Székely Lapok, 1906. március (46. évfolyam, 48-74. szám)
1906-03-01 / 48. szám
2. oldal, azt, hogy még ma abszolutizmus nincsen, nem fogadhatjuk el azt, hogy a nemzet ezeréves alkotmánya érintetlen épségben fennállana. Ilyen körülmények között ha szembeállítjuk a november 18 iki dátumot az 1906. évi február 19-iki dátummal, meggyőződhetünk arról, hogy mikor elindultunk, nem oda igyekeztünk eljutni, ahová megérkeztünk. Most pedig ne siránkozzunk, de ne is vicsorgassuk a fogainkat. Állapítsuk meg józanul, nyugodt megfontoltsággal, van-e erőnk és fegyverünk a további küzdelemre? Nem elég azt hebegni, hogy majd kiéheztetjük mi a passzív rezisztenciával a németet! Nem elég telekiabálni az országot azzal, hogy nem lehet már ma Európában egy nemzetet abszolút hatalommal kormányozni! Igen hangzatos, szép beszéd az ilyen és bárcsak igaz volna. Az ellenállásnak ez a módja azonban eddig teljesen hatástalannak bizonyult és az eredmények azt mutatják, hogy ezzel a „bölcsességgel“ eddig csak önmagunkat csaltuk meg. Vessünk véget a viszálynak, mely szembeállítja a magyart a magyarral és vegyük ki a felségjogok kérdését ebből a szőrszálhasogató szertelenségből, melyekben ezek a kérdések elposványosodtak. Ha a nemzet vezérei olyan utat tudnak, melyen haladva elérhetjük a czélt, mely a nemzeti vágyak megvalósításához vezet, ám világítsák meg ezt az utat és nem lesz az országban senki, aki ne követné őket; de ha ők maguk is csak vakon tévelyegnek — amint hogy minden lépésük, minden szándékuk elhibázottnak bizonyul eddig — miért nem állanak félre a nemzet útjából és miért nem adják át a vezetés kötelességét azoknak, akik 1867. óta becsületes alapon állva intézték az ország sorsát? Avagy meri-e valaki mondani, hogy a statuskvo ante helyreállításánál többet ígérhet a nemzetnek? Avagy van-e bátorsága valakinek azt vitatni, hogy a nemzet nem szíves örömest fogadná ma már a statuskvo ante visszaállítását? Ma már ez is nehéz, nagyon nehéz, de az egyetlen feladat, mely megoldhatónak látszik. Megoldható a nemzeti jogok feladása nélkül, a jogfolytonosság teljes biztosításával. Megoldható a legyőzetés szégyene nélkül. Csak oda kell visszatérnünk, ahonnét elindultunk, a november 18-iki dátum vitáját kell közmegnyugvásra eldönteni, a parlamenti többségakarat megnyilatkozását kell biztosítani.zért. Ez beszélte el az egészet. A zsilipeken egy folyt, a vér, mint a viz. Egy másik mese, mint büntetőt tünteti fel a bányarémet. 200—300 évvel ezelőtt roppant sok volt a bányákban az arany. Ezért a bányabirtokosok egy napon összeállónak s a bányában aranygolyókkal tekertek. Azonban ezt nemsokára megunták s más játékról gondolkoztak. Szombat volt s éjfél elmúlt. A bányákban már csak azért is meg kellett volna szüntetni a munkát, mert benn voltak a vasárnapban. De az urak csak folytatták játékukat s tovább dolgoztatták munkásaikat. Nemsokára egy kis emberke jelent meg térdig érő szakállal s intette az urakat, hogy hagyjanak fel a játékkal. De azok nem hajtottak a beszédre s előhívtak egy ott levő asszonyt. Három aranygolyót igértek neki, ha ezért ant eladja. Az rá állván az alkura, a szegény arnak fejét levágták s azzal kezdtek tekézni. Erre roppant dörgés támadt a bányában, a sziklák összeomlottak, a réseken roppant mennyiségű viz zuhogott be, mely hírmondónak egy bányászt kimosott, a többi mind oda veszett. Ettől fogva az arany mindinkább kivesz a bányákból, úgy hogy ma már csak ittott találnak egy keveset A bányarém azért is haragszik, ha jótéteményeit elbeszélik. Búcsúmban két bányász dolgozott egy vajat végben, felváltva, mert a hely oly szűk volt, hogy egyszerre csak egy térhetett el benne. Egyikük jó ember volt, a másik gonosz. Mikor a jó bányász ment be, a banyaróm megnyitotta mindenfelől az aranyereket, a rossz elől pedig elzárta. Ezért amaz folyvást gazdagodott. De a