Székely Lapok, 1907. augusztus (47. évfolyam, 174-198. szám)

1907-08-01 / 174. szám

2-ik oldal. Vájjon Ugrón főispán ama bizonyos egyezkedési tárgyalásokon kinek ne­vében, nem ő a kormány nevében tett ajánlatot Erősdy főjegyző kinevezteté­­sére nézve ? Saját kinevezési hatásköre nincs a felajánlott állásra, arra csak a kormány bír illetékességgel. És mégis a kormány kinevezési jogköré­hez tartozó állás felajánlásával kap­csolatos tárgyalásokban a főispán nem a kormány nevében és képviseletében járt el? Ugyan, ugyan, mire való ez a kendőzött naivitás? Vagy talán a főispán akkor sem a kormány képvi­seletében járt el, amidőn ezen tár­gyalások során kijelentette, hogy a belügyi kormánynak a fegyelmi kérdés rendezésével szemben minő követelményei és feltételei vannak. E kijelentéssel kü­lönben más alkalommal tüzetesen fog­lalkozunk. De tovább megyünk Hát a főispán akkor sem a kormány nevében és képviseletében járt el, amidőn a pak­tumban megállapított I-fő osztályú mi­niszteri titkárság helyett a pénzügyi tanácsosságot ajánlotta fel ?! És fel­ajánlotta úgy ő maga személyesen, mint édes­apja útján, több rendbeli megbízottja által. Ekkor sem egyez­kedett senki a kormány képviseletében Erősdy főjegyzővel? Nevezett főjegyző senkinek sem utasította volna vissza a pénzügyi tanácsosságot?! Kérdezze meg attól, aki lapjuknak illetékes fel­hatalmazásokat adott, és mi fogadást ajánlunk, hogy most is nekünk lesz igazunk. Vagy ha mindez légből kapott valót­lanság : miért nem nyilatkozik maga a főispán ? Nyilatkoztassa ki, hogy a paktum nem az általunk közzétett tarta­lommal lett megkötve ; nyilatkoztassa ki, hogy a szóban forgó állásokat Erösdy főjegyzőnek fel nem ajánlotta ; nyilatkoztassa ki, hogy a paktu­mot Erösdyék szegték meg; nyilatkoztassa ki, hogy a fegyelmi véghatározat meg nem felebbezésére nem tett kötelező ígéretet, és mi mély alázattal fogjuk Főispán urat megkövetni, hogy érdemetlenül von­tuk felelősségre, de..............addig bocsássa meg nekünk a főispán, hogy az igazság szent nevében éles kritikát gyakoroljunk.­­ Togó,­­ előkelőbbtől a legszegényebbig le akarta róni mindenki a jóságos sziva­r Pista bá­csinak az utolsó kegyeletét. Elkísérték utolsó útjára a temetőbe. A Tábor utcai gyászház már a kora dél­utáni órákban zsúfolásig megtelt a közön­séggel. Három órakor az egész Tábor­­utcza el volt lepve feketeruhás gyászo­lókkal. Fél négy órakor érkezett a halottasház­hoz a városi tanács, a tisztviselői kar élén Ugrón főispánnal és Bernády pol­gármesterrel. Ott volt egy pár kivételével az egész városi törvényhatósági bizottság. A vármegyei tisztviselői kart Erősdy Sándor főjegyző vezette. Képviselve vol­tak az összes állami hivatalok. A kir. ítélő tábla birói karát Dobai Albert tanács­elnök képviselte. A kivonult tűzoltóság és a temetkezési nagy egylet tagjai már csak a Tábor utca bejáratánál helyezkedhet­tek el. Négy óra után egy pár perccel Biró András református pap magas szárnyalású beszédben búcsúztatta el a halottat és el­mondta a szokásos imát a megboldogult lelki üdvéért. Fél öt órakor indult meg a menet a tűzoltó zenekar gyászindulója mellett. A gyászmenet eleje már a Széchenyi tér végére ért, míg a vége csak akkor fordult ki a Baross Gábor­ utcából. A ko­porsót az elhunyt családja és a városi tisztikar kísérte. Leírhatatlan részvét nyilvánult meg a népszerű tanácsos családja iránt. Kisírt szemeket látott a szemlélő a Széchenyi­­utca házainak nyitott ablakaiban. A temetőbe érve a halottas kocsiról le­­emelt koporsó mellett Bodolla Ferenc dr. városi tiszti főügyész búcsúztatta el az elhunytat a város közönsége­­s tisztvi­selő kara nevében. Megható beszéde köny­­nyeket csalt a hallgatóság szemébe. Utánna Tóthfalussy József református lelkész be­szélt, mire