Székely Lapok, 1903. szeptember (43. évfolyam, 198-222. szám)

1903-09-01 / 198. szám

Székely Lapok, Maros-Vásárhely, 1903. szeptember hó 1­­2-ik oldal, akkor arra a tapasztalatra fogunk jutni, hogy Kolozsvár után csakis Maros-Vásár­hely lehet az a város, mely úgy fekvésé­nél, terjedelménél, de főleg kulturális fej­lettségénél fogva arra van hivatva, hogy a siketnémáknak itt Erdélyben egy rauso­­gik otthont teremtsen. Maros-Torda vár­megye, valamint Maros-Vásárhely sz. kir. város területén boldogságukat, megmenté­süket első­sorban önöktől várják és várhat­ják csak. Jusson eszünkbe a mesternek eme mon­dása : „És a ki egy ilyen gyermeknek gond­ját felveszi, az én nevemben, az én gon­domat veszi fel.“ „És ha önök a szerencsétlen süketné­mák gondját felveszik, akkor tanúbizony­ságot fognak tenni arról, hogy a mester­nek igaz tanítványai, és hogy emberszerető szíveik még a némáknak ki nem mondott panaszát is megértik.“ Székely ügyek. Pápaiak a székelyföldről. Most jelent meg a pápai tanítóképző intézet múlt tanévi értesítője. Annyiban érdekel minket ez a „túl a Duná“-ról jött beszámoló, hogy megtaláljuk benne a képző növendékei ál­tal székelyföldünkön tett tanulmány kirán­dulás szép leírását. A Köveskuti Jenő által adott ismertetés lelkes hangon emlékszik meg a székely­ társaságok kiváló tevékeny­ségéről, valódi missziót teljesítő nagy mun­kásságáról. A derék igazgató Láng Mihály intézkedésére, minden ifjú (37-en voltak) részletes jegyzeteket csinált egész után a nyert benyomások alapján, s haza­érve mindannyian a legnagyobb lelkesedés hang­ján emlékeztek meg a látottak és tapasz­taltak felől. Ezen társaságnál mindenesetre megvan a várt eredmény, mely a székely­társaságok turisztikai működésében arra irányul, hogy a Nagy-Magyarország minél több fiával megismertessék és megszerettes­sék földünket. Törvényhatósági élet. A­ vármegye. Szász Albert törvényhatósági állatorvos szabadság­ideje lejárván, hivatalos műkö­dését megkezdette. Tanügy. Az óvódisták pihennek. A szentm­iklós ut­­czai községi óvában az oktatás, — bizony­talan ideig, — szünetelni fog. Az ott fo­lyó építkezések okozzák ezt. MI ÚJSÁG?! 1903. augusztus 30. Alkony. Lement a nap, a hold ragyog. Beszélgetnek A kék habok. A part felől A pásztorsip Epedve szól, Epedve hiv. Darányi miniszter üdvözlete. Hogy Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter a székelység iránt kiváló jó­in­dulattal viseltetik — rég tudjuk. Bizony­ságát adta ennek külön kirendeltség szer­vezésével, melynek útján eddig a legna­gyobb áldozatot hozta kormányzó­társai kö­zött a székelység gazdasági viszonyainak javítására. De bizonyságot tett Darányi földmivelésügyi miniszter a székelység iránt élő jóindulatáról az által is, hogy akc­iójának megkezdése előtt személyesen utazta be a székelyföldet, hogy az érde­keltségek kérelmét meghallgassa és sze­mélyes tapasztalatokat szerezzen. Csoda-e ha a székelység és vezető munkásai ra­jongással szeretik a minisztert? Ez egé­szen természetes. Ennek a tiszteletnek és szeretetnek bizonyságaképp ,a múlt hét péntek napján is, mikor a bukaresti ma­gyar dalárda (mind kivándorolt székelyek) városunkba jött és hangversenyt rendezett, az ünnepi lakomáról táviratilag üdvözölték a minisztert. A miniszternek is erre meg­jött a válasza Tátra­lomniczból aug. 30-án, így szól: „A bukaresti székelyek látogatása al­kalmából küldött szives üdvözletét őszinte köszönettel vette Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter.