Székely Lapok, 1907. december (47. évfolyam, 275-298. szám)

1907-12-01 / 275. szám

ff 2-ik oldal­­ beni fáradozásaiban lássuk be most is, rövid, de előrelátó indítványával, hogy ő a haza javát akarja ; a szive most sem törpült el hazája iránt, most is csak hazájáért, annak magyarságá­ért dobog, azért él, küzd, hogy ma­gyarok maradhassunk, Magyarországon élhessünk s halhassunk. Bécs felé fordul, a másikkal pedig lefelé. Helyteleníti végül a horvátok és a nemze­tiségiek politikáját és elfogadja a javaslatot kényszerűségből, bár a szíve vérezik, amikor kénytelen kimondani ezt az igent. Hock János után Bozóky Árpád beszélt a javaslat ellen és új törvény­javaslatot nyújt be a statuskró fentartására. Még Farkasházy Zsigmond tartott egy rövid ellenzéki beszédet és ezzel véget is ért a tegnapi ülés este 5 órakor. Hock J­ános dörög. — A Ház ülése. — A képviselőháznak megint izgalmas napja volt a tegnap. Hock János mondott egy két óra hosz­­szat tartó beszédet és igen sok keserű igazságot vagdosott a Wekerle kormány fejéhez. Azon kezdte az aranyszájú prédikátor, hogy tiltakozott a vád ellen, mely a ha­zafias ellenzéket a horvátokkal való cim­­borasággal vádolta meg. — A kritika minden képviselőnek olyan joga, amelyben megakadályozni nem sza­bad. A mameluk tábor ezt az ésszerű figyel­meztetést azonban nem veszi célzásnak és többen ráriyalnak Hock Jánosra ezen módra : — Ne a kritikáról beszéljen, hanem ar­ról, hogy elfogadja e a javaslatot vagy nem ? Hock János a terrorizálástól azonban nem retten meg és tovább folytatja dörgő szózatát, bár az igazmondó leckéztetés végtelenül is fáj a kormánypártnak. Kárhoztatja Ausztria kapzsi politikáját és oly férfiakat kíván Magyarországnak, akik cselekedni tudnak és akarnak. — Hát Kossuthék nem ilyenek ? kérdi a szónoktól egy türelmetlen honatya. Amire Hock János ekként vág vissza: — Tiszteli Ko­s­uth Ferenc személyét, de f , s pártot nem szabad csak ' . i kötni, hanem olyan vntéz­-­k­ez, amelyek örök életűek. Mert jó­­ujra egy Fehérváry-kormány és ezzel mben nem lesz elég majd a Kossuth Jene neve. Zajos „nem áll“ hangzik fel a Házban, a szókimondó Hock Jánost ez az udva­riatlan fogadtatás nem tartja vissza a to­vábbi hadakozástól. — Az igazság tisztelt Ház ez időszerint az, hogy ha így haladunk, ma holnap 6- esek leszünk. Az előttünk fekvő kiegyezés sok­kal rosszabb a Széll-Körber féle kiegye­zésnél. Azok a közjogi vívmányok, melyek­kel a kor­m­ány úgy szeret dicsekedni, egyáltalán nem vívmányok és nem fognak minket az önállósághoz vezetni. A szónok ezután kíméletlenül támadja az elveiről megfeledkező függetlenségi pártot és a teknős békához hasonlítja, mely egyik páncéljával, a kiegyezéssel zsiszagzivtak egy áthelyezést Sényi László marad. Az Ugron-gárda hivatalos lapja a maros­vásárhelyi .Szabadság­ tegnapelőtti száma ezt a kis hirecskét dobta a nagy világba : Áthelyezés. Ugron Gábor főispán Sényi László szolgabirót a marosi alsó járásból a nyárádszeredai járásba helyezte át. A főispánhoz közel álló és mindig jól értesült családi újságnak ezt a híradását a „Székely Lapok“ is komolyan vette, hi­telesnek tekintette. És ezen az alapon jogos kritika tárgyává tette Ugronék leg­utabbi rendcsinálását, amely nyilvánvaló hajsza akart lenni Sényi László személye ellen. Legnagyobb meglepődésünkre azonban tegnap egy másik hírecskét is olvastunk a mindig jól értesült és soha se hazug „Szabadság” hől, szó szerint ennyit: Áthelyezés. Lapunk tegnapi számában téves információ alapján azt írtuk, hogy a vármegye főispánja Sényi László szolga­bírót, a nyárádszeredai járásba helyezte át Sényi tovább is a marosi alsó járásban maradt A nyárádszeredai szolgabiróság■ hoz a főispán Gál Jenő közigazgatási gyakornokot rendelte ki a régeni alsó járásból. A két hírecskét egymással szembe ál­lítva az elfogulatlan olvasó közönség el­bírálása alá bocsátjuk a könnyen megfejt­hető problémát, vájjon lehet-e hinni ez­után, vájjon lehet-e hinni egyáltalán a mindig jól értesült „Szabadság” közlemé­nyeinek, amelyek állandóan hemzsegnek a valótlanságoktól.