Székely Lapok, 1908. március (48. évfolyam, 51-72. szám)

1908-03-01 / 51. szám

2-ik oldal. Emelni kell a pótadót sürgősen, mert különben vége a székely becsületnek és tövéből elhervad a vi­rágzó tulipán... Miska afférje. — Főispán és rikkancs. — Miskának, a népszerű Olajos Miskának. a „Székely Lapok" közkedvelt rikkancsának tegnap komoly afférje támadt a — főispán úrral, aki lapot olvasott egyik helyi kávé­­házban. A nem mindennapi affér úgy tör­tént, hogy Miska megvételre kínálta a saját lapját illő tisztességgel. A főispán úr, aki — mikor nem látják Miskának kedves kundschaftja és erdélyie­sen szólva állandóan pirulájával szokta megfizetni a­­Székely Lapok“­egyes szá­mait, most végtelenül bosszús volt és Miskát gorombán elkergette az asztalától. Sőt még meg is fenyegette Miskát azzal, hogy ha még egyszer oda megy hozzá, hát egyszerűen megrúgja. Csúnyán megrúgja Olyan helyen rúgja meg, hogy mi ezt a kritikus helyet még gondolatje­lekkel se jelezhetjük itten, ebben az új­­ságlapban. Miska végighallgatta a szóbeli sértéseket türelmesen és aztán elment az asztaltól egy szisszenés nélkül. De mi, akiknek Miska elpanaszolta az esetet, sokkal ke­ményebb legények vagyunk Miskánál és itt a nyilvánosság előtt védelmére kelünk a becsületében megbántott Miskának. És kérdjük a főispán urat, hogy vájjon helye­sen, vájjon lovagiasan járt-e el a tisztes­séges Miskával szemben, mikor őt kímé­letlenül elkergette s megfenyegette annyi sok úri­ember előtt. Egy olyan embert bántalmazni, aki semmi­nemű elégtételt nem vehet a főis­pán úrtól, legalább is nem a legbátrabb cselekedet volt. Miska pedig ilyen ember, ő se nem perelheti, se nem állíthatja pisztolya csöve elé a főispán urat. Épen ezért a mi kötelességünk, hogy neki elégtételt nyújtsunk ezzel a kis cikkel. És ez az elégtétel nem más, hogy kér­jük a főispán urat, hogy ezt az affért ne ismételtesse meg többet Olajos Miská­val és ne háborítsa meg őt amúgy is elég keserves kenyérkeresetében. Hadd árulja, hadd kínálja Miska a „Szé­kely Lapok”-at ezután is békességgel. Még akkor is, ha ezt az újságot jövőben nem Miskától vásárolja meg a főispán úr, hanem hajdúval viteti fel a megyeházára egy krajcárért Hogy gazdálkodnak a megyeházán. — Beszámoló a tegnapi „csendes“-ről. — A főispánpárti megfizetett újságok egy­értelműig hirül adtak már, hogy a teg­napi vármegyei közgyűlés­ egyike volt a „legcsendesebb“ közgyűléseknek. Hogy miért volt ily „csendes" ez a köz­gyűlés, ezt már természetesen nem írták meg és nem is sejttették az olvasó közön­séggel. Megírjuk hát mi, az egyetlen új­ság, amely nem fél a hatalomtól és olyan független igazmondó kritikát gyakorol, a­milyet a „csendben“ uralkodó hatalom ki­érdemel. A bizottsági tagok tegnap tanúsított részvétlenségének első­sorban az a fő oka, hogy mint már említettük is, az ellenzéki érzelmű bizottsági tagokat nem hívták meg erre a közgyűlésre és igy eleve el­zárták az egészséges ellenőrzés eddig szabad zsilipjeit. Az alkotmányos jogaitól önkényesen megfosztott bizottsági tagok számszerűit valami buszán épen ezért nem is vehettek részt a tegnapi „csendes" köz­gyűlésen és ez a távolmaradás még azo­kat is kínosan érintette, akik a közgyű­lésre csekély számban meghivattak. A központi tisztviselőkön és főszolgabí­rókon kívül alig láttunk a tegnapi köz­gyűlésen húsz bizottsági tagot. Öt plébá­nos, három református pap, Makkai Zsiga bá és még vagy két harisnyás székely, ezek képviselték tegnap a közgyűlést, a­mely álmos hangulatban egy szó észrevé­tel nélkül elfogadott mindent, amit az elő­adó urak