Székely Lapok, 1907. augusztus (47. évfolyam, 174-198. szám)
1907-08-01 / 174. szám
2-ik oldal. Vájjon Ugrón főispán ama bizonyos egyezkedési tárgyalásokon kinek nevében, nem ő a kormány nevében tett ajánlatot Erősdy főjegyző kineveztetésére nézve ? Saját kinevezési hatásköre nincs a felajánlott állásra, arra csak a kormány bír illetékességgel. És mégis a kormány kinevezési jogköréhez tartozó állás felajánlásával kapcsolatos tárgyalásokban a főispán nem a kormány nevében és képviseletében járt el? Ugyan, ugyan, mire való ez a kendőzött naivitás? Vagy talán a főispán akkor sem a kormány képviseletében járt el, amidőn ezen tárgyalások során kijelentette, hogy a belügyi kormánynak a fegyelmi kérdés rendezésével szemben minő követelményei és feltételei vannak. E kijelentéssel különben más alkalommal tüzetesen foglalkozunk. De tovább megyünk Hát a főispán akkor sem a kormány nevében és képviseletében járt el, amidőn a paktumban megállapított I-fő osztályú miniszteri titkárság helyett a pénzügyi tanácsosságot ajánlotta fel ?! És felajánlotta úgy ő maga személyesen, mint édesapja útján, több rendbeli megbízottja által. Ekkor sem egyezkedett senki a kormány képviseletében Erősdy főjegyzővel? Nevezett főjegyző senkinek sem utasította volna vissza a pénzügyi tanácsosságot?! Kérdezze meg attól, aki lapjuknak illetékes felhatalmazásokat adott, és mi fogadást ajánlunk, hogy most is nekünk lesz igazunk. Vagy ha mindez légből kapott valótlanság : miért nem nyilatkozik maga a főispán ? Nyilatkoztassa ki, hogy a paktum nem az általunk közzétett tartalommal lett megkötve ; nyilatkoztassa ki, hogy a szóban forgó állásokat Erösdy főjegyzőnek fel nem ajánlotta ; nyilatkoztassa ki, hogy a paktumot Erösdyék szegték meg; nyilatkoztassa ki, hogy a fegyelmi véghatározat meg nem felebbezésére nem tett kötelező ígéretet, és mi mély alázattal fogjuk Főispán urat megkövetni, hogy érdemetlenül vontuk felelősségre, de..............addig bocsássa meg nekünk a főispán, hogy az igazság szent nevében éles kritikát gyakoroljunk. Togó, előkelőbbtől a legszegényebbig le akarta róni mindenki a jóságos szivar Pista bácsinak az utolsó kegyeletét. Elkísérték utolsó útjára a temetőbe. A Tábor utcai gyászház már a kora délutáni órákban zsúfolásig megtelt a közönséggel. Három órakor az egész Táborutcza el volt lepve feketeruhás gyászolókkal. Fél négy órakor érkezett a halottasházhoz a városi tanács, a tisztviselői kar élén Ugrón főispánnal és Bernády polgármesterrel. Ott volt egy pár kivételével az egész városi törvényhatósági bizottság. A vármegyei tisztviselői kart Erősdy Sándor főjegyző vezette. Képviselve voltak az összes állami hivatalok. A kir. ítélő tábla birói karát Dobai Albert tanácselnök képviselte. A kivonult tűzoltóság és a temetkezési nagy egylet tagjai már csak a Tábor utca bejáratánál helyezkedhettek el. Négy óra után egy pár perccel Biró András református pap magas szárnyalású beszédben búcsúztatta el a halottat és elmondta a szokásos imát a megboldogult lelki üdvéért. Fél öt órakor indult meg a menet a tűzoltó zenekar gyászindulója mellett. A gyászmenet eleje már a Széchenyi tér végére ért, míg a vége csak akkor fordult ki a Baross Gábor utcából. A koporsót az elhunyt családja és a városi tisztikar kísérte. Leírhatatlan részvét nyilvánult meg a népszerű tanácsos családja iránt. Kisírt szemeket látott a szemlélő a Széchenyiutca házainak nyitott ablakaiban. A temetőbe érve a halottas kocsiról leemelt koporsó mellett Bodolla Ferenc dr. városi tiszti főügyész búcsúztatta el az elhunytat a város közönséges tisztviselő kara nevében. Megható beszéde könynyeket csalt a hallgatóság szemébe. Utánna Tóthfalussy József református lelkész