Székely Lapok, 1906. május (46. évfolyam, 99-124. szám)

1906-05-01 / 99. szám

XXXVI.évfolyam. 99 szánt.___________Maros-Vásárhely, 1906. május hó 1. Megjelenik: a kora délutáni Arakban. Szerkesztőség: Bt. raf. kell. nyomda (Benkő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények studen­ciái.. ______ POLITIKAI LAP Fővárosi szerkesztőség : VII., Rottenbiller-utcza 10. sz. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Bénn­ " , rev. ref. kol. nyomda.) Előfizetési árak vidékre : egy évre 12 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­­­évre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1­kor Az uj országgyűlés munkája. Az uj kormányra tudvalevőleg ugyan­csak nagy munka vár most s az uj országgyűlést hatalmas munkatömeggel fogja ellátni. Még az egyes kormány­fér­fiak csak vázlatos nyilatkozatokat tettek ugyan a munkáról, de ezek a nyilatkozatok világosan jelzik azt a munkásságot, mely az uj országgyűlésre vár. A trón­­beszédben, melylyel ő­felsége ünne­­piesen meg fogja nyitni a hazánk tör­ténetében bizonyára korszakot alkotó új országgyűlést, hiteles és együttes kiadását fogjuk kapni annak a nagy munkaprogram­­nnak, a­melyet csak örömmel üdvözölhet mindenki a meddő esztendők után. Az első feladat természetesen a költ­ségvetés és újonczmegajánlás körül mutatkozik, mert legelső dolog, hogy az ország ismét visszatérjen az alkot­mányos élet rendes mesgyéjére, a­hon­­nét kizökkent. E feladat első része az országgyűlésre tartozik. Ezen előrelát­hatólag hamarosan túlesünk. De an­nál több munkája lesz az adminisztrá­­c­iónak, hogy a hosszas ex-lex álla­pot rendetlenségeit eltüntesse az adó­zás, a katonaállítás és ezekkel össze­függő köz­ös magánügyek terén. Jog­gal számítani lehet arra, hogy a nagy­közönség, mely oly egyértelmű lelke­sedéssel és örömmel üdvözölte az or­szág közállapotainak jobbrafordulását, a rendes közigazgatási rend visszaállí­tása körül hazafiui lelkesedéssel és áldozatkészséggel fog közremunkálni. Ez mindenkinek hazafiui kötelessége. Az új kormány legelső feladatai között emlegetik Ausztriával való gaz­dasági viszonyunk rendezését és a közösügyi költségek körüli intézkedést, valamint a rég lebegő magyar-horvát kiegyezés szerencsés megoldását. S csak ha mindezen szerencsésen túl­estünk és erre az évre a rendes költ­ségvetés, valamint a múltakra nézve a számadások elintézve lesznek, fog­hatunk hozzá több év óta pangó ál­lami és gazdasági életünk újjászerve­zésének, felfrissítésének munkájához, több év óta sajnos nélkülözött állami szükségleteink kielégítéséhez. Következik azután a választási jog reformja, mely a mostani­ kabinet meg­alakulásánál oly döntő szerepet ját­szott. A választási reform megérett dolog, de az elvi kijelentések után annak részletei felöl a kormánynak kell tüzetes javaslattal előállani és azt alkotmányos tárgyalás végett az ország­­gyűlés elé terjeszteni. Ennek a válasz­tási reformnak kérdése a törvényho­zás tevékenységét a legnagyobb mér­tékben igénybe veszi. Időközben gon­doskodni kell a rég vajúdó igazság­ügyi, kereskedelmi, pénzügyi, közgaz­dasági reformok elintézéséről is, mert ezeket jóformán a napi szükséglet tolja előtérbe s a mindennapi kenyér kér­désével állanak kapcsolatban. Igen hosszú törvényhozási tétlenség után szere száma sincs a háttérbe szorult, mellőzött kisebb-nagyobb élet­igényeknek, melyek gyors kielégítésre várnak. Mert csak a törvényhozás szü­netelt, az állami élet szervei voltak tétlenségre kárhoztatva, de a nemzeti élet lüktetése, vérkeringése, munkája egy pillanatra sem állott meg. Innét van, hogy feltorlódtak a törvényhozás hátralékai. Ezért kell minél gyorsab­ban a nemzeti élet medrét a torla­szoktól megtisztítani, hogy a nemzeti élet fejlődésének áradata nyugodtan, méltóságosan, áldást hozva mindenfelé hömpölyöghessen tovább. Választásaink. (L.J.) Városunkban és vármegyénk­ben tegnap zajlottak a választások. — Ezt irtuk volna, ha a múltak küzdel­meire tévedt volna tekintetünk. De hála Isten, nem így volt. A város két s a vármegye öt kerü­letében — egy kivételével — olyan példás, békés egyértelműséggel történ­tek meg a képviselő küldések, a­mi­nőre alkotmányos életünk újjá­ébre­dése óta nem emlékezhetünk. A választó­polgárság likvidálta más­félesztendei küzdelmeinek eredményeit, minden tekintetet, minden ellentétes nézőpontot háttérbe szorított, hogy a lelkekben és szívekben lángolóan érző nagy érzés, a hit a nemzeti jogok, a népjogok föltámadásában érvényesül­hessen. Örömmel írjuk tehát még egyszer ide, hogy hat kerületben lélekemelően egy­hangú volt a választás, s a hetedikben, az ákosfalviban is csaknem annak mi­nősíthető, mert a józan székely nép intelligenciájáról megkapó tanúságot tett, óriási szavazat­többséggel nyújt­ván mandátumát egy törekvő, tanult, lelkes ifjú embernek, ki a műveltség, a tudás és az önzetlen hazafiság fegy­vereit viszi a korszakalkotó harczba. A többi kerületekben egyhangú vá­lasztás jön jutalma azoknak a politi­kusoknak, kik a nemzet nagy küzdel­mét kitartóan vívták eddig odafönn. (Hiszen a szászrégeni kerület új kép­viselőjét is a régiek közzé kell számí­tanunk, mert csak az opportunitás tette volt egy időre skártba.) És ez egészen természetes! Az egész nemzet egyező értelemmel, egyhangú lelkesedéssel megpecsételte a Wekerle-kormánynak a békés kibon­takozásra vezető vállalkozását és an­nak alapjául szolgáló kormány­pro­­grammját. Ezen legyőzhetetlen, óriási erővel ható közhangulat, nemzeti akarat nyilvánulása előtt meghátráltak, félre­állottak még azok is, kik személyi okokból talán megtehették volna az ellenkezőt. A választásnak első feltűnő jelen­sége, hogy nincs a mai kormánynak nyílt politikai ellenfele, mert olyan józan elme aligha találkoznék ebben az or­szágban, ki a békés kibontakozás művét emelt fővel ellenezni merészelné. Erre a herosztráteszi munkára magyar e­mber különben sem vállalkoznék. Miután az egész ország szinte min­den kivétel nélkül a Wekerle-kormány álláspontjára helyezkedett és programm­­jának keresztülvitelét a szövetséget alkotó egyes különálló és továbbra is külön életet folytató pártok garantál­ták, ezen sajátságos helyzetnek és sajátságos feladatoknak kellett, hogy megfeleljen a választás eredménye. A mi városunk és vármegyénk pe­dig, melyekben a függetlenségi eszme az utóbbi időben rohamos hódítást tett, csak természetes, hogy tiszta fág?

Next