banyarém megtiltotta, hogy erről valakinek szóljon, legyen az akár a saját felesége. De a felesége házsartos asszony volt, s addig faggatta az urat, a míg az mindent kivallott. Mikor másnap a banyába ment, a banyarem addig lökdöste egyik faltól a másikig, hogy megőrült belé. Vége.) Székely Lapok Marosvásárhely, 1906. hó márczius 1. ISI ÚIHAO *, 1006. február 28. Hamvazó. Amig mások a templomokat járják, Fejükre hamvat hintve pazaron: Én hallgatom a szilaj dalok arját, Mely édes lázzal karjaiba von. Lángszin italját a gyönyör kínálja, ibolyáit nyújtja a szerelem, Hogy csak szenvedni jöttünk a világra, tí mámor közben már-már feledem. Bóditó csóktól tűzben ég az arczom, Verem lobogva csapkod, mint a láng. Kabult fejem egy hóválon nyugasztom, Ma ünnepnap van, ki ügyelne ránk ? Fehér virágok hubongnak fejünkre, Múltat, jövőt egygyé fon a jelen, Még nem látszik a tűznek hamvas üszke De hamvát érzem már a szivemen . . . Olvasóinkhoz, előfizetőinkhez. A belügyminiszter — mint azt a főkapitányság egy a kiadóhivatalunkhoz intézett feiratában közölte, aki 2200 — jövö. sz. körrendeletével betiltotta a hólapok utczai elárusitását, s ezek között természetesen a mienket i£, azon indokolással, hogy „Az utczai árusítás és házalás útján terjesztett sajtótermékek, különösen pedig a hírlapok már évek óta az események és tények elferdítése, valamint valótlanságok közlése által a közvéleményt irányzatosan nemcsak félrevezetik, hanem a kormány, a közhatóságok és ezzel a törvényes rend ellen folytatott izgatásaikkal az állami rendet, valamint a közbékét és a közrendet súlyos zavarok veszélyének teszik ki.“ Mi a magunk részéről, hazafias lelkünk, erős meggyőződéseink egész erejével tiltakozunk az ellen, hogy eseményeket, tényeket elferdítettünk, valóságokat közöltünk s a közbékét és közrendet veszélyeztettük volna. Mert mi, minden gáncs és hitvány rágalom daczára, mindig az igazat irtuk. Fogjuk ezután is, és épen ez okán nem hallgathatjuk el óriási megbotránkozásunkat a fölött, hogy ez a rendelet — ha a fölburjánzott „hazafias üzlet“-et joggal töri is le — csaknem orvosolhatlan sebet az alkotmányunk egyik palládiumán , a szabad véleménynyilvánításon. Meg kell azonban hajolnunk a kétségtelenül törvényes formákon alapuló intézkedés előtt s igy előfizetőink, olvasóink szives figyelmét fölhívjuk, hogy egyelőre lapunk rendes kihordói könyvecskét kaptak, melyben mindenki, aki állandóan olvasni akarja lapunkat, mint előfizető bevezettetik s ez igazolás alapján, nem házalás utján, hanem részletekben törleszthető előfizetési díj ezben, a lapot rendesen naponta megkapja. Lapunk előfizetési ára a lap homlokán olvasható. Azonban helyi előfizülőinknek 60 fillérért házhoz hordatjuk havonta a lapot. E kedvezményt azonban csak privát előfizetők élvezhetik. Akczió a honi ipar érdekében. Többször megemlékeztünk már lapunkban arról a nagyszabású akczioról, melyet városunkban az osztrák ipar bojkottálására s a honi ipar fellendicesére nehány lelkes hazait kezdeményezett, élükön Bedeházy Jánossal és dr. Bernády Györgygyel. Az akezio mint szelesebb hullámokat ver. Tegnap már eljutott oda, ahol a legnagyobb segítségre, fölkarolásra, támogatásra lelhet az asszonyokhoz, s ott is meleg fogadtatásra talált. T. i. egy előkészítő női bizottság hivatott össze, mely a követendő elvekről tájékozódást szerzett, s egyhangú lelkesedéssel vette kezébe az ügyet, minek főczélja az, hogy bárhonnan vásárolhat bárki, csak az osztrák iparczikkekből ne. Persze — ha van — elsősorban, magyar gyárak készítményét. Vasárnapra lesz az Erdélyi uradalmi borok kiviteli pinczészete 3 Baros-’'Vásárhely, Szentgyörgy-utcza 7. (Stupiczki-féle ház) borpinczéje megnyílott, s a nagyközönség rendelkezésére áll; nagyban és kicsinyben ép úgy, mint palacz okozva kitűnő minőségű uradalmi borokat szállít olcsó árak mellett.