a koporsót behantolták. A be­hantolt sir felett még egy utolsó imát mondott el Tóthfalussy és ezzel a gyász­­szertartás véget ért Hat óra volt, mire a nagyszámú közönség elhagyta a temetőt-­­ Mert végzetem, hogy örömnél Több legyen mindig, ami fáj, — Legyek mélységes, mint a tenger, S szomorú, mint az őszi táj . . . Halk szárnyra lebben, úgy kisérget Száz érzés, emlék, sejtelem ; Nincs jajszava, de némasága Nem múló gyász a lelkemen. E néma gyászban enyhülésem, Ha egy egy könnyet sirhatok, — Bocsásd meg férfiasságomnak E férfiatlan bánatot . . . Sajó Sándor: Oroszlány István­­ temetése. " I Maros Vásárhely, 1907. július 31.­­ Tegnap délután 4 órakor tették örök­­ nyugvó helyére Oroszlány István városi tanácsost a református temetőbe. Impo­­zánsabb gyászmenetet még nem látott Maros-Vásárhely város közönsége a teg­napinál. Ott volt az egész város. A leg­ Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1907. augusztus hó 1. MI ÚJSÁG!? 1917. julius 31. Könnyek. Ha néha könny szökken szemembe, Neked csak viz az, — meg se lásd! Bocsásd meg érzékeny szivemnek E pillanatnyi lágyulást . . . E fölcsillámló szomorúság Születik s elhal, mint a hab; De bármily sugaras derűnél Drágább nekem, mert igazabb. Ki vagyok, bánatom mutatja, Nem ajkam játszi mosolya: Jókedvemben lehet hazugság, De könnyeimben nincs soha! Mert úgy születtem, az a sorsom, Hogy vígak közt is bús legyek,­­ örökké hullámzó szivemben örök fájdalmak rengjenek. A ref. templomban történt ásatás, a várbeli templomban ifj. Biás István és Kovács István osztály-archeológus szak­szerű vezetése alatt történt ásatások al­kalmával a következő csekély értékű sír­­mellékleteket találták: Bronz-öv végső tagja, patkós csizmatalp, csontváz (de nem teljes), magyar gallér­, térdig érő selyem attila, 4 drb vas koporsóláb, koporsósze­gek, rézlemezek. A leletek karaktere a XVII. századra vall. Mindezen leleteket az Erdélyi Nemzeti Múzeum régiségtárába szállították be. Az ásatásokról felvett jegy­zőkönyv a fent kivonatosan felsoroltak után így végződik: ,Három napi munká­lat eredményét ezekbe foglalhatjuk össze : Arról győződtünk meg, hogy a marosvá­sárhelyi ev. ref. vártermplom belseje va­lóban gyakran szolgált az előbbi évszáza­dokban temetkezési helyül. Fülkés és sza­badon való temetkezés egyaránt gyakori volt, arról azonban, hogy sírboltos temet­kezés is történt volna, a most megejtett részleges ásatások semmi bizonyítékot sem nyújtottak. Úgy a szabad, mint a fülkés temetkezések hű bizonyítékai a templom viszontagságos múltjának.* A temetkezési egyletből. A helyi temetkezési nagyegylet Orosz­lány István elhalálozásával az elnöki teen­dők ideiglenes vitelével Csiszár Albert al­­elnököt bízta meg, melyet az igazgatóság ez után hoz az egylet tagjai tudomására, Oroszlány István emlékére.­ ­ Oroszlány István emlékét megörökítendő alapítvány céljára koszorú megváltás cí­­e­mén a tegnapi napon a következők ada­­­­koztak: id. Bányai Béla 20, Breckner Vil­­­­mos 10, Makrai Lajos 10, Nagy József , kávéház tulajdonos 10, Bucher Lajos 30,­­ dr. Stein Lázár 10, Csíki F. Károly 20,­­ Mestitz Mihály 20, Csiky Miklós 10, Baksay Endre 10, Sándor Kálmán 20, Jakabfalvi Kornél 10, Székely gabonaraktár szövet­kezet 20, Magyar gazdák vásárcsarnok el­látó szövetkezete 20, Zrínyi Ákos 4, Ré­vész Gyula 10 koronát. Ezúton is felkéret­nek az adakozni kívánók, hogy szívélyes adományaikat dr Bernády György polgár­­mester kezeihez juttatni szíveskedjenek. Szenzációs letartóztatás. Marosludason szenzációs letartózta­tás történt, melynek előzménye, hogy Salgó Béla nevű volt vidéki színész, évek előtt bácsmegyei Cservenka községben megismerkedett Dr Schneider Kornél odavaló orvos feleségével, a­kit Margit nevű leányával együtt Amerikába szökte­

Next