Székely Lapok, 1906. június (46. évfolyam, 125-147. szám)

1906-06-01 / 125. szám

XXXVI. évfolyam. 125. szám. Maros-Vásárhely, 1906. junius hó 1. teelje­lenik : & k«r* áfiini*»! Art­­­ban. Szerkesztőség: B^­rsf. keli ny. n.fia (Beckő L.), hova a lap szellemi részét illető közlemények löiűanvex. P­OLITIKA.1 I . A Fővárosi szerkesztőség: VII., Rottenbiller-utoza 19. sz. Előfizetést és hirdetéseket felvesz Banki (ev. rét koll. nyomda.) Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­­et évre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor Programm - évtizedekre. (Dsb­.) Az a programm, melyet We­­kerle miniszterelnök május 29-én az ország elé adott, még sok eszmecse­rére fog alkalmat adni, de eszmecsere nélkül is való bizonyosság, hogy bármi­lyen átmenetinek látszassék is, decen­­niumok munkáját foglalja magában. Munkát és időt kér 1916. májusáig, sőt azon túl is. A parlament egyik legelső rangú szó­noka adta elő, — és mégis óvatosan kerülte a szó művészetében rendelke­zésére álló hatásvadászatot. Szinte száraz volt, — hogy annál többet mondhasson és mutathasson a tények meggyőző erejében. Szófukar volt a fleskulusokban, de annál gazdagabb a velős, markáns ígéretekben, melyekből az új Magyar­­ország jövőjét rajzolta elénk. Oly dúsgazdag kincsesházát tárta föl az államférfi a tevékenységnek, amely legalább egy decenniumra szóló fárad­hatatlan munkát és igazán herkulesi erőfeszítést föltételez. Kormányzati ágak szerint sorolta fel a teendőket és ter­veket. A belpolitikában a törvényhatóságok és községek önkormányzatának erősí­tése, a választási rendszer fentartásá­­val, de természetesen fölfrissítve azt, az általános szavazati jognak immár az államélet küszöbén sürgős és jogos bebocsáttatását követelő törvénybe ik­tatásával. A közigazgatási vitás kérdé­seknek független bíróság elé utalása. A tisztviselők anyagi és erkölcsi hely­zetének javítása, pragmatikus intézke­désekkel. Általában a nép érdekeinek nagyobb gondozása, gazdasági intézke­désekkel kapcsolatban. A vallás- és közoktatási politika te­rén a lelkiismereti szabadság gondozása és a felekezeti viszonosság megóvása. A katholikus autonómia és az 1848. évi XX­­.-cz. fokozatos végrehatása. A közoktatásban a vallási és erkölcsi tekinteteken kivül a műveltség szem­pontjainak szem előtt tartása. A fele­kezeti iskolákkal szemben a magyar állameszme megóvása. A tanfelügye­letnek nagyobb kifejlesztése. Vidéki kulturközpontok teremtése. Az igazságügy terén a reform­akc­ió a kodifikácziós munkálatok folytatása. A telekkönyvi ügyek, különösen az erdélyrészi tagosítás rendezése. A Gazdasági téren a mezőgazdaság­­ intenzív fejlesztése; a terményértéke­­­­sítés, az állattenyésztés irányítása ; a­­ mezőgazdasági hitel rendezése ; a kis­birtokos terheinek konvertálása; a te­lepítés és parczellázás; munkásügyi­­ reformok; alkalmazottak jogviszonyai­nak rendezése, betegsegélyezés, bal­eset és aggkár elleni biztosítás; ipar­­fejlesztés, a közszállítások rendezése ; a tengeri kiviteli nemzeti vállalatok létesítésére, a vasút és útügy fejlesz­tése ; ipari képviselet, ipari bíráskodás konstituálása. A pénzügy terén: adóreform pro­gresszív alapon; fogyasztási adók jö­vedelmében a községek nagyobb ré­szesítése ; általában a jövedelmi sza­porulatnak a kisebb adózók javára fordítása; valutarendezés. A külföldi szerződésekkel kényszerhelyzetbe ju­tottunk, ezeket honorálni kell s Ausz­triával a szabad forgalmat szerződés útján kell biztosítanunk, magyar auto­nóm vámtarifával. Végül a horvát pénzügyi egyezmény, a horvát nyelv respektálása a közigazgatásban, az állami üzemekben, azonban csak a közönséggel való érintkezés közben. Egy ilyen programmnak, egy ilyen programmal bíró kormánynak nem le­het, nem szabad átmenetinek lenni. Erről tesz a nemzet — és a király. A személyi hajsza vége. A nagy minisztérium, mely állami életünk közösügyi vonatkozásában az első sikert már kivívta, úgy látszik a belpolitikai életben is ugyan­azt a tapintatosságot követi, mely a magyar­­faj megerősödését, az erők egyesítését s így a nemzeti állam kiépítését fogja eredményezni. A legtöbb kormányzati tény arra enged következtetni, hogy a kormány tért kivan nyitni az erők érvényesül­­hetésének s a nagy nemzeti munka részesévé óhajtja tenni e haza minden tehetséges fiát, a­kiben erre a képes­séget felismeri. Tudatára jutott annak, hogy az elmúlt rendszer alatt kifejlődött nem­zeti ellenállási küzdelem nem fűződ­hetik az egyén nevéhez , hanem azt az egész nemzet, mint egy ember harczolta meg. És nem fűződhetik az egyén nevé­hez az sem, a­hol a különböző alaku­lások, az egyént a nemzeti közhangulat­tal szembe állították. A nagy nemzeti küzdelem az or­szággyűlés képviselő­házától szemünk láttára helyeztetett át a köztörvény­­hatóságok gyűlés­termeibe — s onnan pedig egy pár törvényhatóságban a tisztviselők vállaira. A tisztviselők azonban ezt a harczot nem mint egyének, hanem mint a küzdőseregnek a véletlen által exponált előőrsei vivták meg. És ha e közben egyik-másik elesett, megsebesült, avagy vissza­vonult, azért az egyént hibáztatni nem szabad, nem helyén­való. Mert sajnos lenne, ha a magyar államnak bármely fiáról fel is lehetne tételezni, hogy az nem igazi hazafi, nem lelkes polgára e hazának. E felfogást tette magáévá a koali­­czionált pártok kormánya, e felfogás alapján óhajtja a nagy munkába egyesíteni az összes erőket, a­ felfogás­nak kivánt kifejezését adni a Hajdú vármegye és Debreczen sz. kir. város élére állított főispán személyének ki­választásánál. És talán e felfogásnak tudható be Maros-Torda vármegyében is a főispáni kinevezés hosszas vajú­dása. E kormányzati tények előjelei a személyi hajszák végének. Erős ki­fejezői annak, hogy a nagy miniszté­rium személyi hajszát folytatni nem akar, mely felfogásnak leginkább ép­pen a kormány által bizalmi állásokba helyezett férfiak kell leginkább alá­rendeljék magukat. Lehetetlen állapot is lenne, hogy egyik vármegye főjegyzője bizalmi ál­lást nyerhessen egy kormányzat alatt ugyanazon magatartás után akkor, a­mikor egy másik vármegye főjegyzője mint hazaáruló szerepel a közvélemény előtt, habár mivel sem volt több, sőt kevesebb bűne mint a kormány bizalmi állásába jutott társának. A személyi hajszáknak biztos végét látjuk e tényekből, mely erőforrásain­kat egyesíteni és nemzeti fejlődésünket biztosítani fogja, mire alig lehet nem­zetnek nagyobb szüksége, mint éppen az annyit sanyargatott magyarnak.

Next