Székely Lapok, 1905. január (45. évfolyam, 2-25. szám)
1905-01-03 / 2. szám
XXXV. évfolyam 2. @ssam. Maros-Vásárhely, 1905. januárao 3. je o JL„ x rr x £-i. a. i r. a.. i ml a. p Megjelenik: * kér* détatáci órákban. Szerkesztdség: Bv. rol. kell aysmist (B@ak. L.), noví. a lap E/.eihmi róa?Artéletö közlemények kflldendd* __ _ Előfizetést és hirdetéseket felvesz érensce L. (ev. ref. koll. nyomda.) Saszhessid!elefonoaá-*ok 1 37. és 173. Kiadóhivatalt is léten aim től. Előzietéai árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 3 kor.,negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben bárhoz hordással: egy évre 12 kor., fél évre 3 kor, negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor Újév..' T 0 £*■ (Dsk) Örvendezünk: az uj'évnek, mint mindig, s mint egy szebb jövö hajnalhasadásának. Egymásnak boldogságot, szerencsét, törekvéseinkre sikert, áldást kívánunk. . ... E napokban azonban borús felhők árnyékolják láthatárunkat. A politikait, a társadalmit, a személyit, a családit egyaránt. Hazugság férkőzött be a közéletbe, a magánéletbe. Gyilkolja a szép reményeket, mérgezi a fejlődés kilátásait. Egy család, egy személy volnánk mi magyarokul valamennyien. És mégis rágódunk egymáson. Szomorú kezdete egy évnek. Világosságot vetnek azonban e sole éjszakába, mely az évforduló hasnalát beborítja, azoknak szózatai, intelmei, kik vezető egyéniségük fénylő súlyánál fogva szövetnékét gyújtották föl a tévelygésnek sötétjében imbolygó vélemények, akaratok irányítójául. A kölcsönös megértés, a szeretet világító fáklyáját, melynek pazar fényét az igazság ereje tette világítóbba még. Itt adjuk hi leírását ezeknek a szertetben fennkötten gazdag, s eseményiámba menő megnyilvánulásoknak,elyek világosságot vetettek a polities társadalmi élet kontrovers lé eire — szeretetben és meg ö erőben gazdagon, sha jöne el az idők teljessége ez év első napjaiban arra, hogy cban szent, munkabíró, tettreéke honoljon. sitásaink a politika, s az azon a testületek uj évéről itt kö■ ír . , * v Újév az infikábilixpress tudósításunk. — ^ öltikai pártok mind fölkeresezéreiket. A szabadelvű pártaz ősz Podmaniczkyt üdvö- VaA nagy sereg vonult föl a várba AS* szterelnökhöz. Erdélyi Sán, a vözlő beszédére Tisza így :» a ^ \ vof- az *s’ nehéz küzde.egS. , midőn egy évvel ezelőtt ^találkoztunk itt, kölcsönös jókivánatainkat. /§Kifejezést adtam akkor azon meggyőződésemnek, hogy nem efemer tünetekkel, nem efemer bajokkal állünk szemben, hanem a parlamentarizmusnak olyan krízisével, amely általános jelenség az egész világon, amelylyel meg tudtak küzdeni a szabadságra méltó és arra megérett nemzetek . (Úgy van !), de amelyek megássák sírját a parlamentarizmusnak mindenütt, ahol a ] nemzetben e bajok legyőzésére, a kelés kiirtására elég erkölcsi erő, elég politikai bátorság nem található. (Élénk helyeslés) : (Felsorolja azután azokat az okokat, melyet ők arra késztették, hogy a parlamen i , turizmus megmentésére vállalkozzék. Visz- j ;szautasítja azt a vádat, mint hogyha őz j ! személyes érdek tartaná a hatalmon és j ! nem a kötelességérzet. Ha igy volna, akkor ij nem állott volna elő házszabályrevizióval. j . ! Majd igy folytatja. . . Hát, t. barátaim a harcz megkezdődött, j Fájdalom megkezdődött úgy, hogy már js annak legelső stádiumánál, már ott, ahol a házszabály-reform előkészítését kellett a jó képviselőháznak elhatároznia, az egész el-lenzék egyesülten obstrukczióba ment a j . házszabály reformnak magának felvetése | . I ellen. A harcz ezen első stádiuma győze- lemmel végződött ránk nézve. A ti lelkes ! sült támogatástok, a ti férfias kitartástok, . . ; a ti hazafius kötelességérzetetek és buz- j : ■ galmarok biztosította a sikert úgy, hogy : ! nyugodt lélekkel elmondhatjuk, miszerint is az országos közvélemény túlnyomó nagy j része helyeselte eljárásunkat. Ez, fájdalom, ebben a harczban, amely- ; f nek elfajulásait itt részletezni nem kiván ; nem, a parlamentnek azon