Székely Lapok, 1899. december (39. évfolyam, 97-104. szám)

1899-12-03 / 97. szám

Marosvásárhely, 1899. deczember hó 3. úgy, hogy az első osztály népessége 15-re emelkedik és az 5.-6. osztály népessége együtt adja ki a 10-et. Ugyancsak a 68. évi 38. t-ez 32. §-a rendeli, hogy az iskolafentartó az összes tanulók számára — tehát szegénynek és gazdagnak -- az iskolai év megkezdése előtt beszerzi az iskolai könyveket, a ta­nításhoz és a tanuláshoz szükséges esz­közöket, s ezeket a tanító kiosztja és az árát a tandíjjal együtt a gondnok szedi be. Tehát a tanuló és a tanító minden fenn­akadás nélkül kezdi meg munkáját. Rendeli továbbá a törvény 4. §-a, hogy az iskola mulasztó gyermekek szülőjét fo­kozatos büntetésekkel kell kötelességének teljesítésérre szorítani. S mindezeken kí­vül köteles az iskolaszék, gondnokság tan­­felügyelő folyton ellenőrizni a tanító mun­­í­káját s ha akármi bajt, hanyagságot, vagy­­ hiányt látnak, tüstént segíteni rajta. Azt hiszem ezekkel a törvény elég szé­pen biztosította az osztatlan iskola mun­kálkodásának alapfeltételeit. S hogy ez az iskola valóban áldásosan is működjék, e feltételek mellett kizárólagosan a tanító lelkes munkájától függ. És ezzel én is elértem a felvetett kérdésemnek a csúcsá­hoz: megfelelhet-e a tanító az eléje sza­bott feladatoknak ? Nyugodtan felelem rá, hogy meg. És e feleletem után engedjék meg, hogy az el­méleti okoskodás teréről léphessek át a gyakorlati életbe. Mint egykori elemi is­kolai tanító magam is tanítottam osztatlan iskolában. Beszélhetek tehát tapasztala­taim alapján is. De részint hivatalos, ré­szint magán után is elég alkalmam volt osztatlan iskolában tanító kollegáim mun­káját is megfigyelni Ezeknek az alapján állíthatom, hogy a rendes egy tanítós is­kola mindig el tudta végezni azt a mun­kát, amit elvégzett a hat tanítós iskola. De ne fogadjuk még a tapasztalatot se el feltétlen bizonyítéknak. Próbáljuk meg a matematika segítségével a bizonyítást: ha hat tanító egy év alatt­ 6­60, vagyis 360 gyermeket oktat, kevesebb-e ez, mintha egy tanító egy év alatt 60 gyermeket ta­nít? — Azt hiszem, hogy nem. Azt elismerem, hogy egy teremben 60 gyermeket hat osztályba sorozva tanítani nehezebb, mint az egy osztályból álló 60 gyermeket. De viszont e ntyjtézséggel szem­ben bizonyos előnyök is vannak. Az osz­tott iskola tanulója a magasabb osztály tanulni valóiból előzetesen semmit sem hallott, tehát a tanító a tanításhoz sokkal nagyobb alapossággal foghat itt, mint az osztatlan iskolában; ha a tanító akárme­lyik osztálylyal közvetlenül foglalkozik, a magyarázatára akarva-nem akarva vala­­­mennyi tanuló figyelmet. Hogy úgyneve­zett csendes foglalkozást rendelt a mások­nak, ezzel a figyelmet elvonni egészen nem tudja az ő magyarázatától, hisz a csendes foglalkozást úgy előkészítette, hogy ez valami túlságos, megfeszített fi­gyelmet nem kíván. Ez az oka aztán an­nak, hogy a­mikor a következő évben az új osztálynak ismét ugyanazt tanítja, ta­nítványai már ismerik a tárgyat s a tanító munkája bizonyos fokig az ismétlésre és összefoglalásra sülyed. Hát még mennyit segíthet magán a tanító az ügyes csopor­tosításokkal, osztály összevonásokkal is. És végül fel kell említenem, hogy az osz­tatlan iskola tanítója előtt a tanultak szá­monkérése, vagyis a feleltetés egyáltalán nem okoz gondot, míg az osztott iskola tanítójától ez rabolja el az idő nagy ré­szét. (Folyt, köv.) Szeme a végtelenbe néz . . . Talán meg­látja az én szomorúságomat is. És ott van egy pár szép leány képe, kiknek oly szivesen követtem a léptük nyomát .... És édes anyám is melankolikus anyai sze­retettel néz reám s hallom fájdalmas kér­dését, hogy mikor kerülök vissza? . . . Ha még egy percig itthon maradok, bi­zony isten sírni fogok. Futok ki a korzóra. Menekülök. Vacsoráim még korán van. Mit csináljak ? Bámuljam a várost az est sötétségében? Egy még pongyolában sze­­mérmetlenkedő, fiatalodni vágyó öreg asz­­szony, ki nagyon lassan csinál toil­ettet. A karjai szárazak, soványak, ámde dere­kára hamisan mutató fűzőt szerít s bár az arca csupa ránc s csak tél­ tul éktelen­kedik