Székely Lapok, 1901. december (41. évfolyam, 97-105. szám)

1901-12-01 / 97. szám

Marosvásárhely, 1901. deczember hó 1. Székely Lapok, 3-ik oldal Ugyanis: 1. Marosvásárhely városa, mint olyan, a szinikerületbe be nem lépett, Mi­­cseinek igazgatóvá választásába be nem folyt s azon értekezleten, melyen Kolozsvárt mindezeket megállapították, a város részt sem vett, — nélküle határoztak felőle. 2. Micseynek múlt évi itt szereplése, illetve bemutatkozása nemcsak, hogy nem nyerte meg műértő közönségünk tetszését, sőt ellenkezőleg, azt mindenki nagyrészt kritikán alulinak tartotta. 3. Hogy elsőrangú társulata lett volna s díszletei oly kiválóan gyönyörűek lennének, a múltból mi mindezekről nem így győződ­tünk meg, hogy pedig társulata most milyen, arra még következtetni sem lehetett, mert kéréséhez, melyben a játszási engedély megadásáért folyamodott, még tagjainak névsorát sem tartotta szükségesnek becsa­tolni. Mindezek alapján tökéletesen­ helyesel­­jük a városi tanács eljárását. S most már engedje meg a Doktor úr, hogy érthetet­lennek tartsuk mi is fent hivatkozott czikkét, hiszen mindaz, mit most elmondottunk, tanácsunknak Önökhöz beküldött értesíté­seiben benne van, s a Doktor úrnak, mint a választmány titkárának bizonyosan tudni kell felőlük. Hogy lehetett hát a való igazságot úgy elfacsarni s a tényleges állapotnak meg nem felelően épen az ellen­kezőket bocsátani a nagy közönség elé? Ez, ami előttünk érthetetlen. A jövő heti műsor színházunkban a­hol szombaton kezdődtek meg az első előadá­sok a „Bor“-ral, a következő: Hétfőn Sa­sok, (újdonság). Kedden Szegény Jonathán, Operette. Szerdán Fedóra, színmű. Csütör­tökön A bolond, opera legenda (újdonság, itt először). Pénteken zóna előadás félhely­­árakkal Az ördög mátkája. Szombaton A bolond (másodszor), hagyattak, — most a főispán javaslatára eltért a gyűlés és részletesen felolvasva egy némelyiket, tételről-tételre tárgyalták. Ezzel kapcsolatban különösen felhívta a biz. tagokat a főispán arra, miszerint jövőre mindenki otthon érdeklődjék az előirány­zatok alapos összeállítása iránt s legyen mindenki azon, hogy a községek lehetőleg minél többet fordítsanak útjaik jó karban tartására, fásítására és minden közdologra, melyből a lakosság lát hasznot. Végül az öt főszolgabíró mellé rendelt dijnokok fizetéseit 1000 koronára emelték fel, miután az érdemleges, komoly lefolyású gyűlés véget ért. A Igazoló választmányi gyűlés. A vár­megye állandó igazoló választmányát Filep Albert elnök deczember hó 2-ára hívta egybe. Az ülés tárgyát az újonnan válasz­tott törvk. bizottsági tagok igazolása, vala­mint a választások ellen beadott fellebbe­zések tárgyalása fogja képezni. Törvényhatósági élet. A vármegye. Rendkívüli közgyűlés. Marostorda megye törvényhatósági bizott­ságának e hó. 28-án tartott rendkívüli gyűlését már Sándor János vezette. A tagok elég szép számmal jelentek meg. Elnöklő főispán a gyűlést megnyitva, most már a munkánál üdvözölte a köz­gyűlés tagjait s egyben azon reményének adott kifejezést, hogy a tárgyalások mindig a leghiggadtabban fognak folyni s kinyil­vánította, hogy a maga részéről mindenkor azon lesz, miszerint a felszínre kerülő ügyek kivétel nélkül érdemlegesen intéztessenek el, mert csak úgy, ha a legigénytelenebbnek látszó ügy is alapos és beható tanulmány útján intéztetik el, lehet a törvé.­bizottságra háramló nehéz feladatokat közmegelége­désre s a megye és állam javára szolgál­ván elintézni. A tárgysorozat elején néhány törvényczikket hirdettek ki s azután az esküdtbirósági tagok névsorának felülvizs­gálatára kiküldötték.­ Csongvay Lajos, id. Éltető Albert, Kelemen Albert, Máriaffy Lajos, Orbán György és Szántó Elek tago­kat. Több községi ügy és felebbezés letár­­gyalása következett ezután, melyek során különösen az egyes községek költség elő­irányzataira fektettek súlyt. Az eddigi szo­kástól, — hogy t. i. egyszerűen jóvá A váron.