Székely Lapok, 1907. február (47. évfolyam, 27-49. szám)

1907-02-01 / 27. szám

2-ik oldal. s Kossuth Ferenc Magyarország veze­tője. Véletlen csak, hogy történeti­­ névvel bír. Mert ha nem a nagy ’ Kossuth fiának született volna, akkor­­ is első szerep várt volna rá a jövő­­ kialakításában. A­mióta hazajött, állandóan harc­­s vonalban állt. És a­mikor látszólag­­ semmit sem tett, akkor alkotott leg­nagyobbat. Mások alkottak és alkotásaikat le­rombolták. Száz helyen és ezer alka- l lommal kezdtek építeni és soha fedél­­ alá nem jutottak. Ő biztosan megala­­­­pozta a függetlenségi pártot. Nagy­­ volt, mint szervező és erős az inté­zésben. Általa, vele lett a független­ségi párt nagygyá és jutott mai heged ,­móniájára. Csodálatos útja a véletlennek. A revolúciós Kossuth Lajos fia az evő-­­ láció nagymestere lett. Mert megér­­­­tette a szükség parancsolatát. Másfél évvel ezelőtt az abszolutiz­­­­mus agyúit szerették. Élesítették a­­ kardokat, töltötték a fegyvereket. Ké- ,­­ jelegve várták odaát az idő megér- t kezését, a mikor ismét közénk lőhet­nek. Csak Isten óvott meg egy m­áso-­­­dik — bizonyára dicső — de véres,­­ pusztító harctól. Isten és Kossuth Ferenc. A­ki a maga erkölcsi súlyá­val, szilárd, törhetlen jellemével, erős­z akaratával, általános műveltségével,­­ józanságával és mindenekfelett az ezeken is uralkodó hazaszeretetével belátta a harc esélyeit és veszélyét. Mások azt mondták: mindent koc­káztatni, hogy mindent nyerhessünk. Ő azt felelte: semmit fel nem áldozni, hogy valamit elérjünk. Mások a pusz­tulást látták csak, ö az alkotást. Má­sok a harcban bíztak, ö a békében. Belátta, hogy a harcnak nem föltét­lenül a győzelem a célja. — Elég a tisztességes béke. Semhogy a győze­lem kedvéért a vezér halomra lövesse táborát. És a­milyen erélyes, okos volt a harcban, oly erős és előrelátó a bé­kés munkában. Ha történeti neve nem praedestinálná is arra, hogy neve fenmaradjon, alkotásai helyet biztosítanának számára a történet lapjaink­nek. Átkozzuk a játékszenvedélyt, mely sok ezer embert kergetett a halálba és számos családot a nyomorba. Ezt a felvo­nást érdekes mozgók élénkítik. Izgalmas a „Pak­si betörők és tolvajok.“ Komikus a „Házasságközvetítő“ és igen megható az „Egy leány története.“ Zichy Mihály gyö­nyörű képe, az Apotheozis fejezi be a da­rabot. II. A szirének hazája hűen tárja elénk a bűbájos Nábolyt és Szicíliát min­den természeti szépségével, históriájával, néprajzi szokásaival együtt. Hajdan bol­dog volt ez a föld, lankásain az istenek bora termett és tengerében a szirének úszkáltak. De megindul a népvándorlás, vad hordák száguldanak végig a csoda szép vidékeken és rabszijra tűzik a lakos­ságot. De a szép szicíliai assszonynak nem tud ellenállani a győztes barbár s a hódí­tókból — hódolókká válnak. A történeti visszaemlékezések után hirtelen előtűnik minden szépségével, ciprusfáival a bűba­jos Nápoly. Lágy énekszó vegyül a ha­bok zsongásában és valami földöntúli han­gulatban ringatódzunk De vége a varázs­nak, változik a kép. Nápoly utczáin sétá­lunk. Majd a tengerparton a fürdőző gyer­meksereg hancúrozásában gyönyörködünk. De e vidám képek után elszorult szívvel­­ látjuk a Vezúv kitörését, mely kétezer év előtt elpusztította Pompejit , elsiratjuk azt a szép virágáarus leányt, ki kedvesét várta a nálai utón. De hiába várta, mert azt is eltemette a Vezúv hamuja. Salerno, Amalfi, Capri tündéri látképei után egy szivettepő látvány fejezi be a felvonást: a calabriai földrengés. Látjuk a házak be­omlását, a hajléktalanná vált szerencsét­leneket. Látjuk a műszaki