Székely Lapok, 1908. április (48. évfolyam, 73-88. szám)

1908-04-02 / 73. szám

2-ik oldal­ helyezés után rövid időre el is fogják ítélni a marosvásárhelyi törvényszék­nél. Szigorúan és oly súlylyal, ahogy a bírák elfogulatlan lelkiismereti meg­győződése szerint erre az ítéletre ők érdemesek. A várható ítélet, amint sejtjük Nagy Józsefre és Erősdy Sándorra valószí­nűleg marasztaló lesz az első fokon, de egyúttal azt is reméljük, hogy a felsőbb bíróságok ezt az ítéletet meg­fogják semmisíteni és az állásuktól megfosztott s becsületükben meghur­colt Nagy Józseféket annyi sok mél­tatlan üldöztetés után fényesen reha­bilitálni fogják. Mert így kívánja ezt a törvény szel­leméből folyó humanizmus, a józan ész és a martyromság kálváriáját oly régen járó ártatlanok nyugodalma. Marosvásárhely nem bízik a kormányban. A végelgyengülésben szenvedő­­Szabad­ság, mielőtt búcsút mondana ennek a bús árnyék­világnak, még rúg egyet az igaz­ságon, hogy dicstelen pályafutására annál gyűlöletesebben emlékeztessen. Megvádolja ismét a mi önzetlen hazafi­­ságunkat, kétségbe vonja a mi igaz jóhi­szeműségünket és olyan súlyos rágalmak­kal illet, mint a­milyeneket egy darabont­­lapról várni lehet. Azt hazudja többek kö­zött ez a közvélemény félrevezetésére ala­pítot­t darabont-újság, hogy a mi tollun­kat nem vezették eszmék és elvek soha­sem, de csakis személyes támadások s a­jut önérdek késztetett a mai rohadt rend­szer üldözésére. Ennek a hazugságnak a cáfolatára mi nem vállalkozunk. Aki figyelmesen és el­fogultság nélkül kísérte a napi sajtót, az jól tudhatja, hogy ezek a vádak a Sza­badság­ra százezerszer inkább vonatkoztat­hatók, mint mi reánk, akik mindenkor az igazságot, a­­ közjó érdekét szolgáltuk mindenben. Hogy mégis kénytelenek vagyunk leg­utóbbi ízléstelen támadására reflektálni, azt ismét a marosvásárhelyi közönség jó hírneve érdekében tesszük. Ez a lap meg­vádolja ugyanis a függetlenségi polgársá­got is és felteszi róla azt az aljasságot, mintha a polgárság bíznék a nemzeti jo­gok konfiskálására elszegődött darabont­kormány megbízhatatlan működésében. Vegye tudomásul a világosságtól távol álló Szabadság, hogy a marosvásárhelyi szabad polgárok ezt a kvótafelemelő Bécs­­csel paktáló kormányt hazafias bizalmuk­kal ki nem tüntethetik soha sem. De igenis kárhoztatják, utálják szívük mélyé­ből azt a politikát, amelynél csúnyábbat csak Fehérvári megtévedt emberei akartak csinálni annak idején. Ha ennek dacára a városi kommunitás­­ban mégis keresztül fog menni a felülről megrendelt műbizalmi nyilatkozat, ezt a szégyent ne tulajdonítsák a városi polgár­ságnak, a­mely a kommunitással e tekin­tetben mindenféle közösséget megtagad. A Bernády polgármesterrel együtt vacso­rázó városatyák eddig sem voltak a polgár­ság érdekeinek szószólói, és a darabont Vozáryt is a polgárság tiltakozása ellenére iktatták be. Nem várunk hát tőlük most sem kor­szakalkotó, bátor fellépést, mint ahogy a a kis nyulaktól sem lehet kívánni, hogy törzsmesterei legyenek a nagy ágyuknak. De egyet tudunk és ez az, hogy ezt a kormányt az elkerülhetetlen bukástól nem lehet többé feltartóztatni még abban az esetben sem, ha a népámító újságok az ellenkezőjét is hirdetik. A maszlagot az ilyen műbizalmi nyilatkozat formájában az önérzetes és független polgárok nem ve­szik be, mert undorodnak attól és nem akarnak megkótyagosodni, mint annyi so­kan megteszik ezt ebben a bolondok hó­napjában, sokkal, de meggyőző érvekkel mutatta ki a vád tarthatatlanságát és a törvényköny­vével kezében beigazolta, hogy Nagy Jó­zsefet és Erösdy Sándort nem lehet meg­vádolni