Székely Lapok, 1902. május (42. évfolyam, 41-64. szám)
1902-05-01 / 41. szám
2-ik oldal. Friss Székely Lapok, Marosvásárhely, 1902. május hó 1. táv Adolf- féle protestáns segély egylethez, s főleg miféle hazafiassági intenczió vezeti annak szellemi vezérét vagy vezéreit akkor, amidőn gyűjtő iveket köröztet hivei között azon czélból, hogy a Gusztáv Adolf egyesület részére őket segélygyűjtésre hívja fel? Ezt nem értjük. És ha találkozik olyan zseni, aki ebből a tényből a hazafiassági szempontokat kimagyarázza, ellenértékűl felajánlunk annak egy egész métermázsa kálvinista bölcsességet. Mert annyit tudunk ugyan, hogy ez a lipcsei egyesület tisztán csak protestáns érdekeket szolgál; legalább így mondják az alapszabályai, de mennyiben? Inkább csakis a mi kedves szász testvéreink sofogadják el ennek segélyét, ez a körülmény, no meg az, hogy nagyon nagy örömmel fogadják, hasonlóvá teszi előttünk Jákobhoz, akinek a kezei ugyan hasonlítnak az Ezsau kezeihez, de a hangja? . . . Aztán mire is tudja felhasználni azt a 26—25 frtot a szászrégeni ref. egyház? Tán a népoktatás fejlesztésére? Köszöni, a magyar népoktatás ezt a bárdiját, de nem kér belőle! Hiszen azt látjuk, hogy a Gusztáv Adolf egylet segélye mellett is lerogyik nem sok idő múlva a tanítói lakása , sőt a nélkül is le fog az dűlni, a református áldozatkészség és bölcseség nagyobb dicsőségére. De annak az ódiózus segélynek az igénybe vételével megrontjuk a református egyházak szilárd hazafiasságába vetett eddigi bizalmunkat. Nyugatról csak egy jó dolog jött hozzánk : a kultúra, de ennek is nagy volt az ára. Évszázadok sírtak miatta, mert ezerszer többet elvitt tőlünk, mint amenyit itt hagyott. De gustibus non est disputandum. Ha jónak, helyesnek, magyarságával összeegyeztethetőnek tartja eme segélyt a szászrégeni ref. egyházközség, ám számoljon a saját lelkével, de aztán engedje meg nekünk a kritikát, mely reá nézve egy cseppet se hízelgő. . . . Székely ügyek. A Székely Társaságból. A helyi Székely Társaságnak tegnap este tartott 73-ik összejövetele igen fontos lépéssel vitte előbbre a székelység, az erdélyi magyarság társadalmi összegzésének ügyét. Kimondotta ugyanis a társaság, hogy a pünkösti ünnepek alatt Erdély 16 városában igyekszik megalakítani a Székely Társaságokat. Három körút van tervezve, melyek mindenikére két-két tagot küldöttek ki. I. Gyulafehérvár—Szászváros -Déva—Vajdahunyad—Piski—Petrozsény. Kiküldettek : Máthé József titkár és Papp Sándor tag. II. Nagyenyed—Nagyszeben—Erzsébetváros — Medgyes — Segesvár. Kiküldettek : László Gyula alelnök és Dr. Sebess Dénes tag. III. Marosludas—Besztercze—Deés— Szamosujvár—Torda. Kiküldöttek: Szentgyörgyi Dénes m. titkár és Dr. Sárkány Miklós tag. Az elnökség jó előre átiratokban fogja felkérni az érdeklődőket, hogy küldötteink oda érkeztekor az alakuló értekezletet hívják egybe. — Désy Zoltán deési főispánnak tiszteletbeli taggá történt megválasztása által a társaság igazán érdemes embert, a székelységnek, a közügyeknek kiváló munkáját emelte kitüntettjei sorába, ki helyi megyei alispánsága idejében is többször adta a székely kérdés iránt nem csak érdeklődésének, de tetterejének is szép jelét. Ezután kimondotta a társaság, hogy a székelyföld egyik eddig is legsújtottabb községének, Gyergyóalfalunak legközelebb leégett lakossága részbeni segítségére a lehető legszélesebb körű mozgalmat indít. Felkéri adakozásra az összes székely társaságokat, pénzintézeteket, a társadalmat s e tárgyban felhívást bocsát ki a lapokban. Saját tagjai között is gyűjtést indított a társaság, melynek már is szép eredménye van. A székely megyék alispánjait átiratban kéri fel a társaság, hogy a vasárnapi korcsmázás (istentisztelet alatt, d. e. 9-től d. u. 4-ig) megszüntetése tárgyában adjanak ki rendeletet. Végül ifj. Biás István könyvtárnokot és Orbán Balázs tagot megbízta a társaság, hogy a közeli falvak nagyszámú eloláhosodott magyarságának történelmi múltját lehetőségig kutassák ki. Tanulmányozzák a kérdést helyszíni kiszállásokkal és okmányok feltárásával, s tegyenek javaslatot aziránt, hogy miként lehetne a tiszta magyar nevű, de magukat oláhoknak