Székely Lapok, 1906. február (46. évfolyam, 25-47. szám)
1906-02-01 / 25. szám
2-ik oldal. Ha pedig ezúttal se lenne még , eredménye a békés kibontakozásra való törekvéseknek — amitől isten óvjon ! — annak okai nem Fejérváryban, hanem sokkal alantabb, a más táborban keresendők. Ott, ahol ha- i zárd játékot űzve, felteszik az ország egész jólétét egy kártyára ezzel az elvakult jelszóval: Mindent vagy semmit! Azonban várjunk és reméljünk Talán már a legközelebbi órák meghozhatják az örvendetes hírt: a béke útban van, a béke megérkezett! . . . Most ismételjük a muszáj-béke is üdvösebb a muszáj-harcznál Természetesen semmiféle megalázkodás árján! . . . Andrássy megbízatása. — Politikai munkatársunktól. — Budapest, január 30. A válság eseményeinek előterében Andrássy Gyula grófnak a királytól nyert megbízatása áll, a melylyel izenetét közvetíti a szövetkezeti pártok vezetőivel. A mi e megbízatás jelentőségét illeti, ez annyit mindenesetre bizonyít, hogy a többség és korona között a fonál az utolsó kihallgatással meg nem szakadt. Andrássy ugyan sötét pesszimizmussal nyilatkozott a helyzetről és a közvéleménynek e nyilatkozat után el kell készülnie arra a lehetőségre is, hogy az ez idő szerint folytatott békefáradozások még egy kihallgatással formailag is befejeztetnek, de a mostani napok még a békefáradozások jegyében fognak állani. Ennél messzebbmenő következtetéseket azonban levonni nem merészelünk. A kilátások nyilván ma sem rózsásak. Legalább Andrássy Gyula gróf nyilatkozata szerint még mindig nem tartozik azok közé, a kik optimizmussal ítélik meg a helyzetet. Miután a megbízatásnak anyagát képező szóbeli üzenet tartalmát természetesen — Elkerülhetetlen malőr a gentlemanek életében. Asztalost kezdett boszantani ez a flegma — Enyye, hallod, — szólt — nem sok jóindulattal vagy azok iránt, akik a te szép szemedért felspékelik egymást. Hát mit szólnál ahoz, ha Vittkó megölné Jurát ? — Ah! — sóhajtott Erzsi s ijedten szorította kezét a szivére. — Vagy pedig — folytatta Asztalos — ha Jura spékelné fel Vittkót? Erre az előbbi sóhaj és a kéznek szívre szorítása azon módon megismétlődött. Asztalos megütközve ugrott fel. — Nem értelek ! — szólt hidegen a leányhoz. — Ülj csak vissza. — felelt ez s visszahúzta a székre Asztalost. — Látod — folytatta szomorú elmélázó hangon, — nekem az mindegy, hogy él-e, vagy nem él Jura. Ha meghalna, megsiratnám, nagyon megsiratnám, az bizonyos, de látod, Muki, mégis legjobb, ha mind a ketten életben maradnak. Hisz tudod, hogy Jura szegény, én is szegény vagyok s hogy egyikünktől se telnék ki a kauczió. Vittkó ellenben gazdag. Rémitően gazdag. (Vége köv.) legteljesebb titok fedi, igy Andrássy Gyula gróf felfogása nyújtja az egyetlen és kizárólagos tájékoztatást. És ha ő azt állítja, hogy a béke kilátásai kedvezőbbekké nem váltak, akkor mi sem hirdethetünk vérmes reménységeket. A holnapi nap újólag jelentős napja lesz az egy esztendeje folyó súlyos válságnak. Andrássy Gyula gróf be fog számolni a felség üzenetére adott válaszáról a koalícziónak. Az ország azt várja, hogy a vezérek a helyzetet komoly rekonszideráczió alá vették. Hogy tudatában voltak annak a nagy felelősségnek, amelyet állásfoglalásukkal az ország előtt magukra vesznek. Hogy lelkiismeretesen mérlegelték és latolgatták a további küzdelem győzelmi esélyeit, az esetleges győzelem és az érette hozott és még hozandó rettenetes áldozatok közötti kiáltó aránytalanságot. Az ország várja, hogy mind e szempontok mérlegelése után adják meg válaszukat a királyi üzenetre. Az országban minden pesszimisztikus kijelentés daczára reményeket fűznek a békefáradozásokhoz. A közvélemény egyetemes békevágyakozásának erejét éppen az bizonyítja, hogy a kibontakozás bármily halovány lehetőségéhez is ragaszkodik, annak gondolatát szeretettel kapja fel. És ha a koalíció rideg intranzigentizmussal egymásután folytja el a fakadó reménységeket, akkor hova tova teljesen szembe fogja magát találni a polgárság millióival, akik mindenekfelett a békét és a rend helyreállítását