Székely Lapok, 1901. november (41. évfolyam, 89-96. szám)

1901-11-03 / 89. szám

2-ik oldal. A mozgalom önmagát dicséri. Udvar­hely megye kisbirtokosainak egymásután mondják fel az Ugrón által tönkretett Szé­kelyegyleti első takarékpénztár kölcsöneit s azok most ebben a szűk és bizalmatlan pénzvilágban, a gyenge termés nyomorú­ságai közepett, fűhöz-fához kapnak, hogy tartozásaikra fedezetet találjanak. Éppen jókor jött ez a terv. Szerencsés az Agrár Takarékpénztárra is, az udvar­helymegyei székelységre is. Előbbi pénze elhelyezésére új piaczot hódít egy csapás­sal, az utóbbi­ megtalálja benne a szükséges védelmet. Ezzel napirendre is térhetnének az ese­mény fölött, pláne, ha tudjuk, hogy az Agrár vezetői mily józan politikával és segítő­készséggel állanak a pénz­piac­on. De a székelység védelméről lévén szó, azt hisszük, hogy a székely egyleti takarék­pénztárban nőtt s végveszéllyel fenyegető Agronhibát az Agrár képtelen lesz oly mértékben orvosolni, amint azt az ottani érdekeltség létfeltétele megkívánja. Mert itt most egyenesen arról van szó, hogy a némi fedezettel biró adósokat ki­rántsák a dobszó veszedelméből. Azért monjuk­­ némi fedezettel biró adósokat, mert az 1901. mostoha gazdasági év miatt a 8—10 holdas székely kisgazdák sem adhatnak egész biztosítékot a nyújtandó kölcsönnel szemben. Ezen nemzeti szempontból is fontos pénzügyi évnél tehát kiváló gondoskodásra, a pénzember biztos számítása mellett an­nak szívére is kell appellálnunk, mert alig, hogy megfújták a vész­kürtöt, az Albina már szétküldötte megbízottait, hogy a magyar föld lekötésére kínálkozó ezen sze­rencsés alkalmat ragadják meg. És példa van rá, ijesztően sok példa, hogy megragadják, ha a magyar pénz­politikusok ideje korán ki nem menthetik a székelységet az Albina karmaiból. Sze­rintünk ez csak úgy lenne lehetséges, ha az országos központi hitelszövetkezet az udvarhely megyei kisgazdák csoportosításá­val a már megígért szövetkezeteket mi­hamarább felállítja és módot ad ennek a népnek arra, hogy saját sorsának a a pénzpiac­on is ura legyen. Előre kijelentettük, hogy teljes értékében becsüljük Agrár Takarékpénztárunk veze­tőségének hazafias buzgalmát, midőn a kész veszedelemből kiragadni siet a szé­­kelységet, de az állam támogatását is nélkülözhetlennek tartjuk ebben a kér­désben. A főispán-változás. htr A­mi már hetek előtt bekövet­kezendő tényként volt jelezve lapunk­ban, azt a hivatalos Budapesti Közlöny csütörtökön ideérkezett száma beiga­zolta. Három legfelsőbb kéziratot tartalmaz a hivatalos lap, melyek mindenike közelről érdekel minket. A hivatalos lapban u. i. három királyi kézirat tudatja a marostordamegyi fő­­ispánváltozást. Az első kézirat szerint a király Mikó Árpádot saját kérelmére felmenti Maros- Torda vármegye és Marosvásárhely szab. kir. város főispánságától. A második megengedi, hogy a fel­mentés alkalmából Mikó Árpádnak főispáni működésében tett buzgó szol­gálataiért ő Felsége elismerése tudta adassék; a harmadik kézirat Sándor Jánosnak, Kis-Küküllő vármegye fő­ispánjának Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely főispánjává való ki­nevezést jelenti. A királyi kézirat sze­rint Sándor János megmarad Kis-Kü­küllő főispánjának. Banalitás netovábbja volna a köz­­ismeretű tények, s az általunk meg­írtak után e főispán-változás okait kutatni, vagy a jövendő szempontjából következtetéseket vonni. Mikó Árpád, aki nem egy ízben tett maradandó értékű szolgálatokat kormányzatunknak, de köszönetet nyert a legfelsőbb elismerésben. Sándor János nem új ember, sem az általános, sem