Székely Lapok, 1902. május (42. évfolyam, 41-64. szám)

1902-05-01 / 41. szám

2-ik oldal. Friss Székely Lapok, Marosvásárhely, 1902. május hó 1. táv Adolf- féle protestáns segély egylethez, s főleg miféle hazafiassági intenczió vezeti annak szellemi vezérét vagy vezéreit akkor, amidőn gyűjtő iveket köröztet hivei között azon czélból, hogy a Gusztáv Adolf egye­sület részére őket segélygyűjtésre hívja fel? Ezt nem értjük. És ha találkozik olyan zseni, aki ebből a tényből a hazafiassági szempontokat kimagyarázza, ellenértékűl felajánlunk annak egy egész métermázsa kálvinista bölcsességet. Mert annyit tudunk ugyan, hogy ez a lipcsei egyesület tisztán csak protestáns érdekeket szolgál; legalább így mondják az alapszabályai, de mennyiben? Inkább csakis a mi kedves szász testvéreink so­­fogadják el ennek segélyét, ez a körülmény, no meg az, hogy nagyon nagy örömmel fogadják,­­ hasonlóvá teszi előttünk Já­kobhoz, akinek a kezei ugyan hasonlítnak az Ezsau kezeihez, de a hangja? . . . Aztán mire is tudja felhasználni azt a 26—25 frtot a szászrégeni ref. egyház? Tán a népoktatás fejlesztésére? Köszöni, a magyar népoktatás ezt a bárdiját, de nem kér belőle! Hiszen azt látjuk, hogy a Gusztáv Adolf egylet segélye mellett is lerogyik nem sok idő múlva a tanítói la­kása , sőt a nélkül is le fog az dűlni, a református áldozatkészség és bölcseség nagyobb dicsőségére. De annak az ódiózus segélynek az igénybe vételével megrontjuk a református egyhá­zak szilárd hazafiasságába vetett eddigi bizalmunkat. Nyugatról csak egy jó dolog jött hozzánk : a kultúra, de ennek is nagy volt az ára. Évszázadok sírtak miatta, mert ezerszer töb­bet elvitt tőlünk, mint amenyit itt hagyott. De gustibus non est disputandum. Ha jónak, helyesnek, magyarságával össze­­egyeztethetőnek tartja eme segélyt a szász­régeni ref. egyházközség, ám számoljon a saját lelkével, de aztán engedje meg nekünk a kritikát, mely reá nézve egy cseppet se hízelgő. . . . Székely ügyek. A Székely Társaságból. A helyi Székely Társaságnak tegnap este tartott 73-ik összejövetele igen fontos lépéssel vitte előbbre a székelység, az erdélyi magyar­ság társadalmi összegzésének ügyét. Ki­mondotta ugyanis a társaság, hogy a pün­­kösti ünnepek alatt Erdély 16 városában igyekszik megalakítani a Székely Társasá­gokat. Három körút van tervezve, melyek mindenikére két-két tagot küldöttek ki. I. Gyulafehérvár—Szászváros -Déva—Vajda­­hunyad—Piski—Petrozsény. Kiküldettek : Máthé József titkár és Papp Sándor tag. II. Nagyenyed—Nagyszeben—Erzsébetvá­ros — Medgyes — Segesvár. Kiküldettek : László Gyula alelnök és Dr. Sebess Dénes tag. III. Marosludas—Besztercze—Deés— Szamosujvár—Torda. Kiküldöttek: Szent­­györgyi Dénes m. titkár és Dr. Sárkány Miklós tag. Az elnökség jó előre átiratok­ban fogja felkérni az érdeklődőket, hogy küldötteink oda érkeztekor az alakuló ér­tekezletet hívják egybe. — Désy Zoltán deési főispánnak tiszteletbeli taggá történt megválasztása által a társaság igazán ér­demes embert, a székelységnek, a köz­ügyeknek kiváló munkáját emelte kitün­­tettjei sorába, ki helyi megyei alispánsága idejében is többször adta a székely kérdés iránt nem csak érdeklődésének, de tettere­jének is szép jelét. Ezután kimondotta a társaság, hogy a székelyföld egyik eddig is legsújtottabb községének, Gyergyóalfalunak legközelebb leégett lakossága részbeni segítségére a lehető legszélesebb körű mozgalmat indít. Felkéri adakozásra az összes székely tár­saságokat, pénzintézeteket, a társadalmat s e tárgyban felhívást bocsát ki a lapokban. Saját tagjai között is gyűjtést indított a társaság, melynek már is szép eredménye van. A székely megyék alispánjait átiratban kéri fel a társaság, hogy a vasárnapi korcsmázás (istentisztelet alatt, d. e. 9-től d. u. 4-ig) megszüntetése tárgyában adja­nak ki rendeletet. Végül ifj. Biás István könyvtárnokot és Orbán Balázs tagot megbízta a társaság, hogy a közeli falvak nagyszámú eloláho­­sodott magyarságának történelmi múltját lehetőségig kutassák ki. Tanulmányozzák a kérdést helyszíni kiszállásokkal és ok­mányok feltárásával, s tegyenek javasl­atot aziránt, hogy miként­ lehetne a tiszta magyar nevű, de magukat oláhoknak nevező lakosokat a magyarok közé visszaiktatni. Ezzel a szép látogatott összejövetel véget ért. Hegedűs Lóránt köszönete. A helyi „Székely Társaság“ Hegedűs Lóránt orsz.