* A Szabadság közleménye alapján meg­írt tudósításunk éle természetesen meg­tompul és az ügyben közvetlenül érdekelt Sényi László tiszteletbeli főszolgabíró fel­kérésére kötelességünk annyit helyreigazí­tanunk, hogy a cikk társadalmi vonatkozásai téves információkon alapultak és az abban foglalt állítások — a „Szabadság“ igaz mondását illesse ezért a dicséret — egy­általán nem felelnek meg a valóságnak. Nyilván, hol Voltál? És a híveid merre vannak. Tegnap péntek volt és első estélye a a marosvásárhelyi református estélyeknek. És a tizenkétezer református lelket számláló Maros Vásárhelyből ottan láttunk negyven, azaz negyven református hívet, aki fáradtságot vett magának és elment arra a szomorú pénteki estére. Hát kérem ily felbuzdulással, ily rész­véttel Isten bizony nem lehet fejleszteni a református hitéletet és soha sem fogunk megbirkózni a fekete reakció gyászos lo­vagjaival. Negyven igazhivő nem dacol­hat a minden jogot megnyirbáló klerikaliz­­mus rémeivel és ha gyorsan, minél előbb nem jön a segítség, akkor csakugyan el­veszett a gálya és sohasem vonszolhatjuk ki a révpartra . . . Pedig az a tegnapi este méltán érdemelhe­tett volna nagyobb érdeklődésű Egy igazi misszionáriust, a vallásos buzgóságnak és a hitélet terjesztésének egyik nagyratörő fanatikus hívét ismertük meg tegnap Benkő Viktor segédlelkész személyében, aki oly gyönyörű fohászt tartott, hogy a jelen­­levőknek könyet csalt szemébe. Meglát­szik rajta, hogy a híres Szabó Aladár iskolájában tanulta a belmisszió hivatásit, amelyet közvetlen bensőséggel érez és vall nemcsak befelé, de kifelé is. Egészen ifjú ember, pályája legelején áll, akitől még igen sok szépet és jót várhat a re­formátus egyház. A vallásos estélyen kívüle szerepeltek még dr. Szász Károly szép vallásos ver­sek felolvasásával. Tóthfalusi József lel­kész egy értékes felolvasással, míg Biró András lelkész sikerült bibliamagyarázatot tartott az egybegyűlteknek. Ők már régi kipróbált harcosok, akik­nek érdemeit régóta ismeri a református Maros Vásárhely és így nem igényelnek úttörő munkájukért külön dicséretet, vagy elismerést, mint az új őrálló, a Makóból ide szakadt Benkő Viktor segédlelkész. Székely Lapok Maros-Vásárhely, 1907. december hó 1 SZÁLKA: de megjárták . . . A zsenge főispán és az öreg alispán csúfos kudarcot vallottak a tegnap Addig - addig hencegtek az ellenzék hiányával, a mig elbizakodott számításaikban megbuk­tatta mindkettőjüket az az elllenzék, amely szerintük hiányzik, amely szerintük sehol sincsen. A­mily vakmerő volt az önhittsé­gük, és oly szánalmas most a bukásuk. Hogy is ne, mikor ez az általuk lekicsi­nyelt ellenzék, a szerintük „megszűnt“ autonóm párt épen akkor méri rájuk a legkíméletlenebb csapást, a legsistergőbb bombát, amikor végleg halottnak hitték a szemeik elől jól elrejtőzött ellenzéket . . 23 év óta fennálló jj­ylpfthnírliann \7alfm7fmW mitM raktáromon levő összes bútoraimat, mint salon, háló, bútorraktáromban UZJuuliuiyiaulJ­uuiuULuUbuu I11JUuli ebédlő, stb. berendezések árait tetemesen le­szállítottam. Tekintettel a jelenlegi nehéz viszonyokra, mégis minden árfelemelés nélkül hitelre is árusítok J­ürimbaum Sámuel első kárpitos-, asztalos- és bútor­ raktára, MAROS­VÁSÁRHELYT­, ................. ' ' ■ Szent György-utcza, Takarék-pénztár épület ..............-------------­Saját asztalos és kárpitos műhely. — Gyermekkocsik, mit

Next