Székely Lapok, 1907. október (47. évfolyam, 224-249. szám)

1907-10-01 / 224. szám

XXXVII. évfolyam. 224. szn m. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Maros-Vásárhely, 1907. október hó 1 in—— ——— mmmmmmmmmamhaamnhammmmmmmmmmmasammassmmssmssap Előfizetési árak vidékre : egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 11kor. 60 fill. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdá­jában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők Szerkesztőség: Kaziczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222 Felelős szerkesztő: MÁTHÉ GYULA SZÁLKÁK. Egy választás tanulságai. Tehát Szakács Péter a vivát és nem Bernády György, a „népszerű” polgármes­ter, aki a szombati kudarc után ismét szegényebb lett egy díszítő jelzővel. De ezzel a veszteséggel merítünk egy tanul­ságot is. Azt tudni illik, hogyha az általá­nos titkos választói jog alapján szavaztat­nák meg az emberiséget, a népet, kétség­kívül még több olyan bukást lehetne kon­statálni, mint volt a Bernády polgármes­­tere az elmúlt szombaton. Ha nem jó a hegy Mahomethez . . . Várta, várta, két napig is várta, de hiába várta az ugocsamegyei küldöttséget a fiatal Ugron Gábor. Azt a küldöttséget, amely befuvarozta volna Nagy­szőllősről a széke­lyek fővárosába azt az állítólag megsza­vazott bizalmi nyilatkozatot. De hát az országszerte kikiabált küldöttség csak nem jött, habár elmúlt egy nap, két nap, há­rom nap, négy nap, sok nap,­­ még­sem jött. Hol akadt el ez a küldöttség? Merre tévedt ? Kérdi aggódva a fiatal Bukott. Miért nem jön már ez a küldöttség a bi­zalmi dekrétummal? firtatják a főispán tá­borában. És addig — addig tűnődnek a problematikus kérdés felett az áldott jó emberek, míg a marostorda megyei ideig­lenes főispán végtére is tanácsosabbnak látja útra kelni és személyesen megkér­dezni azt a nagy hegyet, hogy miért is nem jött­ el ő hozzá, a világot meghódító Mahomethez. És el is utazott már Ugrón Gábor és uton-útfélen keresi-kutatja azt a küldöttséget, mely a bizalmi nyilatkozattal együtt — elveszett, valahol a semmiségbe. Mint csecsemő gyermek anyja lágy ölé­ben akként alszik már napok óta az ál­függetlenségiek hivatalos lapja, a szabad­ságot soha se hirdető „Szabadság.“ Meg­halt számára minden, ami csak létezhetik az örök természetben. Vezércikkezik a besztercei oláh gyűlésről, holott sem gyű­lés, sem oláhok nem voltak Beszterczén. Értekeznek a székely kérdésről, amelyet rég eltemettek és elparentáltak a rácsi némás parcellákba Bethlen úr, meg Dósy úr. És regényt imák a „holt lelkek" ről, köz­gazdasági enterfilót a gabona kiviteli tila­lomról, meg a magyar borról, amelyet Amerikában isznak literes süvegből 20—30 cent ellenében stb. stb. De a marostordai küzdelemről, erről a nagy harcról nem írnak egy árva betűt sem, mintha bizony már elérkeztek volna a Világoshoz. Hall­gatnak, mint a néma sír, mert nyilván azt hiszik, hogy ezzel a hallgatással in­kább agyon üthetik az igazságot, mintha beszélnének és még egyszer tele haran­goznák a székely világot hazug hírekkel. Avagy talán azért ily csendesek, mert bi­zonyosan tudják, hogy immár senki sem fogja meghallgatni az ők érthetetlen da­­dogásaikat. Hát csak hallgassanak is, mert jobb ez így ezerszer. Néma gyermeknek úgy sem érti meg senki sem a szavát, akár innen, akár túl él az Óperencián. Désy Zoltán lemond és Gernyeszegen választás lesz. — Szenzáció ! szenzáció ! szenzáció ! — Az egykori darabont-főispán-jelölt, Désy Zoltán gernyeszegi képviselő és ez időszerinti pénzügyi államtitkár a pesti lapokban egy nyilatkozatot kö­zölt, amelyben kifecsegte azt az ujsá­got hogy a gernyeszegi mandátum közelebbről új gazdára várakozhatik Tudni­illik ő összeférhetetlen és igy inkább marad államtitkárnak, mint a „nép atyjának“ Tehát lemond kép­viselői megbízásáról. Hogy mikor határozza el magát erre a szerencsés lépésre ? még a jövő titka. De hogy lemond, az több mint bizonyos. Mikor mond le? Hát egyszer . . . Mentél később, annál jobb. Mert a lemondásig duplán jár ki a fizettség is. Ezt bizonyítja legalább az alábbi kis hírecske is, mely egyik buda­pesti lapban, a „Magyar Szó­ban lá­tott napvilágot és ekként nyugtázza az államtitkár úr programmját: Az államtitkár mandátuma „Noblesse oblige." — Magyarországon ez is az elavult példaszavak közé tarto­zik. Ellenkezőleg, mennél előbb kelő ma valakinek a pozíciója, annál többet vél magának megengedhetni törvény, szokás és jóizléssel szemben Ha például Désy Zoltán nem lenne ál­lamtitkár és hasonló összeférhetlenségben leledzenek, mint a­milyenben van, már régen lemondott volna vagy az állásáról, vagy a mandátumáról, mert törvény sze­rint mind a kettőt egyidejűleg jogosan nem viselheti. De Désy Zoltán vár. A mandátumát majd csak októberben fogja a Háznak be­mutatni, egyelőre még 30 napig fog ösz­­szeférhetlen maradni, esetleg november 1­én föl fog venni még egy fertályévi fi­zetést,­­ lemondani róla pedig majd csak akkor fog, mikor Andrássy benyújt valami gentrytörvényt, melyre ráfogják, hogy al­­kotmánybiztositék .. . „Noblesse oblige". Ének a darabontságról. Erdély legrégibb és legtekinté­lyesebb ellenzéki lapjából, a Bartha Miklós alapította „Ellenzék*-ből vesszük át ezt a kitűnő cikket, a­mely szól a marostordamegyei „darabontokról akik nincsenek. Kik voltak a darabontok? Vetem fel a kérdést. A felelet nagyon egyszerű rá: a nemzeti ellentállással szemben kivezényelt törvénytelen kormány. A vármegyék nya­­kára kirendelt király és kormánybiztosok,­­ Lengyel Zoltán definíciójával mindazok­­akik a törvénytelen kormánytól magasabb hivatalt fogadtak el, vagy anyagi előnyt húztak. Ez a darabontság kritériuma.­ Akik a nemzeti ellentállásban tollal, szóval és tettel részt vettünk, világosan emlékszünk rá, hogy úgynevezett dara­bontpárt nem létezett. Éppen a szervezé­séhez fogott Kristóffy, mikor gyászos napja örökre leáldozott. Fehérváry minisz­terelnök és kormánya körül csoportosult !pM Fővárosi Ifarka színpad az Európa kávéházban. HH! Október hó 1-től mindennap este fél 9 órakor fényes előadás ! Ha a nap

Next