beszélt, mire a koporsót behantolták. A behantolt sir felett még egy utolsó imát mondott el Tóthfalussy és ezzel a gyászszertartás véget ért Hat óra volt, mire a nagyszámú közönség elhagyta a temetőt- Mert végzetem, hogy örömnél Több legyen mindig, ami fáj, — Legyek mélységes, mint a tenger, S szomorú, mint az őszi táj . . . Halk szárnyra lebben, úgy kisérget Száz érzés, emlék, sejtelem ; Nincs jajszava, de némasága Nem múló gyász a lelkemen. E néma gyászban enyhülésem, Ha egy egy könnyet sirhatok, — Bocsásd meg férfiasságomnak E férfiatlan bánatot . . . Sajó Sándor: Oroszlány István temetése. " I Maros Vásárhely, 1907. július 31. Tegnap délután 4 órakor tették örök nyugvó helyére Oroszlány István városi tanácsost a református temetőbe. Impozánsabb gyászmenetet még nem látott Maros-Vásárhely város közönsége a tegnapinál. Ott volt az egész város. A leg Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1907. augusztus hó 1. MI ÚJSÁG!? 1917. julius 31. Könnyek. Ha néha könny szökken szemembe, Neked csak viz az, — meg se lásd! Bocsásd meg érzékeny szivemnek E pillanatnyi lágyulást . . . E fölcsillámló szomorúság Születik s elhal, mint a hab; De bármily sugaras derűnél Drágább nekem, mert igazabb. Ki vagyok, bánatom mutatja, Nem ajkam játszi mosolya: Jókedvemben lehet hazugság, De könnyeimben nincs soha! Mert úgy születtem, az a sorsom, Hogy vígak közt is bús legyek, örökké hullámzó szivemben örök fájdalmak rengjenek. A ref. templomban történt ásatás, a várbeli templomban ifj. Biás István és Kovács István osztály-archeológus szakszerű vezetése alatt történt ásatások alkalmával a következő csekély értékű sírmellékleteket találták: Bronz-öv végső tagja, patkós csizmatalp, csontváz (de nem teljes), magyar gallér, térdig érő selyem attila, 4 drb vas koporsóláb, koporsószegek, rézlemezek. A leletek karaktere a XVII. századra vall. Mindezen leleteket az Erdélyi Nemzeti Múzeum régiségtárába szállították be. Az ásatásokról felvett jegyzőkönyv a fent kivonatosan felsoroltak után így végződik: ,Három napi munkálat eredményét ezekbe foglalhatjuk össze : Arról győződtünk meg, hogy a marosvásárhelyi ev. ref. vártermplom belseje valóban gyakran szolgált az előbbi évszázadokban temetkezési helyül. Fülkés és szabadon való temetkezés egyaránt gyakori volt, arról azonban, hogy sírboltos temetkezés is történt volna, a most megejtett részleges ásatások semmi bizonyítékot sem nyújtottak. Úgy a szabad, mint a fülkés temetkezések hű bizonyítékai a templom viszontagságos múltjának.* A temetkezési egyletből. A helyi temetkezési nagyegylet Oroszlány István elhalálozásával az elnöki teendők ideiglenes vitelével Csiszár Albert alelnököt bízta meg, melyet az igazgatóság ez után hoz az egylet tagjai tudomására, Oroszlány István emlékére. Oroszlány István emlékét megörökítendő alapítvány céljára koszorú megváltás cíemén a tegnapi napon a következők adakoztak: id. Bányai Béla 20, Breckner Vilmos 10, Makrai Lajos 10, Nagy József , kávéház tulajdonos 10, Bucher Lajos 30, dr. Stein Lázár 10, Csíki F. Károly 20, Mestitz Mihály 20, Csiky Miklós 10, Baksay Endre 10, Sándor Kálmán 20, Jakabfalvi Kornél 10, Székely gabonaraktár szövetkezet 20, Magyar gazdák vásárcsarnok ellátó szövetkezete 20, Zrínyi Ákos 4, Révész Gyula 10 koronát. Ezúton is felkéretnek az adakozni kívánók, hogy szívélyes adományaikat dr Bernády György polgármester kezeihez juttatni szíveskedjenek. Szenzációs letartóztatás. Marosludason szenzációs letartóztatás történt, melynek előzménye, hogy Salgó Béla nevű volt vidéki színész, évek előtt bácsmegyei Cservenka községben megismerkedett Dr Schneider Kornél odavaló orvos feleségével, akit Margit nevű leányával együtt Amerikába szökte