Székely Lapok, 1900. augusztus (40. évfolyam, 117-132. szám)

1900-08-02 / 117. szám

XXX. évfolyarr 117. szám. Marosvásárhely, 1900. augusztus hó 2 POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: hétfő, kedd, csütörtök­öt és szombaton. J*­Szerkesztőség: S­égibarom-vásár-utca 1. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Telephon 58. szám. tS­Felelős szerkesztő : FENYVESI SOMA Segédszerkesztő: MÁTHIJ JÓZSEF Előfizetés : egy évre 16 kor., félévre 8 kor. negyedévre 4 korona. Előfizetést és hirdetéseket t­erv­esz a .Székely Lapok­ kiadója: Adi Árpád. TK Telephon 101. szám. IL­ A koruptió forrása. Figyelemreméltó határozatot ho­­­ zott a gyergyói r. kath. tanitóegye-­­ sület közelebbi tartott közgyűlésé-­­ ben. Méltó, hogy az egész országban visszhangra találjon és pedig a tár-­­­sadalom minden rétegében. Most a XX. század kezdetén épen alkalmas­­ az idő arra, hogy az emberiség ne­mesítését célzó eme felséges eszme­­ megtestesítése érdekében csoporto­­­ süljön minden vezető tagja s minden­­ hivatalos közege az országnak. Újabb időben békétlenség, irigy­ség, általános szegényedés, bizal- l­matlanság, socialismusra való erős­­ hajlam, felekezeti türelmetlenség, lelkiismeretesség hiánya, korruptió s egyéb társadalmi bajok rontották­­ meg e haza fiainak földi boldog­ságát. Sokan szeretnék e bajokért az iskolát tenni felelőssé, mert igy­­ szólanak : „Az iskola tanít, de nem nevel“. Nagy tévedés — így szól megnyi­tójában Józsa Sándor gyergyói r. k. tanítóegyesület elnöke — a bajok igen megsokasodtak az igaz, de azok­­ forrása más pontokon keresendő.­­ Az iskola nevel, de a társadalom­­ várpontjai legtöbbször megsemmisí­tik a tanítók nehéz működésének­­ eredményét a nevelés terén. Meg­­ van törve a legszentebb névnek, az­­ Isten nevének tisztelete. Alig helyezi el ekéjét a földmives az első ba­rázda vonáshoz, karma félre lépvén , iszonyú Istenkáromlásban tör ki, s már az első lépésnél Isten átkát vonja le munkájára, melyből maga s gyermekei számára áldást kér róla, így van ez ipari foglalkozás­nál és kevés kivétellel mindenütt. Pedig régi igazság, hogy a­kinél az isteni tekintély semmivé vált, ott az emberi tekintély csakhamar el­tűnik, eltűnik vele az igazságosság, lelkiismeretesség, szabad utat tör a korrupció veszedelme. Az iskolai évek alatt megszokja a gyermek szeretettel félni a jó égi atyát. Megtanulja, hogy harmad és negyedizig sújtani fogja, ki az ő ne­vét megbecsteleníti s ki mást híré­ben, nevében, vagyonában stb. meg­sért, hogy állandóan gyermeki biza­lommal esedezni szükséges ő hozzá munkája sikerre jutásáért. Ilyen ér­zelmek között távozik a növendék az iskola falai közül. De a növen­dék polgárrá lesz ; ügyes-bajos dol­gokban a hivatalokhoz fordul s — tisztelet a kivételeknek — ott, hol imádkoznia kellene a birónak, hogy az ítélethozásnál az igazságot elta­lálja, ott a törvény termében gyak­ran nem találja meg a legfőbb biró, Isten tiszteletét. Megesik ez postákon, vasutaknál, községi hivataloknál stb. Ez a tart­hatatlan állapot hozza a veszedel­met, mert a midőn hallja a polgár az Isten káromlást és látja, hogy sok az úri­ember, ki sértegeti a min­­­­deneknek teremtő urát s mégis