Székely Lapok, 1903. augusztus (43. évfolyam, 174-197. szám)
1903-08-01 / 174. szám
XXXIII. évfolyam 174. sz.ám. Maros-Vásárhely, 1903. augusztus hó 1. POLITIKAIAPI LAP Megjelenik: a kora délutáni órákban, Szeresztőség: Bt. ref. kell. nyomda (Benkő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkői L. (ev. ref. koll. nyomda.) Szerkesztőségi telefon szám 137. — Kiadóhivatali telefon szám 161. Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor. Rákóczi Emléke. A magyar szabadságharcz legendás alakja Erdélynek, a marosvásárhelyi mostani lóvásártéren beiktatott nagy fejedelme — minden jel arra mutat: rehabilitálva lesz. Együtt ünnepelte július 26-án emlékét Kassán az egész ország lakossága. A Rákóczi-Ereklye Kiállítás megnyitása országos ünnep volt. Országos ünnep és egyúttal történelmi jelentőségű nap. Történelmi jelentőséget adtak az ünnepnek az ott elhangzott ünnepi beszédek. Nemcsak ünnepelni, de vezekelni is jöttünk, vezekelni egy régi nemzetgyűlés bűneiért, amelyet a Rákóczi szelleme ellen elkövetett. Ezek voltak szavai a „nemzet büszkeségé“ - nek, „utolsó ütőkártyája,“■ nak, mint ahogy Beöthy Ákos gróf Apponyi Albertet, a képviselőház elnökét nevezte. Az egész nemzet nevében, az egész nemzet szivéből beszélt Apponyi, az egész nemzet nevében óhajtotta, hogy a legnagyobb történelmi hős szelleme rehabilitáltassék, hogy ne legyen törvényben árulónak bélyegezve azon férfiú, akinek nemzetünk, országunk, hazánk szabadságát köszönjük. Mert a rendi országgyűlés, amely Rákóczit és társait száműzte, egyben felségsértőnek és hazaárulónak is bélyegezte őket; hazaárulónak azt a II. Rákóczi Ferenczet, aki mindenét feláldozta hazájáért. Hazaárulónak azért, mert a szathmári békekötést megalázónak tekintette a nemzetre, azt el nem fogadta és inkább kibujdosott, hontalanná vált, semmint megnyirbált hazájában éljen. Itt hagyta hazáját, amelyet oly hősi imádattal szeretett, itt hagyta családját, gyermekeit, vagyonát, itt hagyott mindent, ami előtte szent volt és száműzte önmagát a hontalanságba, száműzte a szegénységbe, de a szathmári békekötés megalázó föltételeit aláírásával nem erősítette meg, azt el nem fogadta. Ki tudja kinek volt igaza, azoknak-e, akik ezt a békét megkötötték, vagy Rákóczinak aki ezt el nem fogadta. Mert hazafiak voltak a békekötés aláírói is, oly hazafiak, akiknek hazafiasságához kétség egy pillanatig sem fér, oly hazafiak, akik Rákóczival együtt minden szenségüket áldozatul hozták a haza oltárára. Ők elfogadandónak tartották a szathmári békét, Rákóczi megalázónak, megalázónak tartja azt a magyar történelem is, bár Deák Ferencz szerint örvendetes lett volna, ha ily békével oldatott volna meg a 48-iki nemzet és király közti viszály. Valósággal fordulópontot képez az a beszéd, melyet a képviselőház elnöke Kassa város feliratára válaszolt. A magyar törvényhozás, a magyar nemzet nevében tette azt a fontos kijelentést, hogy Kassa város feliratát elfogadni, Rákóczi szent emlékét rehabilitálni kell. Fenségesen szép volt az ünnep, sajnos, hogy egyesek a nagy nemzeti napot felhasználták politikai irányzatuk propagálására és Beöthy Ákos kezdeményezésére egy kis obstrukciós vitát csináltak a banketten. Beöthy Ákos beszédén felbuzdulta vett magának bátorságot Lengyel Zoltán is egy obstrukcziós beszéd tartására. Ez a kis disszonantia azonban legkevésbbé sem