Székely Lapok, 1900. december (40. évfolyam, 185-199. szám)
1900-12-01 / 185. szám
2-ik oldal, a tanítók hangversenyeire: hát Isten neki, menjünk, juttassunk nekik egy pár fillért, s teljesen megváltozott hangulattal tér haza: no, lám, a tanítók! Ki hitte volna ? Az ám, ki hitte volna. Hát csak nyugodjanak bele — mégpedig örömmel — hogy a tanítóké a jövő. Az ők szűk lakásaikból nagy rajokban száll ki a jövendő nemzedék s még megérik, a kik nem nagyon öregek, hogy a tanitó fiúk és leányok fogják alkotni a művelt magyar társadalom jelentékeny há-nyadát. S ez nagy szerencse lesz az országra, különösen, ha a hazulról hozott szellem meg nem romlik, ha azt a nagy erkölcsi erőt, mely a tanítóságban lakozik, fiaik beleviszik a társadalom romlott vérű testébe. Mindezt pedig — személyes tapasztalataim nyomán — nem azért mondtam el, hogy hízelegjek a tanítóságnak s bár egyet is közülök elbizakodottá tegyenek szavaim. Sőt most, hogy kezd feléjök irányulni a figyelem, most, hogy kezd foszladozni az elfogultság s helyét elfoglalni az őszinte tisztelet, elismerés, jobban kell vigyázniok minden lépésökre, mint valaha. A tanítók előrenyomulása nem képzelődés, de tiszta valóság s ezt az előrenyomulást — bár alig van benne részem — nem mindennapi örömmel szemlélem. Ugye, megbocsájtjátok, ha ez örömnek nyomában jár a szerető aggódás is? Tehát: csak előre, csak előre, de fiuk, el ne bizakodjatok! Nem, nem, a tanítók előrenyomulása nem képzelődés, de tiszta valóság. Boldog leszek, ha majd fiaim közül bármegyet e hadsereg sorai közt látok. B. E. Fogyasztási szövetkezetek. (Folytatás.) (2.) Aki a hamisítások sokféle módját és nagy elterjedtségét ismeri, az könnyen belátja a fogyasztási szövetkezetek hasznát s bátran elmondhatjuk, hogy a minőségben vagy súlyban meghamisított áru helyett valódi és jól kimért áru illő árban vásárlásánál 10—15,nemritkán 30 — 40%-ot is megtakaríthatunk. Erről a tagok a szövetkezeti raktár megnyitása után csakhamar meg fognak győződni és csakhamar észreveszik, hogy ugyanazon áruért s még olcsóbbért, mint korábban, táplálóbb, jobb izű, egészségesebb vagy tartósabb árukat képesek beszerezni. Megszünteti a fogyasztási szövetkezet a nép beadósítását Tudjuk, hogy faluhelyeken a boltosok úgyszólván rátukmálják áruikat a köznépre s különösen a könnyelmű, cifrálkodásra, dinom-dánomra hajlandó egyéneket igyekeznek hálóikba keríteni. Ezeknek szívesen és bőven hiteleznek vagyoni képességük erejéig, sőt rábiztatják az áruhitel igénybevételre, azzal nyugtatva meg őket, hogy majd csak akkor kell fizetni, ha felesleges pénzük lesz. Ily módon sok könnyelmű ember válik csakhamar jelentékeny összeggel a boltos adósává. Mikor aztán a könnyelmű adósságcsináló nyakig úszik az adósságban s attól menekülni nem igen tud, a boltos oly árakat számit fel a selejtes áruiért, mint neki tetszik ; a boldogtalan adós nem mer ellene szólani, nem mer máshol vásárolni, mert akkor a hitelező torkára teszi a kést. Mikor pedig már a hitelezés elérte tetőfokát, a boltos sürgetni kezdi a fizetést és a fizetni nem képes adóst arra kényszeríteni, hogy pénzhiányában terményekkel, búzával, rozzsal, kukoricával vagy fuvarozással törlessze adósságát. Ez üzlet ismét csak a boltos erszényét gyarapítja, mert a terményeket felette alacsony árban veszi át a fuvardíjból pedig lealkuszik. A megszorult adós pedig kénytelen mindenbe belegyezni, mivel ellenesetben kérlelhetetlen hitelezője pert akaszt a nyakába. A fogyasztási szövetkezet is engedélyez ugyan bizonyos határok között áruhitelt, de azt nemcsak fel nem tukmálja a tagokra, hanem ellenkezőleg, gondja van rá, hogy a hitelezés csak végső szükség esetén s szűk korlátok között eszközöltessék. Ezzel mértékletességre, önmegtagadásra szoktatja a tagokat, sőt rászoktatja a pontos fizetésre is, mert aki az igénybe vett áruhitelt a kikötött időben fontos okok nélkül kiegyenlíteni elmulasztaná, az hitelvesztetté lesz, sőt a szövetkezetből is kizárható Továbbá a szövetkezet is elfogad ugyan árukért cserébe terményeket, de azok értékét mindenkor a rendes piaci árak szerint határozza meg, tehát a vevőket