Székely Lapok, 1902. július (42. évfolyam, 90-116. szám)

1902-07-01 / 90. szám

2-ik oldal­ állítás megnyitásán Marosvásárhely pár ezer iparosai közül öt volt jelen, tehát ily nevezetes alkalmakkor sem tud hivatása magaslatára emelkedni. Mily leverő, ha a jövő nemzedék fejlő­dése és munkaképessége iránt közönnyel viseltetünk, annak taglalásába itt most nem bocsájtkozunk. A kiállítás megnyitása al­kalmával nyert informác­ió alapján fájda­lommal jegyezzük meg, hogy nálunk szá­mos tanonc­ot -- köztük túlnyomóan oláh és szász nemzetiségű­eket — vesznek fel iparosaink, akik sem írni, sem olvasni nem tudnak, tehát a jövendőnek gyenge biztosítékai lesznek. Ám a rajzkiállítás mégis meglepően szép és fokozatos nagy fejlődésről tanúskodó. A kiállításon 221 tanonct vett részt mun­kájával. Hogy mily eredménnyel, arról szak­­véleményt bíráló­ bizottságok mondanak, melyek egyúttal a kiválóbbak jutalmát is odaítélik A számbeli eredmény 10 év alatt megtízszereződött, s nem kell nagy prófé­tának lenni, hogy megjósoljuk, rohamosan fog még emelkedni, mert a versenyben megsemmisül a gyáva maradi, s csak erős, öntudatos nemzedéké a jövő. Ajánljuk e kiállítást a nagyközönség, különösen az iparos közönség figyelmébe. A látogatás díjmentes. Székely ügyek. A brassói Székely Társaságból. A brassói „Székely Társaság” f. hó 25-én tartott ösz­­szejövetelében gr. Lázár István főispánt tiszteletbeli elnökévé választotta meg. Törvényhatósági élet. fő város. Közgyűlés a városnál. A városi törvény­­hatósági bizottság Il-ik rendes közgyűlését július hó 7-én d. u. tartja meg a Sándor János főispán elnöklete alatt. vV vármegye. Vármegyénk ma kezdte meg 155 tárgysorozati pontból álló közgyűlését. Erről a tudósítást csak jövő számunk hozza. Most csak annyit említünk meg, hogy Sándor János főispán iránt, kor­mánybiztossá történt kinevezése és ki­tüntetése alkalmából a vármegye osz­tatlan bizalma, öröme és megnyug­vása impozáns kifejezést nyert.­­ Egyetlen dissonáns hang emelkedett, egy sikkasztás miatt jogerősen vád alá helyezett elcsapott körjegyző részéről, ezt a törvényhatóság egyeteme lezúgta s a szót tőle maga a közgyűlés elvonta. Azután érdekes mozzanata volt még a gyűlésnek az önálló vámterület fölött megindult tartalmas vita, mely azzal végződött, hogy felirat küldését hatá­rozta el a többség az önálló vámterület létesítése érdekében. A többiről holnap. SZÍNHÁZ. Levelek a színházból. XXVI. Flórika szerelme. Kedves Manfréd! Van nekem egy pár jó falusi, de intelli­gens barátom, olyan se nem, se nem em­ Székely Lapok. Marosvásárhely, 1902. julius hó 1. berek. A­kiket a túlságos nagy műveltség még ostobává nem tett, aféle természetes észjárású legények. Szombaton, mikor a „Flórika szerelmét“ adta a nemzeti színészet, beállított hozzám az egyik s kijelentette, hogy ő színházba akar menni, mert már annyi jót olvasott lapunkban a Nádasy szin­téről, hogy igazán kiváncsi reá. Örömmel dörzsöltem össze kezeimet, ime, az ön leveleinek vidéken is van hatása. Váltottam egy támlásszéket neki s vígan mentünk, nem tönkre, hanem a színházba. Barátom megütközve tekintett szét: keve­sen voltak. Hát ilyen nálatok a szinpárto­­lás, kérdé? Nem ilyen, felelém, de mi az oláh népet jobban ismerjük, semhogy még színpadon is óhajtanak látni, hiszen végy elé egy újságot s igazi valóságban meg fogod ismerni Mangra Vazul népét. Barátom nem volt megelégedve a válaszom­mal. — én sem. — Megkezdődött az elő­adás. Az én barátom az első felvonásban 2-őt ásított, a másodikban ennyit: 23 s ezt még a Dósa Giziké kaluser táncza sem tudta elnyomni, sem pedig a Gonda Pista ölös ugrándozásai vissza tartani! A harma­dik felvonásban már derültebb arcza volt barátomnak s erősen kezdte dicsérni Flón­­kát, (Lévai Berta) ki valóban legtöbbet élt a darabban s keményen rángatta kabáto­mat, hogy előadás után mutassam be Fló­­rikának. De ha egyszer én sem ismerem! Erre megint unalmas pofát vágott, amit egy idegen származású, de itten élő fiatal ember szetreászka“ kiáltása,­­ sem pedig a