Székely Lapok, 1902. január (42. évfolyam, 1-9. szám)
1902-01-02 / 1. szám
Marosvásárhely, 1902. január hó 2. a csütörtökön és Vasárnap, ref. bell. nyomda (Benkó L.), a mi részét illető közlemények küldendők. Régi telefonszám 137. POLITIKAI LAP. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos : Dr Szász Károly Előfizetés : egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 korona. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkő L. (év. ref. koll. nyomda.) Kiadóhivatali telefonszám 161. ív kilátásai. in a beszédekben, memány, a szabadelvű párt bbségéből álló képviselőmaga az uralkodó, de folyton uralkodását csak znára fordító párt üdvöi utján, hatalmasan kia bizalom, a párt, a hatékony kezdeményezémásfelöl praecesszozva nalmak, miket a párt az iden a most beállott eszi, a maga segítségét fölk megvalósítására, ott a segítség, a hol a ,és magában is már a stádiumára előkészítetten legfontosabb kérdéseket ott a segítés, hol az s érdekeinek támogatására ki érdemelt bizalommal egyébség siet. gyüttható, együttérző erő, rejlő magas etnikai érték, sabadelvű párt és vezérlő között zavartalanul fönnáll, biztosítéka alkotmányunk s az összes politikai kérdésekben való fejlődésünk zavartalanságának. Igaz mondásunk tiltja tagadását annak, hogy súlyos megpróbáltatások előtt áll a közeljövőben az az eddig szilárd alap, melyen század harmad óta nemcsak biztos fejlődésünk lön biztosítva, hanem, az elvi ellentétektől is csak hangulatkeltés czéljából tagadottan, önálló államiságunk kidomborítása is el lesz érve minden jelentős vonalon. Értjük a közjogi összeköttetést Ausztriával. Ez az összeköttetés nem ingadozik még a mi oldalunkról, akik s Sokkal több önmérsékletet sokkal nagyobb higgadtságot tanúsítunk még ma is az ezzel összefüggő kérdések elbírálásánál, mint a szétszakgatott, de Magyarország gyűlöletében oktalan módra egyetértő osztrák parlament, azonban tisztában lehetünk azzal, hogy ez az opportunitás, mely bizonyos, jól kiérdemelt kegyeleti eszményekben leli az okosság mellett fő alapját, nem oly rugalmas anyagból való, hogy túlfeszítve, el ne pattanjon. Csökkenőben bár, de reményeink még mindig élnek arra, hogy a parlamentárisulés koraszülöttségét élő s ennélfogva embryókat fölmutató Ausztria a sok évi vajúdás után a közös érdekek önzetlen fölismerését hangosan kiabáló, hangosan kívánó erőteljes gyereket szül, ki a közös érdekek emlőjén ismét oda fog fejlődni — a fogzás keserves kinain átvergődvén, — hogy a monarchia mindkét felének hű szolgája lesz, nem csupán a nagyhatalmi állás, de az összeforródás magasabb követelményeinek bölcsőjében fölnövekedve." A mi politikai és közjogi álláspontunk messze távol áll ennek a kívánalomnak az ellenkezőjétől. Mi is a szabadelvű párt — féltjük nemzeti önállóságunkat, nemzeti állameszménkben rejlő fejlődés-képességünket annyira és oly mértékben, mint bármely más , hazafiak“. Tudjuk, bizton hisszük, hogy kormányférfiaink s az őket támogató párt sohasem fog az ideig-óráig tartó fegyverszünet kedvéért megalázó feltételek mellett békét kötni s állami prestigeünket odadobni kényre-kedvre.íliában való perderkedésre készül tehát a függetlenségi párt, a mikor a dolog pillanatok, hely Lapok eredeti tárczája. —igyele van. Annak a napnak egy áhítatra kelt és lélekben nel minden jó keresztényt, a vett jönetre, a várandókért alázatos e buzdítván, s más világ ez. Mikor az ember hetik a föld Barából, élő huszálcsillagmiriádokon túl trónoló hűen zsámolyáig. ás világ ez ? Jel szintúgy átszellemül, igen reggelre ébredtem fel tagnap, kik hozzám tartoztak, élénk súroltak már. Irén ! szólította meg anyjuk bb leányt. Siess. Csak nem várod, ndenre figyelmeztesselek! Mi lesz 5 éven átal szép hölgy lépett be. Gyöngyvirágjedt a légben, — a hölgyek szeméből tavaszi verőfény. Gyanakodva nézte őket az öreg úr. — Fiam ! Légy ügyes te is, biztatta a másikat. Közben maguk a gyermekek is bele-bele szóltak a reám való tekintettel elég csendes zajba. — Én egész esztendőben szorgalmas leszek, ugye édesanyám ? E szavakat az utolsóelőtti mondta és boldog mosolygással ült félre, midőn anyjától dicséretet kapott. És igy tovább a negyedik, az ötödik, a hatodik, a hetedik . . . Mind. Új év reggelén, aki szorgalmas, aki jó, az leszen egész esztendőben. Ebben a boldog tudatban sietett és végezte dolgát mindenik. S mintha rám is ragadt volna a jó igyekezetből, előszedtem dolgaimat. Sietve öltöztem, s ahogy új év reggelén illik, Istenhez fordultam segedelemért. Oh mert kell annak a segedelem, ki az úr jóvoltából hét gyermeket mond magáénak. Nem kértem sokat, csak egészséget, munkaerőt és munkakedvet. Aztán meg jó szívet, hogy osztogathassam sorban mindazoknak, kik Isten után az én segítségemmel nőnek emberekké. És ok csodálat, úgy tettek gyermekeim is. A szomszéd szobában, angyal hozta fa gyertyáit felgyújtván, imádkoztak. A legnagyobbik, a legkissebb is. Ahogy elvégezték, valami titkos tervet kezdtek takargatni. Ezt sejtettem a suttogásukból. Hogy jól okoskodtam, mindjárt megtudtam legkisebb fiam hangos szavából, akit nyilván hetediknek tettek a sorban, de aki első akart lenni. — Én mondom először a köszöntött Ugye édes Anyám? Bele kellett egyezniük, hogy a további leleplezésnek elejét vegyék. És úgy is történt. Vártak a szobában. Heten egymás mellett sorban. Elől a legnagyobb, végén a legkisebb. Éppen mint az orgonasíp. Kezdte a legkisebb. Pista.