Székely Lapok, 1908. március (48. évfolyam, 51-72. szám)
1908-03-01 / 51. szám
2-ik oldal. Emelni kell a pótadót sürgősen, mert különben vége a székely becsületnek és tövéből elhervad a virágzó tulipán... Miska afférje. — Főispán és rikkancs. — Miskának, a népszerű Olajos Miskának. a „Székely Lapok" közkedvelt rikkancsának tegnap komoly afférje támadt a — főispán úrral, aki lapot olvasott egyik helyi kávéházban. A nem mindennapi affér úgy történt, hogy Miska megvételre kínálta a saját lapját illő tisztességgel. A főispán úr, aki — mikor nem látják Miskának kedves kundschaftja és erdélyiesen szólva állandóan pirulájával szokta megfizetni aSzékely Lapok“egyes számait, most végtelenül bosszús volt és Miskát gorombán elkergette az asztalától. Sőt még meg is fenyegette Miskát azzal, hogy ha még egyszer oda megy hozzá, hát egyszerűen megrúgja. Csúnyán megrúgja Olyan helyen rúgja meg, hogy mi ezt a kritikus helyet még gondolatjelekkel se jelezhetjük itten, ebben az újságlapban. Miska végighallgatta a szóbeli sértéseket türelmesen és aztán elment az asztaltól egy szisszenés nélkül. De mi, akiknek Miska elpanaszolta az esetet, sokkal keményebb legények vagyunk Miskánál és itt a nyilvánosság előtt védelmére kelünk a becsületében megbántott Miskának. És kérdjük a főispán urat, hogy vájjon helyesen, vájjon lovagiasan járt-e el a tisztességes Miskával szemben, mikor őt kíméletlenül elkergette s megfenyegette annyi sok úriember előtt. Egy olyan embert bántalmazni, aki semminemű elégtételt nem vehet a főispán úrtól, legalább is nem a legbátrabb cselekedet volt. Miska pedig ilyen ember, ő se nem perelheti, se nem állíthatja pisztolya csöve elé a főispán urat. Épen ezért a mi kötelességünk, hogy neki elégtételt nyújtsunk ezzel a kis cikkel. És ez az elégtétel nem más, hogy kérjük a főispán urat, hogy ezt az affért ne ismételtesse meg többet Olajos Miskával és ne háborítsa meg őt amúgy is elég keserves kenyérkeresetében. Hadd árulja, hadd kínálja Miska a „Székely Lapok”-at ezután is békességgel. Még akkor is, ha ezt az újságot jövőben nem Miskától vásárolja meg a főispán úr, hanem hajdúval viteti fel a megyeházára egy krajcárért Hogy gazdálkodnak a megyeházán. — Beszámoló a tegnapi „csendes“-ről. — A főispánpárti megfizetett újságok egyértelműig hirül adtak már, hogy a tegnapi vármegyei közgyűlés egyike volt a „legcsendesebb“ közgyűléseknek. Hogy miért volt ily „csendes" ez a közgyűlés, ezt már természetesen nem írták meg és nem is sejttették az olvasó közönséggel. Megírjuk hát mi, az egyetlen újság, amely nem fél a hatalomtól és olyan független igazmondó kritikát gyakorol, amilyet a „csendben“ uralkodó hatalom kiérdemel. A bizottsági tagok tegnap tanúsított részvétlenségének elsősorban az a fő oka, hogy mint már említettük is, az ellenzéki érzelmű bizottsági tagokat nem hívták meg erre a közgyűlésre és igy eleve elzárták az egészséges ellenőrzés eddig szabad zsilipjeit. Az alkotmányos jogaitól önkényesen megfosztott bizottsági tagok számszerűit valami buszán épen ezért nem is vehettek részt a tegnapi „csendes" közgyűlésen és ez a távolmaradás még azokat is kínosan érintette, akik a közgyűlésre csekély számban meghivattak. A központi tisztviselőkön és főszolgabírókon kívül alig láttunk a tegnapi közgyűlésen húsz bizottsági tagot. Öt plébános, három református pap, Makkai Zsiga bá és még vagy két harisnyás székely, ezek képviselték tegnap a közgyűlést, amely álmos hangulatban egy szó észrevétel nélkül elfogadott mindent, amit az előadó urak