Székely Lapok, 1908. február (48. évfolyam, 26-50. szám)

1908-02-01 / 26. szám

2-1fő oldal.____________________________________Maros-Vásárhely, . 1908.február hózi zottságokban nem szabad más nyelvet beszélni, mint a magyart Kivévén a horvátokét, akik a maguk nyelvét is használhatják. Egyedül Kmety Kárly emelt szót, a milliónyi költségek emelése ellen és kifogásolta a haditengerészet kiegészítési módját, amely kizárja a paritás elvének az érvényesülését. A többi függetlenségi és 48 as képviselő uraknak azonban semmi észrevételük nem volt a milliók felsrólalására és vidáman mulatoztak gróf Montecucolli admirális egyik igen jellemző megjegyzésére, amellyel a költségek emelkedését megindokolta. Azt mondta az admirális gróf úr: — Azt kérdezik tőlem miért nem kért a tengerészeti kormány többet a hajóraj kiépítésére? Erre csak azt válaszolhatom, hogy kérni és kapni két különböző dolog. Kértem, de nem kaptam mindent.? ?!) Bezzeg jött egy harsogó hahota, amely percekig tartott és csak akkor szűnt meg, amikor a tengerészeti kormányzó a magyar tengerésztisztek hiányáról kezdett beszélni. Felemlítette a többek között, hogy a flottának alig vannak magyar tisztjei, miután egy-két évi szolgálat után már oda hagyják a tengerészetnél betöltött sorhajóhadnagyi rangjukat. Hogy miért hagyják oda, erre természetesen nem felelt az admirális úr, de mi tudjuk, csakis azért, mert az előléptetéseknél mellőzi a tengerészeti kormány a magyar elemet. A hadügyi és a közös számvevőségi költségvetések tárgyalásánál nem volt érdemlegesebb felszólalás. A két költségvetést a pénzügyi albizottság szinte galopp-tempóban letárgyalta és a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül megszavaztak Bécsnek mindent mindent, amit a delegációk útján kívánt kicsikarni Magyarországtól. Pesti levél. Irta: Kiss Menyhért dr. Csurog az eső, síkosak a járók, pöfögnek az autók, bukdácsolnak az emberek: ez a külső keret, melyből elindul ez az írás túl a Királyhágón, a szőke Szamos partjára. A legrosszabb nap a vasárnap, akár Kolozsvárt. Az ember vágyja a dologtalanságot. Mégis majd megbődül, mikor nincs mihez fogni. Ugyan este van mit mulatni. A múlt héten a lipótvárosi híres kaszinó hangversenyén és ragyogó szépségein mulatoztunk. Mennyi brilliáns, mennyi szépség, mennyi vagyon. Ugyancsak a Vil-ik kerület háziurai rendeztek a maguk számára a múlt héten egy brilliánd cabarét, melynek konferencierje az alább jegyzett név hordozója volt. A gondolat Bárczy István polgármesteré volt: összehozni a kerület vezető férfiait francia mintára barátkozni, mulatni, táncolni. Még Molnár Viktor államtitkár is tánczra perdült . . . A Nemzeti Színház igazgató válsága határozottan foglalkoztatja az írói világot, valamint a kultuszminisztérium főtisztviselőit. Bizony, ez a színház színvonaltalan, tehetségtelen kezdők szellemi lerakodó helye, protekciók Aziluma. Somlónak menni kell, nem a színház hanyatlása, hanem váltók és hasonló ügyek miatt, melyek az igazgató tekintély rovására mentek. A Molnár Ferenc vacsoráján, amint halljuk Ambrus Zoltánt favorizálták, azonban az Írók között óriási pártja van Malonyay Dezsőnek, kit európai ízlése, páratlan energiája, adminisztracionális képessége egyenesen predesztinálják erre a szép állásra. Herceg Ferenc mondja, hogy nálánál külömb, arravalóbb embert keresve se lehet találni. Ábrányi Emil is kijelentette, hogy esze ágában sincs pályázni, hasonlókép nyilatkozott Porzsolt Kálmán, ki szintén komoly jelölt volt A politikában nics semmi új. Meglesz a házszabály-revíziós vezércikkezünk az általános választói jogról. Ez a törvény a jövő zenéje. Magyarország Zenithje és Nadirja. Vigyázni kell ám, hogy a magyarság szupremációja biztosíttassák. Különben sírját ássa az ezeresztendős honnak. A horvát kérdés is szőnyegen van. Lesz-e többsége az erdélyi származású Rauch bánnak ? Ez a nagy költő politikus Tisza István merészségével és