Székely Lapok, 1901. január (41. évfolyam, 1-10. szám)

1901-01-03 / 1. szám

Marosvásárhely, 1901. január hó 3. Székely Lapok. Még nagy vita volt Szász-Régen város 1901. évi költségvetése tárgyalásánál. Ennél a pontnál Dr. Gál Sándor beszélt a költség­­vetés megszavazása ellen, végre mégis Dr. Fenyvesi Soma t. főügyész komoly reflexióira a közgyűlés a költségvetést elfogadta. A közgyűlés ezen vitájára még lesz al­kalmunk visszatérni. A 32-ik pont, a Sár­patak, Faragó, terv. közút irányvonalának megállapítása és Berzenczey Istvánnak a székhavasi faipar tárgyában beadott memo­randuma képezte meg a közgyűlés érdeke­sebb tárgyát. Ott Jakab Rudolf táblabíró beszélt az állandó választmány javaslata ellen, mely az új utat Póka felé akarta irányítani, azonban az áll. választmány javaslata el­fogadtatott, Berzenczey memorandumát pedig ajánlattal terjeszti fel a közgyűlés a keresk.­ministerhez. Ezenkívül még több kisebb tárgy került tárgyalás alá, nagyobbrészt az áll. választ­mány javaslatának elfogadásával. A köz­gyűlés az alispán zajos éltetése mellett d. u. 6 órakor ért véget. ____ m A város. A város függő adóságairól szóló két rend­beli jelentés ma küldetik szét a törvény­hatósági biz. tagoknak. Az egyik a tanács jelentése, mely összesen 357790 korona és 96 fillérben állapítja meg a függő adóssá­gok végösszegét, természetesen az u. n. erdőalapból kölcsönvett 90016 korona 46 fillér leütésével. A tanács lapunk fel­­szer­kesztője által kidolgozott s kimerítő előter­jesztés folyományaképen azt javasolja, hogy a függő adósságokra egy nagy törlesztéses kölcsön vetessék föl, melynek összegéből a függő adósságok kifizetése után fenn­maradó 180000 koronából a régóta közszük­séget képező iskolai építkezések költségei fedeztessenek, míg a közvágóhíd felépítése vállalkozó útján eszközöltessék, ki magát a felépítésre, továbbá a vágóhíd kezelé­sére, a város pénztárába bizonyos évi fix összegnek beszolgáltatására, nemkülönben a vágóhídnak előre meghatározandó idő lejártával a város tulajdonába való átbo­­csátására, a vágatási díjak szedési jogának ugyanazon időre részére leendő átengedése ellenében kötelezné. A lejtmérezési s fel­mérési költségekre nézve a tanács javas­lata az, hogy — miután a még hátralékos 22644 korona tartozás a kölcsönből kifizet­tetnék — az érdekeltség által évente be­fizetendő összeg takarékpénztárilag kezel­tessék s gyümölcsöztessék és ebből egy tartalékalap létesíttessék. A kölcsönnek­­első évi annuitása a jövő évi költségvetési előirányzatba felveendő. Rövid visszapil­lantás fejezi be a tanácsi előterjesztést, összehasonlítván a város 20 év előtti fej­letlenségét kulturális, közgazdasági és köz­­vagyonosodási tekintetben a mostani álla­pottal. Bene Dezső min. számellenőr jelen­tésében 443763 korona 63 fillérben állapítja meg a város függő adósságait s azok kifizetésére 700000 korona kölcsön fölvételét ajánlja. Az egész differenczia onnan ered, hogy a számellenőr úr az erdőalapból köl­csönvett összeget, 90000 koronát is bevette a kifizetendő adósságok közé, holott ezzel a város saját magának tartozik. Lapunk barátja ma, egyfelől mint szászrégeni költségvetési tétel, másfelől mint marosvásárhelyi ön­­képviselő-jelölt rontott szerkesztőségünkbe. Előbbi minőségében épen úgy szédelgett, mint az utóbbiban. Mint szászrégeni költ­ségvetési tétel a Gáli Sándor-féle indítvány nemzetiszinű lobogójába burkolózva, — mint marosvásárhelyi ön-képviselő-jelölt pedig az öndicsekvéssel párosult önmeg­­nemtagadás ipari foszlányaiba takarózva lépett be. Előadta önmagát, mint állítólagos állam­ellenes tendentiákat képviselő iskolai se­gély, — s viszont leleplezte saját énjét tel­jes közgazdasági jelentéktelenségében. A János-arcza bemutatkozás élénk vá­gyat keltett föl szerkesztőségünk minden tagjában a marosvásárhelyi mentő-egyesü­let megalakítása s a tűzoltó testület újjá­szervezése iránt. Mert hiába: egy kis hidegvíz ráfér úgy a szászrégeni költségvetésre, mint a­mily emberbaráti cselekedet volna az önkéntes mentő-egyesület megalakítása. Lapunk barátját ennélfogva kineveztük a tűzoltó banda örökös hallgatójának, meg­bízván egyúttal a városi mentő-egyesület díszelnökségével. Ezt ő annyira boldog új év kívánásnak vette, mint Mandelblüh Áron, a kinek egy „jó akarója“ azt mondta, hogy „úgy éljél te száz esztendeig, a­hogy én kí­vánom!“ ... És elpárolgott. H­ÍREK. Marosvásárhely, 1901. január 3. — Lapunk nagyrabecsü­lt előfizetői és olvasói fogadják a szerkesztőség legme­legebb szerencsekivonatait a beállott uj­­esztendő alkalmából A békesség, a gyü­mölcsöző munka esztendeje legyen ez ne­kik is, mint a­hogy mi is ezzel a re­ménnyel s ezzel a meggyőződéssel kezdünk a munkához.