áhítozzák. A válság most igazán olyan ponton áll, ahonnan már csak lefelé, az örvény felé csúszhatunk. A kérdés, amelyért az országot erre a veszedelmes pontra állították, nem az ország létérdeke, de hogy a mai anarchikus állapotnak vége legyen, hogy számtalan életbevágó kérdéseinket megoldjuk, hogy hazánkat az Európaszerte uralkodó nagy szociális küzdelmekben erős alapra állítsuk, az igenis az ország létérdeke. Mikor pedig az ország valódi létérdeke forog kockán, akkor el lehet, sőt el kell tekintenünk olyan kérdésektől, melyek ennek veszedelmére vannak. Ezt kell tehát ma föltétlenül szem előtt tartani s ilyen irányban kell a kibontakozzásra törekedni. Székely Lapok Törvényhatósági élet. A vármegye Állandó választmányi ülés. Vármegyénk törvényhatósági bizottságának állandó választmánya ma délelőtt ülésezett Farkas Albert alispán elnöklete alatt. A holnapi közgyűlés elé kerülő ügyekben készítette elő a javaslatokat. mTújság?| _____ 1806 január 31. | Bizalmatlanság. Te nem bízol bennem. Én nem bízom benned — S örök kételyektől Lelkünk egyre szenved.*» 8 bár szeretjük egymást, Lelkünk mindég vádol És gyászba borulunk Ki nem mondott vádtól, Maros Vásárhely, 1906. február 1. 8 nem is fogunk hinni Sohasem egymásnak — És hülnek a szivek És nőnek az árnyak . . . Katonák, mint csendőrök. Megbízható forrásból vesszük a hírt, hogy a vármegyénk területén működő csendőrszárnyparancsnokság legénységi állománya legközelebb ki fog egészíttetni a közös sorhadi katonaságból. Mégpedig igen jelentékeny számú katona fog beosztatni a csendőrséghez. Ez a kipróbált derék közbiztonsági intézmény eddig is nagy erőfeszítéssel teljesíthette hivatását, s most, mikor politikai szolgálatokat is kell — fájdalom — tennie, minden buzgalma mellett képtelen rá jelenlegi létszáma mellett. Ezért vált szükségessé a kiegészítése, mely — óhajtva reméljük — csak ideiglenes jellegű. Riadalom az „Urániában.“ Az este volt az Urániának első előadása a Transsylvánia nagytermében, mely alkalommal „A párisi asszony“ lett félig bemutatva. Az előadás a lehető legrosszabb volt, szemet, fület egyaránt bántott. A gépezet zakatolása lehetetlenné tette, hogy a felolvasónak egyetlen egy szavát is értsék a távolabb ülők, a színpad közelében lévőkre nézve pedig oly szembántó volt az előadás, s különösen a mozgófényképekre, hogy igen sokan kénytelenek voltak az utolsó, jóval távolabb eső sorokba helyet foglalni. Alig jutottak el azonban a második felvonás közepéig, midőn félbeszakították az előadást és jelezték, hogy távozzon mindenki, mert baj van, s ezzel egyidejűleg az összes villanyok is elaludtak. A közönség a koromsötétségben egymást lökdösve igyekezett kijutni az utczára, ahol azonban szintén az összes villanyok el voltak sötétülve. Egy negyed órai sötétség után azonban az áram ismét működésbe jött és a villanyok felgyultak, de az előadást folytatni, a közönség eltávozása és rémülete miatt már nem lehetett. A riadalmat az okozta, hogy a Transsylvánia padlásán elhelyezett villanyvilágítási transzformátor meggyuladt, amit a szerencsés véletlen folytán, a szerelő azonnal észre vett és telefonon kérte a központi villanytelepet, hogy zárja el az áramot, aminek következtében aztán az összes villanyok elaludtak az egész városban, s így a padláson lévő transformátor égése is lokalizálható volt. A hír elterjedésére Szentgyörgyi Dénes tűzoltó szakaszparancsnok az őrtanyán lévő őrséggel kivonult és a színházban levő Oreskovits r. alkapitányt is felkérte, hogy tartsanak a padláson helyszíni szemlét. A helyéről kiemelt transzformátor a helyszíni szemle megtartásakor még égett, s ezért a tűzoltó szakaszparancsnok két őrt állított oda addig, míg teljesen ki nem alszik, a rendőr alkapitány pedig az eloltás után a padlás lezárását rendelte el, hogy reggel gépészmérnökkel vizsgáltassa meg, váljon véletlenségből, vagy a szerelő hibájából keletkezett-e a gyulás, mely könnyen irtózatos következményekkel járhatott volna. Mint az utólagos hivatali vizsgálat kiderítette a gyulás oka abban rejlett, hogy a transz-