Székely Lapok, 1901. február (41. évfolyam, 11-18. szám)

1901-02-02 / 11. szám

XXXI. évfolyam. 11. szám. Marosvásárhely, 1901. február hó 2. Megjelenik: Csütörtökön és Vasárnap. Felelős szerkesztő : Társ-szerkesztő , hova a lap szellemi részét illető közlemények ! HOFBAUER AURÉL! DR- SZÁSZ KÁROLY ! Szerkesztőségi telefon szára 137. mint kiadótulajdonosok. Előfizetés : egy évre 12 kor. félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkő L. (ev. ref. költ. nyomda.) Kiadóhivatali telefonszám 161. Tatiszik B. Hugó programmbeszéde. Nem kell sok szót vesztegetnünk annak a programmbeszédnek méltánylására, mely a II. kerület szabadelvűpárti jelöltjének, Tauszik B. Hugónak ajkairól csütörtökön a választópolgárok élénk érdeklődése mellett elhangzott. Ez a beszéd nem szorul dicsériádákra, mivel önmagában hordja dicséretét. A nemes egyszerűség, a tisztán látó elmélkedés s a becsületes törekvések tükre volt az, amely hármas tükörben Tauszik jellemes múltja tükröződött vissza. Még a tekintélyes számban megjelent ellenzéki választópolgárokat is magával ragadta a beszédben a megnyilvánult közvetlenség, s az akarnoksággal ellentétben álló, de szilárd törekvések kidomboritása. A hang, melyen tartva volt, a szerénységé vala, — a tartalom, mely benne foglaltatott, a törhetlen meggyőződésé. A hitvallás, melyet Tauszik tön, élénk czáfolata volt és marad azon ál-felfogásoknak s tendencziozus frázisoknak, melyek azt hirdetik országszerte, hogy a szabadelvű pártban nincs önálló gondolkodás, nincs eszményi törekvés a haza javára. Tauszik megmutatta, hogy van. És miként Geréb Béla, a közigazgatási miseriák alapos ismerője, a közigazgatási r reformok kérdésénél a biablonoktól nem egyben eltérő húrokat pengetett kedden, akként Tauszik is nyílt tanúvallomást tett arról, hogybár a szabadelvű pártnak hive, nem barátja egyúttal a közös vámterületnek, mivel iparunk, kereskedelmünk pangásának fő okát ebben, s panaceáját e végzetessé válható bajoknak a külön vámterületben látja, tudja, érzi. Ámde, a sötétbe való ugrástól nagy óvatosságot ajánlott elválasztó, óvó falut, aminthogy, amikor a székelyföld és városunk speciális bajait ecsetelte, egyúttal rámutatott arra is, hogy miként kell a soknemű érdekek által igénybe vett állami erőket fokozatos mértékben e kis hazarész segítségére terelni. E beszédet, mely mély hatást keltett, épen elemi, meggyőző igazságainál fogva, itt közöljük egész terje-delmében. * * * Igen tisztelt polgártársaim ! Városunk szabadelvű polgársága abban a nem várt és sohasem remélt megtiszteltetésben részesített engem, hogy a második kerület lemondás folytán megüresedett országú képviselői állására a jelöltséget nekem felajánlotta és midőn most megjelenek önök előtt, hogy politikai hitvallást tegyek és programmbeszédemet elmondjam, erőt vesz rajtam az elfogultság és mélyen érzem a súlyát annak a nagy és erőmet sokszorosan túlhaladó feladatnak, melyet magamra vállaltam. Ismétlem azt, amit már a képviselőjelölő gyűlésben őszintén elmondottam, hogy én ezt a kitüntetést, melynél nagyobbat és megtisztelőbbet polgár a polgárnak nem nyújthat, nem kerestem, sőt gyenge képességeim tudatában akkor is, midőn az önként spontán irányult felém, a legmélyebb hála érzettel bár, de magamtól elhárítani iparkodtam. Nem vágytam soha politikai szereplésre és megelégedetten éltem hivatásomnak, melyet részemre a sors a közgazdaság terén kijelölt és igyekeztem szerény tehetségeimet a közügyek, szűkebb hazám, a székelyföld és a mi városunk javára és természetesen itt is különösen a székely ipar és kereskedelem érdekeinek megóvására önzetlenül hasznosítani. Jóleső örömmel és büszkeséggel tölt el engem az a tudat, hogy amióta, több mint 30 éve annak, a második szűkebb hazámnak, ennek a szép, de mostoha viszonyokkal küzdő Székelyföldnek és szeretett városunknak nem csak lakója, de ha fia és polgára vagyok szerencsés voltam kedves polgártársaim barátságát jó indulatát és rokonszenvét kivívni, amelyet, bármikép is dőljön el sorsom, mindhalálomig kiérdemelni és megtartani leghőbb vágyamat képezi. De midőn beláttam, hogy a szabadelvűség ügyét veszély fenyegeti és a közkatonában vélik megtalálni azt a férfiút, akit a szent ügy megmentésére alkalmasnak tartanak, nem haboztam tovább és kiléptem a küzdtérre, hogy a szabadelvűség zászlaját lehetőleg diadalra juttassam. Elfogadtam a felém irányuló lekötelező bizalmat mély hálaérzettel szivemben azon hazafias kötelesség érzetnél fogva, mely nekem egész életemen keresztül vezérlő csillagom volt. Politikai programmomat röviden abban foglalom össze, hogy igaz hive vagyok az 1867. évi kiegyezés alapján álló szabadelvű pártnak, mert erős meggyőződésem, hogy ezen alapon, melyet Deák Ferencz, a látnoki ihlettséggel megáldott haza bölcse lerakott, édes magyar hazánk az alkotmányosság, a megerősödés és felvirágzás útján halad előre. A hazát önzetlenül szeretni nem lehet kizárólagos szabadalma csupán egyik, vagy másik politikai pártnak, tehát a közjogi ellenzék sem foglalhatja le azt magának egyedül. Ebből mi, az ország szabadelvű polgárai is, kikérjük és ki is vesszük a magunk részét ! Hol van az a jó magyar hazafi, ki ne kívánná azt és ki ne küzdene minden erejével azon szent szésért, hogy Magyarország nagy, hatalmas erős és független legyen ! ? És ki meri azt joggal állítani, hogy mi, az ország szabadelvű polgárai, nem törekszünk erre legalább is oly önzetlenül, mint az ország bármely más politikai pártállású fiai! A haza java és üdve: ez a czélja a a nemzet minden igaz hű fiának és a nézetek csupán e szent czél felé vezető utak és módok felett térhetnek el egymástól. Mi, a szabadelvű párt hívei pedig meg vagyunk győződve arról, hogy az 1867. alap sziklaszilárd fundamentumát képezi a magyar állam fentartásának és fokozatos fejlődésének Ezen szilárd alapon biztosan áll a magyar állam erős vára, melyet ha mi magyarok,amitől óvjon meg bennünket a magyarok istene! — belviszályokkal nem rombolunk magunk le szentségtelen kezekkel, dacolni fog minden viharral és állani fog az idők végéig! Bebizonyította azt már a szabadelvű párt, valamint az abból alakult kormány és annak élén: Széll Kálmán miniszterelnök, ki államférfiúi bölcseséggel.