Székely Lapok, 1898. szeptember (28. évfolyam, 70-78. szám)

1898-09-01 / 70. szám

Marosvásárhelyt, 1898. szeptember hó 1. 2 oldal SZÉKELY LAPOK társaságoktól elvonassanak és a kis gazdák s iparosok segélyezésére fordittassanak. Nagy terhet levenne az országos központról, mely megalakulása után azonnal hivatva van, hogy a hozzá­fordulókat pártfogásába vegye és minél gyorsabban előmozdítsa a szö­vetkezeti ügy országosan kiterjedt szervezését. Arra, hogy a tőkepénzesek szöv. részjegyeket vesznek, számítani vajmi keveset lehet, mert a­kinek pénze van ha saját vállalatába nem fekteti, olyan részjegyeket vesz, melyeknek osztaléka három-négysze­resen fölülmúlja az országos köz­pontnál kilátásba helyezet osztalé­kot. Az országos közpot alaptőké­jét a vele szerves összeköttetésbe lépő vidéki szövetkezetek által jegy­zett részjegyek sem emelik oly ma­gasra, hogy czéljának megfelel­hessen. Sok jó hazafit láttunk már addig, m­íg ténykedésük pénzbe nem ke­rült, azontúl pedig nagyon keveset. Mutatja az előbb említett, gyűjtés, illetőleg részjegyzés pozitív ered­ménye is. Székelyföldi szövetkezeteink már ismertetett forgalma mellett az egész akc­ió üdvös voltát szépen illusztrálja, hogy a szóban levő 50 szövetkezet rövid tartamú mű-­­­ködése eredményekép az 1898. évi zárszámadások rendén összesen 225.309 tartalék­alapot és 111.544 korona tiszta nyereséget mutatha­tott ki. *­ * * Zeneoktatásunk érdekében. (Ajánlva Marosvásárhely zenekedvelő közöö­n­s­ég­ének.) Szeptember hónappal az iskola év kez­detét veszi, s a szülők gyermekeiket a különböző iskolákba helyezik el. Legtöbb fejtörést okoz, hogy gyermekeink zenei neveltetését hol, miként eszközöljük annál is inkább, mert e téren Marosvásárhely közönsége semmi áldozatot nem hozott. Nem tudjuk a jövő mint fog alakulni, de egy év óta e téren jelentékeny javulás látszik és erősen bízunk, hogy Gaál Pál zenetanár buzgalma, tevékenysége a kö­zel­jövőben meg fogja hozni gyümöl­csét. E tehetséges, fiatal zenész teljes ambí­­czióval fárad, hogy Marosvásárhelyen egy zeneiskola létesüljön, és hogy ez még nem létesült, annak nem ő, hanem azon intéző körök okai, akik talán nem akarják ész­revenni a zene szükségességét és kulturális jelentőségét. Pedig itt oly czél eléréséről van szó, mely kizár minden személyes hiú­ságból eredő nembánomságot; kizár min­den kicsinyes okból származó személyes vagy bármilyen ellenszenvet; csupán egy kell hozzá — akarat. Az intéző körök tétlensége — sajnos — jogosult. Hiszen ha futólag áttekintjük kulturális és társadalmi intézményeinket azt tapasztaljuk, hogy ha az intéző körök­ben az akarat meg is volt, hiányzottak nekik olyan egyének, akik akaratukat nem csak pillanatnyi lelkesedéssel, de odaadó buzgalommal, kitartással támogatták volna. Minden intézményünk csak addig lát lelkes napokat, pártolást míg megszületik, azután mint fatutya gyermeket az utczára lökik, kicsinyük, gyalázzák, s mikor meg­hal mégis feljajdulnak — de kár volt e szép gyermekért, halála okát pedig egymásra tolják. Hiszen itt mikor egy kulturális intéz­mény megalakul, fogadást ajánlanak fel, hogy egy év múlva feloszlik, holott inkább fogadnának, hogy míg élnek, az élni és virágozni fog. Ily körülmények között azu­tán ne csodálkozzunk, ha e várros intézői, nagyjai, tehetségei és tekintélyei vissza­riadnak minden intézmény létesítéséről, sőt a létezőktől is megvonják tehetségü­ket támogatásukat. Avagy fennálló intézményeink aranykort élnek?! Nézzük sorra őket. Kemény Zsigmondi Társaság. Erről tud­juk, hogy oly társaság, melyet az anya­könyvbe Kemény Zsigmond név alatt je­gyeztek be, s a keresztelőn sokan voltak. Dalkör. Ez csak mese, íme. Egyszer volt, hol nem volt, még az operencziás tengeren is túl Marosvásárhelyen egy dal­kör. Egyszer apjának azt monta, hogy ő világot megy nézni. Hiába intette az apja: „maradj hon, gyenge vagy még útra.