Székely Lapok, 1907. december (47. évfolyam, 275-298. szám)
1907-12-01 / 275. szám
ff 2-ik oldal beni fáradozásaiban lássuk be most is, rövid, de előrelátó indítványával, hogy ő a haza javát akarja ; a szive most sem törpült el hazája iránt, most is csak hazájáért, annak magyarságáért dobog, azért él, küzd, hogy magyarok maradhassunk, Magyarországon élhessünk s halhassunk. Bécs felé fordul, a másikkal pedig lefelé. Helyteleníti végül a horvátok és a nemzetiségiek politikáját és elfogadja a javaslatot kényszerűségből, bár a szíve vérezik, amikor kénytelen kimondani ezt az igent. Hock János után Bozóky Árpád beszélt a javaslat ellen és új törvényjavaslatot nyújt be a statuskró fentartására. Még Farkasházy Zsigmond tartott egy rövid ellenzéki beszédet és ezzel véget is ért a tegnapi ülés este 5 órakor. Hock János dörög. — A Ház ülése. — A képviselőháznak megint izgalmas napja volt a tegnap. Hock János mondott egy két óra hoszszat tartó beszédet és igen sok keserű igazságot vagdosott a Wekerle kormány fejéhez. Azon kezdte az aranyszájú prédikátor, hogy tiltakozott a vád ellen, mely a hazafias ellenzéket a horvátokkal való cimborasággal vádolta meg. — A kritika minden képviselőnek olyan joga, amelyben megakadályozni nem szabad. A mameluk tábor ezt az ésszerű figyelmeztetést azonban nem veszi célzásnak és többen ráriyalnak Hock Jánosra ezen módra : — Ne a kritikáról beszéljen, hanem arról, hogy elfogadja e a javaslatot vagy nem ? Hock János a terrorizálástól azonban nem retten meg és tovább folytatja dörgő szózatát, bár az igazmondó leckéztetés végtelenül is fáj a kormánypártnak. Kárhoztatja Ausztria kapzsi politikáját és oly férfiakat kíván Magyarországnak, akik cselekedni tudnak és akarnak. — Hát Kossuthék nem ilyenek ? kérdi a szónoktól egy türelmetlen honatya. Amire Hock János ekként vág vissza: — Tiszteli Kosuth Ferenc személyét, de f , s pártot nem szabad csak ' . i kötni, hanem olyan vntéz-kez, amelyek örök életűek. Mert jóujra egy Fehérváry-kormány és ezzel mben nem lesz elég majd a Kossuth Jene neve. Zajos „nem áll“ hangzik fel a Házban, a szókimondó Hock Jánost ez az udvariatlan fogadtatás nem tartja vissza a további hadakozástól. — Az igazság tisztelt Ház ez időszerint az, hogy ha így haladunk, ma holnap 6- esek leszünk. Az előttünk fekvő kiegyezés sokkal rosszabb a Széll-Körber féle kiegyezésnél. Azok a közjogi vívmányok, melyekkel a kormány úgy szeret dicsekedni, egyáltalán nem vívmányok és nem fognak minket az önállósághoz vezetni. A szónok ezután kíméletlenül támadja az elveiről megfeledkező függetlenségi pártot és a teknős békához hasonlítja, mely egyik páncéljával, a kiegyezéssel zsiszagzivtak egy áthelyezést Sényi László marad. Az Ugron-gárda hivatalos lapja a marosvásárhelyi .Szabadság tegnapelőtti száma ezt a kis hirecskét dobta a nagy világba : Áthelyezés. Ugron Gábor főispán Sényi László szolgabirót a marosi alsó járásból a nyárádszeredai járásba helyezte át. A főispánhoz közel álló és mindig jól értesült családi újságnak ezt a híradását a „Székely Lapok“ is komolyan vette, hitelesnek tekintette. És ezen az alapon jogos kritika tárgyává tette Ugronék legutabbi rendcsinálását, amely nyilvánvaló hajsza akart lenni Sényi László személye ellen. Legnagyobb meglepődésünkre azonban tegnap egy másik hírecskét is olvastunk a mindig jól értesült és soha se hazug „Szabadság” hől, szó szerint ennyit: Áthelyezés. Lapunk tegnapi számában téves információ alapján azt írtuk, hogy a vármegye főispánja Sényi László szolgabírót, a nyárádszeredai járásba helyezte át Sényi tovább is a marosi alsó járásban maradt A nyárádszeredai szolgabiróság■ hoz a főispán Gál Jenő közigazgatási gyakornokot rendelte ki a régeni alsó járásból. A két hírecskét egymással szembe állítva az elfogulatlan olvasó közönség elbírálása alá bocsátjuk a könnyen megfejthető problémát, vájjon lehet-e hinni ezután, vájjon lehet-e hinni egyáltalán a mindig jól értesült „Szabadság” közleményeinek, amelyek állandóan hemzsegnek a valótlanságoktól.