nevező lakosokat a magyarok közé visszaiktatni. Ezzel a szép látogatott összejövetel véget ért. Hegedűs Lóránt köszönete. A helyi „Székely Társaság“ Hegedűs Lóránt orsz.gyűl. képviselőt tiszteletbeli tagjai közé választotta, ki ezért a társasághoz intézett következő levélben mondott köszönetet: Igen tisztelt Uraim! Nagyon köszönöm Önöknek azt a szép és jóleső kitüntetést, amelyben a marosvásárhelyi „Székely Társaság“ részesített, midőn 72-ik összejövetelén tiszteletbeli tagjává választani szíves volt. Köszönöm kettős örömmel kitüntetésüket, nemcsak azért, mert a társaság vezetőségével eddig is baráti összeköttetésben voltam, hanem különösen azért, mert a közös székely munkában Önök is, én is, együtt dolgozunk. Könyvem, mely már nyomdában van, a székely társaságok működését különösen kiemeli s azt is elmondom benne, hogy a székely társaságoké lesz a pálma, ha a székelységnek morális reperácziója általuk sikerülni fog, gazdasági megmentése pedig meg fog indíttatni. így tehát úgy a magam, mint a közös székely munka nevében még egyszer köszönöm szives kitüntetésüket s baráti üdvözlettel vagyok tisztelő tagtársuk: Hegedűs Lóránt. Törvényhatósági élet. A város. A Tisza család köszönete. A Tisza család nevében gróf Tisza István orsz.gyűlési képviselő meleghangú levélben mondott köszönetet Marosvásárhely közönségének a Tisza Kálmán elhunyta alkalmából küldött részvétiratért. A zárószámadások. A város házi pénztárának és a kezelése alatt álló összes alapoknak 1901. évi zárószámadásai 1902. évi május hó 1915-ig a tanácsi nagyirodán közszemlére lesznek kitéve. Azokat bármely adófizető polgár megtekintheti és esetleges észrevételeit a polgármesterhez beadhatja. MI ÚJSÁG?! 1902. április 30. Atyáim arczképére. Kérded, van-e, mit e képen Fiad kivet? . . . Nem rossz a kép! Vonásaid Elég hívek . . . De mit ér ez, ha nem látom Arany szived . . . Zárlat az egyleti betegsegélyző pénztár ellen. A kereskedelemügyi és belügyminiszerek, — a városi tanácshoz ma érkezett leirat szerint, — a helyi iparos egyesületi betegsegélyző pénztárától az elismert jelleget megvonták, s utasították a tanácsot, miszerint az egylet összes, ingó és ingatlan vagyonát, felszerelési és leltári tárgyait, irományait, számadását és leltárát vegye hatósági kezelésbe,mivel a pénztár a betegsegélyeséstől eltérő célokat is követ. Egyben utasítja a leirat a tanácsot, miszerint rövid időn belül hívja egybe a tagokat s tudja meg, hogy akarnak-e visszaalakulni a régi „iparos önképző egylet“-té, ha ez megtörténik, az addig zár alá helyezett tárgyakat az új egyletnek adja ki, ellenkező esetben minden a kerületi betegsegélyző pénztár birtokába jut. Midőn közöljük a leírat tartalmát, nem zárkózhatunk el sajnálkozásunk kifejezésétől a miatt, hogy néhány lelketlen, okvetlenül szerepelni és vezetni akaró ember ide juttatta e régi, — hajdan igen jó hírű egyletet, — melyben leginkáb ifjabb iparosaink találtak annak idején üdülést, szórakozást és sok tekintetben okulást is. Reméljük, hogy a józanabb elem, kidobva magából a salakot, komoly, erkölcsi alapon újra szervezkedni fog. — Vagy nem volna-e jó beleolvadni az „Iparos Polgári Egylet"be, mire nézve már anyiszor létetett kísérlet?! Azt hisszük, hogy a miniszterek a vagyoni leltárra vonatkozó engedélyét ilyen irányban is ki lehetne nyerni s ezáltal egy erős, tömör polgári egyletet teremteni, melynek régen kipróbált vezetését ismerjük s abban meg is bízunk. Sájus I. Ránk köszöntött újból, a legszebb nap, tavasz közepe, a természet harmonikus, nagyszerű pompájánk hónapja. Vig muzsikaszó hallszik mindenfelől, emberek örömzaja veri fel a természet elragadó csöndjét, közbeközbe madárdallal szépítve, élénkítve. Az emberek nagy része otthagyja a munkát s ünnepel, ki a szabadba siet, bámulni, örvendeni az Istenség szép műveinek. Nem olyan ünnep ez, melyet a törvény, vagy a vallás csinált s mégis ünnepi hangulatba hozza lelkünket e nap, mely a természetnek ünnepnapja. Üdvözölünk legszebb hónap: május, bár hópillékkel vegyíted ezúttal a napfény mosolygását! Véletlen emberölés. G.-szentimrei levelezőnk Írja: Kabáth Miklós birtokos kocsiját: Madarász Ferenc