Székely Lapok, 1899. október (39. évfolyam, 79-87. szám)

1899-10-01 / 79. szám

4-ik oldal.­ ­ Mint minden újnak, úgy ennek is sok barátja és sok ellensége akadt s az uj módszer élénk vita tárgyát képezte. Végül is abban állapodott meg a kör, hogy bővebb tanulmány tárgyává teszi. Majd az indítványok letárgyalása után a tisztújitás ejtetett meg, melyen egyhangú lelkesedéssel elnökké Hard­y Jánost kiál­tották ki, a­ki ezt a tisztet már évek óta viseli teljes megelégedésre. Jegyző Dabóczi János remeteszegi áll. tanító lett. M a. A marostordam­egyei ált. tanító­testület kisküküllő vidéki járásköre szept. 25-én Kibéden tartotta őszi rendes közgyű­lését gazdag tárgysorozattal. Lőrincz Dénes tartalmas, általános lel­kesedést keltő megnyitó beszéde után, — melyben örömmel adja elő, hogy a körnek a felekezetektől átvett áll. tanítók méltá­­nyosabb fizetésrendezése érdekében indít­ványát az orsz bizottság elfogadta — az előbbi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Majd Burián Albert kibédi áll. tanító tar­totta meg gyakorlati tanítását, melyet a gyűlés teljesen sikerültnek nyilvánított. Nagy János áll. tanító a Kun L . Fülöp S. és Csath A. kamatágozai tanítók által irt olvasókönyvet ismertette röviden s azt, mint a maga nemében legjobb tankönyvet ajánlotta. Burián Albert szintén megfele­lőnek mondja az ismertetett könyvet, de felhívja a gyűlés figyelmét a Benedek- Földes-féle olvasókönyv újabb kiadására is, a melyben a gazdasági rész egészen átdol­goztatott s a mely olvasókönyv itt a szé­kelyföldön különösen ajánlható. A gyűlés beható vita után az elnök indítványát fo­gadja el, mely szerint Nagy János, Burián­­ Albert, mint gazdasági tanfolyamot is vég­­­­zett tanítók, továbbá Kovács Dénes sóvá­­­ radi ev. ref. tanító, mint három tagú bi­­­­zottság, tüzetesen összehasonlítják a most­­ ismertetett, a Benedek- és Vaday-féle köny-­­­veket s a legmegfelelőbbet azután elfoga-­­­dásra ajánlja.­­ Keményffy Katinka kibédi áll. tanítónő­­ a tanítók önképzéséről tartott gyönyörű­­ felolvasást, melynek minden sora rá vallott­­ a gyakorlott írónőre, járáskörünk büszke-­­­ségére. A gyűlés hálás köszönetet szava­­­­zott a felolvasónak s egyúttal felkérte, hogy miután felolvasásában több rendkívül fontos eszmét pendített meg, dolgozza ki ; azokat indítvány alakjában a megyei köz-­­ gyűlés elé való terjesztés czéljából. Pataki József sóváradi ev. ref. tanító szépen sikerült szavalatával nyújtott élve­zetet a gyűlésen megjelenteknek. Bodoni László a földrajzból, Kiss Elek a növény­tanból olvasott fel gonddal kidolgozott leczketeivet. Az indítványok során Burián Albert kor­társai figyelmébe ajánlja a Tanítók Házát, hálával emlékezik meg Péterfi Sándorról, Ujváry Béláról, György Aladárról, dr. Göcz Józsefről és Józsa Mihályról, mint a­kik annak megteremtésén önzetlenül fáradoz­tak, végül az „Eötvös-alap“-ba való belé­pésre buzdít. Több, az egyesület beléletét érintő ügy letárgyalása után a tartalmas gyűlés véget ért. HIRE­K. Kaszinói élet. Yokohama, 1899. szept. 