Székely Lapok, 1909. február (49. évfolyam, 17-32. szám)
1909-02-02 / 17. szám
XXXIX. évfolyam. 17. szám. Maros-Vásárhely, 1909. február 2 FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelenik hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájában, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség: Kazinczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő: IMÁTHÉ GYULA Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fül. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Erősdy leleplezései Andrássyról Ugrottról és másokról. — Ítélet a nagy perben. — A marosvásárhelyi törvényszék végre meghozta ítéletét abban a nagy politikai perben, amely hónapok óta izgatottságban tartja e vármegye és város közvéleményét. Az ítélet rehabitálja Andrássy belügyminisztert és helyi exponensét a fiatal Ugrón főispánt, de viszont nem sújtja szigorúan Nagy Józsefet és Erősdy Sándort sem, akik a vád szerint a kormányhatósággal szembehelyezkedtek. A fogházbüntetés teljes mellőzésével csak pénzbüntetést mért ki a vádlottakra a büntető bíróság, sőt alkalmazta a büntető novellát is, habár erre a szakaszra egyáltalán nem reflektált a védelem. A helyi romlott politikai viszonyokat és erkölcsöket ismerve mindenki egy megdöbbentő drákói ítéletet várt a törvényszéktől. Annál nagyobb meglepetéssel fogadták hát ezt a marostordai körülményekhez képest igazán enyhe ítéletet amelyen vörös fonalként húzódik végig az az elv, hogy a kecske is jól lakjék s a káposzta is megmaradjon. A kormánnyal dacoló Nagy József és Erősdy Sándor kaptak egy-egy fricskát Juszticiától a marostordai martyromság örök emlékéül. A tekintélyében és hatalmában inzultált Andrássy- Ugron kettős pedig kapott egy szemernyi csillapító balzsamot még mindig sajgó szenvedéseire. Az első percben, a pillanatnyi benyomás hatása alatt bajos volna eldönteni azt, hogy a laikus közönség milyen tetszéssel fogadja ezt a pártatlannak látszó bírói igazmondást És azt sem akarjuk most kutatni, hogy hogyan vélekednek a meghozott bölcs ítéletről a szakavatott jogászok. Annyival is inkább, mert ezeket a kérdéseket mind háttérbe szorítják holmi csattanós leleplezések, amelyeket Erősdy Sándor közölt az ő bíráival a tegnapi nagy ítélethozatal előtt. Ezekben a leleplezésekben kínosan kompromittálva vannak a belügyminiszter, a főispán és a marostordai nemzeti ellenállás több félistene, akik külön-külön és együttvéve úgy tűnhetnek fel az elfogulatlan szemlélő előtt, hogy voltaképen ők az igazi bűnösök és nem az a két ember, akit tegnap a törvény kénytelen volt elitélni. Az Erősdy-féle leleplezések alább következnek szép sorrendjében. Nem vagyok bűnös. A vád és védőbeszédek s replikák elhangzása után Szabó Imre főtárgyalási elnök megkínálta a vádlottakat az utolsó szó jogával. Erősdy Sándor felemelkedik és azzal kezdi beszédét, hogy Sztupjár főügyészhelyettes vádjaira volna némi szerény mondanivalója . A királyi ügyész azzal vádol mondja Erősdy, hogy én két ízben is megtagadtam az engedelmességet. Egyszer akkor, amidőn Ugrón főispán törvénytelen eljárása ellen a közgyűlésen tiltakoztam. Másodszor akkor amidőn nem adtam át főjegyzői hivatalomat a törvénytelenül kinevezett Reicher Aladár főjegyzőnek. És nem felel meg a valóságnak. A főispán által is hitelesített jegyzőkönyv bizonyítja, hogy én meg sem mukkantam a közgyűlésen. Mikor pedig Reicher megjelent irodámban és kérte tőlem a főjegyei joghatóságot, nem mutatott fel én