Székely Lapok, 1901. november (41. évfolyam, 89-96. szám)
1901-11-03 / 89. szám
2-ik oldal. A mozgalom önmagát dicséri. Udvarhely megye kisbirtokosainak egymásután mondják fel az Ugrón által tönkretett Székelyegyleti első takarékpénztár kölcsöneit s azok most ebben a szűk és bizalmatlan pénzvilágban, a gyenge termés nyomorúságai közepett, fűhöz-fához kapnak, hogy tartozásaikra fedezetet találjanak. Éppen jókor jött ez a terv. Szerencsés az Agrár Takarékpénztárra is, az udvarhelymegyei székelységre is. Előbbi pénze elhelyezésére új piaczot hódít egy csapással, az utóbbi megtalálja benne a szükséges védelmet. Ezzel napirendre is térhetnének az esemény fölött, pláne, ha tudjuk, hogy az Agrár vezetői mily józan politikával és segítőkészséggel állanak a pénzpiacon. De a székelység védelméről lévén szó, azt hisszük, hogy a székely egyleti takarékpénztárban nőtt s végveszéllyel fenyegető Agronhibát az Agrár képtelen lesz oly mértékben orvosolni, amint azt az ottani érdekeltség létfeltétele megkívánja. Mert itt most egyenesen arról van szó, hogy a némi fedezettel biró adósokat kirántsák a dobszó veszedelméből. Azért monjuk némi fedezettel biró adósokat, mert az 1901. mostoha gazdasági év miatt a 8—10 holdas székely kisgazdák sem adhatnak egész biztosítékot a nyújtandó kölcsönnel szemben. Ezen nemzeti szempontból is fontos pénzügyi évnél tehát kiváló gondoskodásra, a pénzember biztos számítása mellett annak szívére is kell appellálnunk, mert alig, hogy megfújták a vészkürtöt, az Albina már szétküldötte megbízottait, hogy a magyar föld lekötésére kínálkozó ezen szerencsés alkalmat ragadják meg. És példa van rá, ijesztően sok példa, hogy megragadják, ha a magyar pénzpolitikusok ideje korán ki nem menthetik a székelységet az Albina karmaiból. Szerintünk ez csak úgy lenne lehetséges, ha az országos központi hitelszövetkezet az udvarhely megyei kisgazdák csoportosításával a már megígért szövetkezeteket mihamarább felállítja és módot ad ennek a népnek arra, hogy saját sorsának a a pénzpiacon is ura legyen. Előre kijelentettük, hogy teljes értékében becsüljük Agrár Takarékpénztárunk vezetőségének hazafias buzgalmát, midőn a kész veszedelemből kiragadni siet a székelységet, de az állam támogatását is nélkülözhetlennek tartjuk ebben a kérdésben. A főispán-változás. htr Ami már hetek előtt bekövetkezendő tényként volt jelezve lapunkban, azt a hivatalos Budapesti Közlöny csütörtökön ideérkezett száma beigazolta. Három legfelsőbb kéziratot tartalmaz a hivatalos lap, melyek mindenike közelről érdekel minket. A hivatalos lapban u. i. három királyi kézirat tudatja a marostordamegyi főispánváltozást. Az első kézirat szerint a király Mikó Árpádot saját kérelmére felmenti Maros- Torda vármegye és Marosvásárhely szab. kir. város főispánságától. A második megengedi, hogy a felmentés alkalmából Mikó Árpádnak főispáni működésében tett buzgó szolgálataiért ő Felsége elismerése tudta adassék; a harmadik kézirat Sándor Jánosnak, Kis-Küküllő vármegye főispánjának Maros-Torda vármegye és Marosvásárhely főispánjává való kinevezést jelenti. A királyi kézirat szerint Sándor János megmarad Kis-Küküllő főispánjának. Banalitás netovábbja volna a közismeretű tények, s az általunk megírtak után e főispán-változás okait kutatni, vagy a jövendő szempontjából következtetéseket vonni. Mikó Árpád, aki nem egy ízben tett maradandó értékű szolgálatokat kormányzatunknak, de köszönetet nyert a legfelsőbb elismerésben. Sándor János nem új ember, sem az általános, sem a