* A Szabadság közleménye alapján megírt tudósításunk éle természetesen megtompul és az ügyben közvetlenül érdekelt Sényi László tiszteletbeli főszolgabíró felkérésére kötelességünk annyit helyreigazítanunk, hogy a cikk társadalmi vonatkozásai téves információkon alapultak és az abban foglalt állítások — a „Szabadság“ igaz mondását illesse ezért a dicséret — egyáltalán nem felelnek meg a valóságnak. Nyilván, hol Voltál? És a híveid merre vannak. Tegnap péntek volt és első estélye a a marosvásárhelyi református estélyeknek. És a tizenkétezer református lelket számláló Maros Vásárhelyből ottan láttunk negyven, azaz negyven református hívet, aki fáradtságot vett magának és elment arra a szomorú pénteki estére. Hát kérem ily felbuzdulással, ily részvéttel Isten bizony nem lehet fejleszteni a református hitéletet és soha sem fogunk megbirkózni a fekete reakció gyászos lovagjaival. Negyven igazhivő nem dacolhat a minden jogot megnyirbáló klerikalizmus rémeivel és ha gyorsan, minél előbb nem jön a segítség, akkor csakugyan elveszett a gálya és sohasem vonszolhatjuk ki a révpartra . . . Pedig az a tegnapi este méltán érdemelhetett volna nagyobb érdeklődésű Egy igazi misszionáriust, a vallásos buzgóságnak és a hitélet terjesztésének egyik nagyratörő fanatikus hívét ismertük meg tegnap Benkő Viktor segédlelkész személyében, aki oly gyönyörű fohászt tartott, hogy a jelenlevőknek könyet csalt szemébe. Meglátszik rajta, hogy a híres Szabó Aladár iskolájában tanulta a belmisszió hivatásit, amelyet közvetlen bensőséggel érez és vall nemcsak befelé, de kifelé is. Egészen ifjú ember, pályája legelején áll, akitől még igen sok szépet és jót várhat a református egyház. A vallásos estélyen kívüle szerepeltek még dr. Szász Károly szép vallásos versek felolvasásával. Tóthfalusi József lelkész egy értékes felolvasással, míg Biró András lelkész sikerült bibliamagyarázatot tartott az egybegyűlteknek. Ők már régi kipróbált harcosok, akiknek érdemeit régóta ismeri a református Maros Vásárhely és így nem igényelnek úttörő munkájukért külön dicséretet, vagy elismerést, mint az új őrálló, a Makóból ide szakadt Benkő Viktor segédlelkész. Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1907. december hó 1 SZÁLKA: de megjárták . . . A zsenge főispán és az öreg alispán csúfos kudarcot vallottak a tegnap Addig - addig hencegtek az ellenzék hiányával, a mig elbizakodott számításaikban megbuktatta mindkettőjüket az az elllenzék, amely szerintük hiányzik, amely szerintük sehol sincsen. Amily vakmerő volt az önhittségük, és oly szánalmas most a bukásuk. Hogy is ne, mikor ez az általuk lekicsinyelt ellenzék, a szerintük „megszűnt“ autonóm párt épen akkor méri rájuk a legkíméletlenebb csapást, a legsistergőbb bombát, amikor végleg halottnak hitték a szemeik elől jól elrejtőzött ellenzéket . . 23 év óta fennálló jjylpfthnírliann \7alfm7fmW mitM raktáromon levő összes bútoraimat, mint salon, háló, bútorraktáromban UZJuuliuiyiaulJuuiuULuUbuu I11JUuli ebédlő, stb. berendezések árait tetemesen leszállítottam. Tekintettel a jelenlegi nehéz viszonyokra, mégis minden árfelemelés nélkül hitelre is árusítok Jürimbaum Sámuel első kárpitos-, asztalos- és bútor raktára, MAROSVÁSÁRHELYT, ................. ' ' ■ Szent György-utcza, Takarék-pénztár épület ..............-------------Saját asztalos és kárpitos műhely. — Gyermekkocsik, mit