Székely Lapok, 1903. december (43. évfolyam, 275-298. szám)

1903-12-01 / 275. szám

XXXIII évfolyam 275. i mm. Maros-Vásárhely, 1993. deczember hó 1. POLITIKAI N­APILAP Megjelenik: a sors. délutáni órákban. Szerkesztőség: Ev. ref. koll. nyomda (Benkó L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkő L. (ev. ref. koll. nyomda.) Szerkesztőségi telefon szám 137. — Kiadóhivatali telefon szám 161. Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­­évre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor. Az államtitkár búcsúja. Mindössze másfél rövid nap telt el s Sándor János, a vaskezű, vajszívű,­­ élesen látó, de lelke melegével néző, nagy tudású, de tudását a lelki ne­mességen átszűrt férfiúi, búcsút vett mi tőlünk. Az a másfél nap vajmi szűknek bizo­nyult, hogy a szeretet, a tisztelet, a vonzalom és barátság egymásra tor­nyosuló, őszintén fakadt nyilvánulásai mind beleférjenek. Minden impozáns nyilvánulásai mel­lett az érzelmeknek tehát csak halvány képét adták azok összeségének és részleteinek a búcsú ad­ásai. A szívekben a­mi visszamaradt, az kíséri mindvégig országra szóló röp­tében azt a férfit, kit mi büszkén mondhatunk a magunkénak. Fényes jövőjébe vetett szilárd hitünk, kapcso­latban azzal az erős meggyőződéssel, hogy magas polczára is fölviszi a ránk való gondolat hevét, a mi törekvéseink istápolását: ez az, a­mi a válás fáj­dalmát enyhíti. Az Isten vezérelje! * * * Tudósításaink a búcsú impozáns, s meg­ható jelenetekben is bővelkedő részletei­ről itt következnek :* A kaszinóban. A már 70 éves kaszinó-egyesület meg­ható módon búcsúzott el szeretett elnöké­től, szombaton este. Éljenzéssel fogadták a köztük megjelent elnököt, a­ki most ál­lamtitkár. Meleg szavakkal üdvözölte őt Incze Kálmán alelnök. Azután Csongvay Lajos olvasta fel az általa szerkesztett remek üdvözlő feliratot, melynek érzelmes hangja mindenkit mélyen meghatott. (Ezt holnapi számunkban közöljük.) Sándor János gyönyörű beszédben fe­jezte köszönetét a szívhez szóló figyelem­­ért, és ígérte, hogy a régi társadalmi in­­tézménynyel fen fogja tartani ezentúlra is összeköttetését.* * * A városi közgyűlés. Szombaton délután, a kaszinói ünneplést megelőzőleg folyt le a városi közgyűlés, melynek kiemelkedő momentumát képezte az, ami legszebb kitüntetésben csúcsosodott ki, a­mi becsületes polgárt érhet. A város megtisztelte önmagát azzal, hogy Sándor Jánost díszpolgárává választotta. Búcsú a törvényhatóságoktól. A két törvényatóság, melynek kebelén működve Sándor János méltónak bizoyí­­totta magát jelenlegi magas polczára, meg­ható ragaszkodásának nyilvánulásaival vett tőle búcsút. Vasárnap délelőtt 10 órakor a sz. kir. városnál folyt le a diszközgyűlés számba vehető búcsú. Erről következőket írhatjuk: A városház nagyterme d. e. 10 órára egészen megtelt a városi tanács tisztviselői karának, a tvhatósági bizottságnak tagjai­val, kiken kívül egy néhány tisztelgő kül­döttség és sok városi polgár jelent meg, hogy búcsút vegyen a város volt, lelkes vezetőjétől. Dr. Bernády polgármester indítványára küldöttség hívta meg az államtitkárt, kit a terembe lépésekor perczekig tartó éljen­zés fogadott. Dr. Bernády polgármester tartott egy bensőség­teljes, meleg szeretettől áthatott beszédet. Eljött — úgymond — a város közönsége és tisztviselői kara, hogy köz­vetlenül is fejezze ki fájdalmát eltávozása fölött, de egyszersmind szerencsekivonatait díszes új állásába. Lelkes szavakkal em­lékszik meg arról a buzgó munkásságról, a­melyet úgy a város társadalmi, mint hivatalos életét egészen új irányba terelte, de különösen arról a nagy eredményről, a mely a város közgazdasága terén elért. Felemlíti a Takarékpénztárt, melyet saját vagyona latba vetésével mentett meg, a mi által százakat óvott meg a vagyoni bu­kástól. Büszkeséggel és örömmel tekintünk — mondja — mint városunk