Székely Lapok, 1901. június (41. évfolyam, 45-53. szám)

1901-06-02 / 45. szám

XXXI. évfolyam 45 sz cím. Marosvásárhely, 1901. junius hó 2. Megjelenik: Csütörtökön és Vasárnap. Szerkesztőség: Ev. ref. koll. nyomda (Benkő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Szerkesztőségi telefonszám 137. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Dr. Szász Károly Előfizetés : egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkő L. rev. ref. koll. nyomda. Kiadóhivatal telefonszám 161. Polgárisul értekezlete. Tehát mégis egybegyülnek rövidesen a szab. kir. és rendezett tanácsú városok polgármesterei tanácskozásra! A győri polgármester, mint az ügy kezdeményezője és lelkes szószólója, nem enged; nem riasztotta el Szeged városának rideg magatartása, melylyel azon tervet fogadta, hogy ezúttal Szegeden tanácskozzanak a polgármesterek ! Miután pedig valamennyi magyar városnak sajgó sebei vannak, miután valamennyi polgármester érzi és tudja, miként nehezednek önsúlyokkal a mostoha viszonyok a városokra, bizonyára örömet éreznek kivétel nélkül, hogy fölvehetik az elmúlt évben megkezdett tanácskozás fonalát, elmondhatják egymásnak keserveiket, álmatlan éjszakáikat, nehéz gondjaikat és ha már segítséget egyhamar nem várhatnak, azzal, hogy megkönnyebbül túláradó szívek, hogy egymás szemeibe nézve meglátják a fájdalom közös vonását, test- vériesen egymás keblére borulhatnak, • S HMM I, I — ezzel is már hasznára vannak városaiknak. Ma, a jelenlegi viszonyok között a legterhesebb, legkellemetlenebb foglalkozások közül való a polgármesterkedés és csak az ügyért való lelkesedés, városaik iránt érzett nagy szeretet az, mely arra készteti a polgármesterek túlnyomó nagy részét, hogy megtartsák körökben a polgármesteri pálctát. Az egész tanácskozás csakis ezen fordul meg: Tegyetek pénzt erszényeitekbe, magyar városok! Ez a kívánság, ez a jelszó és azért dugják majd össze fejüket az összes polgármesterek, hogy pénzt csináljanak ! Nem kell azért semmi rosszat gondolni. Nem bankóprés beszerzéséről van itt szó, melylyel meg lehetne törni a városok pénzbajait, hanem arról, miképen hódíthatnák vissza a városok elvesztett jövedelmeiket, miképen gyarapíthatnák bevételeiket miképen juthatnának mai kölcsöneiknél olcsóbb kölcsönökhöz; mikép törleszthetnék ezeket, hogy újabb kölcsönökhöz juthassanak; mikép háríthatnák el maguktól azon kiadásokat, melyek tulajdonképen az államot illetnék; miképen rendezkedés a diákok nevetnek, remélve, hogy az egyik pajtásnak lesz annyi pénze, amiből kiegyenlíthetik a „cech“-et. Egyszerre elcsendesülnek s összedugják a fejüket mintha tanácskoznának. Csak egy kópé nevet tovább, a többiek hallgatnak a szavaira és csakhamar felvidul az egész társaság. — Pinczér még egy palaczkot! A pinczér hozza a Pommeryt és az egyik diák a zsebébe nyúlva mondja: — Az egész tréfát én fizetem ki! A többiek tiltakoztak. Mindegyik azt állította, hogy rajta a fizetés sora és a jóravaló, bamba pinczér már előre örül, mekkora borravalót adnak ezek a gavallérok. Ekkor a társaság kópéja így szól: — Gyerekek! hogy nem tudunk megegyezni, azt ajánlom dönsünk szembehetnének anyagilag, mert ezen kérdés körül forog egész lételek, egész existencziájuk! Tanácskozni fognak mindezek fölött, mert a polgármesterek tudják azt legjobban, hogy pótadó-fölemelésről sehol szó sem lehet. Tudják, hogy nemcsak újabb alkotásokhoz nyúlnak félve, mert a fedezet réme tagadólag rázza a fejét, de az eddigi intézmények föntartása is nehézséggel jár, sok gondot okoz. A polgármesterek ma már nem közigazgatási első functionáriusai a városnak, hanem pénzmesterei. E körül fordul meg minden. Honnét vegyék a pénzt erre, meg amarra, a rendes számlák kifizetésére és míg azelőtt a polgármester, mint a háztartás feje mindenre gondolhatott, most minden a pénz, a pénz és megint csak a pénz, mely lefoglalja erejét, munkásságát és egész fináncz genialitását. Tanácskozzanak t, polgármester urak, mik itt a teendők, hogy megkapják pontosan a városoknak megjáró részesedést és hogy végrehajtassék a városok rendezéséről szóló törvény! Méltóbb lenne a képviselőházhoz, ha ilyen közösdivel. Kössük be a pinczér szemét és akit megfog, az fizet — Helyes ! Elfogadjuk ! A fehér kötényes pinczér szemét asztalkendővel bekötötték és a terem túlsó sarkába vezették. — Amint tapsolunk, iparkodjék valamelyikünket megfogni ! kiáltották a diákok és . . . lábujjhegyen elosontak. Talán csak volt annyi becsület bennük, hogy elsején rendbe hozták a számlát. 2. Ma délelőtt, történt a piacon, ahol a kora reggeli órákban gondos háziasszonyok szoktak mindenféle konyhai sókat felpakkolni. A sok bevásárló között hazafelé tartott egy vékonypénzü német lány is. De ha ő maga gyenge volt, annál inkább képviselte az erősebb nemet a hórihorgas közbaka. A gavallér katona megszánta jó ismerősét Diák és katona történetek. A Sz. L eredeti tárczája. — A diákokról, meg a katonákról a kiknek élete ,,gyöngyélet,“ már eddig is vaskos köteteket adtak ki. S még hány ilyen kötet kitelnék, ha volna aki csinyjeiket összeszedje ! Hiszen nap-nap után követik el, az ügyesebbnél ügyesebb dolgokat, amelyből leleményesség, humor, jókedv sugárzik ki. Azokra pedig, akik ilyen alakba tudják felöltöztetni egy s más elkövetett csinylöket, talán még megharagudni sem igen lehet. Itt közreadunk a „gyöngyélet"-ről két történetet: * * * 1. Éjjel. A vendéglő üres. Csak egy fáradt pinczér ásítozik és az egyik asztalnál féltuczat diák pezsgőzik. A Pommery folyik az egyedül elismert kelllemes ízű természetes hashajtószer.