Székely Lapok, 1900. október (40. évfolyam, 150-167. szám)

1900-10-01 / 150. szám

XXX. évfolyam Marosvásárhely, 1900. október hó 1. 150. szám. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP. Megjelenik: hétfő, kedd., csütörtök —5n- és szombaton. Szerkesztőség: r­ég­ibaromvásár­ utca 1. szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Kéziratok nem adatnak vissza. _____—5? Telephon 58. szám. _____ Felelős szerkesztő : FENYVESI HÓM­A Segédszerkesztő: MÁTHÉ JÓZSEF Előfizetés: egy évre 16 kor., félévre 8 kor. negyedévre 4 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz a „Székely Lapok“ kiadója: Adi Árpád. -5? Telephon. 101. szám. ÍS- gazdátlan város. II. Valjuk be egyébiránt, hogy kö­zönségünk is részes e stagnációban. Kicsinyes versengések bénítják meg­­ a közérdekben meg-megnyilatkozó komoly törekvéseket. Nem adunk mandátumot a vezetőknek, nem tá­­­­mogatjuk őszintén és kitartóan őket.­­ Ellenkezőleg inkább aggódással ügye­­­­lünk, nehogy kinőjjön valaki közü­­j­­ünk. Meg nem bocsátjuk, ha valaki okosabb és érdemesebb mint mi. Csak azért sem. Tudás, becsület, szorgalom, jó szándék nem elég ké­pesítés az irányító szereplésre. Az­­ összeköttetés és a pénz több suly­­lyal bír ezeknél. Czélzatosan föl­emlegetjük a nagyapját, az apját, a feleségét annak, aki valamelyes közszereplésben részes. Fontolgatjuk mondásait és cselekedeteit, mert azt dehogy is hisszük el, hogy mai em­ber önzetlenül, csupán humanitásból, avagy hazafiságból egy lépést is tesz. És ha ennyit rá bírunk sütni a közvélemény emberére, azután megkezdjük az akna­munkát, hogy az illetőt lejárassuk, azon utógon­­dolat nélkül, hogy hátha sikerekre­­ hivatott egyént tettünk lehetetlenné.­­ Olykor szeszélyből, sőt ha élhetek e kifejezéssel — divatból is rápus­kázunk a közélet szereplő embereire. Csak az első merész támadás elhan­­­­gozzék, aztán hajrá. Példákat láttunk a közelmúltban.­­ Lehet, hogy a gyermekeink el fog­nak pirulni, mikor Tolnainak, vagy Kerekesnek kegyetlen hajszolásáról értesülést szereznek, lehet, hogy azok sajnálkozni fognak a becsüle­­t­­es Vass Tamáson is, kinek olyan nagyon érző szive volt. A mi lelki­ismeretünket azonban nem nyomja ezekből semmi. A­kiknek nem volt olyan nagy a bizodalmuk, avagy volt magukhoz való eszük, azok okultak ily­en példákon s idejében visszavonultak a nyilvánosság teréről. Hallgass, csak ritkán diskrétül mosolyogj és még ritkábban jelent meg a köztéren munkálkodók tár­saságában. Bizonyosan meg fognak éljenezni, pusztán a megjelenésedet érdemül fogják betudni. Lesik becses véleményedet és véletlen fejbólintá­sodnak fontosságot tulajdonítanak- Vagy gáncsolj mindent, ócsárolj min­denkit és félni fognak. Vagy elége­detlenkedj, sanyarogj után-útfélen és ezért fogsz élni. De nem erről akarok, én most beszélni, én a társadalmi vezetés gyarlóságát bátorkodtam emlékezetbe hozni. A mai társadalmi állapotok tartha­tatlanok, a legfőbb ideje egészséges közszellem állandósítása. Vállalkozzék arra akár egyes bátor ember, akár szövetkezzenek az okosak és hiva­tottak. Szóljanak, tanácskozzanak, tervezzenek és cselekedjenek e vá­ros érdekében és folyanak be ön­tudatosan, hazafias jó szándékkal jövendő sorsára. Czéltudatos műkö­désre és sikerekre alkalom és tér van, mert Marosvásárhelynek, mint mondám Erdélyben fontos szerepe A két „Sophia.