egy-egy foga, a fején a legmoder­nebb menyecske kalap. Az ó­kor, a közép­kor és az újkor ölelkezik itt a legújabb kor villanyvilágításában. A legmodernebb asfalt járda mellett a legókoribb tégla járda, melyből a tégla kikopott. Az utcán is szomorú vagyok. Az árbocokon kigyull­­ nak a villany­mécsesek, nyüzsögve járkál­nak körülöttem a korzón a sétálók tarka csoportjai s nem akad egy árva kalap, s mely alól egy bájos arcocska legalább kö-­­­nyörületből, legalább kiváncsiságból felém­­ is vetne egy röpke pillantást, nekem is­­ juttatna egy édes mosolyt. A villany mé­cses boldogan egymáshoz simuló párokra veti indiserét fényét és édes kacaj, leány csicsergés, asszony turbékolás és férfi vij­jogás veri fel az esti csöndet végig a Fő­­utczán, az asfalt járda hosszában. Csak én ödöngök egyedül fel és alá, téli­kabátba bújva, vacogva a belső hidegtől, egy gyötrő vágytól marcangoltatva, leány kacajtól űzetve és leány kacajt ker­getve . . . A toronyban Ave Máriára kondul meg a harang s a harangszó rythmusában mintha ezt hallanám egyre: — Házasodj meg, házasodj meg. Székely Lapok. Karácsonyi árubazár. Karácsonyi árubazár rendeztetik Maros­­vásárhelyt, mely bazárban kiállítható és ottan eladható minden Marosvásárhelyt és Marostordavármegyében készített iparcikk,­­ mint díszműáru, játékáru, háziipari tenné-­­­kék, női kézi munkák és minden egyéb ■ használati vagy dísztárgy. A résztvevők semmiféle dijat nem fizet­nek, tartoznak azonban az árukat sza­bott áron adni, a­mely ár az eladandó iparcikkeken láthatólag is kitüntetendő. A látogató közönség sem fizet belépő­díjat. A bazár tart 1899. évi december hó 17-étől ugyanezen hó 31-ik napjáig, napon­ként d. e. 8—12, d­u. 3—7 óráig, kivéve a karácsonyi ünnepnapokat, mikor ez is zárva lesz. Bejelentési határidő a résztvevők részé­ről 1899. december 14. napja. A bejelen­tés a rendező bizottság címén a kereske­delmi és iparkamaránál eszközlendő. A bejelentett tárgyak beszállítását a részt­vevők december bő 15, 16. napjain tartoz­nak eszközölni a bazár helyiségébe, d. e. 8 — 12 és d. u. 2—4 óráig. A megvásárolt tárgyak azonnal elvihe­tők a vevő által és a résztvevő azokat újakkal pótolhatja. Általában felkéretnek e résztvevők, hogy a számukra kijelölt helyet állandóan felhasználják. Az elárusítást maguk a résztvevő ipa­rosok vagy megbízottjaik végzik. Kisebb mennyiséget kiállítók tárgyai­nak eladásáról a bizottság fog gondoskodni. A kirakott tárgyak őrzéséről és azoknak tűz ellen való biztosításáról a rendező bizottság gondoskodik. Miután a Karácsonyi bazár intézménye j­uj, bizonyára szüksége lesz egyik-másik­­ résztvevőnek felvilágításra; e célból az­­ érdekeltek a rendező bizottsághoz fordul­hatnak. Ezekből látható, hogy a karácsonyi ba­zár csak hasznára válhat minden résztvevő­nek. Ha tehát a kezdeményezésnél minél nagyobb számú kelendő tárgyat állítunk ki, nem fogunk híjával lenni a vevőközön­ség támogatásának sem. Marosvásárhelyt, 1899. december hó 1-én. A rendező bizottság nevében : Mikó Árpád Tauszik B. Hugó főispán, elnök kir. tanácsos, társ­elnök. Sz. Szakáts Péter László Gyula keresk. és ipark. titkár, keresk. és ipark. II. titkár előadó, jegyző. 3-ik oldal: H 1 H E K. — Marostordavármegye állandó igazoló választmánya folyó évi november hó 27-én ülést tartott, melyen a legtöbb adót fizető törvényhatósági bizottsági ta­gok névjegyzéke véglegesen megállapitta­­tott . A róm. kath. gymnasium mai Vörösmarthy ünnepélye iránt szülők és tanügy barátok körében egyre nagyobb érdeklődés mutatkozik. A műsor egészen Vörösmarthy emlékének van szánva. Be­­lépti­ dij nincs, meghívót sem küldtek szét, de szivesen látnak mindenkit. Kezdete d. u. 4 órakor a gymn. tornatermében. — Eljegyz­és. Kelemen Antal erdő­­szengyeli állami tanitó eljegyezte Simó Benedek iszlói földbirtokos leányát, Ni­­nuskát. — Újból elrendelt pótválasz­­tás. A vajdaszentiványi kerületben meg­választott megye bizottsági tagok megvá­lasztását több szabálytalanság miatt az igazoló választmány két ízben semmisí­tette meg úgy, hogy az 1898 évben be­­­töltendő helyek mai napig sincsenek be­

Next