feltálalni szíveskedtek a zöld asztalnál. Azaz pardon. Egyetlen egy felszólalás mégis volt. Dr. Ferencz Mihály Zsigmond bizottsági tag kockáztatta meg ezt a bátor és önérzetes felszólalást annál a pontnál, amely a vármegyei nyomtatvány szállítások ügyére vonatkozott. A Kossuth-nyomdánál részvényes alispán ugyanis a Kossuth-nyomdának adta ki a vármegyei nyomtatvány szállításokat 7315 korona ajánlati összegért, jóllehet a Kossuth nyomdánál sokkal nagyobb hitelnek örvendő ev. ref. kollégiumi nyomda éppen ötven százalékkal olcsóbb ajánlatot tett a vármegyei nyomtatvány szállításokra és 3886 koronáért ajánlkozott a szállításra. A klerikális érzelmű alispán úr azonban — ismételjük — mellőzte a református nyomdát és a sokkal drágább és megbízhatatlanabb Kossuth-nyomda vállalatának adta ki a vármegyei nyomtatvány-szállításokat. Nem vette figyelembe, hogy a vármegyei nyomtatványokat évtizedek óta a református nyomda szállította. Eltekintett attól, hogy a szabály és a szokások szerint is a régi vállalkozót mindig előnyben kell részesíteni. Még akkor is, ha ajánlkozása esetleg kedvezőtlenebb volna az új ajánlattevőknél. De ez a jelen esetben ki volt zárva. Az ev. ref. kollégiumi nyomda a legkomolyabb és legolcsóbb ajánlatot tette. Méltó volt épen ezért dr. Ferencz Mihály Zsigmond őszinte felháborodása, amikor számon kérte az alispántól, hogy mi jogon szerződött a vármegye nevében a Kossuthnyomdával, amely részvénytársaság lévén, egy külön jogi személy is egyszersmind. Ki az igazgatója ennek a vállalatnak, és kivel íratták alá a szóban forgó szerződést. Az alispán úr ötölt hatott erre a nem remélt számonkérésre és nagy volt a meglepetés, amidőn a válaszából kiderült, hogy a kötött szerződés jogilag érvénytelen és semmis, miután nem törvényszerűleg és a vállalat igazgatójának az aláírása nélkül kötötték meg a szerződést. Az alispáni véghatározattól eltérőleg hoztak aztán egy megreperált határozatot, amelyben szabályszerű szerződés megkötésére utasították az alispán urat. Ez a határozat azonban nem végérvényes, mert a református kollégiumi nyomda megfelebbezni fogja azt a Belügyminiszterhez. íme tekintetes közvélemény, így gazdálkodnak a vármegyén. Ez a nyomtatvány szállítás körüli csetepaté is eléggé híven jellemezheti, hogy a hatalom jelenlegi birtokosainál nem a takarékossági elv dominál, nem az százait, hogy a vármegyét esetleg megkímélhetnék egy pár ezer korona oktalan kiadástól, de csakis arra törekednek, hogy jobban és jobban merüljenek el a pazar irreális költekezések végzetes fertőjébe. Székely Lapok, Maros-Vásárhely, 1908. március hó 1 Építik fi kollépmot. — Ki fogja építeni ? — A református kollégium építésére beadott pályázatok sorsa felett — úgy halljuk — holnap fog dönteni a kollégiumi elöljáróság. Baumagarten kultúrmérnök, a minisztérium szakembere átvizsgálta már az összes építési terveket és ehhez képest ajánlani fogja az elöljáróságnak ezt vagy azt a vállalkozót. Mi a magunk részéről, nem vagyunk kiváncsiak arra, hogy vájjon a helybeli Várady Árpádnak vagy az idegen és legdrágább Grünwald cégnek adják-e ki ezt a nagyszabású építkezést. Minket minden kérdésben a köz érdeke vezérelt és egyéni szempontok a mi írásainkat soha sem irányították. Ennél a fontos kérdésnél is ezt tesszük és igazán a református érdekeket akarjuk megvédelmezni, amidőn figyelmeztetni akar Az Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank RA Marosvásárhelyt, hivatalos helyiségét 1908. márczius hót ével a Széchenyi tér 62. szám alá HofT" helyezi át.