fülbe­mászó oláh szólók és duettek nem tudtak többé derültté változtatni. Megnyugodva sóhajtott egy nagyot, mikor végre a függöny legördült s a sok hosszú hajú oláh testvéreink eltűntek. Resteltem, hogy barátom rosszul mulatott. Mikor haza mentünk, kezdtem neki dicsérni a darabot, azután Radványit mondtam, hogy milyen jól énekelt, dicsértem Tisztást, hogy milyen lapos viaszorrot ragasztott magának, dicsér­tem az igazgatót, a­ki nem is játszott, megdicsértem Oláhnét aki a jegyeket áruja, még a jegyszedőnőt is kedvesnek mondtam, de ő csak a fejét rázta, a­mi bizonyosan tette, hogy nincs igazam. Hanem mikor Lévay Bertát és Rákossyt dicsértem, azt mondta: na, ebben már van igazad. Kedves Manfréd nem gondolja, hogy Flórika szerelme helyett jobb lett volna valami más darabot előadni? Én nem tu­dom, mit mondjak. (B.) X. asszony. Megint egy alapos disznóságban lesz ré­szünk e héten, mintha az igazgató ezzel akarná felingerelni a színházba élvezni s nem pironkódni járó közönséget a saját kasszája javára. „X. asszonyt-­ adatja szer­dán, a vígszínház malacz­ etetőjében hízóvá növekedett sártáró disznóságot, aczímsze­­repben Komlóssy Ilonkával. Jó étvágyat hozzá­­ Ruzsinszki Ilonának, akit rendkívüli énekművészetéért rövid időn annyira megkedvelt közönségünk, kedden lesz a jutalomjátéka Souppé hírneves s nálunk rég adott operettjében: „Boccacció­­ban,­ a kiváló művésznő a darabban Fia­mettát énekli é­s megérdemelt hálából s közönségünk bizonyára telt házzal üdvözli, míg a czímszerep Káldy Mariskában talál jeles személyesítőre. A többi szerepeket: Bagányi Iza, Lévay Berta, Várady Margit, Nádasy, Tisztay, Kalmár, Hatvani és Rad­­ványi játszák és éneklik MI ÚJSÁG?! 1902. junius 30. Br. Kemény Ákosnak, a szászrégeni kerület országgyűlési képviselőjének Kisküküllő vármegye fő­ispánjává való kinevezése julius hó 5-én fog értesülésünk szerint nyilvánosságra hozatni. Azután fog csak mandátumá­ról lemondani, s így a választókerület­nek csupán akkor lesz alkalma a for­galomba került kandidátusok között a közbizalom igazi letéteményesének sze­mélyében megállapodni. Aljas misfifikácziónak jöttünk nyomára, melyet lapunk szerkesztő­jének és egy tisztességes fiatal embernek nevével valami alattomos gaz­ficzkó űzött. Legelőször azt a hitványságot engedte meg magának, hogy lapunk szerkesztőjének (természetesen primitíven hamisított) alá­írásával egy közleményt küldött be a ko­lozsvári „Újságának, melyben az volt írva, hogy a köröndi gyógykútban döglött álla­tokat találtak, s azután rá két napra Gás­pár Antal fürdő­tulajdonos fiának szintén hamisított aláírásával egy nyílt levelező la­pot, hogy ezen közleményért a szerkesztő tekintse magát fölpofozottnak. A megindult eljárás folyamán kiderült, hogy mindkét levél pimasz hamisítvány. A­mi természetes is, annál inkább, mivel e lapok szerkesz­tője álutakon nem szokott senkit rágal­mazni, s ha van valami komoly alappal bíró írni valója, azt közzéteszi saját új­ságjában, saját felelőssége alatt, a­mi alól soha nem tér ki. Magát a szóban forgó hírt is olyan rosz akaratú koholmánynak tartotta, hogy a Sz. Lapokban említést se tett róla. A katonák ünnepe. Ünnepélyt rendez a 64-ik gyalogezred tisztikara e hó 14-én a Biskupitzi győztes ütközet 35-ik évfordulóján. A sorrend a következő: Vasárnap reggel 8 órakor tiszti és legénységi czéllövészet díjkiosztással. Este 8 órakor zenés takarodó. — Hétfőn, reggel 5 órakor zenés riadó. 7 órakor ün­nepélyes istentisztelet az összes vallás felekezetek templomaiban. 9 órakor az ez­red díszkivonulása a laktanya udvarára, itt beszéd a legénységhez. 1 órakor délután diszebéd a tiszti étkezőben. 5 órakor d. u. a legénységi ünnepélyek kezdete. Halász nem jön. Halász Ferencz kultuszminiszteri taná­csos ma arról értesítette a polgármestert, hogy július 1-ére tervezett ide utazását a közbejött gátló körülmények miatt el kellett halassza. Augusztus vagy szeptember hó­ban jön majd el, mit előre jelezni fog, így tehát a kedden délutánra egybehívott ér­tekezlet elmarad.

Next