Székely Lapok, 1907. szeptember (47. évfolyam, 199-223. szám)

1907-09-01 / 199. szám

XXXVII. évfolyam, 199. szám. Maros-Vásárhely, 1907. szeptember hó 1 FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222 Felelős szerkesztő: SZEBENYES ERBIŐ Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 10 kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egyishora 1 kor. Egy idegen naplójából. Szép ország a magyarok országa. Festői elrendezettségében egy igazi Kánaán, de csakis kívülről. Koldus szegény egyébként ez az ország és élhetetlen. Ami pompa virít benn, az mind mesterkélt és ami fényűzés ragyog, az mind oktalan és egyáltalán nem kiadós hivalkodás. Pedig a természet két kézzel szórta a maga szépségeit s teleakgatta ennek a hegyes-völgyes országnak földjét drága értékekkel. A föld mélye csak úgy ontja az erőt, mi azután parlagon megy tönkre, bányák kohója, hegyek méhe mind dúsan termő forrása a pénznek, ami pedig okos célra mégis olyan vékonyan akad ebben az országban. A robogó vonatról látam, ahogy ezernyi szorgos kéz kötötte kévékbe a lábáról ledöntött búzakalászt. Az aranyos fejű, napégéstől sárga élet úgy feküdt ott a messzi földeken, mint valami virító eleven csoda. Az életnek — ennek a szürke prózának — van hát romantikája is. De csak a vonaton, az ablakon keresztül. Természetesen egészen más a kép, mint például amilyet Németország vagy Anglia mutat, kevesebb a falu és a város, s elenyészően csekély a kiemelkedő füstöt okádó gyárkéményeknek a száma, de az összbenyomás szép és teljes, joggal arra lehet következtetni, hogy ez az ország a fejlődésre képes és alkalmas. Kevés lehet a tőkések száma, ebben kereshető az oka annak, hogy az ország javarésze a földműveléssel foglalkozik és nem az ipar és kereskedelemmel. Ezt a véleményemet azonban megcáfolta egy előkelő magyar úr, kivel véletlenül a vasúton kerültem jegyüvé. Nem a tőkés kevés, hanem a tőkések vállalkozási kedve csappant meg, inkább kamatoztatja a pénzét 3—4 százalékra bankban, hol pénze biztos, mintsem hogy teljesen reális vállalkozásokba fektesse, hol alig van I kockázat és hol pénze jó üzletév esetén esetleg 10—12 százalékot is hoz- I hat Az én szempontomból ez rendkívül kicsinyes gazdasági érzékre mutat. A munkásviszonyok is rendezetlenek, napirenden vannak a sztrájkok , és most már ott tart az ország, hogy nincs munkaerő s valósággal csodaszámba vehető, hogy az aratás minden fennakadás nélkül folyhatott le eddig. Mi mindent lehetne ennek az országnak nyers terményeiből előállítani, milyen exportot lehetne teremteni, hogy egyebet ne mondjak, csak a hegyaljai bornak, ha állami kezelésbe venné az ország? A szőlősgazdák úgy is folyton panaszkodnak, hogy nincsen a bornak ára, megfertőzte a magyar borkereskedelmet a sok forgalomba hozott hamisított, vagy megjavított kiadásban eladásra kerülő palack borok. Ebből az egy üzletágból világcikket lehetne csinálni és annyi tiszta jövedelmet biztosítani, hogy a termelő, a vevő és az állam is nagyon jó üzletet kötne. Állandóan hangzik a panasz, hogy nincsen már munkáskéz, a munkaadó nem képes már megfizetni a munkást, annyira túlkövetelő Fiuméba érkezve láttam, hogy a Gunard Line Kárpátia nevű hajója tömve volt jó Borszék. Irta: Kiss Menyhért dr. Most, mikor az emlékek csillogó fátyolon át is megittasodik lelkem a fenyőfák tengerzöld birodalmának költészetétől, — eszembe jut egy kedves szerkesztői jelenet az „Ellenzékitől. Mikor Márkus Emilia, vagy Pedák Sári játszottak Kolozsvárt, a szerkesztő úr bölcs előrelátással figyelmeztetett: „Vigyázzanak gyerekek,nehogy fölfedezzék itt Márkust !“ Én is rendreutasítom csapongó képzeletemet és komolyan figyelmeztetem arra a szerencsés körülményre, ami — fájdalom — nem áll minden honi fürdőre, hogy Borszék már kellőképpen föl van fedezve az emberiség számára. Igen, föl van fedezve, csakhogy Amerika is a felfedezés után több század múltán lett — Amerika. Borszék is lehet a világ gyöngye, a fürdők Kleopátrája, a szárazföldnek Nápolya, ha a közönség elkerüli, mint a ragályos beteget. Borszéken ugyan nyaralnak valahányan, de hiszen a LEGJOBB FESTEK világ e pazar szépségű pontján milliomosoknak kellene tülekedniük a villahelyekért., zörgős, nyikorgós karócák helyett fojtó szagu automobiloknak kellene elgázolással fenyegetünk a gyanútlanul haladó tejesasszonyokat. A Kossuth-kút körüli hely minden talpalatnyi rögje aranyat kellene hogy jelentsen, s a „Remény“ szálló villamos ívlámpái alatt a politika, irodalom, művészet és közgazdaság kellene, hogy szórakoztató találkát adjon egymásnak. Hja, hogy ezek a „kellene, hogy“oknak szerepelniük kell a legpompásabb magyar fürdő felvirágzásának válságos történetében . . . Hanem, talán beválnak a fényes remények, melylyel a székelyföldi körvasutak kiépítését lessük. Milyen más a világ a Maros völgyén, hogy Bisztráig felpörög a kultúrát szállító kávédaráló. A m. kir. állam vasútja ugyan, de Szászrégentől Bisztráig oly lassan cammog, mint egy agyon hízott hatvan éves asszonyság. De nem sokáig tart ez isteni álmosság, jön az elsőrendű pálya s aztán Maroshévizig ,Borszék felé megnyílik a modern közlekedés a kényes kulturemberek számára is. Eddig azok mászták meg a hegyes tündérvárat, akik elutazásai előtt végrendeletet csináltak. Ami társaságunk vállalkozóbb szellemű volt, mert megkockáztatta a fürdőigazgatóság automobilján való száguldást. A középkor keresztes lovagjai sem törtettek olyan lázzal Jeruzsálembe, ahogyan mi indultunk a végzetes útnak. Az igazgatóság uraságoktól levetett gépkocsiairól rémregényeket költöttek, azonban ez a szertelen híresztelés nem mindenben felel meg a valóságnak Igaz, hogy elreked s pöfögve megáll a hegyek közepén, de nem minden félórában. Az is igaz, hogy egyenes után elgázol egy egy tórcét, de például ökrökön még nem robogott át. A mi chauffeurünk Botos József, amíg berregett a gép, választékos humorral adott elő tarka történeteket, a gépkocsik életéből, ami Jeney Józsefet arra csábította, hogy a közelgő léghajós jármű összehasonlíthatatlan előnyeiről fessen szemléltető képet a társaság szemei elé. De a Bisztrótól Borszékig tartó kétórás TISCHLER JÓZSEF festékkereskedésében kapható Maros-Vásárhely, Főtér, (Apolló-ház.)