Székely Lapok, 1909. február (49. évfolyam, 17-32. szám)

1909-02-02 / 17. szám

XXXIX. évfolyam. 17. szám. Maros-Vásárhely, 1909. február 2 FÜGGETLEN POLITIKAI ÚJSÁG. Megjelenik hétfőn, szerdán, pénteken és szombaton délután. Kiadóhivatali telefon 161. Szerkesztőségi telefon 222. Kiadóhivatal: Benkő László kollégiumi nyomdájá­ban, hirdetések és előfizetési pénzek ide küldendők. Szerkesztőség­: Kazinczy-utcza 1. szám, hová a szellemi részt illető küldemények küldendők. Felelős szerkesztő: IMÁTHÉ G­YULA Előfizetési árak vidékre: egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 4 kor., egy hóra 1 kor. 60 fül. Helyben, házhoz hordással: egy évre 12 kor., fél­évre 6 kor., negyedévre 3 kor., egy hóra 1 kor. Erősdy leleplezései Andrássyról Ugrottról és másokról. — Ítélet a nagy perben. — A marosvásárhelyi törvényszék végre meghozta ítéletét abban a nagy poli­tikai perben, amely hónapok óta iz­gatottságban tartja e vármegye és vá­ros közvéleményét. Az ítélet rehabi­­tálja Andrássy belügyminisztert és helyi exponensét a fiatal Ugrón főispánt, de viszont nem sújtja szigorúan Nagy Józsefet és Erősdy Sándort sem, akik a vád szerint a kormányhatósággal szembehelyezkedtek. A fogházbüntetés teljes mellőzésé­vel csak pénzbüntetést mért ki a vád­lottakra a büntető bíróság, sőt alkal­mazta a büntető novellát is, habár erre a szakaszra egyáltalán nem ref­lektált a védelem. A helyi romlott politikai viszonyo­kat és erkölcsöket ismerve mindenki egy megdöbbentő drákói ítéletet várt a törvényszéktől. Annál nagyobb meg­lepetéssel fogadták hát ezt a maros­­tordai körülményekhez képest igazán enyhe ítéletet amelyen vörös fonal­ként húzódik végig az az elv, hogy a kecske is jól lakjék s a káposzta is megmaradjon. A kormánnyal dacoló Nagy József és Erősdy Sándor kaptak egy-egy frics­kát Juszticiától a marostordai marty­­romság örök emlékéül. A tekintélyé­ben és hatalmában inzultált Andrássy- Ugron kettős pedig kapott egy sze­mernyi csillapító balzsamot még min­dig sajgó szenvedéseire. Az első percben, a pillanatnyi be­nyomás hatása alatt bajos volna el­dönteni azt, hogy a laikus közönség milyen tetszéssel fogadja ezt a pár­tatlannak látszó bírói igazmondást És azt sem akarjuk most kutatni, hogy hogyan vélekednek a meghozott bölcs ítéletről a szakavatott jogászok. Annyival is inkább, mert ezeket a kérdéseket mind háttérbe szorítják holmi csattanós leleplezések, amelye­ket Erősdy Sándor közölt az ő bírái­val a tegnapi nagy ítélethozatal előtt. Ezekben a leleplezésekben kínosan kompromittálva vannak a belügymi­niszter, a főispán és a marostordai nemzeti ellenállás több félistene, akik külön-külön és együttvéve úgy tűn­hetnek fel az elfogulatlan szemlélő előtt, hogy voltaképen ők az igazi bűnösök és nem az a két ember, a­kit tegnap a törvény kénytelen volt elitélni. Az Erősdy-féle leleplezések alább következnek szép sorrendjében. Nem vagyok bűnös. A vád és védőbeszédek s replikák el­hangzása után Szabó Imre főtárgyalási elnök megkínálta a vádlottakat az utolsó szó jogával. Erősdy Sándor felemelkedik és azzal kezdi beszédét, hogy Sztupjár főügyészhelyettes vádjaira volna némi szerény mondanivalója . A királyi ügyész azzal vádol mondja Erősdy, hogy én két ízben is megtagadtam az engedelmességet. Egyszer akkor, amidőn Ugrón főispán törvénytelen eljárása ellen a közgyűlésen tiltakoztam. Másodszor akkor amidőn nem adtam át főjegyzői hivatalo­mat a törvénytelenül kinevezett Reicher Aladár főjegyzőnek. És nem felel meg a valóságnak. A főispán által is hitelesített jegyzőkönyv bizonyítja, hogy én meg sem mukkantam a