“ Sándor János főispán értesülésünk szerint Brassóból ma Gesztre utazott, sógora, gr. Tisza István látogatá­sára. Ott pár napot tölt, szombaton Kolozs­várt lesz az állat és gépkiállítás megnyi­tásán, csak azután tér vissza székhelyére. Ternovszky Béla kir. ítélőtáblánk tudós elnöke szabadságáról visszatért s a kir. tábla vezetését átvette. A görgény-libánfalvi bünügy­ 10 napi tárgyalás után ma hozza meg a kir. törvényszék ítéletét a libánfalvi szö­vetkezet ismeretes bűnügyében. A tárgya­lás be van fejezze s annak során minden tagadás, csűrés, csavarás daczára, kétség­telenül be van bizonyítva Tirnován György és társai bűnössége, a melyért kétségkívül súlyos fegyház­büntetést fognak kapni. Az ítéletet közölni fogjuk. Érdekes régiség lelet. A Borsos Tamás utczában, a temető mellett egy házat építettek. Az alap ásá­sakor a földből egy igen szép,­­ körül­belül 600 éves kályha cserép­darab került felszínre. A rajta levő dombormű „Máltai Lovag“-ot ábrázol. Egy pánczélos vitéz ez, paissán kereszttel, kezében dárdával. Ugya­nott egy azon kor­beli sarkantyút is kap­ Utazási sorsjáték s a Székelyföld. Nagyszerű tervet valósított meg az „Idegenforgalmi és Utazási Vállalat“ : elhatározta ugyanis, hogy — minisz­teri engedélylyel — utazási sorsjáté­kot rendez. Kettős czélt akar ezzel el­érni. Első és főbb az, hogy az idege­neket hazánk felé irányítja; második, hogy honfitársainknak a magyar fürdő­kön tartózkodást könnyűvé tegye. Száz­ezer darab 2 koronás sorsjegyet bo­csát ki e czélra, ezek nyeremény tár­­sosul a hab, S az óceán Mélyéből jő A hableány. Elbújt a hold Felhők mögé . . Szeretni hiv A csendes éj. Halk sóhaj száll A tengeren . . . . . . D égi tűz! . . . Ő szerelem! tak. Ifj. Biás István régész, lapunk bel­­munkatársa a két érdekes leletet az erdélyi múzeumnak küldötte be. A kaáli ügy folytatása. Több ízben részletesen foglalkoztunk a kaáli sírbontás ügyével. Az ügy máig sem nyert teljes befejezést, ugyanis az egyik érdekelt: Apor György a helyi kir. törvényszékhez Király János és társai el­len, kik a kriptánál volt egyik sirkövet — melyet állítólag munkájok fejében osztály­részül kaptak — Kiss József helyi kőfa­ragónak eladtak, lopásért bűnvádi feljelen­tést tett. A megindult vizsgálat, melynek során helyszíni szemle is tartatott, összes állításainkat igazolta, a vizsgálat azonban egy ideig fel volt függesztve azért, mert Löte Jenő ellen, ki ezt az ügyet a kolozs­vári „Újságban“ is szellőztette, rágalma­zásért bűnvádi eljárást indítottak s annak elbírálásánál az iratokra szükség volt. Az ügy befejeztetvén, a­mint az iratok visz­­szaérkeztek, tovább folytatták az abban hagyott eljárást. Az ügynek legújabb for­dulata az, hogy a kir. törvényszék vádta­nácsa, a lopás büntette miatt indított el­járást megszüntette, s a cselekményt lopás vétségének minősítve az iratokat áttette a helyi kir. járásbírósághoz. A vádlottak: Király János és trsai, a­kik daczára, hogy szerződéses viszony alapján tartottak jogot a kőhöz, mint az épületből kikerülő anyag­hoz, az indokolás szerint a bűncselekményt az által követték el, mert az eladott kő nem az épületben, hanem annak tetején volt és annak elviteléről a szerződő lelkész úr nem tudott. Vád alá van helyezve azonban Oláh Károly plébános is jogtalan elsajátítás vét­ségéért, melyet az által követett el, hogy a kriptában talált értéktárgyakat magánál tartotta, a község elöljáróságnak be nem jelentette és csak a vizsgáló biró felszólí­tására adta azokat át. Tűzoltó zenekarunk. A bukaresti magyar dalárda múlt heti itt tartózkodása alatt is szépen bebizonyí­totta az önk. tűzoltó egylet zenekara, hogy mily közhasznú intézmény. Teljes elisme­réssel kell például akkori szerepléseiről is megemlékeznünk. Most, — úgy halljuk, — hogy a hadastyán zenekar hangszereinek megvásárlása által nemcsak eszközei sza­porodtak, de az ottani tagok nagy része is belépett ide. Megvan hát most minden kellék ahoz, hogy egy igazán jó polgári­­zenekarrá fejlődhessék, csak épen a tagok kellő buzgósága kell még ehez. Ajánljuk is az illetők figyelmébe a dolgot. A közelgő tél hosszú estéi épen alkalmasak lesznek a megfelelő begyakorlásra. Fel tehát szor­galommal, pontossággal és kitartással előre!

Next