Székely Lapok, 1899. augusztus (39. évfolyam, 62-70. szám)
1899-08-03 / 62. szám
r és a kormányz, a kultuszminiszter és az akadémia nevében tesz koszorút Petőfi emlékoszlopára Önmagához méltó volt a képviselőház küldöttsége, mely hazafias és tapintatos vezetőt nyert Tallinn alelnök személyében. A Budapestről elindult képviselőkhöz itt még többen csatlakoztak, akik közül gróf Károlyi István, gróf Zichy Jenő, Apáthy Péter, Kabos Ferencz, Bauszner Guidó és Melczer Vilmos, továbbá a román Serbán Miklós említendő, aki nemzeti ötös fogaton hajtott föl Fogarasról. ő volt az egyedüli román Petőfit ünneplő. Erdély előkelőségei közöl Bartók püspök, gróf Bethlen Bálint és Aurél, dr. Szentkereszthy s báró Zeyk József jelent meg, aki, bár egymaga, de annál lelkesebben képviselte az ünnepen a főrendiházat. Mikorra a déli nap forró sugarai visszaverődtek a fehéregyházi turul érerszárnyairól, Petőfi sírján ott feküdtek egymás mellett az országgyűlés, megyék, városok, testületek, társulatok és egyesek kegyeletvirágai, aztán a negyvennyolcas honvédek küldöttsége vonult a megdicsőült bajtárs nyugvóhelyéhez. Ötven éve tört reménynyel tették le a fegyvert, akik ma mint megtört aggok könnyek közt jöttek ide újra búcsúzni a viszontlátásig. Teljes rendben történt a bevonulás Segesvárra, ahol fönt a várban nyomban megtartották a délutánra tervezett ünnepséget, azaz előbb várni kellett a kormányt képviselő államtitkárra, aki ez időben audiencziát adott. Bartók lendületes beszéde, mely méltó pendantja volt a fehéregyházi szónoklatnak, kezdte itt a program£ ot, a mely Illyés Bálint hazafias verseik elszavalásával be is végződött. Azzeg honvédek nevében beszélt a 48-as párt egy képviselője, mikorra letették a koszorúkat és szebbnél-szebb virágok egészen átfonták a szobor talapzatát. Elől feküdt Jókai koszorúja, mellette egy díszes ezüstmivü koszorú Fiume kegyeletének fényes bizonysága, a város színeiből készült szalagon e felirattal: I. Fiumeni ad Alessandro Petőfi 30. juiglo 1899. Feltűnt még egy hatalmas babérkoszorú, hófehér szalagján e felirattal: Petőfi emlékének , Prielle Kornélia. Épen vége volt a hivatalos ünnepségnek, mikor Ugrón ide is fölvezette székelyeit. Muzsikaszó, taraczkdurrogás mellett vonultak föl Csaba ivadékai, akik százszámra hozták virágos koszorúikat Petőfi Sándornak. Ekkorra már egész Segesvár az utczán volt. A legszászabb szász is előbujt megbámulni a magyar hazafiságot, amely a mai nappal múltnak és jövőnek is példát mutatott. A társasebéd után csakhamar kiürült a város; előbb a székelyek keltek útra, aztán a többi utasok is, estefelé a derék segesvári rendezőség is megpihenhetett babérjain. Az ünnepet csak két sajnálatos eset zavarta meg. Az egyik az volt, hogy E. Kovács Gyula, a kolozsvári nemzeti színház művésze, a forró időben napszúrást kapott s összeesve a mentőknek kellett elszállítani. A másik eset pedig egy kínos inczidens volt, amely majdnem komolyabb jelleget öltött. Egyik budapesti hadastyán-egylet ugyanis olyan nemzetiszinű zászlóval vonnult az ünnephez, amelyen Kossuth Lajos arczképe volt. Egy belügyminiszteri rendelet értelmében Magyarországon csak előírás szerint való zászlót szabad használni. Sándor László főispán észrevette a dolgot és odaüzent a zászlót tartó Kard- hordó elnökhöz, hogy a zászlót azonnal adja át. Ez ezt vonakodott megtenni s a tömegben hangos morgás volt. Végre is az ünneprendezők tapintatos közbelépése kedvezően intézte el a kínos inczidenst. A pénzről. Irta: Dr. Kömőcsy József. II. A nemes fémeknek alkalmas voltát tehát kimutattuk, még hozzáadhatjuk, hogy mivel nagyon terhes munkával szerezhető meg tehát nagyon értékes. És ezeknél fogva pénznek nagyon alkalmas. Amint nő a tömege az aranynak és ezüstnek, a szükséglet is nő, mert a forgalom is folyton fejlődik és igy értéke a nemes fémeknek egyáltalában nem változik nagyon. Az arany és ezüst kicsi terjedelemmel nagy értékkel bir, szóval a pénz minden általunk felsorolt kellékei megvannak benne. (A platina becses anyag és nemes fém, de jó pénzt verni belőle nem lehet, mert réteges és nem nyújtható és a színe nagyon hasonlít az ezüsthöz és értéke az arany után áll, de a pénzzé verés költségei igen nagyok vele.) Targó és Kéri nevű nemzetgazdák azt mondják, hogy az aranyat és ezüstöt