közgyűlésen. Mikor pedig Reicher megjelent irodámban és kérte tőlem a­ főjegyei joghatóságot, nem mutatott fel én előttem nekem szóló rendeletet. Volt ugyan Reichernél egy ilyen tartalmú ren­delet, de ezt Nagy József alispánhoz intézte Ugrón főispán főispán, nem pedig Erősdy Sándorhoz. Csak természetes, hogy én ennek a harmadik személyhez intézett felhívásnak egyáltalán nem tartoztam enge­delmeskedni és mert nem engedelmesked­tem, ezáltal éppen hivatali kötelességemet teljesítettem. Miért ettük meg a bókát ? A vád tisztelt képviselője vadat ková­csolt abból is, hogy én, ha csakugyan komoly aggodalmaim voltak, miért nem bontottam fel azt a kézbesítési utasítás mellőzésével kiállított levélborítékot, amely állítólag az én felfüggesztésemre vonat­kozó miniszteri rendeletet tartalmazta. Felbontás által kellett volna meggyőző­­dést szereznem arról, — úgy­mond az ügyész úr — hogy­­a hivatalos levél nem közönséges misztifikáció. Erre a vádra csak az felelhetem, hogy éppen mert komoly aggodalmaim voltak, azért nem bontottam fel a levelet, hanem úgy amint kaptam, felbontatlanul terjesztettem vissza Ugrón főispánhoz. Tegyük fel, hogy fel­bontottam volna azt a levelet és tartalmakép átnyújtottam volna Ugrón főispánnak a „Miért ettük meg a békát?“ című vezér­cikket, és azt mondtam volna neki: Íme ezt a vezércikket találtam a levélben. Mi a véleménye az ügyész úrnak, várjon es hitte volna ezt az állítást Ugrón főispán ? ! Ugy­e­bár aligha. Ezért kellett tehát nekem visszaterjesztenem a levelet felbontatlanul. Hadd állapítsa meg hivatalosan maga Ugron Gábor, hogy mi van a levélben. A béka-e vagy pedig Andrássy rendelete ? Lapokat olvashattam volna. A királyi ügyész úr azt mondja, hogy a helyi lapokból is értesülhettem volna arról, hogy engem a belügyminiszter felfüg­gesztett állásomtól. De én kérdem, vájjon lehet-e komoly súlyt helyezni a lapok közleményeire? Hiszen annak idején meg­­írták a lapok azt is, hogy Ugrón főispán meg­­bukott, pedig dehogy bukott meg! Ugyan­annyi fáradsággal megírhatták volna a lapok azt is, hogy Ugrón helyére engem neveztek ki főispánnak. Az ügyész úr logikája szerint nekem ebben az esetben okvetlenül fel kellett volna mennem a megyeházára Ugrón Gábort kiakolbolítani... Vagy nem ? Erősdy az ügyészt leckézteti. Szóba hozza ezután Erősdy a paktum ügyét, amelynek létezését a királyi ügyész sem tagadta, sőt megengedte, hogy a paktum betartása körül egyik másik rész­ről történtek bizonyos visszaélések. Az ügyész egyik mondatában azt állítja, hogy a paktum tényleg korlátozta a főispán felebbe­­zési jogát, de mindjárt egy másik mondat­ban már lecáfolja maga­ magát az ügyész és azt akarja bizonyítani, hogy a történt visszaélések a korlátozott felebbezési jogot egyáltalán nem érintették. Ugyan — kérdi Erősdy — mi lehet az oka ennek az ügyészi ellenmondásnak ? Majd leckét ad az ügyésznek Erősdy a fegyelmi törvényszakaszokból, kimutatja a 4-ik és 8-ik szakasz közötti különb­séget és kétségbe vonja azt, hogy a fő­ispánnak joga lett volna Erősdyn a fel­függesztést végrehajtani. Leleplezések Andrássyról. Azt mondja a vád tisztelt képviselője, a belügyminiszter helyesen járt el, amikor engem a pótvizsgálat érdekében felfüg­gesztett. Ez nem áll. Hiszen azt a pót­vizsgálatot meg lehetett volna tartani akként, hogy én továbbra is hivatalban marad­hattam volna. És ugyan miért rendeltetett el a pótvizsgálat ? kérdi Erősdy Sándor Azért, mert a lelkiismeretes belügyminisz­ter úr bizonyos iratok kiegészítését rendelte el. Nevezetes tudni, hogy ezek a kért iratok éppen a belügyminiszter úr fiók­jában voltak.

Next