Székely Lapok, 1901. január (41. évfolyam, 1-10. szám)
1901-01-03 / 1. szám
Marosvásárhely, 1901. január hó 3. Székely Lapok. Még nagy vita volt Szász-Régen város 1901. évi költségvetése tárgyalásánál. Ennél a pontnál Dr. Gál Sándor beszélt a költségvetés megszavazása ellen, végre mégis Dr. Fenyvesi Soma t. főügyész komoly reflexióira a közgyűlés a költségvetést elfogadta. A közgyűlés ezen vitájára még lesz alkalmunk visszatérni. A 32-ik pont, a Sárpatak, Faragó, terv. közút irányvonalának megállapítása és Berzenczey Istvánnak a székhavasi faipar tárgyában beadott memoranduma képezte meg a közgyűlés érdekesebb tárgyát. Ott Jakab Rudolf táblabíró beszélt az állandó választmány javaslata ellen, mely az új utat Póka felé akarta irányítani, azonban az áll. választmány javaslata elfogadtatott, Berzenczey memorandumát pedig ajánlattal terjeszti fel a közgyűlés a keresk.ministerhez. Ezenkívül még több kisebb tárgy került tárgyalás alá, nagyobbrészt az áll. választmány javaslatának elfogadásával. A közgyűlés az alispán zajos éltetése mellett d. u. 6 órakor ért véget. ____ m A város. A város függő adóságairól szóló két rendbeli jelentés ma küldetik szét a törvényhatósági biz. tagoknak. Az egyik a tanács jelentése, mely összesen 357790 korona és 96 fillérben állapítja meg a függő adósságok végösszegét, természetesen az u. n. erdőalapból kölcsönvett 90016 korona 46 fillér leütésével. A tanács lapunk felszerkesztője által kidolgozott s kimerítő előterjesztés folyományaképen azt javasolja, hogy a függő adósságokra egy nagy törlesztéses kölcsön vetessék föl, melynek összegéből a függő adósságok kifizetése után fennmaradó 180000 koronából a régóta közszükséget képező iskolai építkezések költségei fedeztessenek, míg a közvágóhíd felépítése vállalkozó útján eszközöltessék, ki magát a felépítésre, továbbá a vágóhíd kezelésére, a város pénztárába bizonyos évi fix összegnek beszolgáltatására, nemkülönben a vágóhídnak előre meghatározandó idő lejártával a város tulajdonába való átbocsátására, a vágatási díjak szedési jogának ugyanazon időre részére leendő átengedése ellenében kötelezné. A lejtmérezési s felmérési költségekre nézve a tanács javaslata az, hogy — miután a még hátralékos 22644 korona tartozás a kölcsönből kifizettetnék — az érdekeltség által évente befizetendő összeg takarékpénztárilag kezeltessék s gyümölcsöztessék és ebből egy tartalékalap létesíttessék. A kölcsönnekelső évi annuitása a jövő évi költségvetési előirányzatba felveendő. Rövid visszapillantás fejezi be a tanácsi előterjesztést, összehasonlítván a város 20 év előtti fejletlenségét kulturális, közgazdasági és közvagyonosodási tekintetben a mostani állapottal. Bene Dezső min. számellenőr jelentésében 443763 korona 63 fillérben állapítja meg a város függő adósságait s azok kifizetésére 700000 korona kölcsön fölvételét ajánlja. Az egész differenczia onnan ered, hogy a számellenőr úr az erdőalapból kölcsönvett összeget, 90000 koronát is bevette a kifizetendő adósságok közé, holott ezzel a város saját magának tartozik. Lapunk barátja ma, egyfelől mint szászrégeni költségvetési tétel, másfelől mint marosvásárhelyi önképviselő-jelölt rontott szerkesztőségünkbe. Előbbi minőségében épen úgy szédelgett, mint az utóbbiban. Mint szászrégeni költségvetési tétel a Gáli Sándor-féle indítvány nemzetiszinű lobogójába burkolózva, — mint marosvásárhelyi ön-képviselő-jelölt pedig az öndicsekvéssel párosult önmegnemtagadás ipari foszlányaiba takarózva lépett be. Előadta önmagát, mint állítólagos államellenes tendentiákat képviselő iskolai segély, — s viszont leleplezte saját énjét teljes közgazdasági jelentéktelenségében. A János-arcza bemutatkozás élénk vágyat keltett föl szerkesztőségünk minden tagjában a marosvásárhelyi mentő-egyesület megalakítása s a tűzoltó testület újjászervezése iránt. Mert hiába: egy kis hidegvíz ráfér úgy a szászrégeni költségvetésre, mint amily emberbaráti cselekedet volna az önkéntes mentő-egyesület megalakítása. Lapunk barátját ennélfogva kineveztük a tűzoltó banda örökös hallgatójának, megbízván egyúttal a városi mentő-egyesület díszelnökségével. Ezt ő annyira boldog új év kívánásnak vette, mint Mandelblüh Áron, a kinek egy „jó akarója“ azt mondta, hogy „úgy éljél te száz esztendeig, ahogy én kívánom!