feltálalni szíveskedtek a zöld asztalnál. Azaz pardon. Egyetlen egy felszólalás mégis volt. Dr. Ferencz Mihály Zsigmond bizottsági tag kockáztatta meg ezt a bátor és önérzetes felszólalást annál a pontnál, amely a vármegyei nyomtatvány szállítá­sok ügyére vonatkozott. A Kossuth-nyomdánál részvényes alis­pán ugyanis a Kossuth-nyomdának adta ki a vármegyei nyomtatvány szállításokat 7315 korona ajánlati összegért, jóllehet a Kos­suth nyomdánál sokkal nagyobb hitelnek örvendő ev. ref. kollégiumi nyomda éppen ötven százalékkal olcsóbb ajánlatot tett a vármegyei nyomtatvány szállításokra és 3886 koronáért ajánlkozott a szállításra. A klerikális érzelmű alispán úr azonban — ismételjük — mellőzte a református nyomdát és a sokkal drágább és megbíz­hatatlanabb Kossuth-nyomda vállalatának adta ki a vármegyei nyomtatvány-szállítá­sokat. Nem vette figyelembe, hogy a vár­megyei nyomtatványokat évtizedek óta a református nyomda szállította. Eltekintett attól, hogy a szabály és a szokások sze­rint is a régi vállalkozót mindig előnyben kell részesíteni. Még akkor is, ha ajánlko­zása esetleg kedvezőtlenebb volna az új ajánlattevőknél. De ez a jelen esetben ki volt zárva. Az ev. ref. kollégiumi nyomda a legkomolyabb és legolcsóbb ajánlatot tette. Méltó volt épen ezért dr. Ferencz Mihály Zsigmond őszinte felháborodása, amikor számon kérte az alispántól, hogy mi jogon szerződött a vármegye nevében a Kossuth­­nyomdával, amely részvénytársaság lévén, egy külön jogi személy is egyszersmind. Ki az igazgatója ennek a vállalatnak, és kivel íratták alá a szóban forgó szerződést. Az alispán úr ötölt­ hatott erre a nem remélt számonkérésre és nagy volt a meglepetés, amidőn a válaszából kiderült, hogy a kötött szerződés jogilag érvénytelen és semmis, mi­után nem törvényszerűleg és a vállalat igaz­gatójának az aláírása nélkül kötötték meg a szerződést. Az alispáni véghatározattól eltérőleg hoztak aztán egy megreperált határoza­tot, amelyben szabályszerű szerződés meg­kötésére utasították az alispán urat. Ez a határozat azonban nem végérvényes, mert a református kollégiumi nyomda meg­­felebbezni fogja azt a Belügyminiszterhez. íme tekintetes közvélemény, így gazdál­kodnak a vármegyén. Ez a nyomtatvány szállítás körüli csetepaté is eléggé híven jellemezheti, hogy a hatalom jelenlegi birtokosainál nem a takarékossági elv dominál, nem az százait, hogy a várme­gyét esetleg megkímélhetnék egy pár ezer korona oktalan kiadástól, de csakis arra törekednek, hogy jobban és jobban merül­jenek el a pazar irreális költekezések vég­zetes fertőjébe. Székely Lapok, Maros-Vásárhely, 1908. március hó 1 Építik fi kollépmot. — Ki fogja építeni ? — A református kollégium építésére be­adott pályázatok sorsa felett — úgy hall­juk — holnap fog dönteni a kollégiumi elöljáróság. Baumagarten kultúrmérnök, a minisztérium szakembere átvizsgálta már az összes építési terveket és ehhez képest ajánlani fogja az elöljáróságnak ezt vagy azt a vállalkozót. Mi a magunk részéről, nem vagyunk­ ki­­váncsiak arra, hogy vájjon a helybeli Vá­­rady Árpádnak vagy az idegen és legdrá­gább Grünwald cégnek adják-e ki ezt a nagyszabású építkezést. Minket minden kérdésben a köz érdeke vezérelt és egyéni szempontok a mi írásainkat soha sem irá­nyították. Ennél a fontos kérdésnél is ezt tesszük és igazán a református érdekeket akarjuk megvédelmezni, amidőn figyelmeztetni akar­ Az Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank RA Marosvásárhelyt, hivatalos helyiségét 1908. márczius hó­t­ ével a Széchenyi­ tér 62. szám alá HofT" helyezi át.

Next