30. Uraim ! Mi magyarok itt ebben az ide­gen ajkú és lelkű városban is fenntartjuk, — mert fenntartani merjük — magyar faji jellegünket. Mondhatjuk, hogy kaszinónk vezérszerepet játszik Yokohama társas­életében. Van fényes könyvtárunk, melyben több diszkötésű „biblia“ is képviselve van- a szent életre való hajlandóságunkat mi sem dokumentálja inkább, minthogy a bib­liát hatalmas mértékben cultiváljuk. Ami pedig kaszinónk előkelőségét illeti, csak arra az egy körülményre mutatunk, hogy tagjaink között elvétve akad — zsidó Mert a műveltség csak a mi privilégiumunk. A miénk. — Yokahámai magas, magasabb és legmagasabb hivatalnokoké. Szigorúan felügyelünk kaszinónk előkelő jól­krének­­■ csorbátlan fennmaradására. S ha valaki,­­ közénk nem tartozó a plebstől, avagy a zsidóságból kaszinói tagságunkra aspirálna, — nohát vannak nekünk ez esetre olyan férfiaink, kik szibériai jéghegyekhez ha­sonló dermesztő modorukkal, velük szüle­tett pöffeszkedő arisztokratizmusukkal el­riasztják a magáról megfeledkezett parvénüt. Szóval mi a kaszinói rendszer magaslatán állunk. S hogy mi mindnyájan született urak vagyunk, mi sem bizonyítja azt fénye­sebben, mint tagdíjhátralékaink szép sum­mája. Vagyunk vagy 50-en , s tagsági díjakkal hátralékban vagyunk vagy 39-en. Köztünk persze olyan nagyobb urak is vannak, kik évek óta egyáltalában nem fizetünk. Ezt csinálja utánunk a budapesti Nemzeti Kaszinó S a fő az, hogy mégis élünk! Évente egy­szer nagy murit rendezünk pénztárunk ja­vára , no meg azért is, hogy lássák életre­valóságunkat. Azután hát a pugrisnak is kell mulatni. Ilyenkor meghívjuk a pénze­sebb boltos segédeket és csizmadiákat is; ezzel egy napig megalapítjuk népszerűsé­günket. És jönnek! Hogyisne ? Urak közé szívesen. Igaz, hogy azért nem fraterni­­zálunk velük, az kéne még! Tartsák sze­rencséjüknek, hogy kapunkat számukra megnyitottuk. Általában virul nálunk a kaszinói erény, meg a defic­it. Sebaj! Jön a téli szezon" Csapunk egy mulatságot és lesz pénz. A tagdíj­hátralékokat legalább nem kell sür­getnünk. Fizessen a kereskedő és iparos­segéd , a többi a mi gondunk. Félre pugris ! He? Kaszinói tagság kéne? Örült, ha meg­tűrünk Yokohamában! Li-Hung-Csen. — Hegedűs Sándor a székely­ földön" Az új kereskedelemügyi minisz­ter czélul tűzte ki megismerni az orszá­got. A nyáron a felvidéket tanulmányozta, jövő év tavaszán a székelyföldet látogatja meg. Fölötte nagy fontosságot tulajdonítunk e látogatásnak, amely hisszük, kiterjed a székelyföld azon részeire is, hol legsűrűb­ben laknak a székelyek s a hol legnagyobb az elmaradottság. Örülünk annak is, hogy a miniszter először a felvidéket látogatta meg s igy összehasonlítást fog tehetni a két országrész között. Ott vasutak sűrü hálózatait, bányákat, gyárakat, munkás­kolóniákat, éltető forgalmat látott, itt el­lentétben azzal, kihaltságot fog észlelni.