Székely Lapok, 1903. szeptember (43. évfolyam, 198-222. szám)
1903-09-01 / 198. szám
Székely Lapok, Maros-Vásárhely, 1903. szeptember hó 12-ik oldal, akkor arra a tapasztalatra fogunk jutni, hogy Kolozsvár után csakis Maros-Vásárhely lehet az a város, mely úgy fekvésénél, terjedelménél, de főleg kulturális fejlettségénél fogva arra van hivatva, hogy a siketnémáknak itt Erdélyben egy rausogik otthont teremtsen. Maros-Torda vármegye, valamint Maros-Vásárhely sz. kir. város területén boldogságukat, megmentésüket elsősorban önöktől várják és várhatják csak. Jusson eszünkbe a mesternek eme mondása : „És a ki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi, az én nevemben, az én gondomat veszi fel.“ „És ha önök a szerencsétlen süketnémák gondját felveszik, akkor tanúbizonyságot fognak tenni arról, hogy a mesternek igaz tanítványai, és hogy emberszerető szíveik még a némáknak ki nem mondott panaszát is megértik.“ Székely ügyek. Pápaiak a székelyföldről. Most jelent meg a pápai tanítóképző intézet múlt tanévi értesítője. Annyiban érdekel minket ez a „túl a Duná“-ról jött beszámoló, hogy megtaláljuk benne a képző növendékei által székelyföldünkön tett tanulmány kirándulás szép leírását. A Köveskuti Jenő által adott ismertetés lelkes hangon emlékszik meg a székely társaságok kiváló tevékenységéről, valódi missziót teljesítő nagy munkásságáról. A derék igazgató Láng Mihály intézkedésére, minden ifjú (37-en voltak) részletes jegyzeteket csinált egész után a nyert benyomások alapján, s hazaérve mindannyian a legnagyobb lelkesedés hangján emlékeztek meg a látottak és tapasztaltak felől. Ezen társaságnál mindenesetre megvan a várt eredmény, mely a székelytársaságok turisztikai működésében arra irányul, hogy a Nagy-Magyarország minél több fiával megismertessék és megszerettessék földünket. Törvényhatósági élet. A vármegye. Szász Albert törvényhatósági állatorvos szabadságideje lejárván, hivatalos működését megkezdette. Tanügy. Az óvódisták pihennek. A szentmiklós utczai községi óvában az oktatás, — bizonytalan ideig, — szünetelni fog. Az ott folyó építkezések okozzák ezt. MI ÚJSÁG?! 1903. augusztus 30. Alkony. Lement a nap, a hold ragyog. Beszélgetnek A kék habok. A part felől A pásztorsip Epedve szól, Epedve hiv. Darányi miniszter üdvözlete. Hogy Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter a székelység iránt kiváló jóindulattal viseltetik — rég tudjuk. Bizonyságát adta ennek külön kirendeltség szervezésével, melynek útján eddig a legnagyobb áldozatot hozta kormányzótársai között a székelység gazdasági viszonyainak javítására. De bizonyságot tett Darányi földmivelésügyi miniszter a székelység iránt élő jóindulatáról az által is, hogy akciójának megkezdése előtt személyesen utazta be a székelyföldet, hogy az érdekeltségek kérelmét meghallgassa és személyes tapasztalatokat szerezzen. Csoda-e ha a székelység és vezető munkásai rajongással szeretik a minisztert? Ez egészen természetes. Ennek a tiszteletnek és szeretetnek bizonyságaképp ,a múlt hét péntek napján is, mikor a bukaresti magyar dalárda (mind kivándorolt székelyek) városunkba jött és hangversenyt rendezett, az ünnepi lakomáról táviratilag üdvözölték a minisztert. A miniszternek is erre megjött a válasza Tátralomniczból aug. 30-án, így szól: „A bukaresti székelyek látogatása alkalmából küldött szives üdvözletét őszinte köszönettel vette Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter.“ Sándor János főispán értesülésünk szerint Brassóból ma Gesztre utazott, sógora, gr. Tisza István látogatására. Ott pár napot tölt, szombaton Kolozsvárt lesz az állat és gépkiállítás megnyitásán, csak azután tér vissza székhelyére. Ternovszky Béla kir. ítélőtáblánk tudós elnöke szabadságáról visszatért s a kir. tábla vezetését átvette. A görgény-libánfalvi bünügy 10 napi tárgyalás után ma hozza meg a kir. törvényszék ítéletét a libánfalvi szövetkezet ismeretes bűnügyében. A tárgyalás be van fejezze s annak során minden tagadás, csűrés, csavarás daczára, kétségtelenül be van bizonyítva Tirnován György és társai bűnössége, a melyért kétségkívül súlyos fegyházbüntetést fognak kapni. Az ítéletet közölni fogjuk. Érdekes régiség lelet. A Borsos Tamás utczában, a temető mellett egy házat építettek. Az alap ásásakor a földből egy igen szép, körülbelül 600 éves kályha cserépdarab került felszínre. A rajta levő dombormű „Máltai Lovag“-ot ábrázol. Egy pánczélos vitéz ez, paissán kereszttel, kezében dárdával. Ugyanott egy azon korbeli sarkantyút is kap Utazási sorsjáték s a Székelyföld. Nagyszerű tervet valósított meg az „Idegenforgalmi és Utazási Vállalat“ : elhatározta ugyanis, hogy — miniszteri engedélylyel — utazási sorsjátékot rendez. Kettős czélt akar ezzel elérni. Első és főbb az, hogy az idegeneket hazánk felé irányítja; második, hogy honfitársainknak a magyar fürdőkön tartózkodást könnyűvé tegye. Százezer darab 2 koronás sorsjegyet bocsát ki e czélra, ezek nyeremény társosul a hab, S az óceán Mélyéből jő A hableány. Elbújt a hold Felhők mögé . . Szeretni hiv A csendes éj. Halk sóhaj száll A tengeren . . . . . . D égi tűz! . . . Ő szerelem! tak. Ifj. Biás István régész, lapunk belmunkatársa a két érdekes leletet az erdélyi múzeumnak küldötte be. A kaáli ügy folytatása. Több ízben részletesen foglalkoztunk a kaáli sírbontás ügyével. Az ügy máig sem nyert teljes befejezést, ugyanis az egyik érdekelt: Apor György a helyi kir. törvényszékhez Király János és társai ellen, kik a kriptánál volt egyik sirkövet — melyet állítólag munkájok fejében osztályrészül kaptak — Kiss József helyi kőfaragónak eladtak, lopásért bűnvádi feljelentést tett. A megindult vizsgálat, melynek során helyszíni szemle is tartatott, összes állításainkat igazolta, a vizsgálat azonban egy ideig fel volt függesztve azért, mert Löte Jenő ellen, ki ezt az ügyet a kolozsvári „Újságban“ is szellőztette, rágalmazásért bűnvádi eljárást indítottak s annak elbírálásánál az iratokra szükség volt. Az ügy befejeztetvén, amint az iratok viszszaérkeztek, tovább folytatták az abban hagyott eljárást. Az ügynek legújabb fordulata az, hogy a kir. törvényszék vádtanácsa, a lopás büntette miatt indított eljárást megszüntette, s a cselekményt lopás vétségének minősítve az iratokat áttette a helyi kir. járásbírósághoz. A vádlottak: Király János és trsai, akik daczára, hogy szerződéses viszony alapján tartottak jogot a kőhöz, mint az épületből kikerülő anyaghoz, az indokolás szerint a bűncselekményt az által követték el, mert az eladott kő nem az épületben, hanem annak tetején volt és annak elviteléről a szerződő lelkész úr nem tudott. Vád alá van helyezve azonban Oláh Károly plébános is jogtalan elsajátítás vétségéért, melyet az által követett el, hogy a kriptában talált értéktárgyakat magánál tartotta, a község elöljáróságnak be nem jelentette és csak a vizsgáló biró felszólítására adta azokat át. Tűzoltó zenekarunk. A bukaresti magyar dalárda múlt heti itt tartózkodása alatt is szépen bebizonyította az önk. tűzoltó egylet zenekara, hogy mily közhasznú intézmény. Teljes elismeréssel kell például akkori szerepléseiről is megemlékeznünk. Most, — úgy halljuk, — hogy a hadastyán zenekar hangszereinek megvásárlása által nemcsak eszközei szaporodtak, de az ottani tagok nagy része is belépett ide. Megvan hát most minden kellék ahoz, hogy egy igazán jó polgárizenekarrá fejlődhessék, csak épen a tagok kellő buzgósága kell még ehez. Ajánljuk is az illetők figyelmébe a dolgot. A közelgő tél hosszú estéi épen alkalmasak lesznek a megfelelő begyakorlásra. Fel tehát szorgalommal, pontossággal és kitartással előre!