közelfekvő közigazgatási téren. Mindenütt teljes siker kísérte működését, s most, hogy végleges minőségben megbizatott vármegyénk és városunk kormányzatával, kétszeres okunk van ezt a körülményt egy békés, tiszta, becsületes korszak hajnalának tartani. Úgy tudjuk és valljuk, hogy a szabadelvű párttal ellentétes elemek is nyugodtan fogadják a kitartó munka emberének kinevezését, kiben garanciáját látják annak, hogy a pártpolitikai ellentétek működésének folyamán nem fog a végletekbe csapongani, ami a közigazgatás fő érdekei szempontjából nagyon is kívánatos. Szóval bizton tudjuk, hogy Sándor János kormányzata alatt lehető béke, biztos fejlődés, tiszta, nyílt őszinteség fog biztosíttatni közigazgatási, de evvel kapcsolatosan a szabadelvűség pártéletének hatékonyabb, összetartóbb nyilvánulásai tekintetében politikai téren is. Még csak annyit, hogy az új főispán ünnepélyes beiktatása e hó 16-án fog megtörténni, és pedig d. e. 11 órakor a vármegyén, déli 12 órakor a városon. Mindkét törvényhatóság ez alkalomra közgyűlésre fog összehivatni. A Transsylvániában az uj főispán aznap fényes beköszöntő vendégséget ad. Mi Sándor Jánost melegséggel üdvözöljük, mint akit közelről és távolról úgy ismerünk, mint jeles, becsületes, őszinte, szókimondó és erélyes közigazgatási vezért! Székely Lapok Marosvásárhely, 1901. november hó 3. HÍREK. Egykor . . . Nyomunkba egykor derűs fény szökött, S ifjú szemünkből daczon szikra áradt, Mi lett belőlünk ? Homlokunk borús, A lelkünk fáradt . . . Egykor virágot morzsolt szét kezünk: Az a sok szirom mind, messzire lengett, A régi tűz még olykor fellobog, — De nem melenget . . . Szavunk egymáshoz egykor hévvel szólt És hová illant a mi tenger álmunk ? Kiapadt szemmel utunk kezdetén Miért kell megállnunk? . . . Főispánunk érkezése és beiktatása. Sándor János főispán a mai napon városunkba érkezett s nyomban érintkezésbe tévén magát a vármegye és város első tisztviselőivel, közösen megállapították azt, hogy a beiktatás és eskütétel napjául e hó 16-át tűzik ki, mikorra mindkét törvényhatósági bizottságot rendkívüli közgyűlésre fogják összehívni. Itt Kir. törvényszékünk új elnöke, Bodó Sándor, mint értesülünk, e hét én foglalja el új állását. A bírói és tisztviselői kar meleg szeretettel fogja fogadni s a kölcsönös bizalom alapján bizonyára törvényszékünk eddigi régi jó hírében csak emelkedni fog. Különben az új elnöknek bizonyára lesznek úyításai is, amelyek szintén az igazságszolgáltatás hasznára fognak válni. ■jjfc Felemelt hivatalos órák: Hofbauer Aurél polgármester-helyettes a városi tisztviselők hivatalos óráit november 1-étől napi 1 órával fölemelte és így azok most naponta 8 órát dolgoznak. Erélyes polgármester-helyettesünk sok életrevaló cselekedete előtt fejeztük ki helyeslő elismerésünket, ezen intézkedését azonban nem soroljuk azok közé. Az egész országban a mi városi kisebb tisztviselőink vannak a legsilányabbul díjazva. Ezen némileg javíthattak azáltal, hogy délutánjuk szabad volt, de a polgármester-helyettes úr előbb a délutáni hivatalos órákat hozta be, most azokat is megduplázta. Hát azt hisszük, hogy utóvégre az a tisztviselő is ember, akinek ideje fölött némileg van rendelkezési joga s a város deficitje, nem teszi indokoltá, hogy épen azok révén kezdjük a takarékoskodást, akik leginkább viselik a város terheit. Az ily intézkedés különben legkevésbbé sem viszi elé a közszolgálat ügyét, mert egy elkeserített ember robotmunkája soha sem ér föl azzal, amit a másik buzgó igyekezettel dolgozik.