­­gyűl. képviselőt tiszteletbeli tagjai közé választotta, ki ezért a társasághoz intézett következő levélben mondott köszönetet: Igen tisztelt Uraim! Nagyon köszönöm Önöknek azt a szép és jóleső kitüntetést, a­melyben a maros­­vásárhelyi „Székely Társaság“ részesített, midőn 72-ik összejövetelén tiszteletbeli tagjává választani szíves volt. Köszönöm kettős örömmel kitüntetésüket, nemcsak azért, mert a társaság vezetőségéve­l eddig is baráti összeköttetésben voltam, hanem kü­lönösen azért, mert a közös székely mun­kában Önök is, én is,­­ együtt dolgozunk. Könyvem, mely már nyomdában van, a székely társaságok működését különösen kiemeli s azt is elmondom benne, hogy a székely társaságoké lesz a pálma, ha a székelységnek morális reperácziója általuk sikerülni fog, gazdasági megmentése pedig meg fog indíttatni. így tehát úgy a magam, mint a közös székely munka nevében még egyszer kö­szönöm szives kitüntetésüket s baráti üd­vözlettel vagyok tisztelő tagtársuk: Hegedűs Lóránt. Törvényhatósági élet. A város. A Tisza család köszönete. A Tisza család nevében gróf Tisza István orsz.­gyűlési képviselő meleghangú levélben mondott köszönetet Marosvásárhely közönségének a Tisza Kálmán elhunyta alkalmából küldött részvétiratért. A zárószámadások. A város házi pénztá­rának és a kezelése alatt álló összes ala­poknak 1901. évi zárószámadásai 1902. évi május hó 1915-ig a tanácsi nagyirodán közszemlére lesznek kitéve. Azokat bár­mely adófizető polgár megtekintheti és esetleges észrevételeit a polgármesterhez beadhatja. MI ÚJSÁG?! 1902. április 30. Atyáim arczképére. Kérded, van-e, mit e képen Fiad kivet? . . . Nem rossz a kép! Vonásaid Elég hívek . . . De mit ér ez, ha nem látom Arany szived . . . Zárlat az egyleti betegsegélyző pénztár ellen. A kereskedelemügyi és belügyminis­­zerek, — a városi tanácshoz ma ér­kezett leirat szerint, — a helyi iparos egyesületi betegsegélyző pénztárától az elismert jelleget megvonták, s uta­sították a tanácsot, miszerint az egylet összes, ingó és ingatlan vagyonát, fel­­szerelési és leltári tárgyait, irományait, számadását és leltárát vegye hatósági kezelésbe,­mivel a pénztár a beteg­­segélyeséstől eltérő c­élokat is követ. Egyben utasítja a leirat a tanácsot, miszerint rövid időn belül hívja egybe a tagokat s tudja meg, hogy akarnak-e vissza­alakulni a régi „iparos önképző egylet“-té, ha ez megtörténik, az addig zár alá helyezett tárgyakat az új egy­letnek adja ki, ellenkező esetben min­den a kerületi betegsegélyző pénztár birtokába jut.­­ Midőn közöljük a leírat tartalmát, nem zárkózhatunk el sajnálkozásunk kifejezésétől a miatt, hogy néhány lelketlen, okvetlenül sze­repelni és vezetni akaró ember ide juttatta e régi, — hajdan igen jó hírű egyletet, — melyben leginkáb ifjabb iparosaink találtak annak idején üdü­lést, szórakozást és sok tekintetben okulást is. Reméljük, hogy a józanabb elem, kidobva magából a salakot, komoly, erkölcsi alapon újra szervez­kedni fog. — Vagy nem volna-e jó beleolvadni az „Iparos Polgári Egylet"­­be, mire nézve már anyiszor létetett kísérlet?! Azt hisszük, hogy a minisz­terek a vagyoni leltárra vonatkozó en­gedélyét ilyen irányban is ki lehetne nyerni s ezáltal egy erős, tömör pol­gári egyletet teremteni, melynek régen kipróbált vezetését ismerjük s abban meg is bízunk. S­­ájus I. Ránk köszöntött újból, a legszebb nap, tavasz közepe, a természet harmonikus, nagyszerű pompájánk hónapja. Vig muzsika­szó hallszik mindenfelől, emberek örömzaja veri fel a természet elragadó csöndjét, közbe­­közbe madárdallal szépítve, élénkítve. Az emberek nagy része otthagyja a munkát s ünnepel, ki­ a szabadba siet, bámulni, örvendeni az Istenség szép műveinek. Nem olyan ünnep ez, melyet a törvény, vagy a vallás csinált s mégis ünnepi hangulatba hozza lelkünket e nap, mely a természetnek ünnepnapja. Üdvözölünk legszebb hónap: május, bár hópillékkel vegyíted ezúttal a napfény mosolygását! Véletlen emberölés. G.-szent­imrei levelezőnk Írja: Kabáth Miklós birtokos kocsiját: Madarász Ferenc

Next