Székely Lapok, 1906. szeptember (46. évfolyam, 199-223. szám)

1906-09-01 / 199. szám

2-ik. oldal, Székely Lapok gr. Bethlen István ismertetett az egybe­gyűltekkel. Beszél a mezőgazdasági ter­mények értékesítéséről, világosan kifejti, hogy ez a mai állapotok mellett mily hát­rányos a gazdára nézve. Ezzel kapcsola­tosan megmagyarázza a gabonaraktár szövetkezet előnyös voltát, hogy t. i., ha valamely gazda az alacsony árfolyamok miatt terményét értékesíteni nem akarja, azt beraktároztatja és a szövetkezet a le­hető legmagasabb előleget adja­ rá alacsony beraktározási tarifa mellett s igy a gazda könnyen olcsó pénzhez jut és módot kap arra, hogy terményeivel a magasabb ár­folyamokra spekulálhasson. Emellett a szövetkezet több módot nyúj­tana gazdáinknak a termények jó értéke­sítésére. Itt vannak például a katonai és egyéb állami szállítások, melyeket úgy quantitás, mint qualitás tekintetében a legkönnyebben szállíthatna. Felemlíti, hogy Maros Vásárhely, mint az erdélyi gabona piacz központja, legalkalmasabb a szövet­kezet központjául is. Felhozza, hogy pl. a lóheremag értékesítése úgyszólván kizá­rólag a kereskedők kezében van s mikor annak értékesítésére itt egy szövetkezet vállalkozott, kereskedők kárpótlás felaján­lás mellett kérték, hogy álljon el e szán­dékától. Megemlíti, hogy a filoxéra által kipusztított szőlők visszaállítása következ­tében a szőlőtermelés egyre emelkedik, de ezzel szemben a must ára állandóan esés­ben van és fél, hogy az olcsóbb alföldi homoki borok az erdélyi piaczot eláraszt­ják. Ezek után kéri a jelenlevőket, hogy a szövetkezet megalakítása érdekében részjegyeket jegyezzenek. Utána ismét az elnök szólal fel és a birtokosoknak a szövetkezet részére tagul való megnyerésére kér a jelenleevőktől indítványokat. Sántha Albert gazdasági titkár a jegyzők útján való agitácziót indítványozza s egy­ben azt is, hogy minden község mint tes­tület jegyezzen. Farkas Albert főispán ezzel szemben a jegyzőket nem tartja alkalmasnak a rész­vények jegyeztetésére, de a községek vá­sárlását helyesli, mert a főelem ott is agricultur. Ezek után dr. Sárkány Miklós kéri, hogy a szövetkezet jogi alapjait állapítsák meg, továbbá, hogy minden jelenlevő, mint alapító tag, vegyen részt a szövetkezet megalakításában, mit mindnyájan el is fogadtak. Kívánatosnak tartja még a me­gyei góczpontok gazdáit gyűlésbe hívni és azoknak szóbelileg megmagyarázni a szövetkezet czélját, felkéri egyben az al­ispánt, hogy a főszolgabiróságokkal a vi­déket szerveztesse. Utána Kovács László koronkai lelkész szólal fel, lehetetlennek tartja az ilyképeni jegyeztetést, mert a czukorgyári részvé­nyekkel­ üzérkedés rész­sikere nem nagyon biztatja a gazdákat részvényjegyzésre és csakis személyes rábeszéléssel gondolja a­­ gazdákat kapac­itálhatóknak.­­ Dr. Sárkány Miklós erre azt feleli, hogy­­ a hatóság jó példája határozottan erős­­ hatású s indítványozza, hogy a már létező­­ szövetkezetek is propagáljanak a gabona­­i raktár érdekében.­­ Makkai Zsiga szintén nem bízik a hiva­tali agitáczióban, de ajánlja, hogy szemé­lyes agitácziót indítsanak, melyhez ő négy községet vállal magára. Farkas Bernát az igazgatóság megvá­lasztását sürgeti és azt indítványozza, hogy szövetkezeti intéző csak gazda lehessen. Tóthfalusy József óhajtja, hogy a kis­gazdákat is bevonják és ezért alacsony­­ részleteket, havi 1—2 koronát szeretne­­ megállapíttatni.­­ Koós Mihály min. titkár az ilyen kis­­­­emberek felvételét ellenzi. Szerinte erre valók a községi gabonaraktárak. E kis­emberek termése kevés ahhoz, hogy a raktár azt czélszerűen külön kezelhesse és a szövetkezet ilyeténképi kiterjesztését beteges túlterjengésnek mondja. Márton János gabonabevásárlási és el­adási szövetkezetet ajánl a kisgazdák ré­szére, birtokra fektetett részvényekkel, azonban ez jelzálog kölcsön lévén, elvet­tetik. Koós Mihály újra hozzászól a kisemberek ügyéhez és indítványozza, hogy ezek köz­­ségenkint, mint testületek legyenek tagok. E czélra különválasztott helyi csoportokat ajánl. Az elnök Koós Mihály indítványára vo­natkozólag felemlíti, hogy erről már volt szó és ennek foganatosítására végrehajtó-­i bizottság alakítását kéri. A választás megejtése után dr. Sárkány Miklós felolvassa a központi bizottság név­sorát. Megválasztottak név szerint: gr. Beth­len István, gr. Toldalagi László, Bernády György dr., dr. Bálintitt György, Tóth­falusy József, Jakabfalvi és Sárkány Mik­lós dr. A