Székely Lapok, 1906. október (46. évfolyam, 224-249. szám)

1906-10-02 / 224. szám

feLXXVI. évfolyam­ 224. szám Maros-Vásárhely, 1906. október hó 2. Megjelenik: & k*r& áématial őr fib­an. Szerkesztőség : Bv. ref. keil. nyomda (Benkő L.), hova a­ lap szellemi részét illető közlemények sürgendöi. POLI­TIKAI JL, A F Fővárosi szerkesztőség: VH, Rotterbiller­ utcza 19. sz. Előfizetés­­én hirdetéseket felvesz Benkfi ___(ev. re., koll. nyomda.) _ Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyed évre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kir., negyed évre 3 kor., egy hóra 1 kor A munka kezdete. (S.t.) A munka kezdődik. A tes­­pedésnek napjai számlálvák. Félhivatalos híradás adja ezt tudtul, a­mely hírül viszi országszerte, hogy — a­mit különben is tudunk — ok­tóber tizedikén ér véget a nyári par­lamenti szünet, a képviselőház első ülésével. Ennek napirendjén — a félhivatalos tudósítása szerint — az elnöki előterjesztéseken kívül a követ­kező ülések napirendjének és általá­ban az ülések rendjének megállapítása áll majd. A nyári szünet alatt a kép­viselőházi elnökségnél nagy anyag halmozódott fel. Képviselőket érdeklő dolgok, bírói határozatok és feliratok egész serege került a Ház elnökének asztalára. A parlament munkarendjére vonatkozólag politikai körökben azt beszélik, hogy miután a parlament elé kerülő anyag először a bizottsá­gokhoz kell, hogy jusson tárgyalás végett, az első ülést rövid szünet kö­veti, addig, a­míg a bizottságok vé­geznek a hozzájuk utalt dolgokkal. Mindazonáltal az első üléssel és a bi­zottságok munkájával ismét megindul a parlament munkája. Eddig szól az értesítés, é­s mi azt mondjuk hozzá, hogy az a parlamenti munka induljon is meg. A paktum szép história. Üdvös is volt, mint egy uj alkotmányos kor­szaknak nyitánya. Helyén való, s nagy államraison szülötte, — nagy, de mél­tánylandó elvi áldozatok árván. A ki ezt tagadásba meri venni, az — nem mondjuk, hogy hazaáruló, — de hazájának nem igazi, fiúi érzelem­mel cselekvő és gondolkodó polgára. Más kérdés azonban az, — és itt térnek el a politikai fölfogások legéle­sebben, — hogy az időleges kormány­zatnak a paktum­ szülte határai között mik azok az alkotások, a­melyeket a nemzeti reveláció folyományaként, in­tézményes alkotásokban a nemzet megkövetel és joggal vár az óriási erő­próba látható, érzékelhető eredményei­ként ? ! Ez a kérdés mérlegelhető a legyő­­zöttek rosszindulata, avagy a győzök győzelmi mámorának elvakultsága szem­pontjából. Egyik se lesz, és nem lehet az igaz mérték. Mert az igazság — mint mindig — a középen van. A xulcsapongás úgy a kívánalmak­ban, mint az azokat szorongató táma­segíthetett volna rajtam. Ecetgyárak nem savanyítanak úgy, mint a­hogy engem ez a rémember besavanyított. No de itthon vagyok. — Ugyan térjünk be valahova egy fe­ketére. — Sajnálom, — felelte a babonaölő — de reggelre cikket kell írapni a lapomnak az emberi lélek sötétségeiről. — Még így is boldog ember — szólalt meg nagy elkeseredetten a gyermek-ver­­sikék csilingelő szavú lantosa. — A szom­szédomnak ikrei vannak. Nem merek ha­zamenni. Átkozottul sivalkodik a két po­ronty. Kiüldöznek a világból. Kezet fogtak s a két augur elvált,­dásokban egyaránt céltalan. Sőt, a felforgatás veszélyét zuditja mind a kettő államéletünkre. „A lassan járj, tovább érsz“ — politikája soha jobban nem illett a helyzetre, mint ma. Nagy kérdések, határozott megkö­töttséggel, — még nagyobbak, kötet­len kézzel, — elhallgatottak s mégis a nemzeti szellemben gyökerezők tel­jes szabadjára: ezekből áll az időle­ges föladata a kormánynak s az őt támogató óriási parlamenti többség­nek. Hogy ezeknek a föladatoknak kor­mány és többsége megfeleljen, annak eljött már a tizedik órája,­­ ha nem is a tizenkettedik még. A­hogy eddig az alkotmányon ejtett sebeket betapasztaniok sikerült, most már a jól megszántott talajon termést is kell produkálniok. Lássunk s bizalommal várunk is a személyi vívódások elülése után po­zitív, eredményes, nemzetépítő mun­kát. A sokat igérő kezdetet koronázza kézzelfogható alkotások sikere. Ez legyen a munka kezdete és a kezdésnek munkája! Ugurok. A bohémek klubjából jöttek együtt a gyermekek költője és a babonaölő publi­­cista, a­ki az emberi gyöngéket, a korlá­toltságot szokta véresre ostorozni cikkei­ben. A játékról beszéltek, a­melynek iz­galmaiból most kerültek ki a bűvös éjsza­kába. — Szurtos egy pechje volt ma kedves barátom — mondta a gyermek poéta. — Hát bizony annál a halárnál nincs rettenetesebb kibic. Pompásan járt a kár­tyám, de a­hogy mellém telepedett, min­den terblim befagyott. Rettenetes ember. A­hova ül, nem nő rá. — Nekem mondja? Szeraerót is képes volna tönkre tenni. — Tíz pakli kártyát téptem össze, hogy a pechet elűzzem magamtól. De ha a Piatnik egész boltját kifosztom, az sem Révben. Van egy mesém a révbe ért Slemilről. Szomorú szürke mese, mint a legtöbbje azoknak, melyek ott teremnek a kőrenge­tegben. A köztemető után egy agyonlőtt embert talált a rendőr. Hideg volt a teste, merev és véres. A tényállás tiszta volt s a rendőr rövid habozás után elhatározta, hogy az esetről értesíti a hullaszállítókat. Ott kellett hagynia a holttestet, bár ki­szedte a zsebeiből mindazt, a­mit benne talált. Egy üres tárca, egy zsebkés, egy csonkig koptatott Kobinor-ceruza és sok­sok telek­t papiroslap. Mesék. Színes mesék. A hullát elszállították s a rendőr a ha­lott holmiját bevitte a főkapitányság)’... La inspekciós nézegette a furcsa , s mikor a riporterek bejöttek hozzá í­ráss éjjeli hírek pecsenyeillatára, azzal fogadta őket: — Egy kollegájuk lett öngyilkos. Valami Veres Pál. Én bizony sohsem hallottam a hírét, szik­lából fakadó természetes gyógy és üditő savanyuviz. Forráskezelőség Baróth, Háromszékül Főraktár Maros-Vásárhely és vidéke részére. Petras G. Utódai Vasváry és Halász fűszer és csemege üzletében.

Next