Székely Lapok, 1906. december (46. évfolyam, 275-297. szám)

1906-12-01 / 275. szám

XXXVI. évfolyam. 275. szá­m». Maros-Vásárhely, 1906. december hó 1. Megjelenik: a kora délutáni órákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Benkő László ev. ref. kollégiumi nyomdájában, hová a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és előfizetési pénzek küldendők. FÜGGETLEN POLITIKAI LAP Felelős szerkesztő : Szebenyei Ernő Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Maszlag. Tudják-e önök, mi a maszlag? Maszlagot használ az orv­halász, mikor a folyók ezüstös hullámait a ficánkoló halaktól könnyű szerrel akarja megfosztani. Maszlagot használ azért, mert a törvény által megenge­dett eszközt, a hálót, elégtelennek tartja arra, hogy rablási vágyát kielé­gítse. Elő tehát a bóditó szerrel! És be­dobja a csendesen hömpölygő vizbe s néhány pillanat alatt a még zavar­talan nyugalomban levő haltársada­lom apraja-nagyra fejevesztett bódult­­ságban szalad a kapzsi ösztön által vezetett rosszindulatú ember zsák­mányszomjas kezébe. Ilyen módon akarna a zavarosban halászni egyik helyi lap is, az úgy­nevezett „Szabadság.“ Egyik közleményében ugyanis fi­gyelmezteti dr. Nagy József alispánt, miszerint reszkessen a felfüggesztett régi tisztviselők csoportjától, mert ezeknek végcéljuk öt állásából kivenni s helyébe Erösdy Sándor főjegyzőt alispánná választani. Ugyan ? Hát még mit nem ? Hát attól nem reszket-e a főispáni suttogó szavaktól fékezett „Szabadság,“ hogy Erösdy Sándor legközelebb a római pápát is ki fogja verni a Vatikánból? Honnan a jóindulatú rémlátás ? Miért félti ez a maszlaggal telített úgynevezett politikai napilap dr. Nagy József alispáni állásának megrendülé­sét akkor, midőn néhány nappal ezelőtt még a legbrutálisabb támadás­ban részesítette ? Mi tudjuk ! Azért, mert látja az a tisztelt gárda, vagy kör, avagy érdekcsoport, mely­nek szócsöve ez a lap, hogy nem ad senki hitelt többé azoknak a züllött boulevard hangú frázisoknak, mivel ez a nyomtatvány félre akarta vezetni vármegyénk közönségét. Azért, mert látta azt, hogy dr. Nagy József alis­pán durva és brutális megtámadtatása után a vármegye józanon, higgadtan gondolkodó része túlnyomó többségé­ben adott elégtételt derék tisztviselő selyem belésű­­brunban fog elsuhanni a Stefánia-uton, felszisszenésére monoklis dandyknak és irigy pislantására a hajdani kolleganőknek, kik csak amolyan szürke mindennapi uracskát tudtak csipni maguk számára ebből a nagy embertömmegből. Mostan, virághervadással, balzsamos at­moszférával, ragyogó kék éggel megnyí­lott ez a napló is előttem. Hervadó ősz­nek édes bajos melancholiája csapott be­lőle felém. Éreztem a letarolt réteknek hervadt fa­szagát, a hulló la France ró­zsa elszálló illatát. A sóhajtó erdőknek ki­­haltsága és a tovacsonó patakok egykedvű csobogása már nem kapta meg a szive­met, mint hajdanra, a­mikor bánattal szi­vemben kimentem az őszi verőfényes ol­dalra és repesve, de bizakodva néztem utánna a tünedező alkonyi bíbornak. Re­ménykedtem a holnapnak reggelében és jének és undorral fordult el ettől a sajttakarónak is kevésbbé alkalmas nyomdaterméktől. És végül azért, mert látja, hogy a­­ régi tisztviselők között sem az egyet-­­­értést, sem az összetartást megbontani nem tudja, sem pedig a vármegye alispánját a régi tisztviselők elmozdí­tására alakult közkereseti társaság céljainak megnyerni nem bírja. Kiadta tehát a jelszót. Elő a maszlaggal! Féltékenynyé tenni az alispánt Erősdy Sándorra.­­ Hátha igy könnyebben elmegy a mumus Hátha igy eléretik az a cél, hogy a hazafiság jelszava alatt szédelgő módon elfoglalt helyettesi állások előbbeni gazdái kés­őbb, vagy soha sem kerülnek vissza.­­ Ez az oka az alispán iránti végte­len jóakaratnak, melyet a „Szabad­ság” legutóbbi hasábjain olvasunk. Csakhogy késő édes uraim a maszlag! Immunisok mind az alispán, mind Egy szép asszony naplójából. — Irta: p. gy. — I. Porladozó rózsalevelekkel ragasztották le fehér ujjak ezt a naplót, melyet most felnyitva találtam, illetékes kéz által. A „sacré coeur“ szigorú apáczanéniké­­nek szemei elől gondosan elrejtve rótta a gyöngysorokat a sárga hajú, karcsú nö­vendék leányka. Odakünn robogó selyem béléses hintók jártak keltek a főváros elegáns utczáin, míg idebenn a sóvárgás és a sejtelmes vá­gyódás eresztette szivecskéjét ő neki, a mosolygó jövő felé. Jól ki tudta színezgetni magának a dél­­czeg, aczélizm­okkal fegyverzett karú férfit, kinek oldalán egy-két év múlva majd ő is éreztem a déli partok felől ideszalló ibo­lyáknak édes illatát. A tovaszálló fecske csapathoz volt egy pár üzenő szavam, maig a daru madarak csengő énekemre vígan csattogtattak szárnyaikkal arra a langyo­sabb haza felé, hol nincs jégpánczél, de örökös a kikelet. . . És a­mikor ennek a szép asszonynak leánykori naplóját most lapozgatom s ér­zem, hogy abban a tavaszban az ősznek kegyetlen hideg szele csak zuzmarát te­remtett az ő részére. A nők iránti sablonos meghódoláson felül a részvétnek őszinte érzete is felül­kerekedik bensőmben, mert egy érzékeny szívnek vérzése és rózsaszirmoknak porla­­dozása szolgáltatja a milient. A­mint itt körülnézek, olyan borongás üli meg a hangulatot. Olyan félelem száll meg ezekre a kis sóhajtásokra, melyek __ —r­rrrmiiiMnwriMi'iir'TiiriTim­­imi'iriiiniiyrr' ...... ...... ' ' — judobetegségek, auruiuk, számár- “|j • /• köh­ögés, skrofulozia, influenza JJ r ~ % e8e» számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. p ^ ~ £ g e-’'* C MMfcefr értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen nindenfcM Pmrii Q e.etrt» ti ■ lextxatyt.­­.p.«, „Rocker* eredeti ceomiaffolaei. ttqhata wro*l rendeletre a gyffye­ trtir*k­ , %|| fi! tea x inanirrr. fOtUat, 4jj*g ’—intse! ■ b«n. — art flvesenkmt koros». ^ ^M W w,rBa*BI|-3L* A C«. Basel (SvAJejL

Next