Székely Lapok, 1906. szeptember (46. évfolyam, 199-223. szám)
1906-09-01 / 199. szám
2-ik. oldal, Székely Lapok gr. Bethlen István ismertetett az egybegyűltekkel. Beszél a mezőgazdasági termények értékesítéséről, világosan kifejti, hogy ez a mai állapotok mellett mily hátrányos a gazdára nézve. Ezzel kapcsolatosan megmagyarázza a gabonaraktár szövetkezet előnyös voltát, hogy t. i., ha valamely gazda az alacsony árfolyamok miatt terményét értékesíteni nem akarja, azt beraktároztatja és a szövetkezet a lehető legmagasabb előleget adja rá alacsony beraktározási tarifa mellett s igy a gazda könnyen olcsó pénzhez jut és módot kap arra, hogy terményeivel a magasabb árfolyamokra spekulálhasson. Emellett a szövetkezet több módot nyújtana gazdáinknak a termények jó értékesítésére. Itt vannak például a katonai és egyéb állami szállítások, melyeket úgy quantitás, mint qualitás tekintetében a legkönnyebben szállíthatna. Felemlíti, hogy Maros Vásárhely, mint az erdélyi gabona piacz központja, legalkalmasabb a szövetkezet központjául is. Felhozza, hogy pl. a lóheremag értékesítése úgyszólván kizárólag a kereskedők kezében van s mikor annak értékesítésére itt egy szövetkezet vállalkozott, kereskedők kárpótlás felajánlás mellett kérték, hogy álljon el e szándékától. Megemlíti, hogy a filoxéra által kipusztított szőlők visszaállítása következtében a szőlőtermelés egyre emelkedik, de ezzel szemben a must ára állandóan esésben van és fél, hogy az olcsóbb alföldi homoki borok az erdélyi piaczot elárasztják. Ezek után kéri a jelenlevőket, hogy a szövetkezet megalakítása érdekében részjegyeket jegyezzenek. Utána ismét az elnök szólal fel és a birtokosoknak a szövetkezet részére tagul való megnyerésére kér a jelenleevőktől indítványokat. Sántha Albert gazdasági titkár a jegyzők útján való agitácziót indítványozza s egyben azt is, hogy minden község mint testület jegyezzen. Farkas Albert főispán ezzel szemben a jegyzőket nem tartja alkalmasnak a részvények jegyeztetésére, de a községek vásárlását helyesli, mert a főelem ott is agricultur. Ezek után dr. Sárkány Miklós kéri, hogy a szövetkezet jogi alapjait állapítsák meg, továbbá, hogy minden jelenlevő, mint alapító tag, vegyen részt a szövetkezet megalakításában, mit mindnyájan el is fogadtak. Kívánatosnak tartja még a megyei góczpontok gazdáit gyűlésbe hívni és azoknak szóbelileg megmagyarázni a szövetkezet czélját, felkéri egyben az alispánt, hogy a főszolgabiróságokkal a vidéket szerveztesse. Utána Kovács László koronkai lelkész szólal fel, lehetetlennek tartja az ilyképeni jegyeztetést, mert a czukorgyári részvényekkel üzérkedés részsikere nem nagyon biztatja a gazdákat részvényjegyzésre és csakis személyes rábeszéléssel gondolja a gazdákat kapacitálhatóknak. Dr. Sárkány Miklós erre azt feleli, hogy a hatóság jó példája határozottan erős hatású s indítványozza, hogy a már létező szövetkezetek is propagáljanak a gabonai raktár érdekében. Makkai Zsiga szintén nem bízik a hivatali agitáczióban, de ajánlja, hogy személyes agitácziót indítsanak, melyhez ő négy községet vállal magára. Farkas Bernát az igazgatóság megválasztását sürgeti és azt indítványozza, hogy szövetkezeti intéző csak gazda lehessen. Tóthfalusy József óhajtja, hogy a kisgazdákat is bevonják és ezért alacsony részleteket, havi 1—2 koronát szeretne megállapíttatni. Koós Mihály min. titkár az ilyen kisemberek felvételét ellenzi. Szerinte erre valók a községi gabonaraktárak. E kisemberek termése kevés ahhoz, hogy a raktár azt czélszerűen külön kezelhesse és a szövetkezet ilyeténképi kiterjesztését beteges túlterjengésnek mondja. Márton János gabonabevásárlási és eladási szövetkezetet ajánl a kisgazdák részére, birtokra fektetett részvényekkel, azonban ez jelzálog kölcsön lévén, elvettetik. Koós Mihály újra hozzászól a kisemberek ügyéhez és indítványozza, hogy ezek községenkint, mint testületek legyenek tagok. E czélra különválasztott helyi csoportokat ajánl. Az elnök Koós Mihály indítványára vonatkozólag felemlíti, hogy erről már volt szó és ennek foganatosítására végrehajtó-i bizottság alakítását kéri. A választás megejtése után dr. Sárkány Miklós felolvassa a központi bizottság névsorát. Megválasztottak név szerint: gr. Bethlen István, gr. Toldalagi László, Bernády György dr., dr. Bálintitt György, Tóthfalusy József, Jakabfalvi és Sárkány Miklós dr. A központi