Székely Lapok, 1906. július (46. évfolyam, 148-173. szám)

1906-07-01 / 148. szám

XXXVI. évfolyam. 14®. szám. P­OLITIKAI LAP Megjelenik: a kora délutáni ankban. Fővárosi szerkesztőség : Szerkesztőség: Ev. ref. kall. nyomda (Benkő L.), VII., Rottenbiller-utcza 19. sz. hova a lap szellemi részét illető közlemények Előfizetést és hirdetéseket felvesz Senki küldendők. __(ev. ref. koll. nyomda.)_______ Maros-Vásárhely, 1906. Julius hó 1. Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., (ólévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., (ól­­évre 6 kor., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor Államiságunk kidomboritása. (L.t.) Mondhatnak, írhatnak pro és kontra az új rendszerről, — hibáz­tathatják összetételében, bírálhatják összeműködésében, — szemére hány­hatják, hogy eleddig semmit se pro­dukált. Ám egyet sem tagadhatnak meg tőle. És ez a magyar nemzeti állam ön­állóságának kidomborítása, ott, a­hol és a mely tereken eddig ez nem volt ilyetén bátor szókimondással szokásos. A szókimondás bátor volt, s ha a jelenlegi viszonyok, mik a paktum kényszerzubbonyába szorítják a nem­zet egyetemének jogos kívánságait, nem is engedték meg azok gyors ér­vényesülését: azért nem kell, nem szabad kishitűnek lenni. Mert a sza­vak megnyitják a tettek útját. Az immár tanácskozásait befejezett­nek tekinthető delegáczió,­­ a kitű­zött m­unkaprogramm elintézésére is­mét összeülő magyar parlament­ egy­aránt reménykedő példáit mutatja a nemzeti eszmények áttörésének. A delegácziókban elhangzott kurucr beszédek, a szorongattatás, a­miben az osztrák ezoptnak bő része volt,­­ épen úgy, mint a képviselőház fölirati ja­vaslatának kiélezett, a nemzet és ko­rona elé rögzített követelményei, meg­annyi biztosítékai annak, hogy nemzeti önállóságunk minden téren, az elvitat­­hatlan jogszerűség medrébe lépendő. Közös ügyeinkben a magyar nemzeti önállóságnak háttérbe szorított postu­­látumai lelket és testet öltöttek e tár­gyalások folyamán. Külügyi képviseletünkben, közös haderőnkben, tengerészetünkben, a czimer és jelvény kérdésekben, az ok­­kupált tartományok közigazgatásában, aztán a kvóta-arány szerinti részese- ,­désében a magyar gazdáknak és ipa-­­ rosoknak hatalmas, okadatolt beszédek hangzottak el, melyek — ha az új kormányzat ezek nyomdokán halad — az eddig tapasztalt lassú fejlődésből rohamos, de nem pusztító, hanem ter­mékenyítő árrá duzzasztják az anyagi­­ és erkölcsi nemzeti fejlődés lassan csörgedező patakját. A képviselőház felirati javaslata, sze­rencsés parafrázisával a sokat, de bur­koltan igérő trónbeszédnek, még to­vább ment: odaszögezte a settenkedő osztrák politika elé az önálló vámte­rület kétségtelen jogát, sőt annak le­hetőségét is, hogy azt a tisztelt szom­szédok hamarább kapják meglepetésül, ha tovább is agyarkodnak. Mondhatják, (mondják is) hogy ez mind csak futó beszéd. Írott malaszt, mely csak a néphegy hajhászatára spekulál. Lehet, — de mi nem tesszük fel. Nem különösen egy olyan — ez ideig még tömör — többségről, mely párt­elvei fölé helyezte a békés munkát és alkotást az államélet minden vonalán és ezáltal önmérsékletének, hazafisá­­gának félremagyarázhatlan jeleit adta. A­ki beszél, a­ki irányelveket ad, annak kötelessége ez értelemben cse­lekedni is. Ezt el is várja a nemzet attól a parlamenttől, melyet szédületes egy­hangúsággal küldött föl az ország hely­zetének nem csupán békés biztosítá­sára, hanem a nemzeti aspirác­iók megvalósítására is. Hogy ez a megvalósítás milyen ke­retben, milyen alapon történik, a 67-es­­ alap közeledik a 48-ashoz, vagy meg­fordítva, ez az eredmény szempontjá­ból közönbös egészen. A fő dolog, hogy államiságunk a maga egészében kidomboríttassék és jövőre senkitől se legyen érinthető. A városi tanácsház építése. Az ige tehát testet ölt. A városi tanács­ház építésére kiírták a pályázatot. És­pe­dig figyelemmel a törvényhatósági bizottság határozatára oly­képpen, hogy a kisiparo­sok is részesedhessenek belőle, avagy egé­szében is elvállalhassák a hatalmas épü­letet. Pályázni lehet ugyanis az épületre munkanemenként külön-külön és együttvéve az egész munkára is. A városi tanács — nagyon helyesen — a maga, illetőleg a törv. hat. bizottság ré­szére fenntartotta azt a jogot, hogy a be­érkező ajánlatok közül szabadon választ­hasson, illetőleg az ajánlatra való tekintet nélkül azzal kössön szerződést, akiben legtöbb biztosítékot lát a nagyszabású munka kivitelére. Ez ellen nem lehet kifogást tenni. A város legszebb, majdnem fél millió koro­nába kerülő középülete felépíttetésénél óriási felelősség nehezedik úgy a -- sajnos nem túlságosan erős - városi mérnöki hivatal, mint a tanács vállaira. Tagadha­tatlan ezzel szemben, hogy bizonyos mél­tányossági szempontok is figyelembe kell jöjjenek a város közterheit egyenlő arány­ban viselő kisebb, de megbízható munka­képes kisiparosokkal szemben, mert inkább maradjon el az egész építés, semhogy abból ezek teljes kizárassanak s az egészet megint valamelyik ma holnap milliomos nagy vállalkozó, vagy a mi még ennél is rosszabb, idegen nyerje el egyedül. Kisiparosaink a kibocsátott árlejtési hirdetményt előre is némi bizalmatlanság­gal fogadták. Azt mondják ugyanis, hogy­ az, aki az egész épületre pályázik, minden körülmé­nyek között olcsóbb kell legyen végered­ményében, mint azok a kisiparosok együtt véve, akik külön külön tesznek egyes munkanemekre ajánlatot. Indokolja ezt az, hogy a külön munka­nemek és számítandó kisebb haszon, külö­nösen olyan vállalkozónak, aki négy-öt pártoljuk a hazai ipart és a helyi munkát! A Maros­vásárhelyi Ipari Hitelszövetkezet szabó­ipari szakcsoportjának megérkeztek a legutóbbi divatu hazai tulipán mellények, székely szőttesek, gácsi, zsolnai, brassói és külföldi szövetei s e körüményre a nagyérdemű közönség szives figyelmét van szerencsénk Hol a mai kor igényeinek megfelelően a legpontosabb ki­szolgálás van bevezetve. Kirakatunkban állandó kiállítást.

Next