Székely Lapok, 1901. október (41. évfolyam, 80-88. szám)
1901-10-01 / 80. szám, Rendkívüli kiadás
2-ik oldal. Székely Lapok Marosvásárhely, 1901. október hó 1. ispán egyenes rendelkezésére, a rendőrség ezt nem engedélyezte, így most az ebéd a városon kívül felállítandó bárakban lesz, s intézkedés történt aziránt, hogy ebéd végeztével onnan a falusiak vissza a városba aznap ne jöhessenek. Ez helyes már csak a könnyen izguló kedélyek összesimulása szent pontból is. Programmbeszéd, — akadályokkal. (A függetlenségi jelölt beszéde, a szoczialisták kudarcza.) A mvásárhelyi függetlenségi párt jelöltje , Szakács Péter helyébe felkért Dr. Z. Sebess Dénes ügyvéd szept. 29-én d. u. 3 órakor tartotta meg programos beszédét a Letzter-féle kerthelyiségben — mérsékelt hatással. Vasárnap és kedvelő idő lévén, szépszámú közönség gyűlt össze hallgatására. Sebess dr. egy pár többé-kevésbbé szerencsésen alkalmazott bombaszt és anekdota görög fénye mellett a mi viszonyainkat ecsetelte és a székely érdekek szolgálatára vállalkozott — — ha megválasztják. Utána Bedeházy János szólt az orsz. függetlenségi párt nevében buzdítólag és Sebestyén Miklós dobott oda egy pár üres frázist a hallgatóságnak. Végül Gáspár Gyula pártelnök bezárta a gyűlést. Mindez d. u. 125 óráig tartott és elég szerencsésen véget is ért volna, ha a csoportosulásnak ezt a kedvező alkalmát fel nem használja az u. n .maronvásárhelyi szocziáldemokrata párt, s magához méltó arczátlansággal valóságos lázadást nem rögtönöz. Mikor az ellenzéki beszédek elhangzottak, elfoglalták a teret és saját szocziáldemokrata képviselőjelöltjüket felkérték, hogy tartsa meg programmbeszédét is. Egy igénytelen szöszke, kiélt alak lépett erre az emelvényre Pelczéder Ágoston budapesti asztalos iparos személyében, aki a fennálló rend, jog, törvény és igazság letéteményeseit kezdetben ép oly hatás mellett szidta, mint összes alkotásainkat, hagyományainkat. Kétes existentiához méltó vakmerőséggel, kaján elszántsággal, a honszeretet, munka és törvénytisztelet legkisebb látszata nélkül követelt jogot a népnek a „nemzetközi“ szoczializmus nevében. Becstelennek nevezte Széll Kálmán politikáját, akinek Bánffival együtt „rég börtönben volna helye.“ Ingyen kenyérért sírt a tehetetlen telhetetlenek számára, akik a világcsavargók bandájában szokásos módon csak szitkozódni tudnak. Azután a pártokat vette éles bírálat alá. Mikor azonban a függetlenségi párthoz ért és Kossuth Ferenczet gyalázni kezdte, méltatlannak mondván apjához és erőtlennek apja hagyományainak fenntartására, óriási zsivaj támadt. — Le vele! ki vele! — kiáltotta egyszerre száz torok és többet egyáltalán nem engedték szóhoz jutni, sőt oly fenyegető állást foglaltak el a megszorult jelöltel szemben, hogy rendőri fedezet alá kellett venni. Hiában próbálták meg a kimagyarázást. A nép rákezdett a Kossuth Lajos nótájára és kalaplevéve tüntetett tovább. Mikor látta a rendőrség, hogy csend nem lesz, sőt nő a zajongás, fedezet alatt bekísérte a félelemtől halott-halvány lázitót a vendéglőbe. Ám a tömeg ide is követte, fütyölt, a hczugolt mígnem a rendőrség szétoszlatta. Valóságos vérlázító viselkedése volt ez a nemzetköziségrút köpenyébe bújt szocziáldemokrata pártnak, mely undort keltő módon agitált magyarsága ellen és hazátlansága mellett. Előtte semmi sem szent, csak a has s az imádott heverés. A csőcseléket foglalja le és metélyezi meg. Szája ize szerinti szólamok hatásához köti, rombol, feldúl mindent, megtéveszti a szegényebb munkás elemet és kést ad kezébe, hogy, ha kell, gyilkoljon. Helyesen cselekedett a rendőrség, mikor a lázongás komolyabb következményeit elhárítandó, feloszlatta a gyűlést és a lincselés elöl fedezet alá vette a lázitó Pelczédert. Ámbár ezt hamarább kellett volna tennie, akkor t. i. mikor Magyarország fungens miniszterelnökét megsértette, politikáját