jogosan a terhükre felrótt bűncse­­lekménynyel. úgy Nagy József, mint Erösdy a törvényt védték akkor, amikor a tör­vénytelenül az alispáni előterjesztés mel­lőzésével kinevezett Reicher főjegyzőt nem ismerték el törvényes főjegyzőnek. Eljárásuk teljesen korrekt volt és a leg­utolsó betűig fedi a törvényt A vád alá helyezésre épen ezért semmiféle ok nem foroghat fenn. Másfél óra hosszat beszélt Sebestyén Mik­lós, darabokra szedve, megsemmisítve a vád súlyosoknak tetsző pontjait és azután kérte a vád alá helyezési indítvány el­vetését. A törvényszék visszavonult tanácsko­zásra. Rövid 8 percnyi időt vett igénybe ez a tanácskozás. Nem sok idő, de épen ele­gendő arra, hogy Nagy Józsefet és Erősdy Sándort vád alá helyezhessék. És vád alá is helyezték a büntető tör­vénykönyv 480. és 481. §- ba ütköző hivatali kötelesség megtagadása miatt. Ez ellen a vád alá helyezés ellen feleb­bezésnek helye nincs. Most már követke­zik a főtárgyalás, amelyet valószínűleg még ebben a hónapban, de legkésőbb má­jusban megtartanak. Ez a főtárgyalás lesz igazán szenzációs egy főtárgyalás ! Székely Lapok, Maros-Vásárhely, 1908. április hó 2. Vád alá helyezték Nagy Józsefet és Erősdyt - Hivatali kötelesség megtagadása miatt.­­A túlbuzgó Budapesti Hírlap ezelőtt öt nappal megírta már, hogy Nagy Józsefet és Erősdy Sándort a marostordai küzde­lemből kifolyólag vád alá helyezték. Ez az idő előtti újsághír tegnap végre valónak bizonyult és csakugyan vád alá helyezte a törvényszék vádtanácsa Nagy Józsefet és Erősdyt. A szenzációs esemény következőképen történt. Az Ugrón főispán feljelentésére megin­dult bűnügyi vizsgálat bevégeztével tegnap került az érdekes ügy a vádtanács elé. A vádtanácsban Szabó Imre bíró elnökölt Bella Ede és Dicső Béla bírák részvételé­vel. A vád tárgyát Dicső Béla ismertette és öt negyed órán keresztül ismertette a Nagy Józsefék terhére felrótt bűncselek­ményt, amelyet az által követtek el, hogy a belügyminiszter ismeretes rendeletével szembe helyezkedtek és nem akarták el­ismerni Reicher Aladár főjegyzőségét. A vádirat Nagy Józsefet és Erösdy Sán­dort épen ezért hivatali kötelesség meg­tagadásával vádolja és kéri mindkettőnek vád alá helyezését. Sem Nagy József, sem Erösdy nem voltak jelen a vádtanácsi ülésen. Igazukat doktor Sebesty­é Miklós ügyvéd védte, a­kit általánosan úgy ismernek, mint a leg­kiválóbb tudásu kriminalistát. Nem frázi Piccoló, piccolo, csín, csip, csini — Itt van Pálmay Ilka. — Marosvásárhelynek kedves vendégei van­nak. Megjött Kinsky grófné Pálmay Ilka, a világhírű énekes színésznő és oly fé­nyes művész estélyt rendez ma, a milyen­ben rég nem volt része a marosvásárhelyi közönségnek. A grófné nem egyedül jött. Vele van­nak Tollagi Adolf, a Népszínház kedvelt énekes bonvivántja, aki sok derűs percet szerez a budapesti közönségnek s most újabban a vidéknek is, amerre felé Pál­may Ilkával vendégszerepel. És itt van Ráskay Emilia, a Magyar színház drámai művésznője aki a kolozs­vári színházból került fel a fővárosba mű­vészi sikerekben gazdag tehetséggel. Vég­telen bájos orgánuma, rokonszenves egyé­nisége előre biztosítják részére a mi kö­zönségünk szeretetét is. A művész­társaságnak negyedik tagja Fodor Bertalan, az Opera kiváló művésze, aki ritka virtuó­itással kezeli a zongorát és jelentős sikerekre tekinthet vissza. A fénypont természetesen maga Kinsky grófné, Pálmay Ilka, aki a mai műsoron bemutatja a világhírű facipős táncot is, a Az Erdélyi Kereskedelmi és Hitelbank RA Marosvásárhelyt, hivatalos helyiségét 1908. márczius hó 9-ével a Széchenyi-tér 52. szám alá PUT* helyezte át. 4M&Bm

Next