­ ­ A központi választmány ülése. A városi központi választmány e hó 27-én tartott gyűlésében végleg megállapította az 1902 évi legtöbb adót­­fizetők névsorát. Négy felebbezés érkezett be, ezek közül azonban csak a Róth Károlyét fogadták el, sőt a névjegyzékbe fel is vették. Mestitz Mihály és Farkas Izsák felszólalásait visz­­szautasították, mert azon igényüket, hogy adójuk kétszeresen számíttassék, már az igazoló választmány előtt be kellett volna jelenteniök. A dr. Bernády György feleb­­bezését pedig azért nem fogadták el, mivel ő mint rendőr­főkapitány, hivatalból tagja a törvényhatósági bizottságnak s két czimen már azért sem élhet e joggal, mivel ezál­tal más, az utána legtöbb adót fizető tagot zár ki a képviselő testületből. Városi holmik. *­ Szunyadozó egyesületek. Városunk irodalmi és művészeti társulatait sorra kar­jaiba veszi és elringatja az édes Morpheus. A Kemény Zsigmond társaság hosszú álmát nem zavarja semmi nesz, a zenekedvelők egyesülete is csöndesen pihen , a Dalkör nyári szünete után most fog új életre kelni, míg a kereskedő és iparos ifjúsági dalka­rok is beléptek a pihenők sorába. Alig két évvel ezelőtt működött nagy érdeklődés mellett a vasárnap délutáni ingyenes elő­adásokat rendező bizottság a most, a­midőn az érdeklődés általános lett iránta, a ve­zetők megunva, a dicsőséget, félre állanak s átadják ezt is a csöndes nyugodalomnak. Bizony, ha a mi vezetőinkben csak ennyi a lelkesedés, nem csoda, ha a magyar intézmények sorra buknak meg és ezzel kirívó ellentétben látják erősödni az ösz­­szetartó nemzetiségeket. vaj, Utczák rendezése. Boldog lakói ti a főtér czifra palotáinak, kik kényelmesen tapossátok lapos kő­járdáitokat s képze­letben már látjátok magatok előtt a jövő évben oda kerülő aszfaltot, bezzeg irigy szemmel nézlek titeket. Sőt úgy nézem már az „Új várost“ is, a­hová szintén ju­tott járda, habár kavicsból is. Jöjjetek csak erre felénk, a különböző Kutas, Alsó és szomszéd utczákba, tudom „idegen“ ér­ ! Jelölés a vármegyénél. Nagy gondot okoz vármegyeszerte, hogy a vármegye ügyeit jövőben kik vezetik. Ezért a vármegye legtekin­télyesebb urai: Báró Kemény Kálmán és Gróf Teleki Samu — úgyszólván a közóhajnak engedve, — értekezletre hívták a megyebizottsági tagokat, hogy a választás előtt bizonyos megállapo­dásra jussanak. Az értekezlet szombaton d. e. 11 órakor ült össze a Teleki-téka olvasó szobájában. Legjobban igazolja ennek fontosságát, hogy több, mint százan jelentek meg. A megjelentek között voltak a vármegye irányadó férfiai, nemcsak, de nagy számmal a választott bizottsági tagok s ezek sorá­ban a derék földmivelő osztálynak, a népnek több képviselője is, a­mi az egy­értelműségnek, szemben a mesterségesen szított egyenetlenséggel, legfőbb bizto­sítéka. Az értekezletet dr. Kemény Kálmán nyi­totta meg, jelezvén, hogy érdekkel kíséri a megyei élet fejleményeit és úgy látja, szükséges tisztázni előre a helyzetet, hogy a közelgő tisztujítás a vármegye javára megfelelőleg legyen keresztül vihető. Az értekezlet elnökévé báró Kemény Kálmán v. b. 1.1. jegyzővé Csekme Ferencz b. tagot megválasztván, gróf Toldalagi László, Ilyés Tibor és Bereczki János sze­mélyében bizottságot küldött Déry alispán után, hogy az értekezletre meghívja. Szentiványi Kálmán köszönetet mondott az összehívóknak, hogy a vármegyének alkalmat adtak arra, hogy a választást megelőzőleg itt tanácskozást folytathasson. Első dolognak tartja a kandidálást és kife­jezi, miszerint arra kell törekedni, hogy Désy alispán állását megtartsa. Általános helyesléssel találkozott ez az indítvány, minek utána a bizottság elküldetvén, elnök a gyűlést felfüggesztette. Nem sok idő telt el, míg a küldöttség megérkezett, kitörő éljenzéssel fogadták az alispánt. Báró Kemény Kálmán elnök a gyűlést megnyitván üdvözlő Déry alispánt és kife­jezte az értekezlet azon egyhangú óhajtá­sát, hogy az alispáni széket megtartsa. Désy Zoltán alispán megköszönvén a bizalmat, kijelentette, hogy az alispáni székre többé nem reflektál. Mint megyebi­zottsági tag azonban törekedni fog arra, hogy tapasztalatait a megye javára érté­­kesitse s ezért dolgozni fog tovább is. Tób fog erőt venni rajtatok s vágyni fogtok a mi falunkból be a székely fővárosba. Mert hát mi nyakig gázolunk a sárban s úgy látszik hiába való minden jajjgatás, nem hallja meg senki sem. Úgy három hó­val ezelőtt azt hittük, megszánnak minket is. Egy néhány szekér kavicsot hordoztak, halomba rakták és azóta ott pihen. A gyer­mekek százszor letaposták, valamely gondos kéz mindig vissza­rakta, mert még nincs számba véve. Mi pedig kerülgetjük a kőra­kást s járunk mellette a sárba. Annak az urnak sok más dolga is lehet, a­ki számba kell, hogy vegye, de hát mi esedezünk: legyen könyörületes s szakasszon drága idejéből erre is egy pár pillanatot, hadd élvezzük mi is a kő áldásait.

Next