vaskezével csinálja lent a rendet. Igaza van Vuchetich Sándor főispánnak, hogy ki kell békülni a magyaroknak a horvátokkal. A pragmatikát, talán elalusszák, talán megcsinálják, de békésen kell megoldani, hogy testvár legyen a horvát és nem lázadó. Ez a mi érdekünk is. Válasz a „Szabadágának. — Hegedűs főkapitány ügyében. — Az önmagától szerkesztődő „Szabadság“ tegnapi számában ismét egy modortalan kirohanást intéz a Székely Lapok ellen. Teszi pedig ezt azért, mert mi a szőnyegen levő Hegedűs ügyben nem óhajtunk egy véleményen lenni vele, a „kizárólag“ egyéni érdekek védelmére alapított szabadsággal. A közérdek legyen az városi vagy megyei ügy, a Szabadságnál teljesen mellékes, csak egy szempontot lát és gyakorol mindenben, azt tudni illik, hogy a családi lappal összeköttetésben levőknek ne essék semmi bántódása, még akkor sem, ha a közvélemény igazságos kritikája ennek az ellenkezőjét kívánja. Fáj a Szabadságnak, ha támadjuk Ugront, ezt a főispáni méltóságra alkalmatlan gyenge legényt. Miért ? Mert a főispán velők, a „szókimondó“, a „független“ és „hazafias” lappal összeköttetésben áll és kijár számukra a kormánynál annyi szubvenciót, amennyi az életképtelen vállalat mesterséges fenntartásához szükségeltetik. És fáj a Szabadságnak az is, ha kritizáljuk Désy Zoltán államtitkár úr közéleti tevékenységét, mely legutóbb abban merül ki, hogy az alig pár százezer koronát érő mezőölyvesi Désy-birtokot másfél millió koronáért felparcelláztassa az állam a nyomorgó székely nép megmentésére . . És fáj a Szabadságnak a Bethlen István gróf önzetlen hazafisága felett gyakorolt kritika, fájnak nemkülönben a Farkas Albert familiájáról írott igaz sorok, szóval fáj minden, amit mi írunk az ő védőszentjeiről, akik bukásra predesztinált újságjukat ideig óráig kompromittálhatják a türelmes nyomdafestékkel. De legesleginkább fáj a Szabadságnak — úgy látszik — a Hegedűs főkapitány ügyében folytatott polémia, amelyet arra kíván kihasználni, hogy a való tények elferdítésével megint rúgjon egyet a közérdeken és az ezt védelmező „Székely Lapok“-on. „önzetlen” pártfogásába veszi a nagybeteg Hegedűs főkapitányt és kierőszakolni akarja az ő visszahelyezését, holott jól tudja, hogy Hegedűs Sándor megrongált egészségi állapota miatt egyáltalán nem való erre a súlyos felelősséggel járó állásra. De azért mégis ontja alattomos förmedvényeit és nem átallja a közérdekre hivatkozni, amely oly távol áll tőle, mint Makó Jeruzsálemtől. Mi a magunk részéről még egyszer és utoljára ismételjük, hogy a beteg Hegedűs Sándor főkapitány ép úgy nem alkalmas a főkapitányi állásra, mint a „Szabadság" cikkírói a hirlapirásra és ezzel ezt az ügyet befejezettnek tekintjük. Legfennebb csak annyit óhajtunk még megjegyezni, hogy a „Székely Lapok” meggyanúsítását (ma nekem, holnap neked) nem fogjuk büntetlenül eltűrni sem a „Szabadság* tól, sem senkitől. Még Hofbauer tanácsostól sem, akit Hegedűs Sándor kineveztetése idején szintén emlegettek volt marosvásárhelyi főkapitánynak. Sándor János akkori főispánon múlt, hogy ma nem Hofbauer Aurélnak, hanem Hegedűs Sándornak hívják a főkapitányt. MI ÚJSÁG?! IS 8 január 81. Kozma Gyula a Kúriánál. A marosvásárhelyi főügyészség vezetőjét, Kozma Gyula királyi főügyészt tudvalevőleg berendelték a Kúriához kisegítő bírónak. Az új bíró, mint egyik pesti lapból olvassuk, tegnap délelőtt tette le a hivatalos esküt és nyomban elfoglalta új hivatalát, Kiss Menyhért Budapesten. A nyárádszeredai járás „kiéheztetett” szolgabirája, dr. Kiss Menyhért a törvénytelenül keresztülhajszolt tisztujítás óta úgy eltűnt innen, mintha elnyelte volna a föld. Egy sajátkezűleg írott pesti levél nyomán tudjuk most meg, hogy Kiss Menyhértet, az éhező szolgabiró poétát „ideiglenesen" Budapest ölelte keblére. Jelenleg a Pesti Hírlap belső dolgozótársa Kiss Menyhért, akiről ezután bizonyára még gyakrabban fogunk hírt hallani Többször jót mint rosszat.