a gondviselés rendelte pénzanyagul, mint a búzát kenyérül; így hát azt pénzé nem az emberiség közmegegyezése tette, hanem azon fémeknek tulajdonságai. Arisztotelész és sok-sok évvel utánna Locke azt tartották, hogy az aranyat és ezüstöt a konvenczió tette pénzzé. De ha nem is verik pénzzé az aranyat és ezüstöt, az mégis csereközvetítő volt. (A kelták arany drótot használtak gyűrű formára feltekerve csereközvetítőül) ; a törökök egy „erszény aranyról“ (zechinéről) szólanak; Ábrahám is erszénynyel (a bibliában zsákkal) mérte az ezüstöt. Az emberiség pénzzel először a könnyen található fémeket használta: jelesen ólmot, bronzot, vasat, sárga rezet stb. De mivel a czivilizátióval nagyon sok kellett, igen nehéz pénzzé változott ez anyag. Kezdetben a római „ász“ egy font volt, később az értéke nagyon leszállott egy font ásznak. Később jöttek rá az ezüst pénz használatára Kr. e. 900 évvel. Fédón, Argosz királya Eszma szigetén verette az első ezüst pénzt 895 évvel Kr. e. A görögök Hómer korában nem használtak vert pénzt, hanem csak Hérodotosz idejében. 485 évvel ab. u. c. vagyis Róma építése után, az Ise pán háború lejártával verték Rómában az első arany és ezüst pénzt. Cyrusz midőn Ázsiát meghódította, onnan 15 ezer bankó vagyis font aranyat hozott rudakban és tömérdek ékszert, (egész platán fák voltak aranyból kiverve), 500 ezer tálentumot ezüstben szedett össze és Szemiramis kráterit, mely 15 tálentum volt és 80 fontot nyomott, így tanítja (Timum.) Tehát a kincs már a pénzverés előtt meggyüjtetett ezen anyagokban. Cyrusz ezeket Perzsiába hozta volt és Nagy Sándor győzelmével görög, majd római kézbe került. Mert akkor a hódítók minden kincset elvettek a legyőzöttektől, vagyis mai értelemben „kirabolták a nemzeteket“, így jutott Európába a fennemntett kincs. A rómaiaktól a hódítók vették el, de beleejtették nagy részét a Közép tengerbe, legalább így mondja a história. A pénz hatalma. Az egyes cserék szűk körre szorítkoztak, de a pénz közbejövetele, a csere kettészakasztásával kiterjesztő az ember hatalmát az egész földre. Bárhol lévő embertársai tehetségére hatalmat ad a pénz, mert vele megszerezhető, mi pénz nélkül nem lehetne megvásárolható. Az ember „glébé adstrictusz“ volna pénz nélkül, vagyis egy helyre volna szoritva és ha valahová menne mindent magával kéne vigyen : pinczetokot meg átalvetőt és mivel a vendégszeretetnek is határa van, tehát nem ritkán a mezőn kellene háljon. Régen a más nemzetek vagyonát háborúval kellett elrabolni és a háborúk terjesztették a javakat s az ismereteket, mit ma a pénz terén és igy az ember rablási vágyát mérsékeli, vagyis a „pénz a béke eszköze“. Legfőbb szerepe abban van, hogy közvetíti a munkát, vagyis munkanyereséget ad a csere ketté szakasztásával. Amíg a munkát nem pénzzel fizették, addig a munkás ott kereshetett csak munkát, ahol terményt kapott érette, de ma már bárkinek lehet munkát kínálni. A pénz a megtakarítás eszköze is. Terményben tőkét gyűjteni nagyon nehéz, mert nagy tér kell neki és romlandó is. A pénz szolgálatai minden irányban oly nagyok, hogy a mai világ műveltségét arra vihetni vissza úgy, hogy mindenki szereti mentől nagyobb mértékben a pénzt. Azonban a pénz is olyan mint minden emberi dolog, melynek tehát árnyoldalai is megvannak. Akinek pénze van, az rendelkezhetik a más ember javai és szolgálatai felett, mig más speczifikus jóval (búza stb-vel) ezt tenni nem lehet. Az államnak segélyt az nyújthat, aki pénzzel rendelkezik; a pénzes embereket tehát igyekszik az állam megnyerni és igy hatalmuk még nagyobb lesz annyira, hogy a pénzemberek daczolnak még az állammal is és itt van a nagy baj, mert a kik hiteleznek az államnak, azoktól nagyban függenek a többi polgárok. (Folyt. köv.) Marosvásárhely, 1899. augusztus hó 3. Székely Lapok. 3-ik oldal. IRODALOM. Emlékkönyv Magyarország ezeréves fennállása emlékére. Háromszék vármegye törvényhatósági bizottsága 1894. évi deczember hó 28-án tartott közgyűlésében elhatározta, hogy Magyarország ezeréves fennállásának ünneplő esztendejére emlékkönyvet ad ki. Szükségesnek találta oly monografikus irányú emlékkönyv megírását, amely magában foglalja Háromszék vármegye területének, gazdasági, ipari, közlekedési, közigazgatási, művelődési stb. életműködésének lehetőlegetter