Székely Lapok, 1904. szeptember (44. évfolyam, 199-223. szám)

1904-09-01 / 199. szám

199. szám. Maros-Vásárhely, 1904. szeptember hó 1. XXXIV. évfolyam Megjelenik: a kara délutánt ór&írban. Sierkoízínség: St. ref. k.51. nyotada (Beckó L.), hevv. a lap szellemi részét illető közlé:m­ények kük­eni­ők Előfizetést és hirdetéseket felvesz Benkö L. (ev. ref. kell. nyomda.) Useres észtőségi telefon szám 137. — Kiadóhivatal! telefer­m?ált­al. Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél évre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor Ártalmas törekvések. — Politikai munkatársunktól. — Budapest, augusztus 30. (P. C.) Gyakováron uj zászlótünte­tés volt, — az adóhivatalon kitűzték a király születése napján a horvát zászlót, mig a közjogilag előirt magyar zászló hiányzott. A pénzügyigazgató helyettese Eszékről rendeletet adott, hogy a horvát zászlót is vegyék le, mert további ottmaradását a magyar állam szimbóluma elleni tüntetésnek tekintette. És ez teljes joggal történt. Horvát­ország tudvalevőleg a szent István­­korona területének kapcsolt része: pars adnexa. Nem tarthat állami ün­nepet, hogy meg ne mutassa, hogy azt csak mint a magyar államhoz tar­tozó tartja. Ha ez nem történik, akkor meg­van a gonosz szándék, hogy ma­gát Magyarországhoz nem tartozó, önálló, szuverén államnak állítsa oda. Gyakováron, hol és most akarnak emlékünnepet vezetni Strossmayer püs­pök kilenczvenedik születésnapja ün­nepére, ennek a papi békezavarónak, minden magyarság ellenségének taní­tásai virágzanak és e virágok bóditó illata megmérgezi a fogékony ifjúság agyvelejét. Az egyetemi hallgatók, kik Zágrábból természetesen seregestől át­jöttek, úgy Gyakováron, mint Eszéken, parázs tüntetést rendeztek, ami magá­tól értetődőleg nem lesz mértékadó az ügy további lefolyására. A tanuló urakat, kiknek jogi fogalmai még nem tiszták, majd jobban meg fogják taní­tani Magyarországnak Horvátországhoz való közjogi viszonyára, mert ez a jogviszony Horvátország javára tovább is változatlan marad. Ilyen kezdeményezést határozottan a magyar állam központjából várha­tunk, mert itt szintén küzdeni kell az ottani mozgalom pendantja ellen. A szuverén magyar állam fogalmát nálunk az zavarja, hogy az ellenzék a szuverén magyar állam érvényesü­lésének organikus kifejtését turbulens, korán érett izgatások által zavarni iparkodik. Horvátországban pedig az ellenzék és az általa fanatizált, rész­­­ben felbérelt zöld ifjúság mindent­­ megtenni próbál, ami a magyar állam­­i eszmének és Horvátországban való érvényesülésének árthat. E két törekvés szinte kedvez egy­másnak, egy pontban érintkeznek egy­mással, mint a szélsőségek, abban a pontban, hogy Magyarországnak, a­mennyit csak lehet, ártsanak és gyön­gítsék azt. Arra várni, hogy a két esetből mi származik, nem feladata és kötelessége egy gondos kormánynak. E törekvéseket Magyarországon meg kell fosztani az olcsó népszerűség kö­penyétől, fel kell világosítani a népet, hogy az állítólag nemzetien oly őszin­tén érző, magukat a nemzet nyakára feltoló barátok mennyire kell, hogy a magyar állam romlását idézzék elő és e felvilágosítás ideje talán már az országgyűlés összejövetele után nem­sokára itt lesz. Horvátországban pedig erős kézzel meg kell óvni a magyar állam méltó­ságát és tekintélyét, befolyását és te­rületi érvényesülését