bizottság megválasztása után vidéki csoportok jelöléséhez fogtak, melynek befejezése után több tárgy nem lévén, elnök megköszöni az alapítói jegyzéseket és az ülést bezárja. Őszintén óhajtjuk, hogy ezen igazán nemes czélt szolgáló szövetkezet a maga teljességében mielőbb létesüljön. Emlékezet okából. Túl érzékenység volna Petri Zsigmond úr legutolsó czikkére válaszolni, ha nem akarnék egy, az utóbbi időben rám vonatkozólag elterjesztett váddal egyszer s mindenkorra végezni. Azt mondja Petri Zsigmond úr: nem emlékszik, hogy egyetlen egyszer a függetlenségi párttal szavaztam volna vele. 10 év óta kitartóan munkatársa vagyok a Székely Lapoknak, míg Kolozsvárra az Ellenzéknek küldöm a jó ellenzéki czikkeket. Engedjen meg Petri úr, erre azt kell mondjam, hogy egy kissé cserben hagyta az emlékező tehetsége. Jusson eszébe: ki alapította Maros-Vásárhelyen 1900 ban az első függetlenségi napilapot, a Székely Ellenzéket? — Dr. Sebess Dénes, Kovács Elek és Holczer Géza Sebess Dénes áldozta egy darabig az anyagiakat, itt is egy egy vezérczikket, aztán aztán ott hagyott. Akkor az anyagiakat folytatta Benkő László, elhagyott Holczer Géza és maradtam, dolgoztam, szolgáltam a párt ügyét hírlapban tollal, egyedül én. Nemcsak egy árva fülért nem fizetett érette senki soha, de a párt megkövetelte, hogy ott legyek minden pártgyűlésen, minden vacsorán, -- saját zsebemre. Az 1901. február 6 iki véres választásnál — jól tudja Petri úr, milyen heves, nehéz küzdelem volt az, aki szolgálta Marosvásárhelyen a sajtóban a párt ügyét? Megint csak én. Akkor keveset látott a tisztviselői kar tagjai közül ott, szavazni is talán kettő három szavazott oda, én nem. De jusson eszébe annak a két tisztviselőnek a neve, akik a záróra utolsó percében ott állottak a polgári iskola udvarán várva a pártvezetőség intézkedését, ha szükség van még a szavazóra. Kérdezze meg Nyridsány János pártjegyzőt, az általános választás utolsó perceiben kik voltak az ő tudomása szerint azok a tisztviselők, akik rendelkezésre állottak s csak akkor távoztak el, mikor az eredmény ki volt hirdetve. Pedig akkor is nagyon kevesen voltunk. És a képviselő testületi választásokkor ki toborzott több hívőt szavazó lapjainknak, mint én. — A legutolsó választásnál nem volt szavazójogom, kifelejtettek. De most én kérem Petri Zsigmond urat, mondja meg, mikor szavaztam a párt ellen, mikor, hol, mit tettem olyat, ami ellentétben áll azzal a határozott kijelentésemmel, hogy a függetlenségi eszmék hívének vallom magamat. Dolgoztam, dolgozom a „Székely Lapodban Jól tudják azok a munkatársak, akik időközben megváltak onnan, hogy mit. Melyik lapnak van erősebb nemzetiségi rovata, mint amelyet én ott vezetek, melyik mondotta meg jobban az igazat városi ügyekben, iparos érdekekben, mint az. És amikor a hosszú válság során egy-egy politikai czikkem is megjelent benne, nem egyszer tapsolt neki a Sz. E. is. De nem védekezem, -- emlékeztetem Petri Zsigmond urat, akinek tudtával hagytam el a párt lapját, mert semmivel nem tudott biztosítani az akkori kormányok szelíd nyomásával szemben. Persze most sokan vannak helyettem, mert most nem bántanak senkit, ha függetlenségi eszméket hirdet. Ami azt illeti, hogy a kolozsvári „Ellenzék”-nek dolgozom, hát igaz. Abban írtam egy ideig politikai meggyőződésemnek is megfelelő czikket, de rég ideje, több mint 12 éve, még Kőhalomból, ahol a nemzetiségekkel szemben a legféktelenebb izgatások idején egyedül vettem föl a harczot s mikor Kramer Alvin hírhedt agitátorért az egész község föllázadt, az egyedüli magyar voltam, a ki még irni mertem ellenük. A kik ott voltak, tudják, mi volt a jutalom. Az „Ellenzéki" a megmondhatója, fizetett e nekem ezért a munkámért valaha, valamit. De nemcsak ebben, még egy néhány fővárosi lapban dolgoztam, dolgozom. Tudósítást küld egy ember akár tíz lapnak is. Maros-Vásárhely, 1906. szeptember hó 1. Erdélyi ixraxladmi borok kiviteli pincészeténél Maros-Vásárhely, Szent-György-utcza 7. sz. (Stupitzky-féle ház) uradalmi szőlőkben termelt és tisztán kezelt legfinomabb asztali, pecsenye és csemege borok kaphatók. &JT Úgyszintén raktáron tartatnak mindenféle finomított szeszes italok, cognac és likőrök. "»038 A t. közönség kényelmére távbeszélő van berendezve s minden egyes megrendelés azonnal hazaszállítva eszközöltetik. Hordó vételnél különleges árajánlat. Telefonszám 146.