tagjai, akik csakugyan telesen össze vannak forrva n . I technikai ortfilleíkcziónak az ő képükre , szabott intézményével, nem maradtak egye - ' j dűl. Alkalomnak mutatkozott ez minden í vágyakozás, minden gyűlölködés, minden , régóta'elfojtott és visszaszorított indulat számára, hogy az elvtagadások, az eiffeléadások, a czinikus elvtelenségnek egy óriási s boszorkány tánczábf® egyesülve^ tegyen ! vakmerő kísérletet a kormánynak és mindenek felett annak a szabadelvű paffnak : ; megdöntésre,amelynek a némáét ffibb r 1 gége államfé támogatására felépült állandó ! uralmáéban nehezen tudjak némelyek elviselni. Est, barátaim, ez a törekvés támogatásral és pedig hatékony támogatásra talt olyan oldalról is, olyan férfiak részéről is, akiket egész a legközelebbi időkig a mi táborunkba láttunk, akik magát a házszabályreform tartalmát és a követett taktikát egészen a legutolsó lépésig és annak kivételével helyeselték és akik még akkor is, mikor elváltak útjaik mi tőlünk, bizonyára teljes jóhiszeműséggel azt hirdették, hogy ők nem helyeslk a mi eljárásunkat, de elítélik az obstrukcziót és az ellenzék eljárását is és egyik táborhoz sem fognak ’ csatlakozni. Én megmondtam akkor is nekik, hogy lejtőre jutottak, amelyen ki tudja, hol fognak megállani. De nem gondé’* 1 év rövid pár hét múlva a lejtőnek legenlegfenekén fogjuk őket látni, ők, akik jóhiszeműleg a 67-es alap orthodox védelmezőinek hiszik magukat, ők adják most a legerősebb eszközöket a 67-es alap megrontóinak. Ők, akik elítélték a technikai obstrukcziót, akik kívánták a parlament munkaképességének biztosítását, ők ruházzák fel azzal a prestige-gel és erővel a technikai obstrukcziót, amivel ez egyáltalán rendelkezhetik. (Úgy van!!) Azok, akik komolyan igyekeztek a házszabályreformot keresztül vinni, azok jöttek egy javaslattal, amelynek részletei ma ma körülbelül ismeretesek a közvélemény előtt, amelyekre tehát mindenki, aki házszabályainkkal csak némileg is foglalkozik, megmondhatja azt, hogy ez siralmas félrendszabály lett volna és gyakorlati,következményeiben éppen olyan felsüléssel járt volna, mint járt annak idején az 1899 iki reform. Tartalmilag és objektíve elfogadhatatlan volt tehát az a házszabály-tervezet. De én kötelességemnek tartottam az ügynek már ezen stádiumában rámutatni arra is, hogy az ahhoz kapcsolt személyi feltételt sem fogadhatom el. Oly megoldást pedig, amely már alapjában véve a parlamentarizmus alapfelfogásainak negácziója, a parlamentarizmusnak tagadása és megrontása lett volna, akkor, amikor igazi feladatunk a parlamentarizmusnak egészséges alapokra való fektetése, már csak azért sem tarthattam volna elfogadhatónak. (Élénk helyeslés.) Megindult tehát a harcz és a harcznak legalkotmányosabb módját választva, a képviselőház feloszlatására adtam ő felségének tanácsot. (Helyeslés.) Választás lesz és a nemzetre vár az a feladat, hogy érvényt szabjon a jövő teendőinek. De ez a feladat nem könnyű, mert rendszeres kísérlet folyik a nemzet megtévesztésére, még peddig hazugságokkal. Rerveli azonban, hogy az ő általa képviselt ügy fog diadalmaskodni, mert az igazság mellette van. Meg kell kérdezni a nemzetet az iránt, hogy ki az, aki igazán alkotmányos és ki tiszteli a törvényeket. Azok e, akik megsemmisítik a magyar parlament működését, vagy azok e, akik férfias küzdelmükben minden erejüket megfeszítve azon vannak, hogy aparlamentarizmus szeplőtlen tisztaságaka kíá áuttassák vissza és a többség visszanyerje azon jogát, amely őt megilleti. Ez az alkotmányosság és a valódi törvénytisztelet egyedüli helyes útja és ezt kell követni mindenkinek, akinek a nemzet boldogulása’igazán szivén fekszik. A közt a sok különös vád és támadás közt, amit most alkalmam van olvasni, nem minden csendes humor nélkül olvastam azt a nyilatkozatot, amely nincs mint direkt vád formulázva, de minde’'''’'*'' —■ mert hiszen különben nem volna — mindenesetre egy igeinszinuáció az, hogy a 67 pót nem ! ■P-