Székely Lapok, 1899. július (39. évfolyam, 53-61. szám)
1899-07-02 / 53. szám
2-ik oldal. Székely Lapok csak azt említem fel az alapszabályokból, hogy ki fogadását be nem tartó, először megintetett, aztán az egyleti tagok névsorából kitöröltetett. Az egylet ügyeinek kormányzatát vezette: az elnök, alelnök, jegyző, pénztárnok és a választmányi tagok, kiknek hivataloskodási idejök egyik közgyűléstől a másikig tartott. A 40-es évbeli lapok gyakran emlékeztek meg ez egyletről jóakarólag, mégis erősödött volna az erdélyi részekben, kizárólag Erdélyre terjeszté ki áldásos működését, de a közbejött szabadságharcában feloszlott az egylet, s nem is alakult Erdélyben többé ily egylet. Én azonban azt hiszem, itt az ideje ily egyletet megint létrehozni, s tekintve, hogy a pálinkaivás a székelyek közt nagyban el van terjedve, Maros- Vásárhelyen kéne a központi egyletnek megalakulnia. Kis buzgalommal a kérdés megoldható ! . . . És meg is kell oldanunk, mert a székelység megmentéséről van szó. A székely igaz, hogy kocsmába nem jár oly sűrűn, mint az oláh, hanem házi s különösen vallásos ünnepeit fűszerezi nagy ivással. Elveszettnek tartaná a bucsus napot, ha azt józan fővel kellene megülni; pálinka indítja a lakadalmakat, kereszteléseket, többnyire mindenütt a lerészegedésig: hát az úgynevezett Hej! de minek hozná A csillagos eget, Azt is annak adnám — A ki már nem szereti kalákák! Hol az apa gyermekével, s gazda cselédjével pálinkán kezdi, s a részegségen végzi a napot! Egy angol utazó mondta néhány évvel ezelőtt városunkban Kolozsvárit, hogy Székelyföldön utaztában nem látott oly házat, hol a pálinkát ne itták volna. Magam is laktam egy éven át a székelyek közt, beutaztam egy részét és így az angol nyilatkozatát megerősíthetem. A székelyt a pálinkaivástól csak tappintatos eljárással lehet leszoktatni. Ez pedig állana abból, miután a székelyföldön a búcsúk, tározások, keresztelések, kalákák és vásárok főbb tényezői a részegeskedésnek, a négy elsők, mint vallásos és erkölcsi czélzatú ünnepélyes összejövetelek, egyesittessenek a józansági egylet czéljaival, úgy hogy, ki az említett ünnep s más összejöveteleken fölfogadja, hogy semmiféle pálinkával, illetve semmiféle szeszes itallal nem él, az valóságos tagja a józansági egyletnek. Ha e nevezetes összejövetelekből kimarad a pálinkaivás, a nemzet, (tehát nemcsak a székely nép) rövid időn fölgyógyuland. Adjunk még nagyobb ünnepélyességet a dolognak. Minden búcsún olvastassanak föl a helybeli egyletek tagjainak nevei, fogadásuk teljesítése dicsérőleg említtessék honi s külföldi példák elősorolása, a természet és a vallásból merített okok által mindannyiszor szilárdságra a tagok, mások pedig ezen áldást terjesztő egyesületnek megkedvelésére buzdíttassanak Nagy nyomatékot adna ez ügynek egy rövid, de lelkes könyörgés, melynek szivemelő soraiban áldás kéretnék a józansági egylet tagjaira, isteni kegyelem a kivüliekre, hogy a jót, a hasznost, mint mások, átlássák ők is és kövessék , és ez minden búcsú napon az egyházakban felszóval elmondandó. A keresztelésekben minden csel csemő keresztény is, egyszersmind józansági egyleti tag is, hol szent fogadással ígérjék a szülők, hogy mindentől, mi benne részegségi hajlamot ébresztene, gondosan megóvják; e szerint elmarad a szeszes italokba mártott kenyér, mit kisdedeinek, mint valami kedves csemegét, nyújt a jó székely anya. Itt kezdődnék egy jobb reményű nemzedéknek korszaka. Valahányszor józansági egyleti tagot tervezend a lelkész ne feledje ezt, mint kitűnő érdemet fölhozni, a mennyire fogadását teljesítette, meg is dicsérni. Szóval mindent használjon föl, mit a czél megközelítésére hasznosnak ítélend. Szigorú törvényekkel és politikával meg nem akadályozhatni. Példa rá Oroszország. Hiában emelték fel a pálinka árát s kezdtek más óvóintézkedéseket a nép iszákossága korlátozására, mind nem ért semmit Nálunk sincs másként. Tappintattal Barthos Gyula. Volt egy leány. Volt egy leány . . . egyszerű történet, Milyenről a nóták is beszélnek ? Hűtlenné vált a szeretőjéhez . . . Mit ér a szív, ha a rang szegényes? Feltalálta, miután sóvárgott A hűtlen lány a fényt, gazdagságot. Egy parányi kis baja van éppen. Hogy gyakorta könnyül a szemében... S a kicsiny lett, a megvetett kedves Most is hű a régi hütelenhez... A magasban dúló vihart nézve Szegény leány gyakran jut eszébe ... Nagy Lajos Odadnám én . . . Odadnám én a szivemet Kis gilicze madárnak, Vágj az erdők sirva-siró Kicsiny vadgalambjának. Párja, vesztett kis gilicze Úgyse élne egyedül, A vadgalamb elzokogná Bamat, mi szivemen ül. Kertész József: Virág fakad . . . Virág fakad, virág nyílik az ágon, Nekem mégis köny rezeg két pillámon . Azt hittem, hogy nem is tudnék sírni tán Sim, könyben áll, könyben úszik az orczám. Fájó keserv! Mért hogy akkor nem jöttél, Mikor sárgult, hulldogált a falevél; Mért jöttél te, mikor lelkem nem vára, Mért jöttél meg piros rózsa nyilasra! Még se... még se ... nem panaszlom sorsomat, Miért van igy, a jó Isten tudja csak; Csak ö tudja, milyen a lány szerelme, Csak ö tudja, mért vert meg a két szeme! B. Albert. Mit érdekel a költő, hogy ha él ? Ember az is ! — gyarlóbb a többinél... Ő is egy olyan énekes madár, Mely sötét lomb alatt bujkálva jár, Félve a zajtól, messzi elvonul, S a némaságtól — dalolni tanul. Ha egy-egy dalnál szivetek dobog, Mért kérdeznétek, hogy „boldog vagyok ?! A dal úgy is csak kölcsön adva van, ... Boldognak írja — a boldogtalan .. . Mért érdekelne sorsom ? életem ? Elég, ha mindazt én átszenvedem! Hisszen a fájdalmat és örömet Mással megosztni amúgy sem lehet! Péterfi Tamás: A költő. Ha felketekhez szól egy-egy dalom, Ne kérdezzétek, hogy kitől vagyon? Marosvásárhely, 1899. julius hó 2. Emlékezés, Erdő szélén, bokor mellett. Kicsiny csermely folydogál, Körülre a játszi légben Lenge lepke száldogál. Bokor alatt, a fű között Kék nefelejts oly szelid, Hej!de mégis szebbek voltak Kedves kislány szemeid! Erőss József.