becstelennek, őt magát börtönbe valónak mondotta. Evvel tartozott volna becsületes magyarságának és annak a hatalomnak, melyet eskü alatt kezében tart Az ákosfalvi kerületben — mint lapunk zártakor értesülünk — nagyban folyik a függetlenségi (és has-) pártiönjelölt úr, Makkai Zsiga részéről a népbolonditás, de a székelyek, ’a maguk józan fejükkel, hálás szívükkel nem igen hallgatnak Makkai uramra, s nem tántorodnak el igazi jóltevőjüktől, Légrády Károlytól, aki valóban népképviselő s mindenkinek, aki hozzá fordult, eligazította a dolgát. Rémhírek is szállonganak holmi készülő késelésekről, minek ellenében a hatóságok megtették a szükséges óvintézkedéseket, s Rozsnyai István, a járás népszerű főszolgabirája ma egy zászlóalj katonasággal kiment a helyszínére. Egyházi élet. Lelkész-beirttatás. A magyarrégeni egyházközség újonnan választott református lelkipásztorának, Szász Márton ref. lelkésznek ünnepélyes beigtatása f. hó 6-án délelőtt leend. 40 év a tanítói pályán. A marostordamegyei általános tanító testület nyárádmenti köre fényes ünnepséget rendezett szeptember 20-án Nyárádszeredában elnökének, Szabó Lajosnak 40 éves szolgálati jubileuma alkalmából. Nyárádszereda és vidéke társadalma szinte tüntetőleg jelent meg az ősz tanító ünneplésére, aki Nyárádszeredában egyfolytában 36 évet töltött áldásos munkálkodás közben. Az ünnepély fényét emelte Mikó Árpád főispán jelenléte, ki ezúttal a kormányt képviselte és Deák Lajos kir. tanácsos, ki mint a megye tanfelügyelője vett részt a lélekemelő ünnepélyen. Ott volt Máthé József, a megyei tanító testület elnöke, Kathonay Domokos kér. anyakönyvi felügyelő és sokan mások. Az ünnepély d. e. 10 órakor vette kezdetét, a jubiláns és vendégek megérkezése után ünnepi beszédben méltatták Szabó Lajos működését. Negyvenéves tanítóskodása alatt fáradhatlan munkásságot fejtett ki az iskolában, társadalomban és egyleti életben; kitűnő tanító volt mindig. Éppen ezért a vallás- és közokt. miniszter megbízásából két tanfolyamot vezetett. Az írni-olvasni nem tudó felnőttek oktatására esti iskolát rendezett be. Ő alakította Nyárádszeredában a szövetkezetet, nemzeti dalárdát, tűzoltóegyletet, ifjúsági egyletet, ifjúsági és népkönyvtárt, s azoknak ma is vezetője, lelkes munkása. Az egyleti életben előharczos, a nyárádmenti körnek huzamos idő óta elnöke. Szabó Lajosnak 2 felesége is 20 gyermeke volt, kik közül 1. feleségét és 13 gyermeket temetett, 7 gyermeket is neveltet. Hogy ennyi csapás és munka közt, a folytonos nélkülözés súlya alatt le nem roskadt, sőt tevékenyebb munkásságot fejtett ki a Székelyföld nemzetiségek közé ékelt véghatárán a magyar nemzeti kultúra, a magyarság megtartása és erősítéséért, érdekében, mint a hozzá hasonló idős tanító társai, ez az, amiért Szabó Lajost örömkönnyek közt ünnepelték Nyárádszeredában. Mikó Árpád főispán szép beszéd kíséretében adta át az ünnepeltnek Wlassics miniszter saját kezű levelét és a 40 évi hűt szolgálat jutalmazására alapított bronz érmet. Azután Deák Lajos tanfelügyelő, a tantestület megbízottjai: Gellért Márton, Felméri Sándor, Pataky Dénes, Szentmártoni Bálint, majd az ev. ref. egyháztanács gondnoksága, tűzoltóegylet és dalárda megbízottjai köszöntötték. Az ajándékokkal és virágokkal elárasztott Szabó Lajos mindenkinek meghatóban mondott köszönetet. Az ünnepség d. u. egy órakor ért véget, mely után közös ebédhez ült és köszöntőkben tovább ünnepelt a szép közönség. HÍREK. Vallat a kis fiam . . . Vallat a kis fiam Napról-napra újból. Hogy minek is jöttünk mink el A régi falunkból?? Sajnálja az udvart, A kertet, a fákat, S ellenem uj, meg uj okokat találgat. „Hejh, ott a hegyek közt — Ugye apám, édes, Csak közelebb voltál te is A jó Istenkéhez?“ . . . — Én feleletképpen Befogom a száját, S összecsókolgatom Mind a két prezáját. „A jó emberekhez, Én édes virágom, Egy közel van a jó Isten