“­­ Angolból fordította Kovács László. Egy novemberi d. u. volt. A nap már lenyugodott, de az erkélyről s az ablak­ból nézve kellemes fényt vetett az esthaj­­nal bíbora az egész tájékra. — Lent a kertben egy férfi s egy nő sétált komoly beszélszetés között. — A nő úgy közép­korú, fejét meleg gyapjú kendő fedte ; a férfi divat szerint öltözve, jóval fiatalabb, — aggódom.“ „Mégis monda a nő nem azért, hogy talán önben kételkedném vagy ne bíznám,­­ távol legyen.“ „De hát miért? ugyan miért, ha Sophia parancsolja, ha olyan utat nyit meg a szellem világ meghódítására a­milyet ed­dig még nem ismert az emberiség“ „Azért mert úgy érzem, hogy én már végeztem a földi szerelemmel. — Azért mert úgy tekintem önt mint fivéremet, igen mint fivéremet, — lehet-e ennél szen­­tebb kötelék egy ilyen szent ügyben ? ^ „Igen, ennél lehetséges még egy köze- 1 s lebbi viszony. A teremtés titkos rendjében s a házasság az a szoros kötelék, mely a halandó embert s így önt is arra a szel­lemi magaslatra emeli, melyről eddig még sejtelme sem volt. Máskép ha úgy lenne is, — ha csak nővér és fivér maradhatunk is, — úgy is drága, — úgy is felejthetetlen lesz nekem e viszony.“ S hévvel megra­gadva a nő kezét, s csókjaival árasztotta el, egyre sóhajtozván, „drága, — felejt­hetetlen — örökre“ „Ah“ kiálta fel a hölgy, s hogy lássam újra elvesztett férjem lelkét, mit fog mon­dani majd, ha megmondom neki, hogy újra férjhez mentem ? „Ha talán ki volt kötve, de még úgy is asszonyom, higgye el, hogy nagyon messzi van ő minden földi kötelékektől.“ „Azt hiszi ? — de látja még­sem tudnám megbocsátani magamnak.“ „Hisz akkor ön is megszabadul az efféle kicsinyes aggodalmaktól.“ A nő szótlan haladt tovább a férfi mel­lett. A férfi, ki termette magas, szűk válla , volt, különös vizsga tekintettel nézett a­­ nőre, a­melyből ugyan senki sem olvas­hatott volna ki valami mennyei elragadta­tást. Valami aggodalomféle sugárzott ki belőle, a­mely nagyon is földi érzelmekkel vegyült. Miért ne ? Hisz Sophia maga nem a házasság e f­öldi intézménye által ígéri a szellemvilág meghódítását? „De mindenekfelett“ mondá a nő gon­­dolkozva „ez csak tiszta kötelesség a vi­lág érdekében.“ „A szenvedő emberiség érdekében“ vá­gott közbe a férfi. „Az emberek kiváncsiak a valóságra. A kegyed boldogsága lesz a legnagyobb bizonyosság. Hát nem bízik Sophia ígéretében ? Hát csalhat-e meg va­lakit Sophia?“ „Oh nem, nem. Ha már nem lehet más­kép csak házasság által, adjon nekem időt. — Hadd gondolkozzam még felőle. — Tanácskozzon még egyszer Sophiával.“ „Megtehetem ha akarja. De nem hiszem változzék Sophia tanácsa, — mindig ugyan­azok a szavak. Egyetlen útja a házasság, más útja nincs.“ Az asszony sóhajtott. De engedjen időt nekem. — „Hadd gondoljam át még egyszer az egészet.“

Next