nem csalja meg ezúton sem. Haszna továbbá a fogyasztási szövetkezetnek, hogy a köznépet, a fényűzésről, cifrollkodásról leszoktatja. A fényűzés különösen a nők körében — egyes vidékeken már nagyon elharapózott s elterjedésének fő okozói a boltosok, akik a divatos drágább árukat nagy rábeszélő tehetséggel tukmálják a vevőkre, csiklandozva azok hiúságát. „Nem is kendő, nem is szoknya, hanem baliszt, kálmir vagy selyem“ — szokták mondani s mivel egy bolond százatcsinál, a cifráskodó leányoknak, menyecskéknek csakhamar sok utánzójuk akad. (Folyt, köv.) Tarka képek vonultak el a lelki szemei előtt. A pénzerszényt vetítette elé, odarögzött kuszált elméjéhez. Látta magát, a feleségét, meg azt a nyomorult kis porontyot jó módban. Tágas meleg lakás, amelynek a padlóját nem Erzsi sikálja, de tükör féjnyessé keféli a cselédség. Pompás öltözetben járnak mindnyájan és készpénzzel fizetnek mindent. Nem néz rájuk görbe szemmel a sarki szatócs, attól való félelmében, hogy tán már sokat is hitelezett ennek a kódis famíliának ... Vége a nélkülözésnek. Kezdődik az úri mód. Van hozzá tehetsége. Adott az Isten, úgy ült ott Babó Károly jó félóráig, mint akiből kiveszett minden élet. Annál viharosabban működött az a villanygép, amelyen a gondolat vágtat a végtelenbe. Egyszer csak azt érezte, hogy minden szem rája irányul. Hirtelen olvasásba merült. Őrült táncot jártak előtte a betűk. Egyetlen szótagot se bírt elolvasni. Szemei majd kiugrottak gödreikből, úgy erőltette őket a betűhöz. Egyszer aztán látott. Mintha égő betük hasiznák látóidegeit, Krivány, Csombor és számtalan ebből a fajtából, egész Pap Elemér gyilkossáig, mind ott tánczolt azon a darab papiroson. Valamennyinek a neve oda volt nyomva tüzes betűkkel és közte. . . közte az övé. Eszeveszett hallucináció! Hisz azok rablógyilkosok, sikkasztok. Ő nem ölt, nem lopott, neki a véletlen hozta útjába. Ő becsületes utón jutott hozzá és igy tiszta lelkiismerettel elfogadhatja. Lecsitította fölcsigázott képzelődő tehetségét és kezdte olvasni a lapból, amit nem a megbomlott idegek rajzoltak oda. Egy rövid rendőrségi hírt betűzött ki : „Becsületes megtaláló. Egy értékes aranyórát talált ma a kálvin-téri kút előtt egy szegény munkás, melyet a becsületes megtaláló a kapitánysághoz juttatott be.“ Becsületes megtaláló.................Becsületes megtaláló........... Megszámlálhatlanszor tárult szemei elé ez a két szó. Ó hát nem becsületes, nem becsületes, de boldog. Lehet az ember boldog, anélkül hogy becsületes lenne ?.......................... Lehet, lehet, lehet! Hetet harangoztak. Fölkelt és miután kifizette a piccolóját, kiment a kávéházból. Most is úgy látta, hogy mindenki ő rá néz. Olyan dermesztő hideg lett, mióta benne ült. Összehúzta magát és haladt előre. Most is nehezen vitték a lábai. A sarkon csődület volt. Közibük elegyedett. Egy már koros férfit fogott körül a tömeg, a ki kétségbeesetten hadonázott kezeivel Előbb tagolatlan szavakat, siránkozó hangot hallatott, de aztán közelebb érve tisztán kiértette, ennek a rémült embernek jajgatását. — Édes jó istenem ! mi lesz velem ? Szegény bankszolga vagyok. Az igazgató úr bízott bennem .... Jézus Mária, 10 darab ezres. ... A fióknézetünkbe kellett vinnem .... ki hiszi el, hogy elvesztettem. Gazember, tolvaj lesz a nevem , pedig egy millióért se adtam volna a becsületemet. Azt fogják gondolni, hogy elsikkasztottam a pénzt, pedig Isten Székely Lapok. Marosvásárhely, 1900. december hó 1. H I R K K. András napja. Nem azért nevezetes András napja, hogy ezen a napon, mint írva van, délbe 12 órakor minden fali-, zseb és toronyóra egyformán jár. Elvégre az óráknak az a hivatása- nem azért, hogy András napját megelőző éjszakán minden leány, kivétel nélkül keresztény vagy zsidó, barna vagy szőke megálmodja (feltéve, ha álmodik) a jövendőbeli urát. Hiszen nincsen abban a babona, hogy álmodunk egy deli, fess, 1200—3500 forintos jövedelmű Vilmos császár bajuszú fiatal embert. Ha úgy vesszük nem is rosz gusztus. Azonban az András napjának sem az órára, sem pedig a leányokra nagyobb befolyása nincs, de van a rendőrökre, másképpen a mihaszna