­­ Ha a minister abból akar tanulni a mit szem lát, itt tanulhat, csak menjen el azokra a vidékekre, hová vasat nem visz, hol mi­niszter még sohasem járt, hol nagyobb urat a szolgabirónál még nem láttak. Kérdezze meg a felcsiki kora vénült, sápadt asszo­nyoktól: hol vannak a férjeik s ők a gyer­mekeikkel miből élnek? Kérdezze meg a gyergyói nagy faluk kocsmái, faluházai előtt ácsorgó emberektől, hová lett a föl­­decskéjük, házikójuk, tinócskájuk? Kér­dezze meg Kászon, Kézdi és Or­bai székely asszonyaitól, hol vannak fiatal leányaik? Kérdezze meg a megye urait hová lettek a gyárak, hová a termő erő? és nézzen be Kézdivásárhelyt kisiparosok lakásaiba. Vár­juk a ministert, mint a Messiást és rajta leszünk, hogy meglássa a miből tanulni lehet. Azokat az urakat pedig, a­kik eze­ket reszelnék és takargatnák, ellenőrizni fogjuk. — Október 6. Városunk közönsége is megünnepli e napot. Délelőtt istentisz­telet lesz, délután 3 órakor a Kossuth szo­bor előtt ünnepély. A megnyitó beszédet Bedőházy János, az emlékbeszédet, dr Feny­vesi S­ima mondják. Költeményt szaval Papp Sándor.­­ — Áthelyezés. Ravasz Kálmán m. kir. posta- és távirda tisztet Budapestre helyezték át. — Gyöngyösi Béla közkedveltség­ben állott erdőfelügyelő tiszteletére barátai október 3-án este 8 órakor a tornakertben bucsuvacsorát rendeznek. Barátai és tisz­telői Geréb Lajos tanácsosnál írhatják alá a jelentkezési íveket. — Adi László tanító 40 éves jubileuma. Az élet sok bajjal jár min­denkinek, de mennyivel több bajjal jár egy tanítónak, kinek tetteit annyi ember bírálja. E bírálatnak felelt meg igaz küz­delemmel Adi László baczkamadarasi tanító, kinek 40 éves tanítói működését megünne­pelni jött össze a család, számos jóbarát és tisztelői f. hó 24-én, vasárnap, hogy le­­rójja igaz tiszteletét aziránt a férfi iránt, ki mint 18 éves ifjú kezdte meg a kántor­­tanítói működést Baczkamadarason és vé­gezte be 40 év múlva becsületben és be­csülésben megőszült fejjel ugyanott. E hosszú idő alatt egész generatió nőtt fel tanítói szárnya alatt, melyet igen megható módon illusztrált az a jelenet, midőn egy 46 éves meglett férfi, a legöregebb tanít­vány és egy 6 éves kis­fiúcska mondottak köszönetet a búcsúzó tanítónak. A tem­plomban pedig jól esett látni a nedves szemeket, melyek búcsúzó­ beszéde alatt mind arról tanúskodtak, hogy ez ember megtette kötelességét. Mely kötelesség miként való teljesítését igen szép szavak­ban mondták el Ravasz kerületi esperes és a baczkamadarasi lelkész Molnár Albert. A templomi ünnepségeket lakoma követte, melyen hogy a pohárköszöntőkben — régi szokás szerint — hiány nem volt, monda­nunk sem kell. Az első felköszöntőt Sándor László főispán mondotta arra a tanférfira, kinek működését 40 év óta kiséri figye­lemmel s ki csöndben, minden zaj nélkül munkált a haza és kultúra javára. Majd br Horváth Béla mondott igen szép pohár­köszöntőt az őszülő mesterre, kinek mű­ködése teljes megelégedéssel töltötte el a község kicsinyjét és nagyját. Aztán jöttek még többen. Úgy fél 10 óra tájt a baczka­madarasi dalárda, melyet a mester már 17 éve alapított, igen szép szerenáddal lepte meg volt karnagyát. A vig mulato­zásnak csak a reggel vetett véget. Ennyi az öröme 40 évi szolgálatnak, ezentúl szó­ Székely Lapok Marosvásárhely, 1899. október hó 1.

Next