“ Ő elment. Útja Fiuméba vitte. Nézte, nézte a tengerpartot, egyszerre csak. . . cup . . . . . . lőcs ... A ravasz czápa legott le­nyelte. Egy év múlva sötét, zivataros nyári éjszakán a czápa kopogtat az elbai ker­tész ablakán. Rémülve nyitott a kertész azonnal ablakot és a czápa három „kar- s mester-botot“ bedobott. E három botot most is őrzi a „Dalkör“ czimü ereklye­társaság. Ezek után félve tekinthetőnek egy zene­iskola létesítése elé is, s azt hisszük, hogy a jelen társadalmi viszonyok közt az lehetetlen. De ha már­­ sajnos követ­keztetésre jutottunk, akkor legalább igye­kezzünk támogatni oly törekvést, mely e czél eléréséhez vezet és amelyet már a czél érdekében istápolni kötelességünk is. Ha van város, úgy Majorosvásárhely az, ahol ennek szükségessége a napnál is világosabb. Alig van ház, hol a gyerme­kek valami hangszert ne tanulnának, de meghallgatni őket szomorúság. Hát a népdal, couple, tánczdarab vagy „Szűz imája“, „Klosterglocke“ és több efféle „szajkó módra betanult verkli reper­­toir“ — mint Gaál kiadott füzetében mondta — az a zeneirodalom, amelyért ez egész világ évezredek óta töri zúzza magát, vagy a­melyért a paedagógusok tűzbe szállanak, mint a nevelés fontos té­nyezőjéért?! Nem hisszük. Hanem az a zeneirodalom, amelyet külföldön és hazánk­ban is minden nagyob város bármily ál­­­­dozat árán zeneiskolák útján terjeszt — a klasszikus zeneirodalom. Csak ez nemesíti a lelket és teszi fogékonynyá a szép és jó iránt. Ez az intentio vezérli zenetanári műkö­désében Gaált és Marosvásárhely közön­sége méltán lehetne büszke, hogy vele oly embert szerzett, a­ki ezen nemes intenziót tehetségével, tudásával megvalósítani ké­pes. Tanítványaival rövid egy év leforgása alatt rendezett több hangversenye arról győzött meg mindenkit, hogy nemcsak ta­nítani tud, hanem egy egészségesebb, tar­talmasabb zenei oktatásnak és tudásnak veti meg alapját. Prospektusa, melyet a napokban bocsá­tott ki és múlt számban közöltetett bizo­nyíték arra, hogy ő a zenetanítást nem pénzváltó banknak, hanem magasabb hiva­tásnak tekinti. Zenészeti tanfolyam ez év­ben zongora, hegedű, czimbalom, ének, (magán és karének,) zenekar és zeneelmé­leti szakokból áll. Tandíj havonkint: 5 frt, s a növendékek hetenkint háromszor nyer­nek csoport-oktatást. Cs­oport-oktatás! Azt hiszik sokan, hogy ez sikerrel nem járhat, mert 10—15 percz kevés a tanulásra Ha figyelemmel olvasták Gaálnak e tárgyban az év végén kibocsá-­j tott füzetét, úgy e módszer lényegét, an-­­ nak helyességét, hasznát és fölényét min-­­ den más oktatás mellett a felsorolt adatok és érvek alapján mindenkinek el kell is­mernie. Bizalmatlankodni, avagy kétkedni e módszerben már azért sem lehet, mert úgy a külföldön, mint nálunk Magyaror­szágon is e rendszer elfogadtatott és leg­jobbnak bizonyult. Gaál oly elő­városunkban, akit kicsinyes okokért elejtenünk nem szabad, hanem módot és alkalmat