a közelfekvő köz­­igazgatási téren. Mindenütt teljes siker kísérte működését, s most, hogy vég­leges minőségben megbizatott várme­gyénk és városunk kormányzatával, kétszeres okunk van ezt a körülményt egy békés, tiszta, becsületes korszak hajnalának tartani. Úgy tudjuk és valljuk, hogy a szabadelvű­ párttal ellentétes elemek is nyugodtan fogadják a kitartó munka emberének kinevezését, kiben garan­­ciáját látják annak, hogy­­ a párt­­politikai ellentétek működésének folya­mán nem fog a végletekbe csapongani, a­mi a közigazgatás fő érdekei szem­pontjából nagyon is kívánatos. Szóval bizton tudjuk, hogy Sándor János kormányzata alatt lehető béke, biztos fejlődés, tiszta, nyílt őszinteség fog biztosíttatni közigazgatási,­­ de evvel kapcsolatosan a szabadelvűség pártéletének hatékonyabb, összetartóbb nyilvánulásai tekintetében politikai té­ren is. Még csak annyit, hogy az új fő­ispán ünnepélyes beiktatása e hó 16-án fog megtörténni, és pedig d. e. 11 órakor a vármegyén, déli 12 órakor a városon. Mindkét törvényhatóság ez alkalomra közgyűlésre fog összehivatni. A Transsylvániában az uj főispán az­nap fényes beköszöntő vendégséget ad. Mi Sándor Jánost melegséggel üd­vözöljük, mint a­kit közelről és távolról úgy ismerünk, mint jeles, becsületes, őszinte, szókimondó és erélyes köz­­igazgatási vezért! Székely Lapok Marosvásárhely, 1901. november hó 3. H­ÍREK. Egykor . . . Nyomunkba egykor derűs fény szökött, S ifjú szemünkből daczon szikra áradt, Mi lett belőlünk ? Homlokunk borús, A lelkünk fáradt . . . Egykor virágot morzsolt szét kezünk: Az a sok szirom mind, messzire lengett, A régi tűz még olykor fellobog, — De nem melenget . . . Szavunk egymáshoz egykor hévvel szólt És hová illant a mi tenger álmunk ? Kiapadt szemmel utunk kezdetén Miért kell megállnunk? . . . Főispánunk érkezése és beikta­tása. Sándor János főispán a mai napon városunkba érkezett s nyomban érintkezésbe tévén magát a vármegye és város első tisztviselőivel, közösen megállapították azt, hogy a beiktatás és eskütétel napjául e hó 16-át tűzik ki, mikorra mindkét törvényhatósági bizottságot rendkívüli közgyűlésre fog­ják összehívni. Itt Kir. törvényszékünk új elnöke, Bodó Sándor, mint értesülünk, e hé­t én foglalja el új állását. A bírói és tisztviselői­ kar meleg szeretettel fogja fogadni s a kölcsönös biza­lom alapján bizonyára törvényszékünk ed­digi régi jó hírében csak emelkedni fog. Különben az új elnöknek bizonyára lesz­nek úyításai is, a­melyek szintén az igazság­szolgáltatás hasznára fognak válni. ■jjfc Felemelt hivatalos órák: Hofbauer Aurél polgármester-helyettes a városi tiszt­viselők hivatalos óráit november 1-étől napi 1 órával fölemelte és így azok most naponta 8 órát dolgoznak. Erélyes polgár­mester-helyettesünk sok életrevaló cseleke­dete előtt fejeztük ki helyeslő elismerésün­ket, ezen intézkedését azonban nem soroljuk azok közé. Az egész országban a mi városi kisebb tisztviselőink vannak a leg­­silányabbul díjazva. Ezen némileg javít­hattak az­által, hogy délutánjuk szabad volt, de a polgármester-helyettes úr előbb a délutáni hivatalos órákat hozta be, most azokat is megduplázta. Hát azt hisszük, hogy utóvégre az a tisztviselő is ember, a­kinek ideje fölött némileg van rendelke­zési joga s a város defic­itje, nem teszi indokoltá, hogy épen azok révén kezdjük a takarékoskodást, akik leginkább viselik a város terheit. Az ily intézkedés különben legkevésbbé sem viszi elé a közszolgálat ügyét, mert egy elkeserített ember robot­munkája soha sem ér föl azzal, a­mit a másik buzgó igyekezettel dolgozik.

Next