központi bizottság megválasztása után vidéki csoportok jelöléséhez fogtak, mely­nek befejezése után több tárgy nem lévén, elnök megköszöni az alapítói jegyzéseket és az ülést bezárja. Őszintén óhajtjuk, hogy ezen igazán ne­mes czélt szolgáló szövetkezet a maga teljességében mielőbb létesüljön. Emlékezet okából. Túl érzékenység volna Petri Zsigmond úr legutolsó czikkére válaszolni, ha nem akarnék egy, az utóbbi időben rám vonat­kozólag elterjesztett váddal egyszer s min­­denkorra végezni. Azt mondja Petri Zsigmond úr: nem emlékszik, hogy egyetlen egyszer a füg­getlenségi párttal szavaztam volna vele. 10 év óta kitartóan munkatársa vagyok a Székely Lapoknak, míg Kolozsvárra az Ellenzéknek küldöm a jó ellenzéki czik­keket. Engedjen meg Petri úr, erre azt kell mondjam, hogy egy kissé cserben hagyta az emlékező tehetsége. Jusson eszébe: ki alapította Maros-Vásárhelyen 1900 ban az első függetlenségi napilapot, a Székely Ellenzéket? — Dr. Sebess Dénes, Kovács Elek és Holczer Géza Sebess Dénes ál­dozta egy darabig az anyagiakat, itt is egy egy vezérczikket, aztán aztán ott hagyott. Akkor az anyagiakat folytatta Benkő László, elhagyott Holczer Géza és maradtam, dol­goztam, szolgáltam a párt ügyét hírlapban tollal, egyedül én. Nemcsak egy árva fülért nem fizetett érette senki soha, de a párt megkövetelte, hogy ott legyek minden párt­­gyűlésen, minden vacsorán, -- saját zse­bemre. Az 1901. február 6 iki véres válasz­tásnál — jól tudja Petri úr, milyen heves, nehéz küzdelem volt az, a­ki szolgálta Marosvásárhelyen a sajtóban a párt ügyét? Megint csak én. Akkor keveset látott a tisztviselői kar tagjai közül ott, szavazni is talán kettő három szavazott oda, én nem. De jusson eszébe annak a két tiszt­viselőnek a neve, a­kik a záróra utolsó perc­ében ott állottak a polgári iskola ud­varán várva a pártvezetőség intézkedését, ha szükség van még a szavazóra. Kérdezze meg Nyridsány János párt­­jegyzőt, az általános választás utolsó per­­c­eiben kik voltak az ő tudomása szerint azok a tisztviselők, a­kik rendelkezésre állottak s csak akkor távoztak el, mikor az eredmény ki volt hirdetve. Pedig ak­kor is nagyon kevesen voltunk. És a kép­viselő testületi választásokkor ki toborzott több hívőt szavazó lapjainknak, mint én. — A legutolsó választásnál nem volt sza­vazó­jogom, kifelejtettek. De most én kérem Petri Zsigmond urat, mondja meg, mikor szavaztam a párt ellen, mikor, hol, mit tettem olyat, a­mi ellen­tétben áll azzal a határozott kijelentésem­­mel, hogy a függetlenségi eszmék hívének vallom magamat. Dolgoztam, dolgozom a „Székely Lapod­ban Jól tudják azok a munkatársak, akik időközben megváltak onnan, hogy mit. Melyik lapnak van erősebb nemzetiségi rovata, mint a­melyet én ott vezetek, me­lyik mondotta meg jobban az igazat városi ügyekben, iparos érdekekben, mint az. És a­mikor a hosszú válság során egy-egy politikai czikkem is megjelent benne, nem egyszer tapsolt neki a Sz. E. is. De nem védekezem, -- emlékeztetem Petri Zsig­mond urat, a­kinek tudtával hagytam el a párt lapját, mert semmivel nem tudott biztosítani az akkori kormányok szelíd nyomásával szemben. Persze most sokan vannak helyettem, mert most nem bántanak senkit, ha füg­getlenségi eszméket hirdet. A­mi azt illeti, hogy a kolozsvári „El­lenzék”-nek dolgozom, hát igaz. Abban írtam egy ideig politikai meggyőződésem­nek is megfelelő czikket, de rég ideje, több mint 12 éve, még Kőhalomból, a­hol a nemzetiségekkel szemben a legféktele­nebb izgatások idején egyedül vettem föl a harczot s mikor Kramer Alvin hírhedt agitátorért az egész község föllázadt, az egyedüli magyar voltam, a ki még irni mertem ellenük. A kik ott voltak, tudják, mi volt a jutalom. Az „Ellenzéki" a meg­mondhatója, fizetett e nekem ezért a mun­kámért valaha, valamit. De nemcsak ebben, még egy néhány fővárosi lapban dolgoztam, dolgozom. Tu­dósítást küld egy ember akár tíz lapnak is. Maros-Vásárhely, 1906. szeptember hó 1. Erdélyi ixraxladmi borok kiviteli pincészeténél Maros-Vásárhely, Szent-György-utcza 7. sz. (Stupitzky-féle ház) uradalmi szőlőkben termelt és tisztán kezelt legfinomabb asztali, pecsenye és csemege borok kaphatók. &JT Úgyszintén raktáron tartatnak mindenféle finomított szeszes italok, cognac és likőrök. "»038 A t. közönség kényelmére távbeszélő van berendezve s minden egyes megrendelés azonnal hazaszállítva eszközöltetik. Hordó vételnél különleges árajánlat. Telefon­szám 146.

Next