kell adnunk neki ahhoz, hogy tehetségét, tudását tovább is érvé­nyesíthesse és szentül meg vagyunk győ­ződve, hogyha kicsinyes okokkal, szőrszál hasogatással működésében nem zavarjuk, hanem a nagyközönséget mint őszinte jó­akaróját látja majd ismét maga körül, úgy hibái, ha voltak is, a jövőben elmaradnak, fejünket pedig nem kell azon törni, hogy gyermekeink a zenei oktatást kitől és ho­gyan nyerjék. Nem veszi azt rokon­ánál, hogy az őszinteség ily hangján beszélünk, de tettük ezt az ő és a magunk érdekében, tettük azért, mert a tudjuk, hogy Marosvásárhely nagyközönsége őt szereti, becsüli és törek­vésében — mint előrelátjuk —hathatósan és tömegesen támogatni fogja. Ha még felemlítjük azt, hogy Gaál sze­gény sorsú, de jó tanulókat ingyen, az ál­lami, városi alkalmazottak és hivatalnokok, tanárok, tanítók gyermekeit kedvezményes áron tanítja, úgy azt hisszük e sorokban senki sem foga reklámot keresni, — mert arra Gaálnak alig van szüsége — hanem méltánylását oly tehetségnek és érdemnek, melyet ellensége sem tagadhat meg tőle. ez a finánczmanipulátió, mert bizonyos le­hetsz előre, hogy ez esetben a teljes ér­téknek csak egy atomja marad neked. Az asszony lufiét egy igen szellemes, irodalmi becscsel biró könyv, mely franco érkezik a postán a kiadótól. Ez esetben megérdemli a kézbesítési dijat. Sőt ha el­veszne az első kötet, még a másodikra is lehetne prenumerálni. Lehet azonban valamelyes antikvárius nyakán száradt ponyvairodalmi férezelmény, a­mely rendszerint portó teherrel, sőt utánvéttel érkezik, mint például a magy. tud. Akadémia kiadványai. De kár ilyen­kor a portóért, hát még az utánvételezett összegért!.. Vagy lehet az asszony külföldről érkező küldemény; mikor a szállító levélről nem tudjuk leókumlálni, hogy mi a tartalma, sőt értéknyilvánítás sincs rajta. Persze mikor kiváltod a küldeményt, azt hiszed, hogy valami rendkívül értékes czikket kap­tál, s később rájösz, hogy nem egyéb, mint „minta, érték nélkül“. Reclamálhatsz azután akár a menybéli főposta igazgatósághoz, mind hiába lesz biz’ az! Öcsém Józsi! Én mindeddig azt hittem, hogy okosabb ember vagy nálamnál. Most látom, hogy csalódtam benned. Lásd én sokszor meg akartam nősülni. Valahány csinos arczot láttam, mindegyikkel pap elé akartam szaladni. Hanem egy jóakaróm mindig azzal hűtött le, hogy eleség kell nekem, nem feleség. Hát igaza is volt­ . Azonban a saját fátumát senki el nem ke­rülheti. S a predestinátiónak nagy szerepe van a házasságok megkötésében Elvégre legnagyobb vigyázat mellett is beleestem abba a meleg vizes kádba, a­melyből Ádám apánk óta minden nős ember kiki­­vánkozik. Hanem mielőtt az asszonyt a pap elé vezettem volna, kikötöttem a követke­zőket : a) szabad elmenetelt hazulról, a­mikor én akarom ; b) hazajövetel, mikor nekem tetszik; c) korcsmába járás egyedül; d) vendéglői számlák kiegyenlítése, min­den szemrehányás nélkül; e) ha én kurizálok valakinek, azt ő nem látja; f) ha ő neki kurizál valaki, azt én nem látom ; g) minden dologban korlátlanul én ren­delkezem ; h) az a) és h) pontok alatt körülírt szabályok betartására ő esküszik. Nos ecsém! Ugye hogy van eszem?