s látszólag boldogan él, baja nem esik,­­ egyelőre megbotránkozik, később­­ megtántorodik lelkében és hitében, s ő is elszólja magát, majd gyakorolja ; e bűnös cselekedetet s végül szo­kásává válik s mint közönséges közmondást, már mintegy bölcselke­ Petőfi emléke Kászonjakab-­­­falván. — A­­Székely Lapok­ eredeti tárcája. — A múlt évben, midőn a gyászos emlékű segesvári csata 50. évfordulója alkalmával elesett lánglelkü költőnk Petőfi Sándor emlékének országszerte ünnepet szentelt a magyar nemzet. a kászonjakabfalvi fürdő­telep hazafias érzületü közönsége is adó­zott a halhatatlan költő emlékének s Emberi Árpád udvarhelyi fegyimnáziumi tanár kezdeményezése folytán szintén em­lékünnepélyt rendezett. Az igazi magyar érzelmű fürdő közön­ség ezzel még nem elégedett meg. Azt akarta, hogy még e kies völgy mint üdülő­hely fenn áll, maradandó és látható em­léke is legyen a nagy költőnek. Ezért el­nevezte a főforrást Petőfi forrásnak és közadakozásból egy ezüst serleget vásárolt, melyet azon határozatával véteményezett le a fürdő igazgatóságánál, hogy a für- i­dőző közönség minden évben tartson a ■ költő halála éfordulóján emlékünnepet, azt kövesse bankett, és a banketten eme­­ Petőfi serleg fölemelése mellett Petőfi emlékére hangozzék el a legelső pohárkö­szöntő mintegy emlék­beszéd. Részben e hagyománynak, de főleg ha­zaszeretettől buzgó szive sugallatának tett eleget a fü­rdőző közönség, midőn folyó évi jul. 29-én (vasárnap) d­e. megtartotta a Petőfi emlékünnepélyt. Hogy a hazasze­retet és a nemzet nagyjai iránti kegyele­­tes érzés vezette a közönséget ez ünnepély rendezésében, bizonyítja az, hogy nem kí­vánt egyszerűen a hagyománynak eleget­­téve saját körében az évforduló napját megtartani, hanem kijelölte az évforduló­hoz közel eső ama napot (vasárnap), melyen a fürdő közelében levő helységek hazafias érzületű közönsége is megjelenhet, mert azt akarta, hogy a Petőfi iránt érzett sze­retettől dobogó szive lángjával az ők szi­vét is lángra gyújtsa s itt a keleti bércek között a Petőfi iránti kegyeletnek, emlé­­­­kezésnek örökkön örökké való fennállását­­ biztosítsa. A könnyezésig megható nemzeti ünne­pélyt Istentisztelet előzte meg. A fürdő­­ keleti oldalán, egy kis emelkedésen fenyők­­ között emeltek sátort és abban oltárt. Itt tartotta meg Dr. Ujfalusi József apát-ka­nonok a fürdőn időző és a szomszéd hely­ségekből bejött papság segédletével. Mise után a zenekar Rákóczi indulója jelezte az ünnepély kezdetét. Az ünnepélyt a fürdöző ifjúságból alakult daltársulat nyitotta meg a Kölcsei himnussal, melyet a zenekar kísért és az összes hallgatóság is énekelt. A himnus elhangzása után Sz. Szilveszter Ferenc theologiai tanár mondta el megnyitó s egyszersmint ünnepi beszé­dét. Petőfit ismertette, de nem az ilyen alkalmakkor hallani szokott életrajzi ada­tokkal, hanem a megdicsőült költő érzelem világából, szivet-lelket gyújtó költemények legszebb részeiből vett idézetekkel. Petőfi lelkét, egész költői jellemét oly híven festi, hogy csaknem szemeink előtt véltük le­begni őt. A remek beszéd elhangzása után, kitün­tető ovációkban részesítette a közönség a szónokot. Ezután Balog Mariska szavalta el lelket

Next