árthatott a nagy ünnepnek. A lelkesedés, melyet Apponyi hazafias beszéde keltett, uralta az egész ünnepet, uralni fogja ma már az egész nemzetet, uralni fogja a haza minden polgárát mindaddig, mig az valóra válik, mig II. Rákóczi Ferenczet törvényben is elismerik nemzeti hősnek, mig kimondja a nemzet képviselete azt, amit elnöke óhajtott, hogy Rákóczi hős nyomdokain kíván haladni, hogy a kívánság nem tűzijáték szerű fellobbanása a hazafias érzületnek, hanem egy új nemzeti átalakulás kezdete, mely nemzeti átalakulásnak Kassa városa a szülőanyja. Nemde Maros-Vásárhely közönségét is ott találjuk az ünneplő, a kitartó, harczosok sorában mindvégig ? Apponyi lemondása... Apponyi mint pesti lapok Írják több bizalmas barátja előtt kijelentette, hogy tovább semmiesetre sem tartja meg az elnökséget és a jövő héten lemond. Reméljük, hogy ez még sem megmásíthatatlan elhatározása Apponyinak, s az elterjesztett hír nem válik valóra. A parlamenti bizottság. A Ház tegnapi ülésén az az indítvány létetett, hogy Pap Zoltánnak, Lovászy Mártonnak és Nessi Pálnak az ügyét parlamenti bizottság elé utasítsák. Ezt az indítványt a Ház el is fogadta és a szabadelvű párt éjjel féltizenkettőkor a képviselőház társalgótermében Szentiványi Árpád elnöklete alatt értekez■ letet tartott a bizottság tagjainak kijelölése tárgyában. A párt a tizenöttagú parlamenti bizottságba a következőket jelölte: Andrássy Gyula grófot, Hadik János grófot, ■ Ivánka Oszkárt, Kubinyi Gézát, Rohonyi Gyulát, Miklós Ödönt, Nagy Ferenczet, Szivák Imrét, Heincz Hugót, Mandel Pált, s elfogadta jelöltekül a néppárt részéről Zichy János grófot, az Ugrón párt részéről ; Beöthy Ákost a függetlenségi pártból Pozsányi Gézát, Rátkay Lászlót és Tóth Jánost. Uj közös pénzügyminiszter. A király Burián I István bárót közös pénzügyminiszterré nem fezezte ki. Singer Artur nyilatkozata. Singer Artur lapja élén nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy a Lovászy képviselő által említett egész ügyről nincs tudomása. Igaz, hogy meglátogatta a „Magyarország“ igazgatóját, de ez nem először történt, mert üzleti ügyekben már többször fordult meg a kiadóhivatalban. Ezúttal a városi képviselő-választásokról beszélgettek, s ő Sümeginek, a kültelki demokrata közeli nökének, hivatalos támogatását kérte a választásra. Hogy Papp Zoltán kapott-e pénzt, nem tudja, de a nyilatkozó sem vesztegetési kísérleteket nem tett, sem megbízást ilyesmire nem kapott. Kijelenti végül, hogy az ügyben a bírósághoz fog fordulni. Mi lesz a tisztviselőkkel? A mai válságos helyzetben e kérdésre igen nehéz megadni a feleletet, mert aggódva észleltük azokat az ellentétes nyilatkozatokat, melyek az új kormány rövid szereplése alatt az állami tisztviselők törvényjavaslatának sorsáról elhangzottak. Különösen feltűnő az az ellentét, mely közelebbről a Vörös László és Barabás Béla országgyűlési képviselők kijelentései között felmerült. Vörös László mint az állami tisztviselők „ Országos Egyesületének“ elnöke június hó 4-én a tisztviselők gyűlésén éppen az új kormány elnök felhatalmazásával azon ki- A P. A. K. kirándulása GÖRGÉNY-SÓAKNÁRA Vasárnap délelőtt '/11 1 órakor. "W Részvételi jegy vasút, kocsi, ebéd és belépőjegygyel együtt s®T 4 koronáért váltható Fey JóZSef úr főtéri üzletében. — Visszaérkezés 1. vasárnap este ^9 órakor, II. Hétfőn reggel 9 órakor^