­ (Sajnos, az asszonynak is van annyi, hogy egyetlen pontot se tartott meg az eskü- í­vönk után.) És ezzel az előrelátással bol-­­­dog házas életet biztosítottam magamnak is, meg a feleségnek is. Alig van a hétben négy, öt nap, amelyen veszekedünk, a többi csendes megelégedés­ben telik. De ismerek én olyan házaspárt is, a­ki mindennap hatszor veszekedik és mégse elégedett... Öcsém Józsi! Van egy bibliai mondás, a­mely sok szegény, meggondolatlan fiatal embert a házasság karjaiba kergetett már. Azt hiszem te is annak a mártyrja lesz. „Nem jó az embernek egyedül lenni, mert , ha elesik, nincs a­ki felemelje.“ Tudod-e,­­ hogy ezt egy pap próféta csempészte a bibliába, aki különös előszeretettel visel­tetett az esketési stóla iránt. Jaj annak az embernek, a­ki ezzel az érveléssel nő­sül. Én legalább sohse estem el, úgy, hogy az asszony csak egyszer is felemelt volna. Pedig már sokszor elestem. S százszor jaj annak a férjnek, a­kin az Írás szava beteljesül. Milyen házas élet lehet az, a­hol a férj elbotlásánál mindig ott van az asszony. Hisz akkor szükségképen együtt járnak a kocsmába. Öcsém Józsi! Már látom, hogy a szeke­red rudját az én kedvemért nem fordítod visszafelé. Hát csak tedd, a­mit tenni jó­nak látsz! Hanem nagy aggodalommal va­gyok miattad tudván, hogy nagyon közel estél a teremtőhöz, mikor a hűtlenségről emberi formát alkotott. Te! Ha én azt megtudom, hogy a feleségedet minden ok nélkül megcsalod, ha nyomára jövök annak, hogy a másnak czímzett ajánlott leveleket felbontogatod; ha észre veszem, hogy a házas élet pénztári naplóját hűtlenül ve­zeted; még egyszer csehi püspök legyek, ha tüstént fel nem függesztetlek a szent házasság hivatalában viselt postamesteri állásodtól, s olyan fegyelmi vizsgálatot­­ akaszttatok a nyakadba, hogy mire a vizs­gálat befejeződik, a feleséged szemében nem leszesz egyéb, mint egy kerti bélyeg­zővel lenyomott öt krajczáros postabélyeg! Egyébiránt áldásom rátok! Gyümölcsöz­zetek és szaporodjatok, mint a miskolczi sárga krumpli. Menyasszonyod előtt tol­mácsold kérlek azon tanácsomat, hogy ne­ked szóló mementóul írja fel a szobátok mestergarendájára Szabolcskának azt a verssorát, hogy :Legyen hű minden férj A feleségéhez!“ Legalább versben meglesz akkor nálatok a férfi hűség. Öcsém Józsi! Én már öreg ember va­gyok; tizennégy esztendeje hordom a szent házasság gyönyör- és teherteljes igáját. (1892-ben nősültem ugyan, de a háborúban töltött évek duplán számítanak.) Azért fo­gadd meg vén barátodnak tanácsát, kalács helyett ez is jó néha ... Hanem attól fé­lek, hogy csupán hallgatod a prédikácziót, a textusát pedig menyasszonyod szemeiből olvasgatod. Kitelik tőled a milyen nagy lurkó vagy. Még egyet! A lakodalomra nagyban ké­szülök! Nem hivsz meg? „Dejsz úgy öcsém vessz meg, kívánom tiszta szivemből?“ Nagy Lajos: IRODALOM. A­ mezei gazdaságtan rövid foglalata. Tanuló és gyakorló gazdák használatára irta K. Vörös Sándor kir. tanácsos, gazdasági akadémiai igazgató Harmadik bővített kiadás. Kolozsvár. Stein János m. kir. egyetemi könyvkereskedése, 1899. Ára 2 korona. E czimen egy 149 oldalra terjedő igen becses könyv látott közelebbről napvilágot. Ha erről mást nem írnánk, elegendő volna bizonyára annak ajánlására az is, ha utal­nánk rá, hogy ezen munka most harmadik kiadásában jelent meg, mert nem csekély dolog, ha nálunk — hol a t. gazdák még oly kevés figyelmet fordítanak a szakol­vasmányokra — egy gazdasági szakmunka három kiadást ér. Ennek más oka nem lehet, mint az, hogy ezen művet a gyakorló gazdák olyannak találták, a­melyet haszonnal lehet forgatni, szóval a­melyből sokat lehet tanulni, miért

Next