katonákat, mun­kájuk közben, a­mint a romok közül élő­­i­ket ásnak ki. A második felvonás kezdetén Homeros tengerén járunk. Trinad­a, Scilla birodal­ma és Messina látképe után egy érdek­feszítő tengeri halászatban gyönyörködünk. Örömünk teljes, a sok ezer hal közt há­lóba került a tenger réme a cápa. Majd a görög világ nimfái, zenészei, táncosai vo­nulnak el szemünk előtt. Ezek ismertetése után egy cataniai szüretre megyünk. Itt látjuk azokat a bogárszemű, tüzesvérű, csábos olasz lányokat, a­kikért a félté­keny legények vérbe borult szemmel szúr­ják le vetélytársaikat. Ezt az igalmas je­lenetet 10 percig tartó mozgókép tárja elénk. A második felvonás végén látjuk az Etna füstölgő tölcsérét. (Vége kov.) Székely Lapok. Farkas Albert kudarca. Kossuth Ferenc nem fogadta. Átmeneti hazafival nem tárgyal. Maros Vásárhely, jan. 31. Érdekes és minden tekintetben nagy megelégedést­­ keltő hír pattant ma ki a főispán legutóbbi fővárosi útjáról. Ismere­tes olvasóink előtt az a számos kudarc, a­melyet a főispán és behelyettesített családja a vármegyénél és városnál val­lottak. E kudarcok keserűségének a közönség előtt való elpalástolására Farkas Albert állandóan hangoztatta, hogy nem törődik azzal, bármit csináljon a vármegye és vá­ros, az ő pozíciója a kormánynál szikla­szilárd. Mint a főispánnak minden második szava, úgy ez sem felelt meg a való­ságnak. Maros-Vásárhely, 1907. február hó 1 A főispán ugyanis legutóbbi Pestenléte alkalmából titkára kíséretében megjelent Kossuth Ferenc kereskedelemügyi minisz­ter előszobájában és arra kérte Pallay Sándort, a miniszter titkárját, hogy je­lentse őket de Kossuthnak Pallay eleget tett a kérésnek, Kossuth azonban kijelen­tette, hogy legnagyobb sajnálatára a fő­ispánt nem fogadhatja. Farkas Albert hosszú orral távozott a minisztériumból. Hazajött. Itthon újból nagy hangon hirdette, hogy pozíciója szilárd és állása megdönthe­tetlen. Mint értesülünk, Kossuth azért nem fogadta a főispánt, mivel a múlt szá­­­unkban közölt politikai biográfiát már ismeri és tudja, hogy Farkas a felrobban­­tója a vármegyei függetlenségi pártnak, a főispán szó­így lehet tehát hinni rának. Sárkány Miklós becsületszava. Még betartja. Szó sincs róla, elfelejtette. Egyik helyi lapban olvassuk a követ­kező felhívást: Nyílt kérdés dr. Sárkány Miklóshoz, az „Ipari Hitelszövetkezet“ igazgató­­elnökéhez. A f. évi január hó - án’ tartott szövet­kezeti közgyűlésen ön nyíltan becsület szavára kijelentette, hogy ha a szövetke­zeti bútorcsarnokban bár egy bútordarab is találtatik, mely bécsi, azonnal meg­­szűnne a szövetkezet igazgatója lenni. Azóta, éppen az ön kérésére egy újabb szemle tartatott s ekkor Réthi üzletvezető is be kellett ismerje, hogy az ott levő bőrszékek, melyekből Magyarországon is eleget készítenek épp olyan s még jobb kivitelben, Rotter & Laa bécsi cégtől valók ; e napokban meg a főüzletet, az aradit, a­honnan a bútorok egy része ide került, leplezték le, hogy raktárai bécsi árukkal vannak telve. Ennyi már csak elég bizonyítékul.­­ ezek után, ismerve karakteres jellemét, úgy ő be fogja váltani ígéretét, melyet becsületszavával erősített meg? ! Szövetkezeti tag E felhívás mlinden tekintetben szenzá­ciós. A szövetkezeti tag azonban téved, ha azt hiszi, hogy Sárkány Miklós dr. emlékszik még a szóban forgó kijelenté­sére. Dehogy emlékszik. Ilyesmit ő elszokott felejteni. Arról pedig, hogy lemondjon az igazgatóságról, azt ne várják tőle. Még csendőri fedezettel sem lehet őt onnan kiűzni Máskülönben szolgálhatunk mi még egy pár ilyen kijelentéssel, sőt egy le­véllel is.

Next