“ ... És elpárolgott. HÍREK. Marosvásárhely, 1901. január 3. — Lapunk nagyrabecsült előfizetői és olvasói fogadják a szerkesztőség legmelegebb szerencsekivonatait a beállott ujesztendő alkalmából A békesség, a gyümölcsöző munka esztendeje legyen ez nekik is, mint ahogy mi is ezzel a reménnyel s ezzel a meggyőződéssel kezdünk a munkához. A hivatalos újévi üdvözletek az idén vármegyénkben és városunkban elmaradtak. Az előrelátható részakaratú magyarázgatások ellenében kötelességünk az elmaradás okát is nyíltan elmondani. Vármegyénk és városunk főispánját nem annyira veszélyes, mint fájdalmas, mondhatni unalmas betegség köti ágyhoz, városunk polgármestere szintén a szobának kényszerű rabja. A vármegyei és városi tisztikar a főispánnak s a városi hivatalnok sereg közszeretetben álló polgármesterének üdvözlésére egybegyült, de gyöngéd hitvesi gondoskodás tartotta távol a tisztelgőket, így tehát csupán a távolból kívánhattak egyértelműleg vezéreiknek jobb és egészségesebb új esztendőt. A kir. táblánál Ternovszky Béla elnököt, a kir törvényszéknél Szentmáriay Dezső kúriai bírót s a járásbíróságnál Hints Miklós vezető járásbirót üdvözölte szívélyes melegséggel s őszinte tisztelettel a kollégák testülete, valamint ügyvédi kamara elnökét, Csongvay Lajost is. — A Székely Ellenzék, a függetlenségi párt helybeli orgánuma (?), mint részvéttel értesülünk, mai nappal megszűnt létezni és megjelenni. A koraszülött kora sírjában nyugodtan pihenjen! — A városi törvényhatósági bizottság szombaton, e hó 5-én d. u. 3 órakor folytatja múlt évi IV. rendes közgyűlésének tanácskozásait, a függő adósságok megállapítása, azok rendezésének kérdése tárgyában. Úgy a bizottságok, mint a tanács, valamint a leküldött miniszteri Számellenőr vonatkozó munkálatai már a mai nap folyamán a városi bizottsági tagok kezein lesznek, a azokból tiszta kép alkotható a város vagyoni helyzetéről, amely teljességgel nem olyan szomorú, miként az bizonyos oldalról, a pikantéria nem minden mellékizlése nélkül föltüntetve jön. Kellő higgadtsággal, kellő jóakarattal s nem tagadjuk: kellő önmegtagadással, önfeláldozással, egyszerre és véglegesen szanálni lehet a sokat hánytorgatott városi végromlást. Ebből a gyógyításból gyógyulás is lesz. Intő példa lesz ez az összes vezérlő elemeknek, hogy a kölcsönös őszinteségből többet ér egy szemernyi, mint a félrevezetett vádaskodásból. A közgyűlésről ha tudósítással fogunk szolgálni. — Népszámlálás. Tegnap január 1-én kezdődött meg az 1901. évi népszámlálás. Több számláló biztostól vesszük a panaszt, hogy a közönség tréfát csinál belőle és és olyan adatokkal tölti ki a lapokat, melyek a valóságnak nem felelnek meg. Óva intjük az ilyen eljárástól a közönséget, mert esetleg súlyos pénzbüntetéssel fognak járni, mint mondják, a „ humorisztikus számláló lapok.“ — A városi vámok fix administrationális kezelése az évforduló alkalmából, s a decz. 29-iki közgyűlés határozatából Juvián János maros-ludasi lakos (s bizonyára csöndes társai) kezeibe ment át, 80017 korona kezelési összegért, ami pár ezer koronával magasabb, mint a múlt évi. Anélkül, hogy rekriminácziókba bocsátkoznánk a múltakat illetőleg — hiszen a kezdet nehézségeit is méltányolnunk kell — csupán azt a három szót ajánljuk az új kezelőség figyelmébe, amelyek lapunk irányelveként jelezve vannak: igazság, őszinteség, becsületesség! a vámok igazságos kezelése, még az elavult s mondhatnók az oktondiságig naiv régi tarifák szerint is, óriási kihatással van piaci és áruforgalmára városunknak. Márpedig ott, ahol az áruforgalom megnehezíttetik, ezt a termelő épen olyan mértékben megérzi, mint maga a fogyasztó, s ezeknek kölcsönhatásában a forgalom és kereskedelem lazulása révén maga a város. A régi taristákat is lehet igazságosan kezelni és őszintén, de vajha jőne már el az örök világosság eltemető fénye azokra, az új s lehető körültekintéssel megalkotott díjszabályzat alakjában. Az állatorvosokká kinevezett Tamás János, Pálffy Gyula, Emmer József, nemkülönben Bíró Károly, Imreffy Károly, Filp Samu állásaikat január elsején elfoglalták. Biró főállatorvos a másodfokú hatóság mellé osztatott be, Pálffy a marosi alsójárásban és városunk területére, Emmer Mór a marosi felső járásba, Imreffy a régeni felső-járásba Toplicza székhelylyel, — Tamás János a régeni alsó-járásba Szász-Régen székhelylyel, — Filp a nyárádszeredai járásba. Az egész vármegyében különben rendkívül kedvező állategészségügyi viszonyok vannak, s reméljük, hogy a szakavatott ellenőrzés ezt továbbra is fenn fogja tartani. — Lekötözött vőlegény. Érdekes eset történt M.-Szentgyörgyön az ünnep alatt. Egy fiatal deli legény sehogysem akarta elvenni feleségül a falu legcsúnyább leányát. (Ez természetes.) Így történt meg aztán, hogy mikor esketésre került a dolog és az anyakönyvvezető elé kellett állani, a menyasszony családja lekötözte. A szekeren, a melyen 3-ik oldal.