előttem nekem szóló rendeletet. Volt ugyan Reichernél egy ilyen tartalmú rendelet, de ezt Nagy József alispánhoz intézte Ugrón főispán főispán, nem pedig Erősdy Sándorhoz. Csak természetes, hogy én ennek a harmadik személyhez intézett felhívásnak egyáltalán nem tartoztam engedelmeskedni és mert nem engedelmeskedtem, ezáltal éppen hivatali kötelességemet teljesítettem. Miért ettük meg a bókát ? A vád tisztelt képviselője vadat kovácsolt abból is, hogy én, ha csakugyan komoly aggodalmaim voltak, miért nem bontottam fel azt a kézbesítési utasítás mellőzésével kiállított levélborítékot, amely állítólag az én felfüggesztésemre vonatkozó miniszteri rendeletet tartalmazta. Felbontás által kellett volna meggyőződést szereznem arról, — úgymond az ügyész úr — hogya hivatalos levél nem közönséges misztifikáció. Erre a vádra csak az felelhetem, hogy éppen mert komoly aggodalmaim voltak, azért nem bontottam fel a levelet, hanem úgy amint kaptam, felbontatlanul terjesztettem vissza Ugrón főispánhoz. Tegyük fel, hogy felbontottam volna azt a levelet és tartalmakép átnyújtottam volna Ugrón főispánnak a „Miért ettük meg a békát?“ című vezércikket, és azt mondtam volna neki: Íme ezt a vezércikket találtam a levélben. Mi a véleménye az ügyész úrnak, várjon es hitte volna ezt az állítást Ugrón főispán ? ! Ugyebár aligha. Ezért kellett tehát nekem visszaterjesztenem a levelet felbontatlanul. Hadd állapítsa meg hivatalosan maga Ugron Gábor, hogy mi van a levélben. A béka-e vagy pedig Andrássy rendelete ? Lapokat olvashattam volna. A királyi ügyész úr azt mondja, hogy a helyi lapokból is értesülhettem volna arról, hogy engem a belügyminiszter felfüggesztett állásomtól. De én kérdem, vájjon lehet-e komoly súlyt helyezni a lapok közleményeire? Hiszen annak idején megírták a lapok azt is, hogy Ugrón főispán megbukott, pedig dehogy bukott meg! Ugyanannyi fáradsággal megírhatták volna a lapok azt is, hogy Ugrón helyére engem neveztek ki főispánnak. Az ügyész úr logikája szerint nekem ebben az esetben okvetlenül fel kellett volna mennem a megyeházára Ugrón Gábort kiakolbolítani... Vagy nem ? Erősdy az ügyészt leckézteti. Szóba hozza ezután Erősdy a paktum ügyét, amelynek létezését a királyi ügyész sem tagadta, sőt megengedte, hogy a paktum betartása körül egyik másik részről történtek bizonyos visszaélések. Az ügyész egyik mondatában azt állítja, hogy a paktum tényleg korlátozta a főispán felebbezési jogát, de mindjárt egy másik mondatban már lecáfolja maga magát az ügyész és azt akarja bizonyítani, hogy a történt visszaélések a korlátozott felebbezési jogot egyáltalán nem érintették. Ugyan — kérdi Erősdy — mi lehet az oka ennek az ügyészi ellenmondásnak ? Majd leckét ad az ügyésznek Erősdy a fegyelmi törvényszakaszokból, kimutatja a 4-ik és 8-ik szakasz közötti különbséget és kétségbe vonja azt, hogy a főispánnak joga lett volna Erősdyn a felfüggesztést végrehajtani. Leleplezések Andrássyról. Azt mondja a vád tisztelt képviselője, a belügyminiszter helyesen járt el, amikor engem a pótvizsgálat érdekében felfüggesztett. Ez nem áll. Hiszen azt a pótvizsgálatot meg lehetett volna tartani akként, hogy én továbbra is hivatalban maradhattam volna. És ugyan miért rendeltetett el a pótvizsgálat ? kérdi Erősdy Sándor Azért, mert a lelkiismeretes belügyminiszter úr bizonyos iratok kiegészítését rendelte el. Nevezetes tudni, hogy ezek a kért iratok éppen a belügyminiszter úr fiókjában voltak.