Székely Lapok, 1902. szeptember (42. évfolyam, 142-165. szám)
1902-09-02 / 142. szám
2-ik oldal Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1902 szeptember hó 2. közgyűlés lefolyásáról következő tudósításunk számol be: A faiskolákról és fásításokról alkotott szabályrendeleti tervezet helyesbítése tárgyában kelt belügyminiszteri leiratra a közgyűlés felírni határozott a miniszterhez, hogy a város közönségét mentse fel a faiskola czéljaira szükséges 10 hold területnek megvásárlási kötelezettsége alól. A város területén egyözműhely létesítése tárgyában kelt kerereskedelemügyi miniszteri leiratra köszönetet szavazott a jóakaratú támogatásért, azonban mivel a várostól ezzel kapcsolatban követelt áldozatok mérvével nincsen tisztában, feliratot intéz a kereskedelmi miniszterhez a tervek és költségvetések leküldése iránt, hogy tájékozva legyen a telek nagysága és a nyújtandó segélyösszeg felől. A polgármesteri évnegyedes jelentés tárgyalása közben dr. Sebess Dénes felszólalására a törvényhatósági bizottságnak a lélekszám arányábani kiegészítése kerülvén szóba, a polgármesternek abbeli válaszával együtt, hogy a kiegészítés iránti eljárás folyamatban van, a jelentés tudomásul vétetett, úgyszintén a pénztárvizsgálatról szóló jegyzőkönyv és a lombard kölcsön zárszámadása is. Az állami gyümölcsfaiskola részére bérbe vett 10 holdas területre, valamint a régibaromvásár-utczai községi fiúiskola felszereléseire nézve a tanács a szerződés megkötésével megbizatott. A városi gőztéglagyár bérbeadása tárgyában 10 évre akkord munkára újabb hirdetmény kibocsátása lett elhatározva. A nyugdíjtézet vagyonának a helyi takarékpénztár és agrárbanknál leendő elhelyezése mondatott ki; a gőzfürdő melletti híd építésére vonatkozó tervezet keresztülvitelével pedig polgármester bízatott meg. Zrínyi Ákos szeméthordó vállalkozó kérvénye el lett utasítva, mivel ő sem teljesítette azon kötelezettségét, hogy egy fuvarral többet állítson be. A Kossuth-mauzóleum alapkőletételi és Wesselényi szobor-leleplezési ünnepélyre e polgármester küldöttségek összeállításával és az ünnepélyekre való vezetésével bízatott meg. A Kossuth Lajos születése 100-ik évfordulójának megünneplésére vonatkozó — s lapunkban már ismertetett — rendezőbizottsági terv elfogadása után több szabályrendelet tervezet tárgyaltatott le; a Poklospatak vizének felhasználása Mestitz Mihály és fiai czégnek 25 kor. évi bér ellenében engedélyeztetett; a Debreczenyi Sándor és Pap Elek árvaszéki ülnökök által kért 8, illetve 4 heti szabadság megadatott s végül Végh Domokos és társainak az Arany János-utcza szabályozása iránti kérvénye — melyről múlt számunkban megemlékeztünk — a városi tanácsnak véleményes javaslat tételre kiadatott s ezzel a közgyűlés véget ért, tartom feleslegesnek pár szóban megemlékezni róla. A versek németül vannak írva, — de hát édes istenem, a fennen hangoztatt „szabadelvűséggel“ tán csak összeférő, hogy kiki azon a nyelven zöngicsélje dalait, a melyen legékesebb szavakkal tud a saját szivéből a mások szivéhez férkőzni!? — Aztán a poézisnek, a maga igaz valóságában csak egy nyelve van------és ez a poézis. Ami örökszép, bármely nyelv idiomában daloltassék : örökszép marad. Ebből a szempontból kétségtelen, hogy becsületes munkát végzett Orendi Viktor- Dalai ugyan egy meghasonlott kedélyvilágból születtek, de költői inspirációtól nem egészen mentek; nyelvezetük gördülékeny, rendkívül lendületes; s bár gondolataiban meglehetősen koldus, de tetszetős formába tudja öltöztetni azt a csekélységet, ami benne lakozik. Szóval versíró, — de nem költő. Azzá lehet azonban. Mert a kesergő szerelem, a vesztett boldogság, az anyai és baráti szeretet nem egy igazi hangja csendül meg halvány viszhengképen verseiben, melyek nagyrésze zengő-bongással élvezetet szerezhet olvasóinak. Ha lesz időm, egy párat be is fogok fordításban mutatni. És ezzel le is zárhatnám recensióm aktáit, ha valamiért — mint igazi magyar embernek — nem dobbanna fel a szívem. És ez az a pár versszak, ami a füzetben, az a néhány sor, mi annak bevezetésében foglaltatik a mondottakon kívül s a melyekért autodaféra érdemesítném a füzetet, ha egyátalán komoly jelentőséget tulajdonítanék egy szegény ember nemzetiségi aberráczióinak, a