és reméljük, Horvátországban a nemzeti párt is, mely a lakosság többségét képviseli, segíteni fog e műben, am­a helyes meggyőződésben, hogy azzal mindenek­előtt Horvátország érdekeit óvja, melyek annál inkább virulnak, minél inkább virul és nyer maga Magyarország jó­­­­létben és tekintélyben. Az igazi belátást, az igazi erélyt pedig bizton várhatjuk a Tisza kabi­netből. Rekonstruáljuk elpusztult szőlőinket. — Egy szakértőtől. — — Két czikk. — I. A földmivelésügyi miniszter a Maros és Nyárád mentén agro-geologiai felvételeket rendelt el. Ezen felvételek tisztán a sző­lőművelés czélját szolgálják, még­pedig különös tekintettel azokra a székely nép lakta területekre, a­melyek akár a rég­múlt, akár pedig csak a közeli időkben, avagy épen jelenleg, olyan szőlő­cultúrá­­val rendelkeztek, illetőleg most is bírnak, a­mely a felújítások teljes erőből való elfogiuízt irdő­folttá teszi, tehát főleg olyan vidékekre terjeszkednek ki, a­me­lyek a kedvező természeti viszonyok ter­­m­ésállásánál fogva, épen a székelyek jobb gazdasági állapotának előidézése érdekében egy gazdaságos, jövedelmező termelés alapfeltételeit nem nélkülözik. Nagy fontosságúnknak kell ezen feltéte­leket nyilvánítanunk, különösen itt, a mi vidékeinken, a­hol az újabb ismeretek alapigazságain felépítendő új szőlők beál­lításához, már mindjárt az alaphoz, a talaj és éghajlati körülményekhez illő m­űvelés­­mód meghatározásához, a fajták kiválasz­tásához, vagyis a talajnak, az új szőlő­­művelési módok szempontjai szerint kiala­kult ismeretéhez, bizony egyáltalán nem, vagy csak homályosan értenek. Ezen kö­rülménynek oka természetesen abban rej­lik, hogy míg egyrészről a phyloxera csak lassúbb tempóban és mindig csak részle­gesen tarolta le az ültetvényeket, addig más részről a pusztulás nyomán a teljes tanácstalanság élte napjait, úgy, hogy míg egyfelől a tengődő, néha a főtrágyázás következtében meg-megerősödő szőlők, táplálva a reményt, az új ismeretek utáni vágynak azok szükségességének elejét vet­ték, addig más oldalról, a már elpusztult telepítvények romján kifejlődő csüggedés­­nek, a valaha megtörténő feltámadás iránti kételynek tövei burjánzottak fel. Ilyen körülmények között azután termé­szetes, hogy a csapásban részes szőlős gazda tekintetét elfordította a szőlőtől, annak területét, ha lehetett más gazdasági művelés keretébe vonta be, de tán még legjobban szabadulni igyekezett tőle egé­szen. A reconstructió módjainak nem is­merete, az azokban való teljes járatlanság még azok tettvágyának is elejét vették, a­kik bízva a jövőben, a haladás szükséges­ségében, ültetvényeik fenntartására áldo­zatokat hozni hajlandók lettek volna. Minthogy az újkori szakismeretek, mint fenntebb már megjegyeztük, egyáltalán minden alapot, cultivatiot nélkülöztek, nem lehet csodálkoznunk azon, hogy az első úttörők nehéz munkája a gyakori sikerte­lenségek és különösen az új módszerek költségesebb mivolta következtében, nem járt az óhajtott eredménynyel, így hát ko­rántsem mutathatta be a régi szőlőművelő közönségnek a reconstrictiot oly formájá­ban, előnyeinek olyan feltárásában, amely általános elterjedésének utat, módot nyi­tott volna. Így történt azután, hogy a tu* Valódi egyiptomi szivarkahüvely - és szivarkapapir­­k - A jelenkor* P legjobb gyártmánya.. • M i n d e n ii t t kaphat ó. - —.. —

Next