Székely Lapok, 1900. december (40. évfolyam, 185-199. szám)

1900-12-01 / 185. szám

2-ik oldal, a tanítók hangversenyeire: hát Isten neki, menjünk, juttassunk nekik egy pár fillért, s teljesen megváltozott hangulattal tér haza: no, lám, a tanítók! Ki hitte volna ? Az ám, ki hitte volna. Hát csak nyugod­janak bele — még­pedig örömmel — hogy a tanítóké a jövő. Az ők szűk lakásaikból nagy rajokban száll ki a jövendő nemzedék s még megérik, a kik nem nagyon öregek, hogy a tanitó­ fiúk és leányok fogják alkotni a művelt magyar társadalom jelentékeny há-­­nyadát. S ez nagy szerencse lesz az or­szágra, különösen, ha a hazulról hozott szel­lem meg nem romlik, ha azt a nagy erkölcsi erőt, mely a tanítóságban lakozik, fiaik bele­viszik a társadalom romlott vérű testébe. Mindezt pedig — személyes tapasztalataim nyomán — nem azért mondtam el, hogy hízelegjek a tanítóságnak s bár egyet is kö­zülök elbizakodottá tegyenek szavaim. Sőt most, hogy kezd feléjök irányulni a figyelem, most, hogy kezd foszladozni az elfogultság s helyét elfoglalni az őszinte tisztelet, elismerés, job­ban kell vigyázniok minden lépésökre, mint valaha. A tanítók előrenyomulása nem kép­zelődés, de tiszta valóság s ezt az előre­nyomulást — bár alig van benne részem — nem mindennapi örömmel szemlélem. Ugy­e, megbocsájtjátok, ha ez örömnek nyomában jár a szerető aggódás is? Tehát: csak előre, csak előre, de fiuk, el ne bizakodjatok! Nem, nem, a tanítók előrenyomulása nem képzelődés, de tiszta valóság. Boldog leszek, ha majd fiaim közül bár­m­egyet e hadsereg sorai közt látok. B. E. Fogyasztási szövetkezetek. (Folytatás.) (2.) A­ki a hamisítások sokféle módját és nagy elterjedtségét ismeri, az könnyen belátja a fogyasztási szövetkezetek hasz­nát s bátran elmondhatjuk, hogy a minő­ségben vagy súlyban meghamisított áru helyett valódi és jól kimért áru illő árban vásárlásánál 10—15,nemritkán 30 — 40­%-ot is megtakaríthatunk. Erről a tagok a szövetkezeti raktár megnyitása után csak­hamar meg fognak győződni és csakhamar észreveszik, hogy ugyanazon áruért s még olcsóbbért, mint korábban, táplálóbb, jobb izű­, egészségesebb vagy tartósabb árukat képesek beszerezni. Megszünteti a fogyasztási szövetkezet a nép beadósítását Tudjuk, hogy faluhelyeken a boltosok úgyszólván rátukmálják áruikat a köznépre s különösen a könnyelmű, cif­­rálkodásra, dinom-dánomra hajlandó egyé­neket igyekeznek hálóikba keríteni. Ezek­nek szívesen és bőven hiteleznek vagyoni képességük erejéig, sőt rábiztatják az áru­hitel igénybevételre, azzal nyugtatva meg őket, hogy majd csak akkor kell fizetni, ha felesleges pénzük lesz. Ily módon sok könnyelmű ember válik csakhamar jelen­tékeny összeggel a boltos adósává. Mikor aztán a könnyelmű adósságcsináló nyakig úszik az adósságban s attól menekülni nem igen tud, a boltos oly árakat számit fel a selejtes áruiért, min­t neki tetszik ; a bol­dogtalan adós nem mer ellene szólani, nem mer máshol vásárolni, mert akkor a hite­lező torkára teszi a kést. Mikor pedig már a hitelezés elérte tetőfokát, a boltos sür­getni kezdi a fizetést és a fizetni nem ké­pes adóst arra kényszeríteni, hogy pénz­hiányában terményekkel, búzával, roz­zsal, kukoricával vagy fuvarozással törlessze adósságát. Ez üzlet ismét csak a boltos erszényét gyarapítja, mert a terményeket felette alacsony árban veszi át a fuvardíj­ból pedig lealkuszik. A megszorult adós pedig kénytelen mindenbe belegyezni, mivel ellenesetben kérlelhetetlen hitelezője pert akaszt a nyakába. A fogyasztási szövetkezet is engedélyez ugyan bizonyos határok között áruhitelt, de azt nemcsak fel nem tukmálja a tagokra, hanem ellenkezőleg, gondja van rá, hogy a hitelezés csak végső szükség esetén s szű­k korlátok között eszközöltessék. Ezzel mér­tékletességre, önmegtagadásra szoktatja a tagokat, sőt rászoktatja a pontos fizetésre is, mert a­ki az igénybe vett áruhitelt a ki­kötött időben fontos okok nélkül kiegyen­líteni elmulasztaná, az hitelvesztetté lesz, sőt a szövetkezetből is kizárható Továbbá a szövetkezet is elfogad ugyan árukért cserébe terményeket, de azok ér­tékét mindenkor a rendes piaci árak sze­rint határozza meg, tehát a vevőket nem