az érzelemnek semmi köze, mert az pusztán a lefegyverzett kritikus hódolata a valódi művészet nagysága előtt Együtt kaczagunk sokszor édes álmaim­­ban a boldogságunkra törő irigyeken, s annál jobban szilárdul az a delejes erő, mely azon a szép tavaszi napon sziveinket összefűzte S mig én messzi távol csak az álom vi­lágot, az álom boldogságot élem, az egy­hangú kis fürdőhelyen természetes, hogy szórakozásra van szüksége, kegyednek szépséges viruló kisasszony, és az is ter­mészetes, hogy a lepkék a legtisztább fényt repdesik körül. Sohse kergesse el e mulattató jó lepkéket bájos kis virágom hisz nekik én magam is hálás leszek, ha kellemesssé teszik perczeit valakinek, aki SZÉKELY LAPOK Marosvásárhelyt, 1898. au­gusztus hó, 4. Titkos levelek, m. Kedves kisasszony ! Ha figyelemmel kíséri a modern­ társa­dalom illemtanát, a lapok szerkesztői üze­neteit, úgy minden kétséget kizárólag tud­hatja, hogy manapság egy jól nevelt leány­

Next