ki kenyerét itt is, ott is keresvén, lelkének nemzeti egyensúlyát, érzelem világának a megélhetéssel kombinált alapját elvesztette, s a ki épen mert magát költőnek tartja, de nem áll e minőségben a csira képességnek teljes magaslatán, — nemzetiségi politikába alkonyodik. Ezért — és csak ezért nem szállok pörbe vele, a miért egyik költeményének czime szerint „beteges vágy“ képében (80. lap) azt az óhajtását fejezi ki, hogy német akar maradni halálában és életében s a mikor hazaszeretetéről csak azon, prózában is szemtelen megjegyzéssel dalol, hogy: „a haza alatt csupán szűkebb hazáját akarja érteni, hol az ő anyanyelvét beszélik.“ (59. lap) Nem kenyerünk az izgatás, sem a mokra magyarkodás, mely sokszor indokolatlanul a hazánkban békén együtt élő nemzetiségek között, épen az államalkotó magyarság rovására, pusztán feltűnési viszketegségből folyton ellentéteket hegyez ki. Azonban Orendi úrnak egyet mondunk : — Maradjon ő „felejthetlen“ múzsájával együtt abban a világban, melyet a költészet napsugarai aranyoznak be, mert ott talán le-lelophat egy c jerüs csillámot a meglehetősen kifosztott egekből. — És ne csináljon politikai verseket, ide-oda kalafintálva s fogainak szászfehérségét untalan kivicsoritva, a mint azt a névelővel bővített 11. előszóban szemérmetlenül kijelenti hogy t. i. iur mr „ . . Kérem az elnézést és kíméletet, mert dalaim nem az idealizmus és szabadság dicső hazájában láttak napvilágot, hanem Erdély, bárdolatlan földjéről sar Egy verses könyvről. — Orendi , H. V.: Blätter und Blitthen. — Olvastam egy verses könyvet, az Orendi Viktor költeményeit, s miután úgy annak tartalma, mint irányzata felköltötte az én érdeklődésem mellett a másokét is, nem tudtak, hol a német szó csak kínnal teng, s hol a nemet géniusz az ősök (?) sírjai fölött gyászolva leng!“ . . Hát szorítsa véresre német testvéreinek kezeit, — de a meddig ilyesmiket ir, -------mi minden jóakarat mellett — nem parolázunk vele Manfred. MI ÚJSÁG?! 1902. szeptember 1. Rózsás kedvvel . . . Rózsás kedvvel járok, kelek, Tavasznak látom a telet, Virágot látok a havon, Aranyhalacskát a tavon, Napragyogást fönn az égen, Szálló pilléket a jégen, Körülleng az uj kikelet. — Mert szeretsz te s mert szeretek. A marosvásárhelyiek itthon. A székely kongresszusra utazott marosvásárhelyiek Szombaton délután a kongresszus bezárása után kirándulásokat tettek a szomszéd Bálványos-füredre, Büdös-barlanghoz és a Szent Anna tóhoz. A szép és értékes helyek megtekintése után, vasárnap d. e. 10 órakor indult el az egész társaság, és vasárnap az éjféli vonattal érkeztek városunkba. Népgyűlés. Az országos függetlenségi párt programmja egyik legsarkalatosabb pontja: az önálló vámterület beállítása érdekében országos aciót indít. Szeptember hó folyamán az ország több nagyobb városában népgyűléseket fog tartani, amelyeknek czélja az eszmét a nép között oda érlelni, hogy az a kormánytól követelje az önálló vámterületet. Ezen népgyűlések közül a legelsőt épen nálunk rendezi, melyre Kossuth Ferencz vezetése alatt több függetlenségi képviselő fog lejönni és az erdélyi részekből is nagyon sokan lesznek jelen. Ez a népgyűlés szeptember 7-én d. e. 11 órakor fog megtartatni a főtéren. Az eddigi megállapodások szerint Gáspár Gyula pártelnök nyitja meg, utána Bedőházi János és Kossuth Ferencz fognak beszélni, határozati javaslatot Dr. Sebess Dénes terjeszt elő és a gyűlést Petri Zsigmond zárja be. Az érkező képviselőket 7-én délelőtt Volt órakor bandériummal ünnepélyesen fogják fogadni, délben pedig bankett lesz a „Kábái asszony“ nál. Mint városunkban történő nagyobb eseményt regisztráltuk ezt a hírt azzal, hogy jövő számunkban mi is ki fogjuk fejteni álláspontunkat. Gyászesetek. Városunk két intelligens, úri családjára borított ismét gyászt a halál. Arlov Ferencz cs. és kir. százados neje, Nagy Ida egy kedves fiatal asszony, alig 9 havi boldog házasság után Magyar Péterlakán tegnap szivszélhüdésben elhunyt. — Engel János, Dr. Engel Imre városi tiszti főorvos szép reményű 15 éves fia ma rövid szenvedés után meghalt. Mindkét haláleset nagy részvétet keltett városunk előkelő köreiben, ahol az elhunytak családjai nagy összeköttetésnek, becsülésnek örvendenek. Nyugodjanak csöndesen!