szülöttére díszes új állásában, melyben reméljük, hogy a városunk iránti jóindulat hiányozni soha nem fog. Majd elmondja, hogy a város­­ polgársága kifejezte elismerését, úgy a­hogy kifejezhette, egyhangú lelkesedéssel díszpolgárává választotta, az Alsó­vasút ut­­czát nevéről Sándor János utczának ne­vezte el. A hála azonban ezzel nincs ki­merítve, mindnyájunk ragaszkodása, szere­­tete kiséri új állásába, a melyhez Isten áldását kívánja. A beszéd után ismét fölhangzott az él­jenzés. Az államtitkár őszinte meghatottsággal köszönte meg a szép szavakat. — Azt mondja beszédében „Nem búcsúzni­ akar, nem válik, mert úgy érzi, hogy még most erőssebbek azok a szálak a melyek mint a város fiát ide fűzik.“ — Elmondja, hogy tudta, a mikor e városba mint főispán jött haza, hogy nehezek a feladatok, hogy a város válságos helyzetben van, de a gyer­meki hála,­­ a férfi kötelesség érzete parancsolták s adtak erőt ahoz, hogy bár csak egy homok­szemet hordasson a vá­rosa újra építéséhez. Elismeréssel szól a tisztviselői kar oda adó buzgó munkásságáról, mert sikerülhetett elérni, hogy nem csak a romok lettek el­takarítva, de meg van vetve az alap az új épülethez is. Nem erejét meghaladó személyes ambíczió sarkalta, hogy felelősség terhes magasabb állásba lépjen, de tudta, érezte, hogy el kell mennie, azért, hogy legyen oda­fent a kormány mellett valaki, a­ki tolmácsolója, szószólója legyen ennek a székelyföldnek s éppen azért megy, hogy szeretetével, lelkesedésével még nagyobb szolgálatot tehessen annak. Dísz­polgárává való megválasztatását örömmel fogadja el, hogy legyen ez az a kapocs, mely még jobban emlékeztesse mint e város polgárát a város iránti köte­lességeire. Nehéz volna azt a hatást leírni a mi az államtitkártól hallva ez a beszéd keltett. Azután Tauszig B. Hugó kir. tanácsos vezetésével a keresk. és iparkamara kül­döttsége tisztelgett s kérte támogatását a jövőre is. Erre adott válaszában kifejezést adott annak, hogy az idő rövidsége és politikai viszonyok nem engedték, hogy sokat tehes­sen, ígérte azonban, hogy jövőre meg fog tenni minden megtehetők Dr. Kabdebó Ferencz a helyi szabadelvű párt nagy küldöttségét vezette. Tőle már szokott lelkes beszédben üdvözli a távozó állam­titkárt s reményét fejezi ki, hogy igaz magyar hazafi, erős kezű segítője tessz odafenn a kormányak az ország sokat hány­­tatott hajójának biztos révpártba való veze­tésében. Sándor János válaszában hangsúlyozta, hogy ma is rendületlenül valja azokat az elveket, a­melyekért a szabadelvű párttal együtt küzdöttek. — Kéri e párt támoga­tását, mert ő mint államtitkár csak akkor lehet erős, ha párhíveiben gyökeredzik­­ az ő ereje. Azután az áll. kórház igazgatósága dr. Kozma Jenő igazg. vezetése alatt tisztelgett. Az államtitkár megígérte, hogy mint közvetlenül felügyelete alá tartozó intéz­mény sorsát állandó jóakarattal fogja ki­sérni s azért a lehetőt meg is fogja tenni. Végül Karácsony Márton apát plébános üdvözölte, és azután a jelenvoltak m­inde­­nikével barátságosan kezet szorítva fölment a vármegyeházhoz. * * * A vármegyénél, volt főispánunk őserejű közigazgatási te­vékenységének igazi fészkénél, tizenegy­­ órakor folyt le a megható bucsúzkodás. Erről pedig alábbi tudósításunk szól: A vármegyeház nagytermében i1-kor összejött terv. hat. bizottság nevében Far­kas Albert alispán küldöttségileg hivatta meg Sándor Jánost. Mikor pedig dörgő él­jenzések közt megérkezett, rövid, lelkes beszéddel köszöntötte. Sándor János meghatóan válaszolt. Ki­­neveztetésem alkalmával — úgymond — * *____*_________________ Nagy raktárt tartunk mezőgazdasági gépek, minden rendszerű családi és iparos varrógép, torna és sporteszközökből és részletfize­tésre is szállítunk. Ügynökök felvétetnek. FISCHER GYULA és FIAI MAROS­VÁSÁRHELYTT a valódi Singer varró gépek Jés Dürkopp kerékpárok főrakás­a.

Next