csalja meg ezúton sem. Haszna továbbá a fogyasztási szövetke­zetnek, hogy a köznépet, a fényűzésről, cifrollkodásról leszoktatja. A fényűzés különösen a nők körében — egyes vidéke­ken már nagyon elharapózott s elterjedé­sének fő okozói a boltosok, a­kik a diva­tos drágább árukat nagy rábeszélő tehet­séggel tukmálják a vevőkre, csiklandozva azok hiúságát. „Nem is kendő, nem is szoknya, ha­nem baliszt, kálmir vagy selyem“ — szokták mondani s mivel egy bolond százat­­csinál, a cifráskodó leányok­nak, menyecskéknek csakhamar sok után­zójuk akad. (Folyt, köv.) Tarka képek vonultak el a lelki szemei előtt. A pénzerszényt vetítette elé, odarögzött kuszált elméjéhez. Látta magát, a felesé­gét, meg azt a nyomorult kis porontyot jó módban. Tágas meleg lakás, a­melynek a padlóját nem Erzsi sikálja, de tükör fé­­j­nyessé keféli a cselédség. Pompás öltözet­­­­ben járnak mindnyájan és készpénzzel fizet­nek mindent. Nem néz rájuk görbe szem­mel a sarki szatócs, attól való félelmében, hogy tán már sokat is hitelezett ennek a kódis famíliának ... Vége a nélkülözésnek. Kezdődik az úri mód. Van hozzá tehetsége. Adott az Isten, úgy ült ott Babó Károly jó félóráig, mint a­kiből kiveszett minden élet. Annál viharosabban működött az a villanygép, a­melyen a gondolat vágtat a végtelenbe. Egyszer csak azt érezte, hogy minden szem rája irányul. Hirtelen olvasásba me­rült. Őrült táncot jártak előtte a betűk. Egyetlen szótagot se bírt elolvasni. Sze­mei majd kiugrottak gödreikből, úgy eről­tette őket a betűhöz. Egyszer aztán látott. Mintha égő betük hasiznák látóidegeit, Krivány, Csombor­­ és számtalan ebből a fajtából, egész Pap Elemér gyilkossáig, mind ott tánczolt­­ azon a darab papiroson. Valamennyinek­­ a neve oda volt nyomva tüzes betűkkel és­­ közte. . . közte az övé. Eszeveszett hallucináció! Hisz azok rablógyilkosok, sikkasztok. Ő­­ nem ölt, nem lopott, neki a véletlen hozta útjába. Ő becsületes utón jutott hozzá és igy tiszta lelkiismerettel elfogadhatja. Lecsitította fölcsigázott képzelődő tehet­ségét és kezdte olvasni a lapból, a­mit nem a megbomlott idegek rajzoltak oda. Egy rövid rendőrségi hírt betűzött ki : „Becsületes megtaláló. Egy értékes arany­órát talált ma a kálvin-téri kút előtt egy szegény munkás, melyet a becsületes meg­találó a kapitánysághoz juttatott be.“ Becsületes megtaláló.................Becsü­letes megtaláló........... Megszámlálhatlanszor tárult szemei elé ez a két szó. Ó hát nem becsületes, nem becsületes, de boldog. Lehet az ember boldog, anélkül hogy becsületes lenne ?.......................... Lehet, lehet, lehet! Hetet harangoztak. Fölkelt és miután kifizette a piccolóját, kiment a kávéházból. Most is úgy látta, hogy mindenki ő rá néz. Olyan dermesztő hideg lett, mióta benne ült. Összehúzta magát és haladt előre. Most is nehezen vitték a lábai. A sarkon csődület volt. Közibük elegyedett. Egy már koros férfit fogott körül a tömeg, a ki kétségbeesetten hadonázott kezeivel Előbb tagolatlan szavakat, siránkozó hangot hallatott, de aztán közelebb érve tisztán kiértette, ennek a rémült embernek jajgatását. — Édes jó istenem ! mi lesz velem ? Szegény bankszolga vagyok. Az igazgató úr bízott bennem .... Jézus Mária, 10 darab ezres. ... A fiók­­nézetünkbe kel­lett vinnem .... ki hiszi el, hogy el­vesztettem. Gazember, tolvaj lesz a nevem , pedig egy millióért se adtam volna a becsületemet. Azt fogják gondolni, hogy elsikkasztottam a pénzt, pedig Isten Székely Lapok. Marosvásárhely, 1900. december hó 1. H I R K K. András napja. Nem azért nevezetes András napja, hogy ezen a napon, mint írva van, délbe 12 órakor minden fali-, zseb és toronyóra egyformán jár. Elvégre az óráknak az a hivatása- nem azért, hogy András napját megelőző éjszakán minden leány, kivétel nélkül keresztény vagy zsidó, barna vagy szőke megálmodja (feltéve, ha álmodik) a jövendőbeli urát. Hiszen nincsen abban a babona, hogy álmodunk egy deli, fess, 1200—3500 forintos jövedelmű Vilmos császár bajuszú fiatal embert. Ha úgy vesszük nem is rosz gusztus. Azonban az András napjának sem az órára, sem pedig a leányokra nagyobb befolyása nincs, de van a rendőrökre, másképpen a mihaszna

Next