­­ A hivatalos újévi üdvözletek az idén vármegyénkben és városunkban elmaradtak. Az előrelátható részakaratú magyarázga­­tások ellenében kötelességünk az elmara­dás okát is nyíltan elmondani. Vármegyénk és városunk főispánját nem annyira veszé­lyes, mint fájdalmas, mondhatni unalmas betegség köti ágyhoz, városunk polgármes­tere szintén a szobának kényszerű rabja. A vármegyei és városi tisztikar a főispán­nak s a városi hivatalnok sereg közszere­tetben álló polgármesterének üdvözlésére egybegyült, de gyöngéd hitvesi gondosko­dás tartotta távol a tisztelgőket, így tehát csupán a távolból kívánhattak egyértelmű­­leg vezéreiknek jobb és egészségesebb új esztendőt. A kir. táblánál Ternovszky Béla elnököt, a kir törvényszéknél Szent­­máriay Dezső kúriai bírót s a járásbíró­ságnál Hints Miklós vezető járásbirót üdvözölte szívélyes melegséggel s őszinte tisztelettel a kollégák testülete, valamint ügyvédi kamara elnökét, Csongvay Lajost is. — A Székely Ellenzék, a függetlenségi párt helybeli orgánuma (?), mint részvéttel értesülünk, mai nappal megszűnt létezni és megjelenni. A kora­szülött kora sírjában nyugodtan pihenjen! — A városi törvényhatósági bizottság szombaton, e hó 5-én d. u. 3 órakor folytatja múlt évi IV. rendes közgyűlésének tanács­kozásait, a függő adósságok megállapítása, azok rendezésének kérdése tárgyában. Úgy a bizottságok, mint a tanács, valamint a leküldött miniszteri Számellenőr vonatkozó munkálatai már a mai nap folyamán a városi bizottsági tagok kezein lesznek, a azokból tiszta kép alkotható a város vagyoni helyzetéről, a­mely teljességgel nem olyan szomorú, miként az bizonyos oldalról, a pikantéria nem minden mellékizlése nélkül föltüntetve jön. Kellő higgadtsággal, kellő jóakarattal s nem tagadjuk: kellő önmeg­tagadással, önfeláldozással, egyszerre és véglegesen szanálni lehet a sokat hánytor­­gatott városi végromlást. Ebből a gyógyítás­ból gyógyulás is lesz. Intő példa lesz ez az összes vezérlő elemeknek, hogy a köl­cs­ön­ös őszinteségből többet ér egy sze­mernyi, mint a félrevezetett vádaskodásból. A közgyűlésről ha tudósítással fogunk szol­gálni. — Népszámlálás. Tegnap január 1-én kezdődött meg az 1901. évi népszámlálás. Több számláló biztostól vesszük a panaszt, hogy a közönség tréfát csinál belőle és és olyan adatokkal tölti ki a lapokat, melyek a valóságnak nem felelnek meg. Óva intjük az ilyen eljárástól a közönséget, mert esetleg súlyos pénzbüntetéssel fognak járni, mint mondják, a „ humorisztikus számláló lapok.“ — A városi vámok fix administrationális kezelése az évforduló alkalmából, s a decz. 29-iki közgyűlés határozatából Juvián János maros-ludasi lakos (s bizonyára csön­des társai) kezeibe ment át, 80017 korona kezelési összegért, a­mi pár ezer koronával magasabb, mint a múlt évi. Anélkül, hogy rekriminácziókba bocsátkoznánk a múltakat illetőleg — hiszen a kezdet nehézségeit is méltányolnunk kell — csupán azt a három szót ajánljuk az új kezelőség figyelmébe, a­melyek lapunk irányelveként jelezve vannak: igazság, őszinteség, becsületes­sé­g! a vámok igazságos kezelése, még az elavult s mondhatnók az oktondiságig naiv régi tarifák szerint is, óriási kihatással van piac­i és áruforgalmára városunknak. Már­pedig ott, a­hol az áruforgalom megnehezít­­tetik, ezt a termelő épen olyan mértékben megérzi, mint maga a fogyasztó, s ezeknek kölcsönhatásában a forgalom és kereskede­lem lazulása révén maga a város. A régi taristákat is lehet igazságosan kezelni­ és őszintén, de vajha jőne már el az örök világosság eltemető fénye azokra, az új s lehető körültekintéssel megalkotott díj­szabályzat alakjában.­­ Az állatorvosokká kinevezett Tamás János, Pálffy Gyula, Emmer József, nem­különben Bíró Károly, Imreffy Károly, Filp Samu állásaikat január elsején elfoglalták. Biró főállatorvos a másodfokú hatóság mellé osztatott be, Pálffy a marosi alsó­járásban és városunk területére,­­ Emmer Mór a marosi felső­ járásba, Imreffy a ré­geni felső-járásba Toplicza székhelylyel, — Tamás János a régeni alsó-járásba Szász-Régen székhelylyel, — Filp a nyá­­rádszeredai járásba. Az egész vármegyében különben rendkívül kedvező állategészség­ügyi viszonyok vannak, s reméljük, hogy a szakavatott ellenőrzés ezt továbbra is fenn fogja tartani. — Lekötözött vőlegény. Érdekes eset tör­tént M.-Szentgyörgyön az ünnep alatt. Egy fiatal deli legény sehogysem akarta elvenni feleségül a falu legcsúnyább leányát. (Ez természetes.) Így történt meg aztán, hogy mikor esketésre került a dolog és az anya­könyvvezető elé kellett állani, a menyasszony családja lekötözte. A szekeren, a melyen 3-ik oldal.

Next